🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > G > gyümölcsfa
következő 🡲

gyümölcsfa: szoros értelemben az ember számára ehető →gyümölcsöt termő →fa; tág értelemben minden olyan fa, melynek termését hasznosítani lehet. - A Szentírásban előforduló ~k: alma, dió, füge, gránátalma, mandula, olaj, pálma, pisztácia, szentjánoskenyérfa, vadfüge; egyéb haszonfák: akác, cédrus, balzsam, ében, fűz, ciprus, mirtusz, platán, szantál, tamariszkusz, tölgy. - Az öreg ~kat visszavágják, hogy megfiatalítsák, a törzset sarjadásra késztessék (Jób 14,7;. Iz 11,1), v. új ágat oltanak bele (Róm 11,17). Az égigérő, bőventermő, de kivágott ~ Nebukadnezár képe (Dán 4). A ~kat a törv. védte (MTörv 20,19: az ostromlott város ~it tilos volt kivágni; uakkor Holofernesz elrendelte Betulia ostromakor a ~k kivágását; vö. Jud 2,17: csak a Vg-ban). Palesztinában kb. 40 helység ~ról volt elnevezve. **

BL:421.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.