olajfa, olíva, nemes olajfa (gör. elaia, agrielaiosz, lat. Olea europaea): az olajfafélék családjába tartozó növény. - 1. Rokon fajai. A vad ~ a Földközi-tenger partvidékén sűrű bozótot alkotó, apró bogyójú és kisebb levelű tövises cserje v. fa, mely szemzéssel nemesíthető, egykori olajfaültetvények helyén gyakran fejlődik sarjadék formájában; a marokkói ~ Afrikában, a sivatagi ~ a szaharai oázisokban él. Megtévesztő, hogy több nyelven az ezüstfát is ,oleaster'-nek (nálunk ~nak) mondják. A vad ~t a Szentírás nem jelöli külön néven, egyedül Pál ap. említi gör. nevét (Róm 11,17). A tövises, merev ágú, vad ~ változatai közül válogatták ki az ókorban a termesztésre alkalmasabb, nagyobb termésű, finomabb olajat adó típusokat, amelyeket Palesztinában elsősorban Efraim, Ezdrelon, Sáron, Hebron, Betlehem és a Gileádi-fennsík nagy ültetvényein termesztettek. A települések éppoly büszkék voltak olajligeteikre, mint a szőlőskertekre és a gabonaföldekre. A vsz. palesztinai eredetű ~, a Ny-ázsiai kultúrák kialakulásával egyidejűleg terjedt el a Földközi-tenger partvidékén a föníciai hajósok közreműködésével, s szorította vissza egyre több helyen a korábbi szezámolaj használatát. 2000: az ~ a datolyapálmával együtt a mediterrán táj legjellegzetesebb fája. A nemzetség 35, főként trópusi afrikai, indiai és ausztráliai faja közül csak az ~ él a mediterrán ter-eken, rendkívüli formagazdagsággal. - Az Iliász megemlíti az ~ keménységét és az olajával való kenést. Kr. e. 1000: a gör-ök már 30 változatát termesztették. A római kertészeti telepeken, melyek híresek voltak nemesített gyümölcseikről, szabályos kutató és válogató munka folyt. A meghódított új ter-ekről folyamatosan újabb és újabb csemeték, hajtások és gyümölcsök érkeztek a honosítási kísérletekhez. Cato művében fölsorolja a 8 legjobban bevált fajtát. Csaknem bizonyos, hogy a Szentírás megnevezései termesztett fajtákra vonatkoznak, hiszen az említett helyzetben a vad fajtának nem volt gazd. jelentősége, annak ellenére, hogy Kis-Ázsiában szinte erdőket alkotott. Az Egyiptomot bejárt botanikusok is csak termesztett ~ról tudtak beszámolni. Itt Kr. e. 3000-re tehető a honosítás kezdete. 1000 é. később már hatalmas ~ligetek virágzottak, és hajtásaik a kultikus szert-ok mindennapi eszközévé váltak. - A →múmiákon elhelyezett ~koszorúk az alvilág istene, Ozirisz kiengesztelésére utalnak. Vsz. tőlük vették át az ~t a görögök, akik főként az „olajszigetekre” (Délosz, Szamosz, Rhodosz) telepítettek nagy ültetvényeket. Palesztinában is korán kezdhették a termesztést, hiszen az ígéret földjét birtokba vevő izraeliták már fejlett ültetvényeket találtak. A munkamódszereket gyorsan elsajátítva Salamonnak már terjedelmes olajkertjei voltak, melyek termésével könnyen kifizethette a tp. építésére Tiruszból hozatott cédrusfák árát (→libanoni cédrus). - Az ~ igen lassan növő, görbe törzsű, tömör, de görcsös, olykor üreges fájú örökzöld növény, a legszegényebb talajon is megél. Hatalmas gyökerei a koronánál jóval nagyobb ter-et behálózva tartják az 1-2 m átm., rövid, gyakran ferdén álló, hamuszürke kérgű törzset s a 6-8 m magas koronát. Kedvező körülmények között idős korban a korona magassága elérheti a 30 m-t is. Görcsös, szabálytalanul görbe, kemény, meleg sárgásbarna fája építkezésre és nagyobb egybefüggő ácsmunkára alig használható, ellenben kisebb bútordarabok készítésére, faragásra, esztergált termékek gyártására egészen kiváló. Éppen görbe és rövid törzse miatt csaknem kizárt, hogy akár Salamon tp-ának gerendáit, akár Krisztus keresztjét olajfából készítették volna. - Az ~ örökzöld, bőrnemű, rövidnyelű, épszélű leveleit 3 évenként cseréli. A levelek alakja és nagysága fajtától és termőhelytől függően oválistól a megnyúlt szálaslándzsásig igen változó. Levélszíne vastag, sötét barnászöld, fonáka a párolgást csökkentő sűrű csillagszőröktől ezüstfehéren világos. A szélben mozgó levelek vibráló lángnyelveknek tűnnek, éppúgy, mint a magjának égő olaja. Ezért a világ fényének szimbóluma (vö. Zak 4,2-3). Levélhónalji, sárgásfehér fürtökben lógó, apró, krémfehér virágai május elején nyílnak. Ilyenkor legszebb a koronája (vö. Jer 11,16; Zsolt 52,10). Őszre félig beérő, keményítő-tartalmú, zöld, húsos csonthéjas termése a téli hónapokban fajtától is függően különböző árnyalatban lilásfeketére színeződik és tartalma olajjá alakul (→olivaolaj). - A 6-8 é. ~ kezd először virágozni, s 40-50 é. hozza legtöbb termését, mely a bibliai 7 fő termék egyike. A kétévenként esedékes gyenge hozamot sajnos évenként a közismert bogyóhullás is csökkentette; a számára felesleges többlettől ugyanis az ~ még éretlenül megválik. Ezt az élettani folyamatot csak a legkorszerűbb fajtáknál sikerült (főként megfelelő öntözéssel) kellően mérsékelni. A fákat dús gyökérzetük miatt egymástól távol kell ültetni. Ezáltal a nap melege is jobban körüljárhatja, ami nélkülözhetetlen a teljes beéréshez. - Az ~ akár 2-3 ezer évet is megérhet, mert a kivágott v. kiöregedett törzs sokáig megőrzi sarjadóképességét. Ezért az ~ szinte elpusztíthatatlan, hiszen a kivágott ~ tönkjét hamarosan sarjhajtások veszik körül, mint az asztal körül álló gyerekek (Zsolt 128,3), melyek gyorsan ágakká, majd törzsekké nőnek. Öreg ~k kiszáradó tuskóján évek múlva is fakadhat hajtás, amely vastag bottá fejlődik. - A rendkívül igénytelen ~ a kopár, sziklás talajon is szépen nő (MTörv 32,13). A nemes, nagytermésű fajták termesztése oltást igényel (vö. Róm 11,17-24), mert a beoltatlan tő visszavadul és értéktelen apró bogyókat hoz. Védelmét, termesztését és felhasználását sokféle törv. szabályozta Palesztinában is: évente kettőnél több ~t senki nem vághatott ki. A kivágott tönk sarjaiból új ~kat kellett nevelni; a vastagabb öreg ágak levágásával időnként fiatalítani kellett az ~kat (Jób 14,7-9); szüretkor bizonyos mennyiségű bogyót az ~n kellett hagyni a vándorok és szegények részére (MTörv 24,20). -

2. A gör-róm. mitológia szerint Héraklész és Athéné honosították meg Görögo-ban. Attikában →Pallas Athéné ültette az első ~kat. Léto, a sötétség istennője Héra elől menekülve Délosz szigetén ~ alatt talált végre békét és menedéket, ahol világra hozta Apollót és Artemiszt. Nyugalmát és békéjét csak megerősítette az ~ hosszú gyökereinek biztonsága és bőrén az olaj kellemes érzése. Az ~ ezért a béke, biztonság, később a fügével és a szőlővel együtt a jólét és boldogság szimbóluma. Az ókori egyiptomi halottkultuszban az olívaolajat rituális kenetként használták, mely megakadályozza a test teljes felbomlását, ezáltal biztosítja a meghalt személy életét a túlvilágon. Minerva, az egészség és a gyógyítás istennőjének is kedves fája, a termékenység, a tavaszi megújulás jelképe, ezért fontos szerepe volt a görög világ tavaszi fesztiváljain. Itáliában néhol még ma is az ajtó fölé kiakasztott olajággal próbálják elűzni az ártó szellemeket. - A Pallasz Athéné eldobott lándzsájából kinőtt hatalmas ~ a város perzsa megszállását követő nagy tűzvészben teljesen leégett. Kormos törzse azonban csakhamar újra hajtásokat hozott és új koronát fejlesztett. Ennek emlékére építtette Periklész az Akropolisz romjaiban a Parthenont, Athéné istennő tiszt-re, aki csodásan megőrizve ~ját az olajtermelés révén biztosította az egész félsziget gazd. felvirágzását. - Az olimpiai játékokon (a delphoi jósda javaslatára) Kr. e. 752: adtak először a győztesnek olajágból készült koszorút, melyet előtte az olimpiai nagytp-ban bemutattak Zeusznak. Később vsz. ez volt az alapja annak a gör. szokásnak is, hogy a fiúk születését is ~ ágaiból készített koszorúval jelentették be. - Közel-Keleten az ~ inkább a gazdagság, szépség és erő kifejezője. A zsidó vallásban Isten áldásának, dúsan sarjadzó tönkje az eljövendő Messiás irányító és termékenyítő küldetésének jelképe. Az izr. közösségek életében kezdettől fogva a vallási kultusz fontos eszköze. A Kiv 30: pontosan leírt összetételű szt olajjal kenték fel (jelképesen tartósították) a kir-okat; a szokást később az eu. koronázási szert-ok is átvették (szt kenőanyag: 8-8 kg mirha és kasszia, 4-4 kg fahéj és illatos nád, 1 hin [3,6 l] olívaolajban kenőccsé keverve). -

3. A Szentírásban a vízözön-történetben találkozunk először ~val. A Noéhoz visszatérő galamb csőrében tartott olajág nemcsak az esőzések végét és az élet újraindulását jelentette, hanem a Teremtő újabb békekötését is az emberrel. Palesztinában csaknem mindenütt ültettek ~t (MTörv 28,40), leginkább a domboldalakon, különösen Sefelában (1Krón 27,28), Akkó vidékén (Ter 49,20; MTörv 33,24: Áser följén) és Jeruzsálem környékén (vö. Olajfák hegye, Getszemáni). - Az ÓSz-ben az áldás, a bölcsesség (tudás fája), a kegyelem és az Istenbe vetett bizalom jelképe. A virágzó ~ az Istentől megáldott igaz ember képe (Zsolt 52,10; 128,3; Sir 50,10). A Zak 4,11-14: leírt 2 ~, mely a →menórát ellátta olajjal, Isten 2 fölkentjét, a kir-t és a főpapot jelképezte. - Pál ap. oltási hasonlatában szándékosan fordítja meg a műveletet: a nemes fába oltja a vadat (Róm 11,17). Ezzel a régi fiatalító módszerrel azt akarja szemléltetni, hogy az értékes, de letört (eltávozottak) ágak helyére oltott vad vesszők (pogányok) megszelídülnek (megtérés) és pótolják a kiesett ágakat az ~n (Egyh-ban). Maga a tény is szimbolikus értékű, hogy Jézus az ~k hegyén készül halálára, itt fogják el a tavaszi virágnyílás idején, hogy kipréselt vére legyen számunkra megújuló életünk tápláló tavaszi olaja. - Olajban főtt Szt János ünnepe (V. 6.) a csillagászati tavasz közepe, a megújuló isteni élet teljes pompája, ami az emberi gonoszság ellenére a kegyelem forró olajában csak tökéletesebbé érik. - A kipréselt nyers olaj aranyló fénye a fa leveleinek ezüstös csillogásával harmonizálva teszi az olajfát az égi fény és az igazi béke hírnökévé. -

4. Ikgr. A katakombák falán a galamb csőrében olajággal a béke jelképe. Az ~ olaja a kk-ban Mária tisztaságát és gyógyító jóságát is jelképezte. Az ~ a →nyolc boldogság egyik szimbóluma. A Getszemáni kertben történteket 2 ~ között álló Jézus-alakkal is ábrázolták. Olykor olajág van az →angyali üdvözlet ábrázolásain Gábor főangyal kezében →liliom, és a Jeruzsálembe bevonuló Jézust köszöntők kezében →pálma helyett (Spo-ban a virágvasárnapi szert-okon ma is ~ágakat visznek). - A Paradicsom meg nem nevezett fái a ravennai S. Apollinare in Classe baz. apszismozaikján ~ként szerepelnek. - Attrib.: Tolomei B. Bernát (az olivetánusok alapítója), Szt Epiphaniusz, Nolaszkói Szt Péter. A 20. sz. világi műv-ében a galamb az olajággal béke-jelkép. **

Lipffert 1976:68. - KML 1986:248. - Kereszty 1998:324.