🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > T > tölgy
következő 🡲

tölgy (gör. drüsz, lat. Quercus coccifera): a bükkfafélék családjába tartozó növénynemzetség; erős, magas törzsű, karéjos levelű, barkavirágzatú, makktermésű erdei fa. –  1. Rokon fajai a Boissier-~, Palesztina magasabb hegyvidéki ter-ein és kultúrában élő hosszú makkú, nagy, elliptikus, épszélű levelű lombhullató fa; a karmazsin~ legtöbb termőhelyén tövéből vastagon elágazó, örökzöld, bokor formájú fa. Egyedülálló, idősebb példányai legfeljebb 10 m magas, félgömb alakú koronával és szabályos, de alacsony törzzsel rendelkeznek. Felhagyott írtásterületeken áthatolhatatlan, szúrós levelű bozótot képez. Ágain a kermesztetű fehér vattaszerű váladéka nyomán gubacsok (coccus) képződnek, amelyről a faj tudományos nevét kapta. A megszárított tetvekből és a gubacsokból főzték ki a valódi bíbornál (bíborcsiga váladéka) olcsóbb, ezért igen elterjedt kékespiros ruhafestéket, a karmazsint. – A gubacs~ 4 cm-nél alig nagyobb, fénylő, rövidnyelű, kemény levelei csavartak, öblösen hullámosak, merev tüskés szélűek. Ezért a lomb közé csak vastagabb kesztyűben célszerű benyúlni. Egyivarú virágai közül a vékony, rövid, porzós barkák a hajtások végén, a kicsi gömb alakú makkok a levelek hónaljában fejlődnek. A termést a sallangos pikkelylevelektől bozontos kupacs csaknem teljesen körülveszi. – A magyal~ Szíriától Júdeáig a tengerparti sávban gyakori örökzöld fa, magányos, bőrnemű, épszélű, fényes levelekkel. Golyó formájú, fehér, szőrös kupacsa teljesen beburkolja a makkot. – A táborhegyi, vallón, kecskeszemű ~ 20 m-es, magas törzsű fa elegáns, megnyúlt, gömb alakú koronát képez. A mérsékeltebb klímájú hegyvidéki erdők lakója, de 600 m-nél magasabb helyeken már ritkán található. Több helyen őrzik ma is védett, magányos, idős példányait. A Genezáreti-tótól k-re fekvő Básán vidékén a bibliai időkben nagy erdőséget alkotott (Iz 2,15; Ez 27,6; Zak 11,2). E táj éghajlata ugyanis főként az erős téli hideg miatt a palesztin ~ számára már nem felel meg. A fa kérge és a kupacsok nagy mennyiségű cserzőanyagot tartalmaznak, amit a régiek a bőr feldolgozásánál hasznosítottak. 6–8 cm hosszú elliptikus levelei szabálytalanul tüskésen fűrészesek. Magányos v. párban ülő, nagy, kiálló, ehető makkját a palesztin ~éhez hasonló sallangos kupacs védi. – A palesztin ~ a sűrű, nagy fatömeget v. erdőt jelző bibliai helyeken valószínűbb. Akár 20 m magasra is megnő, és nem képződik rajta gubacs. A ~ek, mint általában, itt is könnyen hibridizálódnak. A levelek alakja és nagysága ilyenkor még egy fa lombjában is folyamatos átmenetet mutat a kermesz~ apróbb levelei felé. Csak az átmeneti alakokon látunk néha egy-egy gubacsot. Ága és lombja fénylő, sima felületű. Kis, szúrósszélű levelek alkotta formás, szép koronája sűrű és kemény. Kultikus célokra és temetőkbe már régóta csaknem kizárólag ezt az elegáns alakú, dús és nagy koronájú fát ültetik. A szokás ősi hagyományt őriz, amit Hebron közelében Ábrahámnak ugyanezt a típust képviselő mamrei ~fája is igazol (Ter 13,18). –

2. A Szentírásban a ~ nevei (éláh, ‘alláh, ‘élon, ‘allón, ‘éil, ‘él) ált. nagy, idős és szép fára utalnak. Isten nevét rejtik (‘Él ), tehát szentnek tartott és a kultikus szert-okkal kapcsolatos fáról van szó. A ~ erős fa (Ám 2,9), különösen Básánban (Iz 2,13; Ez 27,6; Zak 11,2), de az országnak a Jordántól K-re eső részén is megtalálható (2Sám 18,9.14). A kidőlt ~ szomorúság jele (Iz 1,30; 6,13; 44,14). – A héb. kifejezések egyaránt vonatkozhatnak szt fákra (→fa): Szichem mellett (Ter 35,4), Jahve szentélyében (Józs 24,26); a Bír 9,37: a ~ jósok fája; Bír 9,6: az emlékkő terebintfája Szichemben; Bételnél (1Sám 10,3: a Táboron; Ter 35,8: Gyász~), Naftali földjén Caanannimban (Józs 19,33; Bír 4,11: Szaannim), melynek kultuszát a próf-k elítélték (Oz 4,13; Ez 6,13;. Iz 1,29). 1Sám 17,2.19; 21,10: a Terebint-völgyben győzte le Dávid Góljátot, egy ~ ágán akadt fönn hosszú hajánál fogva Absalom. –

3. Az eurázsiai kultúrában a ~fa mindenhol az erő, bátorság és határozottság jelképe. A kánaániták hitvilágában ugyanakkor Asztarté, a szerelem, termékenység és a nőiesség istennőjének, Bál feleségének szentelt fa volt. Ezekre a nagy, magányos ~ekre, mint cölöpökre függesztették ki az istennő jelvényét, és a fa alatt végezték olykor szexualis kicsapongásokkal is együtt járó szert-aikat. Prófétáik figyelmeztetései ellenére időnként a zsidóság is részt vett ezeken. Izrael papsága ezért tartotta e ligeteket és a pogány oltárfákat (ashéra) a Gonosz helyének, amelyeket lehetőség szerint el kell pusztítani. – A germán mitológiában a ~ Thornak, a vihar istenének szentelt fa, amely alatt a kelta papok, druidák tartották áldozati szert-aikat. A szegény hozzátartozók, akik temetéskor nem tudtak obulust (görög ezüstpénz) tenni a halott nyelve alá, makkot tettek holttest mellé, amit az alvilágba érkező Kharónnak, az alvilág kapusának fizetett a belépésért. A gör-róm. mitológiában Zeusz (Jupiter) szent fája, kivágását szigorúan büntették, mert azt tartották, hogy a fa lombjának susogása, ill. a ~fát különösen kedvelő villámok a főisten akaratát tolmácsolják.  Az ókori gör-ök szt ligeteiben különös tiszt-e volt, Odüsszeusz a jóslatot a dodonai ~ lombjai közül hallotta. – Az erő és hűség jelképeként választottak maguknak ~fát később a trónra lépő angol kir-ok is. Kemény és tartós fája miatt vált a ~fa a halhatatlanság és kitartás szimbólumává. Vsz. Itáliában is ezért lett a ~koszorú a hatalom jelvénye. A bibliai népek számára a ~fa évszázados életkora (a pisztáciához hasonlóan) az örök életet jelképezte. A halált követő új élet reményében ezért temetkeztek szívesen öreg, tiszt-ben álló ~fák alá.  –

4. A ker. ikgr-ban kemény, romolhatatlannak hitt fája miatt a ~ a keresztfában rejtőző erő  és az örök élet jelképe. A kereszt (→élet fája) ábrázolásokon gyakori. A székely →eredetmagyarázat szerint, amikor a poroszlók fát kerestek Krisztus keresztjéhez, tiltakozásul megkeményedett. –

5. A néphagyományban a fiatalabb ágairól lefejtett kéreg csersavtartalma miatt összehúzó hatású, főzetét hasmenés, gyomor- és bélvérzés ellen, külsőleg fagyásos, gyulladásos v. izzadó testrészek öblögetésére és borogatására, aranyeres bántalmak ellen ülőfürdő készítéséhez használják. Levelének főzete hasonló, de enyhébb hatású. Makkját megpörkölték, főzetének erősítő hatása van, gyakran angolkóros gyermekekkel itatták.  Ky.Z.–R.É.–**

Rápóti–Romvári 1972:243. – Lipffert 1976:57. – KML 1986:306. – BL:1843. – Kereszty 1998:381.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.