🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > N > növényszimbolika
következő 🡲

növényszimbolika: jelentésrendszer, melyben a →növény bizonyos egységes gondolati, eszmei tartalmat hordoz (→szimbólum). - A ~ a gör-róm. mondavilág és a keleti misztikus tanok virágkultuszából (→rózsa, →babérfa, →borostyán, →mirtusz, →pálma) született. A kerség átvette, új tartalommal töltötte meg. A Szentírás növényi jelképrendszere a hívő ember számára az evang. mélyebb megértésének és befogadásának is eszköze, elsősorban az érzelmi és lelki világra gyakorolt hatása miatt (→almafa, →búza, →fügefa, →gránátalma, →kalász, →liliom, →margaréta, →nád, →olajfa, →pálma, →szőlő, →tölgy, →tövis). - A kk. a ~t a legmagasabb irod. és művészi szintre emelte. Az új lírai műfaj, a →virágének legszebb példái a reneszánsz idején születtek, Mo-on Balassi Bálint költ-ében. A virágból lett női keresztnevek napjainkig népszerű sokasága a Krisztust v. Máriát jelképező virágokra vezethető vissza (fokozatosan a szeretett nőt kezdték szimbolizálni). - Az ellenreformáció erkölcsbotanikai művei (Martini, 1581) a ~ vallásos újjászületésének ideje. A hősi életeszményt középpontba állító barokk korban a jelképek ismerete különösen fontos volt (Camerarius, 1661; Boschius, 1702). A városi polgárság a 19. sz. elejétől fokozatosan létrehozta a saját virágnyelvét, amelyet azonban a régi módszerrel ellentétben állandó jelentésváltás kísért, hiszen titkosságát újra és újra biztosítani kellett. -

A ker. ~ első összefoglaló leírása a 14. sz: Cunrat von Würtzpurck Goldene Schmiede c. Mária-dicsérete. A szerző minden ismert allegorikus hasonlatot összefoglalt, amivel az előtte és utána élt festők kétségkívül tisztában voltak, és a szemlélő számára is ugyanolyan érthetőek voltak, mint számunkra pl. a kereszt v. a szív jelentése. A kv. Máriát mint „Gyönyörűséges apotékát”, „Gyümölcsökkel ékes paradicsomi mirhafát”, „Cserjék gazdag virágát”, levendulát, gránátalmafát, nemes füvet dicséri. - A ~ megfejtésének legfontosabb forrása a →Liber floridus. A →gyümölcs kedvelt szimbóluma a teremtéstörténetnek (Ter 1,11), tanító és próf. kv-eknek (Péld 18,21; Iz 4,2). Az emberek a gyümölcseikről ismerhetők meg (Mt 3,10; 7,20; Lk 13,7); melyek a Lélek gyümölcsei (Gal, 5,22). Az ÓSz-ben a boldog embert, az Én-ben a menyasszonyt öntözött kerthez hasonlítják (Iz 58,11; Én 4,12). - A ~ forrása a néphagyomány is, mely a növény formájából, színéből, lelőhelyéből meríti a képzettársítást (pl. a →mályva a női bajok ellen hatásos növényként vált Mária-jelképpé). - Az ikgr-ban a fák általában Krisztus-, a virágok inkább Mária-jelképek, de a jelentéstartalmak változhatnak. Előfordul teljesen ellentétes értelmű használat (pl. az →alma Éva kezében a bűnbeesésre, Máriáéban a megváltásra utal). A vörös virágok v. termések (rózsa, tűz-liliom, szamóca) Jézus v. a vt-k kiontott vérére, a →bogáncs tüskéi a passióra utalnak, az →ibolya földközelisége miatt a szerénységre. A háromlevelű növények (főként Madonna-képeken) a Szentháromság szimbólumai. - A kk. ker. képeken szereplő növények többségükben gyógynövények, s alapvetően az örök üdvösség szimbólumai. Gazdag jelentéstartalmuk olykor az ókorba és mítoszaiba nyúlik vissza. Máskor egészen különleges összefüggések is adódnak: az isenheimi oltáron, melyen Remete Szt Pál és Antal alakja is feltűnik, az összes növény olyan gyógynövény, melyeket az →antoniták gyógyszerek készítéséhez használtak. Mária élete mesterének „Mária a Gyermekkel, szentekkel és az alapítókkal” (Mária a rózsalugasban) képén az egész földet virágok nélküli gyógynövényszőnyeg borítja. - Albrecht Altdorfer Zsuzsanna a fürdőben c. képének növényszőnyege is a tisztaság kertjére, Szűz Máriára utal (→ökörfarkkóró, gyöngyvirág, százszorszép, gyógyfüvek); a szolgálólány kezében a liliom Zsuzsanna ártatlanságának jelképe. - A ~ virágkora a nagy szegyh-ak építésének időszakától a késő kk. táblafestés hanyatlásáig tartott. Bár alaposabb vizsgálat után nagyon sok együttesben (kapu ornamentikája, festmény háttere) fölfedezhetünk utalásokat, indokolatlan minden növényi részlet mögött tartalmi összefüggést keresni. A barokk műv. már jóval kevésbé vette igénybe, szinte csak Szűz Mária ábrázolásainak gazdagítására használta, főként ha olyan növényekről van szó (rózsa), amelyek a →lorettói litániában is szerepelnek. - →akantusz, →aloé, →angyalgyökér, →árnika, →árvácska, →baldrián, →bojtorján, →Boldogasszony papucsa, →bükköny, →ciklámen, →ciprusfa, →citrom, →cseresznye, →dió, →égő csipkebokor, →fa, →falevél, →fecskefű, →fűzfa, →gránátalma, →gyermekláncfű, →gyömbér, →harangláb, →harasztok, →hóvirág, →izsóp, →jázmin, →káka, →kamilla, →kankalin, →keresztes galaj, →konkoly, →kökörcsin, →körömvirág, →körte, →kőtörőfű, →levendula, →liliom, →lóhere, →májvirág, →mák, →mandragóra, →mandula, →martilapu, →meggy, →mirtusz, →napraforgó, →narancs, →nárcisz, →nőszirom, →olajfa, →orgona, →ökörfarkkóró, →őszibarack, →párlófű, →pineafenyő, →platán, →rekettye, →repkény, →sárgaárvacsalán, →szarkaláb, →százszorszép, →szegfű, →szellőrózsa, →szemvidítófű, →szőlőfürt, →szőlőtő, →tök, →tölgy, →üröm, →varádicskóró, →veronika, →zsálya V.J.

Lipffert 1976:47. - Kirschbaum IV:620. - Sachs 1980:284. - KML 1986:245.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.