fa (lat. arbor, lignum): vastag törzsű, bizonyos magasságban ágakat hajtó és koronát növelő növény. Az összefüggő, nagy ter-en tömegesen élő ~ az →erdő. - A ~k lombja, virága, termése, kemény anyaga fajtánként különböző. Fölhasználás szerint lényeges különbség van az élő gyümölcs- és haszon~k, ill. a kivágott, száraz ~k között (→famunka) . A →gyümölcsfák termése emberi v. állati eledel. A haszon~k az →építés, az →ács, →asztalos és →faragó nyersanyagaként csoportosíthatók, mint tüzelőanyag a meleg (→tűzhely) és a világosság forrása (→fáklya). A láng nélkül izzó ~ darabjaiból, a →parázsból lesz a →faszén, az elégett ~ maradványa a →pernye és a →hamu. - 1. Az ÓSz-ben a héb. és valamint a gör. kszülon szó egyaránt jelöli az élő és a kivágott ~t. Az üdvtörténet kezdetén ott áll az →élet fája és a tudásé, melyről az ember a tiltott gyümölcsöt szakította (→bűnbeesés). A szent ~k egyedül álló, örökzöld v. valamilyen okból szembetűnő ~k, melyeket (az ezeket helyettesítő oszlopokkal együtt) a kánaániak különleges módon tiszteltek, s az izr-k is sztnek tekintettek. Ilyen szt ~k alatt ültek törv-t, tartottak gyűlést, tanácskozást (Bír 4,5; 1Sám 14,2; 22,6); a környékükön választottak vezetőiknek sírhelyet (Ter 35,8; 1Sám 31,13; 1Krón 10,12). Az ÓSz-ben szt ~nak számított: a szichemi (Ter 12,6; 35,4; Józs 24,26; vö. Bír 9,6.37), a bételi (1Kir 13,14), az ofrai (Bír 6,11.19) →tölgy, Debora →pálmája Ráma és Bétel között (4,5), a jábesi (1Sám 31,13; 1Krón 10,12), beérsebai (Ter 21,33) és gibeai (1Sám 22,6) →tamariszkusz és a →gránátalma Geba szélén (14,2). Palesztinában ma is sok ~t sztnek tartanak, így Ábrahám →terebintjét Hebronban. - Haszon~k: akác, cédrus, ciprus, balzsam, ében, fenyő, fűz, ciprus, mirtusz, platán, szantál, szikomor, tamariszkusz, tölgy, vadfügefa. A legdrágább a →cédrus volt (1Kir 5,20). Gerendákat és ajtófélfákat szikomor~ból (Iz 9,9), használati tárgyakat tölgy- és ciprus~ból (Iz 37,24; 44,14; Ez 27 5,6), néhány kultikus tárgyat akácból (Kiv 25,5; 26,15), faragványokat leginkább →olajfából készítettek. De használták a ~t építőanyag (Ag 1,8), tüzelő (Lev 1,7), oszlop, ill. bitó~ (Ter 40,19; MTörv 21,22; Józs 10,26; Eszt 5,14), szerszámnyél (MTörv 19,5), ill. rúd gyanánt (1Sám 21,19: zuboly) is.

- A ~val dolgozó iparosok mesterségüket a föníciaiaktól tanulták (2Sám 5,11; 1Kir 5,20); az ácsok Joás és Jozija idejében önálló mesterek lehettek (2Kir 12,12); vö. még: Iz 40,20; 44,13; Jer 10,3. Szerszámul szolgált: a balta, a gyalu, a fűrész, a kalapács, a fúró. - Megszemélyesítve is szerepelnek a ~k: tapsolnak (Iz 55,12), örülnek (Zsolt 92,12), ismeretre tesznek szert (Ez 17,24), irigykednek (31,9), kir-t választanak (Bír 9,8-15), versengenek a lányért (2Kir 14,9). A facsemete (lat. frutex) Sir 3,30: a szívben sarjadzó bűn képe. A lángoló ~ (lat. torris) Ám 4,11: a pusztuló Izr., Zak 3,2: a vétkező ember képe. A vízzel leöntött füstölgő üszög Iz 7,4: a tehetetlen ellenség képe. -

2. Az ÚSz-ben a ~ →keresztben a megváltás eszköze (ApCsel 5,30; 10,40; 13,29; 1Pt 2,24; Gal 3,13; vö. MTörv 21,23; Jel 22,2). Lk 23,31: a zöldellő, élő ~ a Megváltó, a kiszáradt ~ a hitetlen ember képe. - 3. Az egyhatyáknál a Ter 2,9 alapján a ~ a →Paradicsom jelképe. A tudás ~ja (melyet eleinte füge~nak, később ált. alma~nak tartottak), a bűnbeesés miatt a halál ~ja lett. Ellentéte az életadó kereszt, mely az új Paradicsom ~ja; az élet fája- v. pálmaként ábrázolták (Róma, S. Praxedes, apszismozaik, 9. sz.). A halálnak és az élet ~jának szembeállítása gyakran az Ó- és az ÚSz-et jelzi, és több formában jelent meg: a kereszt a tudás ~jából nő ki, Krisztus a tudás ~ján, ebből fejlődött ki a villás- és az élő~-kereszt. A →Defensorium tipológiájában a csodálatos ~, melyen madarak teremnek, Mária szüzességének bizonyítéka. - Képeken egy eleven és egy elszáradt ~ az élet és a megismerés jelképe. Dürer Jézus elfogatása képén az áruló egy nagy letört ~ alatt áll. Ha a kép közepén (esetleg 2 másik ~ között) pálma~ áll, az a kereszt szimbóluma. Miként a gránátalma a nyelv, úgy a ~ az ige szimbóluma (vö. Iz 55,10; Jak 1,21). -

Jézus családfájának egy ábrázolási módja a →Jessze gyökere v. fája (alvó öreg ember), s ehhez hasonlóan ~ képében ábrázolták az ap-okat, az erényeket, víciumokat, s ált. az oksági összefüggésben álló rendszereket (a fil-ban Arbor Porphyriana, a →családtörténetben →családfa, a számítástechnikában program- és adatelrendezési séma). - 4. A →növényszimbolikában a különféle ~k leveleinek, ágainak, gyümölcseinek külön jelentése van. Az akác~ az emberi lélek halhatatlanságát, a tölgy a hitbeli állhatatosságot, a borostyán az örökkévalóságot és az örök dicsőséget, a tisztaságot és a győzelmet (→koszorú), az olajág az Istentől jövő békét (→galamb, →angyali üdvözlet), a pálmaág a vt-k győzelmét és belépését a Paradicsomba, a pineafenyő toboza Isten erejét és életadó kegyelmét, a magyal, melynek ágaiból a töviskorona készült, Krisztus szenvedését, a fenyő a kiválasztottságot és a türelmet, a szil a hit erejét, a fűz az evang. sebezhetetlenségét, a cédrus és a ciprus Isten örök uralmát jelzi. - A hagyomány szerint Krisztus keresztjét különféle ~kból rótták össze: tölgyből (mert nem korhad el), nyárfából (melynek azóta rezeg a levele) és magyalból. A pálma~ Krisztus, az olaj~ Mária ~ja, s mindkettő a Paradicsomé is. - 5. Szt Afra, Szt Januarius, Szt Pantaleon, Szt Sebestyén (vtsága eszköze), Szt Baziliszkusz, Szt Emilianus, Szt Eutropius, Szt Kelemen p., Szt Kristóf (újra zöldellő ~), Szt Bávó, Szt Edigna, Szt Gerlach, Szt Zoerardus (~ üregében lakott), Szt Bonifác, Szt Barbátus, Szt Erhard, Szt Willibald (bálvány) attrib-a. - 6. A m. nép a ~ kérgéből edényt, festéket; dudorából, karikára vágott odvából edényt, kaptárt, sőt kisebb ólat; taplójából tűzgerjesztőt, festéket; vesszőiből gúzst, seprűt készített. Az 1930-as években még figyeltek arra, hogy milyen célra milyen ~t használnak. A köcsögtartó szárainak, a vajköpülő nyelének pl. vadrózsa~ból, hajagmogyoróból, v. más 'boszorkányos' ~ból, a seprűnek nyír~ágból kellett készülnie. Készítésük ideje a →jeles napok közül valamelyik, annak éjfele és hajnala, v. ha hosszabb ideig tartó munkáról van szó, a Luca-napi v. karácsonyi (tizenketted) éjfele. **

MN II:8. - Nötscher 1940:240. - Kirschbaum I:258. - BL:421. - Lipffert 1976:52. - Sachs 1980:54. - Vanyó 1988.