🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > M > melkiták
következő 🡲

melkiták (a szír malka v. az arab malek, melek, 'király, császár' szóból: 'a császárhoz tartozók'): a császár hitét követők a →monofizitákkal szemben, szír és egyiptomi katolikusok. - Amikor az 5. sz: Szíriában és Egyiptomban megjelent a monofiziták eretneksége, azokat, akik Antiochia, Alexandria és Jeruzsálem patriarchátusaiban hűek maradtak a császár által is vallott kat. hithez, ~nak, azaz császárkövetőknek hívták. A ~ a maguk részéről az igaz hithez való ragaszkodás kifejezésére fölvették az ortodox elnevezést (1054 u. a bizánci szert-ban az az ortodox név ált-sá vált, s minden Rómától elszakadt ker. ortodoxnak mondta magát). - Valahányszor a K-római prov-kban az igaz hit védelemre szorult, Konstantinápoly pátriárkái igyekeztek ezeknek a fenyegetett egyházaknak a vezetését magukhoz venni, így ebben a folyamatban saját bizánci rítusuk gyakorlásának elterjedését segítették. E nyomás alatt és annak érdekében, hogy ne tekintsék őket monofizitáknak, a ~ a 13. sz-ra teljesen elhagyták saját szír rítusukat, és fölvették a konstantinápolyit. 1054 u. Antiochia, Alexandria és Jeruzsálem 3 melkita pátr-ja csatlakozott a szakadáshoz: →melkita ortodoxok. - A 17. sz: Szíria és Egyiptom melkita közösségei a bizánci szert-t megtartva unióra léptek Rómával: →melkita bizánci szertartású katolikusok. P.I.

Oriente Cattolico 1962:247. - Liesel 1963:168.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.