Magyar Katolikus Lexikon > E > Erdély


Erdély, Erdélyország, Erdőelve (erdőn túl), lat. Ultrasylvania, a 13. sz-tól Transsylvania; ném. Siebenbürgen, rum. Ardeal: földrajzi-történeti tájegység a Kárpát-medence DK-i részén, a DK-i Kárpátok és a Királyhágó közt. - I. Története. Első név szerint ismert lakói a trák néppel rokon dákok. Decebal államát (székhelye: Sarmizegethuza) a rómaiak Kr. u. 105-106: elfoglalták és Dacia néven tart-nyá alakították, mely 106-265: létezett. A germán népek támadásai miatt a róm. közigazg-t és katonaságot kivonták, a városok lakói elmenekültek, az ott maradtak beolvadtak az újonnan érkezett népekbe, a Ny-i gótok, a →hunok, gepidák, avarok, →bolgárok, →szlávok közé. Az, hogy a 106-265: az általános írástudatlanság korában 159 év alatt romanizált (?!) dák lakosság megmaradt volna, miként a rumén tört. írás 18. sz: kialakított dogmája, a →dákoromanizmus állítja, tört. bizonyítékokkal nem igazolható. - ~ben a ma is ott élő népek közül a m-ok jelentek meg először. Az ~ felé létesített, helynevekben ma is megmutatkozó →gyepűövezet alapján ter-ét a magyarság vsz. nem a →honfoglalás idején, hanem már a vezérek idejében megszállta kb. Betlen-Marosludas-Gyulafehérvár vidékéig. - A 10. sz: kialakult a gyula tisztséget viselő m. törzsfő uralmi területe, kinek hatalmát Szt István (ur. 997-1038) 1003: törte meg, és kiépítette a →királyi vármegye rendszerét. A területet ez időben Erdőelvének nevezték, kormányzója a kir-tól kinevezett →erdélyi vajda. - A vm-k székhelye egy-egy népesebb táj közp-ja lett, elsősorban Gyula levert törzsének főhelye, Gyulafehérvár. Az ~i Fehér vm-n kívül Torda, Kolozs és Doboka voltak a legrégibb vm-k, a 11-12. sz. folyamán jött létre Hunyad, Küküllő és Belső-Szolnok vm. Utóbbit bizonyára a tiszamenti Szolnok várispánságból telepítették, Külső-Szolnok vm-ből. - A 11. sz-tól (?) telepítették a →székelyeket a két Küküllő folyó völgyébe, s innét terjesztették ki településterületüket a K-i Kárpátokig, hogy a vándorló keleti nomád népeket föltartóztassák. - A 11. sz. végén, legkésőbb a 12. sz. elején Teke és Marosvásárhely vidékéig, D felé a Nagy-Küküllőig terjedt a telepedés. A 12. sz. közepén a Fogarasi-havasok és a Rika-hegylánc volt a DK-i határ, míg a mai Csík és Háromszék földjét csak a 13. sz. folyamán ülték meg a székelyek. A telepítés ált. a kir. hatalom műve volt, amelyhez a 13. sz. folyamán, hogy a kir. birtokok nagy része eladományoztatott, a nagybirtok is csatlakozott népesítésével. - II. Géza (ur. 1141-62) →szászokat telepített a Szászváros és Homoróddaróc közti ter-re.

A 12-13. sz. fordulóján tűntek föl a Balkán felől eleinte Fogaras földjére bevándorló vlah (valach) pásztorok. II. András (ur. 1205-35) a →Német Lovagrendet 1211: telepítette a →Barcaságba; mivel a rend a pápa hűbéresének ajánlotta magát, 1225 tavaszán kiűzte őket. - ~ rendi szervezete a Budai Nagy Antal vez. parasztfölkelés után szilárdult meg 1437. IX. 16: a →kápolnai unióval. Kialakult a három nemzet a magyar vm-k, a székely (Aranyos, Csík, Kézdi, Maros, Orbai, Sepsi, Udvarhely) és a szász (Kézd, Kőhalom, Sebes, Sink, Szászváros, Szeben, Újegyház) →székek szövetségéből. A vm-k ispánjait, később főispánjait a vajda nevezte ki, a székely és szász ispán szintén kir. tisztviselő volt. A rumének nem alkottak külön rendi szervezetet, vajdáik, →kenézeik m. nemesi jogokat élveztek, s többnyire elmagyarosodtak. - A nemesi vm. ~ben nem fejlődhetett ki olyan módon, mint Mo-on, mert hiányoztak a honfoglaló nemzetségek utódai, a köznemesi elem, csak adományos nagybirtokosok és várjobbágyok voltak. Az adományos arisztokrácia túlnyomórészt az anyaorsz-ból telepedett le, így a fr. eredetű Becse-Gerely nemzetségből származó Apaffyak és bethleni Bethlenek, a besenyő Tomaj nemzetségből származó Bánffyak, a Hermann nemzetségi Lackfiak, a dunántúli Wass család, a Csák nb. Eördögök és Drágiak stb. - Az erdélyi vm-k az egész kk-on át függőben maradtak a vajdától, aki az ispánokat és alispánokat kinevezte. Szolgabíráikat (vm-nként 2-t) és a 4-4 esküdtet a vajdai gyűléseken választották mind a 7 vm. részére. Csak a 15. sz: kezdték a vm-k választani tisztviselőiket, a 7 vm. addig a vajda elnöklete alatt együtt tartotta közgyűlését, melyen a 7 alispán és a 14 →szolgabíró működött a vajda mellett. Különálló szervezete volt →Székelyföldnek és a szászok lakta ter-nek. - 1526. VIII. 29: a →mohácsi csata elvesztésével és a kettős kir-választással 1541. VIII. 29: Buda tör. kézre jutása után Mo. 3 részre szakadt. ~ben és a tiszántúli részeken I. (Szapolyai) János és fia, János Zsigmond vál. kir. hatalma alatt létrejött az →erdélyi fejedelemség, mely a török szultán hűbéres állama volt, de belső ügyeit önállóan intézte.

- A reformáció ~ben igen gyorsan terjedt. A szerzeteseket már 1529. II. 28: a nagyszebeni tanács kiűzte, ha 3 nap alatt le nem mondtak a róm. kat. vallásról. 1550: elismerték az →evangélikusokat (luteránusok, 1552: pp-öt választottak), 1564: a tordai ogy-en a →reformátusok, 1571: a marosvásárhelyi ogy-en az →unitáriusok vallását, s megtűrtnek nyilvánították a gör. kel. vallást. Az →erdélyi fejedelmek közül még kat. volt Báthori István (ur. 1571-86), Báthori Zsigmond (ur. 1586-99) és Báthory András (ur. 1598-99), a későbbiek, II. Rákóczi Ferenc (ur. 1704-11) kivételével, prot-ok. A ref. vallásé lett a vezető szerep. A vallásszabadság ellenére a róm. kat. ppséget nem töltötték be, a →jezsuitákat száműzték. - 1591-1606: a →tizenötéves háború ~ számára súlyos követkeményekkel járt. Báthori Zsigmond fejed. 3x mondott le trónjáról, a harcokban elsősorban a völgyekben élő m. nép pusztult, a hegylakó, pásztorkodó ruménok kevésbé. Bocskai István az orsz. pusztítása, a Habsburgok támogatta erőszakos rekatolizáció és személyes sérelmei miatt 1604: fölkelést indított a Habsburgok ellen, melyhez a →hajdúk is csatlakoztak. A törökök támogatását élvezve a lakosságot és falvakat pusztító cs. csapatokat a kir. Mo. csaknem teljes területéről kiverte. Az erdélyi, sőt a m. rendek is fejedelmükké választották (ur. 1604-06), a török Porta hálából kir. koronát küldött neki, melyet felségjelvényként nem használt (1996: a Bécsi Tört. Múz. birtoka). 1606. II. 9: a fölkelést befejező →bécsi békében Rudolf cs. (ur. 1576-1608) elismerte az önálló erdélyi fejedelemséget, s a m. rendek jogait. 1606. XI. 11: Bocskai közvetítésével létrejött a Porta és Rudolf között a →zsitvatoroki béke. XII. 29: Bocskai váratlan halála után Rákóczi Zsigmond (ur. 1607-1608), majd a tehetséges, de szertelen Báthori Gábor (ur. 1608-13) meggyilkolása után Bethlen Gábor (ur. 1613-29) lett a fejed., aki alatt ~ a fénykorát élte.

A belső békét élvező ~ben erős központi hatalom pártolta a kereskedelmet és a kultúrát. Bethlen a prot. oldalon avatkozott be a →harmincéves háborúba, s 1619, 1623, 1626: támadást indított a Habsburg cs. ellen. Jelentős katonai sikerei ellenére nem tudta hosszabb ideig megtartani a Habsburg kir. Mo-ot. Utódának, I. Rákóczi Györgynek (ur. 1630-48) sikerült a Bethlen által szerzett 7 felvidéki vm-t megtartania. 1644: beavatkozott a harmincéves háborúba, s a hadjáratot befejező linzi békében 1645. XII. 16: a mezővárosok és falvak prot-aira is kiterjesztette a vallásszabadságot. - ~ virágzásának II. Rákóczi György (ur. 1648-60) a Porta engedélye nélkül indított balsikerű lengyel hadjárata vetett véget. 1657. VII. 31: Kamenicznél az ~i sereg elpusztult, s a török az „engedetlen” Rákóczit eltávolította. I. Apafi Mihály (ur. 1661-90) ~ belső helyzetét megszilárdította és sokat megőrzött a korábbi nagy fejed-ek eredményeiből. - A török kiűzése után ~ elvesztette viszonylagos önállóságát, 1691. XII. 4: a →Diploma Leopoldinum értelmében a Habsburg-birod. része lett. Nem egyesítették újra Mo-gal, a Habsburg uralkodók fölvették az Erdély fejedelme (1765. XI. 2-: nagyfejedelme) címet, s ~t az általuk kijelölt gubernátor (→kormányzó) útján kormányozták. Az →erdélyi országgyűlés 1722: Szebenben elfogadta a →pragmatica sanctiót, eltörölte mindazokat a törv-eket, melyek a portához való viszonyt szabályozták, s ezzel az orsz. a Habsburgok örökös orsz-a lett. - 1715: újra betöltötték az →erdélyi püspökséget. A r.k. vallás nem vált uralkodóvá, mint Mo-on, mert a rendek többsége prot. volt és maradt, de megszüntették a kat-okat sértő korábbi törv-eket. A nagyrészt g. kel. vallású ruménok megnyugtatására vallásukat 1758: tűrt vallássá nyilvánították. - III. Károly (ur. 1711-40) és Mária Terézia (ur. 1740-80) uralma alatt az erdélyi katolicizmus megerősödött. →Ellenreformációról ~ben csak Mária Terézia kormányzása alatt beszélhetünk. A kirnő emberiessége és az udvar ellentétes pol. hagyományai, valamint a csírázó fölvilágosodás ellentmondásossá tették a teréziánus Bécs mo-i és erdélyi pol-ját. Míg Mo-hoz elzálogosított szepesi városokat, s a temesvári bánságot csatolta, addig az 1765: nagyfejedelemséggé emelt ~t még jobban elkülönítette az anyaországtól.

- Mária Terézia központosító törekvéseinek célja az volt, hogy ~ teljesen a monarchia érdekeit szolgálja. Ezt szolgálta a határőrség megszervezése, az adóügy rendezése, a r.k. vallás uralkodóvá tétele. A határőrség szervezése a még veszélyes Töröko. és a már veszélyessé vált Oroszo. elleni védelmet szolgálta. A szervezést a naszódvidéki ruménok körében kezdték, akik számára a katonai határőrvidék kiépítése szoc., gazd. és kulturális körülményeik váratlan emelkedését hozta. Az erdélyi rum. katonai határőrvidék cs. tisztjeinek nevelőmunkája teremtette meg a rum. nemzet kialakulásának szociális föltételeit. - A székelyek viszont kiváltságaikra hivatkozva kijelentették, hogy csak saját tisztjeik alatt és csak az ország határain belül hajlandók katonáskodni. A szervező tisztek a székelyek ellenállásának letörésére a legrakoncátlanabb elemeket, kiknek nem volt mit veszteniük, kiváltságok ígéretével megnyerték, azután rászabadították a békés polgárokra. Rablás, gyilkosság napirenden voltak, 1763: teljes anarchia uralkodott a Székelyföldön. 1764. I: a →madéfalvi veszedelem után a székelyek ellenállása megtört. Sokan kényszerültek menekülésre Moldvába az új rend nyomasztó kényszere elől. - Nem csekély gondot fordított Mária Terézia az adóügy rendezésére sem. Háborús kiadásait szerette volna pótolni új adórendszerrel. Csakhogy ~ben is útjába álltak a kiváltságok és mentességek. Hiába kísérelte meg a föld megadóztatását, hiába iparkodott a jobbágy földesúri terhein könnyíteni, hogy az államiakat annál inkább elviselhesse. Amit Mo-on az →Urbáriummal sikerült bevezetnie, azt ~ben nem tudta megvalósítani. - Mária Terézia valláspol-ja minden vall-felekezet érintett, legérzékenyebben a kálvinizmust, mely a prot. fejedelmek korában hatalmas gyarapodásnak indult. - Mária Terézia nagy gondot fordított az isk-kra. ~ben is ált. fölülvizsgálatot rendelt el, s egyetem alapítását tervezte. Ez ürügyül szolgált neki a külföldi isk-zás korlátozására, ami szintén a prot-okat sújtotta. A nehezítés fő oka az volt, hogy a birod. feszült viszonyban állt Poroszo-gal, ahová a prot. ifjak leginkább jártak. Amikor ez ellen a prot-ok tiltakoztak, a kirnő a tiltó rendeletet fönntartva esetről esetre engedélyt adott a kimenetelre. - 1784. X-XII. 31: a rumén parasztok, Hora, Cloșca és Crișan fölkelést robbantottak ki, melyben 300-400 község 20-30.000 jobbágya vett részt. A fölkelés föként a m. földesurak, de minden nem g. kel. vallású személy (elsősorban a m-ok) ellen irányult. A fölkelést leverték, a kb. 4000 lemészárolt, főként m. halottat követelő mozgalom vezetői közül II. József cs. 1785. II. 28: csak 2-t engedett kivégezni (Crișan öngyilkos lett). A rumén vezetők (főként Darabant Ignác pp. köre) által 1791. III. 11: kiadott Supplex Libellus Valachorum a rumén papságnak, nemességnek és közrendűeknek a három nemzet megfelelő rétegeivel azonos rendi egyenjogúságot követelt.

Ezt az erdélyi ogy. elutasította. 1790 u. az ~i m. kulturális központ Marosvásárhelyről Kolozsvárra került, a szászok központja Nagyszeben és Brassó, a ruméneké →Balázsfalván a g.k. szeminárium lett. - A m. reformkorban az ~i m. rendek ellenzéki része (köztük Wesselényi Miklós, Jósika Miklós) szabadelvű reformokat sürgetett (törv. előtti egyenlőség, személyi szabadságjogok, hivatalos m. nyelv, egyesülés Mo-gal). E törekvések egy részével a szász és rumén értelmiség nem értett egyet. A mo-i reformerek követelései között is szerepelt az egyesülés ~lyel. 1848. IV. 11: a 7. tv. ~t egyesítette Mo-gal. Az ~i ruménok ezt sérelmezve 1848/49: a Habsburgokat támogatták, akik 1849 őszétől ~ben is katonai, később polg. diktatúrát vezettek be. 1860. X. 20: visszaállították a rendi alkotmányt, 1863. VII. 15-X. 9: a nagyszebeni, m-ok nélküli rumén és szász ogy. Mo. és ~ egyesülését törvénytelennek nyilvánította. 1867. VII. 28: a →kiegyezéssel ~ újra egyesült Mo-gal. 1868. XII. 6: I. Ferenc József kir. szentesítette az 1868:43. tc-et Mo. és ~ egyesítésénék részletes szabályozásáról. A törv., hivatkozva az 1848. é. pozsonyi 7. és a kolozsvári 1. tc-re, kimondta, hogy ~ minden lakosa nemzetiségi, nyelvi és vallási különbség nélkül egyenjogú, s ~nek ezzel ellenkező törv-ei eltöröltetnek.

Azokat a törv-eket, melyek ~ ter-én és az ún. mo-i részekben a bevett vallások vallásgyakorlati és önkormányzati szabadságait, jogegyenlőségét, egymás közti viszonyait, hatáskörét biztosítják, sértetlenül fönntartják, egyszersmind a gör. és az örmény kat., valamint az ort. egyh-akra is kiterjesztik. Ennek értelmében ~ törvényes negyedik nemzete lett a rumén, s ötödik befogadott vallása lett az ort. vallás. - A kir. szentesítette az 1868:44. tc-et A nemzeti egyenjogúság tárgyában. „10. §. Az egyh. bíróságok maguk határozzák meg ügykezelési nyelvöket.” „14. §. Az egyhközs-ek, egyh. felsőségeik törvényes jogainak sérelme nélkül akv-eik vezetesének s egyh. ügyeik intézésének, nemkülönben az orsz-os isk. törv. korlátai között isk-ikban az okt-nak nyelvét tetszés szerint határozhatják meg.15. §. A felsőbb egyh. testületek és hatóságok önmaguk állapitják meg a tanácskozás, a jegyzőkönyv, az ügyvitel és egyhközs-eikkel való érintkezés nyelvét.” „24. §. Községi és egyh. gyűléseken a szólás jogával bírók szabadon használhatják anyanyelvöket.” - 1876: a közigazgatási reformmal megszüntették a székely és szász székeket, és 15 vm-t alakítottak. - A dualizmus korában egyre erősödött a ruménok mozgalma és gazd-pol. előre törése. Az I. vh. előtt nem remélhették a nagyhatalomnak számító Osztrák-M. Monarchia megcsonkítását, s az 1862: létrehozott Dunai Fejedelemséghez történő csatlakozást. Az I. vh-ban a Monarchia összeomlott, s a Károlyi-kormány 1918 végén az ellenforradalomtól rettegve elősegítette ~ rumén megszállását. A győztes antanthatalmak (elsősorban Fro.) támogatásával 1918. XII. 1: a gyulafehérvári rumén gyűlés kimondta ~nek és a volt Részeknek (Partium) a győztesekkel szövetséges Ro-hoz való csatolását, amit 1919. I. 8: Medgyesen a szász népgyűlés is elfogadott (ezzel megkezdte önmaga fölszámolását), VIII. 14: a bánáti svábok is csatlakoztak a szászokhoz.

A m. lakosság véleményét senki sem kérdezte, főként mert az 1919. III-VII-i →Tanácsköztársaság leverését az antant Ro-ra bízta. 1920. VI. 4: a →trianoni béke ~t Ro-nak ítélte, határait messze tört. határain túl, az Alföld szélén húzva meg. Ettől kezdve a köznyelv a tört. Mo-tól Ro-hoz csatolt egész ter-et ~nek nevezi. A trianoni béke következtében Ro. ter-e 2x-esére növekedett, Mo-é 1/3-ára csökkent. A békeszerződés előírásai szerint a rumén állam köteles volt bizonyos nemzetiségi jogokat tiszteletben tartani, s azt 1923: alkotmányuk is előírta. A valóságban ezt soha nem tartották tiszteletben, s az 1930-as évektől a mság elnyomása fokozódott. A m-ok a ref. és a kat. egyházra, velük szemben a rumén állam főként a g. kel. egyházra támaszkodott, melynek megerősítésére példátlan méretű tp-építési programot hajtottak végre. Az ~i m-ok, akik a rumén uralmat nem tekintették véglegesnek, az 1922. II. 12: alakult M. Nemzeti Pártban tömörültek. A m. kormány legfontosabb törekvései közé tartozott ~ visszaszerzése. 1940. VIII. 30: a II. →bécsi döntés alapján É-~ a Székelyfölddel visszakerült Mo-hoz. E részen lakott az ~i mság 2/3-a. A II. vh-t a tengelyhatalmak elveszítették, a velük kötött szövetségből Ro. 1944. VIII. 23: sikeresen kivált, ami a ném-ek megszállta Mo-nak 1944. X. 15: nem sikerült. 1947. II. 10: a →párizsi békében visszaállították a trianoni határokat. A szovjet hadsereg nyomán ~be behatoló Maniu-gárdák 1944 őszén tömegmészárlásokat rendeztek ~ székelyek lakta falvaiban: IX. 23: Magyarremetén 37, IX. 24: Gyantán 80, IX. 26: Szárazajtán 12, Gyergyószentmiklós felé vonulva 8, X. 6: Gyergyószentmiklóson 3, X. 8: Csíkszentdomonkoson 11 főt öltek meg. Emiatt a szovjet hatóságok 1944. X. 14-1945. III. 9: a rumén közigazg-t fölfüggesztették. A m-barátnak elhitetett kommunisták irányította P. Groza befolyása gyorsan csökkent, és sztalinista diktatúra alakult ki Gheorgiu Dej vezetésével. 1948: megszüntettek minden külön nemzetiségi pol. és kulturális szervezetet, 1953 tavaszán föloszlott a kommunistákkal együttműködő M. Népi Szövetség is. -

A rumén kommunista rendszer kezdettől fogva nacionalista volt, s a sztálinista módszereket ~ben főként a m-ok elnyomására használta, mely erősebb elnyomás volt, mint a 2 vh. között. - A m-ok egyházait üldözték, a kat. pp-öket bebörtönözték, többségük ott halt meg. A g. k. egyházat szovjet mintára megszüntették, s erőszakosan beolvasztották a g. kel-be. - 1949. VIII. 1: a r.k. szerzetesrendektől megvonták a működési engedélyt. A →ferenceseket teherautókon gyűjtötték össze rházaikból és Máriaradnára szállították, ahol nem maradhattak, mert szomszédságukban orosz katonaság állomásozott, ezért 1952 tavaszán Désen, Esztelneken és Körösbányán a ferences rházakban kaptak új kényszerlakhelyet, négyesével egyszemélyes cellákban. Esztelnekre kerültek a →minoriták is. Ki akarták éheztetni őket, de a nép nem hagyta cserben őket. Benedek Fidél tartfőn. kitartott amellett, hogy nem oszlatják föl önmagukat. Vele a rendi vezetők is Désre kerültek, s ezek a fiatalok teol. képzését is megkísérelték, akiket titokban föl is szenteltettek (→dési „szabadegyetem”). 1961. VI-1962. XII: tartott a vallatás. A vezetőket kirakatperben elítélték, a többieket szétszórták: Boros Fortunátot ítélet nélkül hurcolták el († a Duna-csatornánál). Ítélettel v. anélkül börtönbe került: →Ambrus Kapisztrán, →Angi Csaba, →Bálint Salvator teol. tanár, →Benedek Fidél tartfőn., →Écsy László, →Ferencz Béla (2x), →Fodor László, →Fodor György Pelbárt teol. tanár, Fülöp Sándor, →Fülöp Tamás, →Gurzó Anaklét György teol. tanár, György Hugó Márton, →Hajdú Béla Leánder, →Keresztes Albin, →Moldován Artúr, →Nyisztor János, →Papp Asztrik, →Pöhacker Balázs, →Szentmártoni Bálint Odorik, →Szőcs Izidor, Zarnisch Placid papok, és Györgymárton Hugó, →Skolka Ede Lázár testvér. - A →jezsuitákat Szamosújvárra internálták. Közülük →Godó Mihály 2x is ült börtönben. Az elsők között tárta föl nyílt levélben, hogy az Agotha- és Adorján-féle csoport törv-es joghatóság nélkül bitorolja az egyh. hatalmat. - Désen és Szamosújváron készült a →titkos ordinárius jóváhagyásával az a körlevél, mely tájékoztatta az egyhm. papságát a jogi helyzetről. Amikor Adorján egyh. büntetés kilátásba helyezésével Csíkszeredába ker. gyűlésre hívta össze a papságot, a felcsíki és alcsíki ker-ből egyetlen pap sem jelent meg. A ferences szerz-ek internálása után áll. használatba vették, teljes berendezéssel együtt a brassói, csíksomlyói, dévai, fogarasi, kolozsvári, marosvásárhelyi, nagyszebeni, szárhegyi, szászsebesi, tordai, vajdahunyadi rházakat és részben a désit is. A minoriták marosvásárhelyi házát az isk-k államosításakor már elvették. -

A női r-eket 1949. VIII. 1. u. szétszórták. A tanügyben dolgozó nővérek az isk-k államosításával egyidőben veszítették el zárdáikat. A kórházi ápolónőket kezdetben megtűrték, de 1955 u. nekik is fölmondtak. - N. Ceaușescu a Román Munkáspárt K. B. első titkára uralma (1965. III. 22-1989. XII. 30) végső szakaszában, főként az ~i mság megsemmisítését célozva, a falvak fölszámolását is meghirdette. A személyi kultusz idején ~ nyomorba süllyedt. 1989. XII: az általános elégedetleneséget kihasználva egy kommunista csoport puccsal megfosztotta Ceaușescut a hatalomtól és feleségével együtt kivégeztette, majd bevezette a többpártrendszert. A Ro. más részeiből ~be telepített, a m-októl félő ruménok Vatra Romaneasca néven m-ellenes soviniszta szervezetet hoztak létre, melynek fő célja, a kormány egyetértésével, a m-ok minden téren való visszaszorítása és lehetőség szerinti elnyomása. - Ceaușescu bukása után a Szentszék betöltötte az újjászervezett nagyváradi, szatmári és temesvári püspökségeket, a gyulafehérvárit érseki rangra emelte, egyelőre suffr. nélkül. A romániai r. k. ppségek a bukaresti érsek suffr-ai. A g. kat. egyház visszanyerte ugyan önállóságát, de a g. kel. tulajdonba került tp-ait általában nem kapta vissza. Az ~i mság fő támaszai az egyházak, a kat. egyház legkiemelkedőbb egyénisége Márton Áron, a ref-oké Tőkés László pp. -

II. Közigazgatása: ~ a 13. sz-tól az →erdélyi vajda alatt közig-ilag önálló. 1556: török védnökséggel →erdélyi fejedelemséggé alakították, m. nemzeti fejed-ek kormányozták 1690-ig, amikor a Habsburgok uralma alá került. 1695: Bécsben fölállították az erdélyi kancelláriát. A fejedséget nem szüntették meg, sőt 1765. XI. 2: Mária Terézia nagyfejedelemséggé emelte. Az 1791:6. erd. tc. kimondta, hogy ~ a m. koronához tartozik. Valójában azonban külön orsz. maradt 1848-ig, amikor az 1848:7. törv. egyesítette Mo-gal. 1849. IX: ismét külön koronatartomány. Az 1867. II. 17-i rendelet újra egyesítette Mo-gal, amit az 1868:43. tc. szentesített. Az ősi közig. beosztást az 1876:33. tc. változtatta meg, mely a Királyhágón túli ter-eknek a hágón inneniekével azonos szervezetet adott. Ezzel ~ teljesen összeforrott Mo. többi részével. 1920. VI. 4: a →trianoni béke rum. hatalom alá rendelte. - 1860-ig ~ a Királyhágón túli részeken kívül magában foglalta a →Partiumot is, mely ter-ét tekintve az erdélyi nagyfejedségnek kb. 1/10-e volt. ~ ter-e a 3 nemzetnek megfelelően a magyarok, a →székelyek és a →szászok földjére tagozódott. - A m-ok földje (57,2 %) nagy összefüggő tömb ~ É-i és Ny-i részén, de hozzá tartoztak a székelyek és a szászok ter-ébe ékelődő kisebb-nagyobb, földrajzilag össze nem függő ter-ek is.

Eredetileg 7, 1744: →Fehér vármegye kettéosztásakor 8 vm-re oszlott: →Alsó-Fehér vármegye, →Belső-Szolnok vármegye, →Doboka vármegye, →Felső-Fehér vármegye, →Hunyad vármegye, →Kolozs vármegye, →Küküllő vármegye, →Torda vármegye. Hozzá tartozott még →Fogaras vidék, 1762-1851: az →erdélyi határőrvidék. - A székelyek földje (21,5 %) 2 részből állt: a nagyobbik ~ DK-i sarka, a kisebbik (→Aranyosszék) a 13. sz: lett a székelyeké a m-ok földjének közepén. 5 →székre oszlott: Aranyosszék (1876: →Torda-Aranyos vármegye része lett), →Csík szék (1876: →Csík vármegye), →Háromszék (1876: kissé nagyobbítva →Háromszék vármegye), →Marosszék (1876: Maros-Torda vm. része lett), →Udvarhelyszék (1876: kissé nagyobbítva →Udvarhely vármegye). - A szászok földje (21,3 %) a Marostól D-re és ~ ÉK-i részében kisebb darabokból állt. A betelepítésnek megfelelően 3 részből állt: a székekre oszló →Királyföldből, →Beszterce vidékből és →Brassó vidékből. Az egész ter. 11 széket és vidéket, s 7 szabad kir. várost foglalt magába. Törvényhatóságai (a közp. kormányzás alatt álló m. vm-kel és székely székekkel szemben) a szebeni gróf fönnhatósága alatt álltak. - II. József ~ és a Partium ter-ét 10, 1785: 11 vm-re osztotta. 1849: ideigl. megalakították a nagyszebeni, fogarasi, gyulafehérvári, kolozsvári, rettegi és udvarhelyi kerületet, melyet 1854: egy 10 ker-es beosztással váltottak föl. 1860: a Bach-kormány bukásakor visszaállították a II. József előtti beosztást. Az 1870:42. tc. megszervezte →Naszód vidéket. Az 1876:33. tc. Kolozsvár és Marosvásárhely tvhat. városok kivételével 15 vm-t alakított ki: Alsó-Fehér vm., →Beszterce-Naszód vármegye, →Brassó vármegye, →Csík vármegye, →Fogaras vármegye, →Háromszék vármegye, Hunyad vm., →Kis-Küküllő vármegye, →Kolozs vármegye, →Maros-Torda vármegye, →Nagy-Küküllő vármegye, →Szeben vármegye, →Szolnok-Doboka vármegye, →Torda-Aranyos vármegye, →Udvarhely vármegye. - 1950. IX. 8: az 5/1950. törv. ~ 22 megyéjéből 11 tart-t szervezett. A Sztálin tart-ba osztották Csík, Udvarhely és Háromszék megyét (Csíkszereda, Székelyudvarhely, Kézdivásárhely és Sepsiszentgyörgy körzetét). 1952. IX. 27: Székelyföld a Sztalin tart-tól a →Magyar Autonóm Tartományhoz került, melynek székhelye Marosvásárhely. 1968: ismét visszaállították a megyerendszert. - 1992. X. 9: a rum. külügymin. körlevele a hivatalos érintkezésben megtiltotta az Erdély (Ardeal, Transsilvania) szó használatát. B.A.-88

Erdély népei  

1850

1910

1930

1968

1970

rumén

1.202.000

1.464.000

3.233.000

4.570.000

5.321.000

magyar

585.000

909.000

2.830.000

1.626.000

1.651.000

német

219.000

231.000

541.000

374.000

323.000

zsidó

6.000

--

111.000

1.000

8.000

cigány

8.000

52.000

138.000

117.000

153.000

összesen

2.072.000

2.656.000

5.548.000

6.720.000

7.500.000

Szeredai Andreas: Series antiquorum et recentiorum episcoporum Transilvaniae. Gyulafehérvár, 1790. - Fancsali Dániel: Memoria episcopatus Transilvaniensis. Kolozsvár, é. n. - Fogarasy Mihály: Az erdélyi püspökről polgári tekintetben. Bécs, 1837. - Schem. Trans. 1840; 1913:12. - Erdélyi egyháztörténeti adatok. 1-2. köt. Szerk. Veszely Károly. Kolozsvár, 1860. - Mendlik 1864:89. - Szilágyi Sándor: ~ tört. különös tekintettel művelődésére. 1-2. köt. Pest, 1865-66. - Orbán Balázs: Székelyföld leírása. 1-6. köt. Pest, 1869. - Beke Antal: Az erdélyi papnevelde tört. vázlata. Gyulafehérvár, 1870. - Szilágyi Ferenc: Hóra-világ Erdélyben. Bp., 1871. - A volt Erdélyi főkormányszéki ... kat. biz. működése. Gyulafehérvár, 1876. - Kerékgyártó 1882:109. - Veszely Károly: Az erdélyi r.k. ppi egyhm. autonómiája. Gyulafehérvár, 1893. - Beke Antal: Az erdélyi egyhm. képe a 14. sz. elején. Esztergom, 1894. - Pallas VI:308. - Temesváry János: Öt erdélyi pp. rangemelése. Kolozsvár, 1910. - Barabás Samu: Erdélyi káptalani tizedlajstromok. Bp., 1911. - Bochkor Mihály: Az erdélyi kat. autonómia. Kolozsvár, 1911. - Gagyi Sándor: Erdély vallásszabadsága 1526-tól Báthory Istvánig. Bp., 1912. - Temesváry János: Erdély vál. pp-ei 1618-1695. 1-2. rész. Szamosújvár, 1913-14. - Az erdélyi egyhm. és a román impérium. Bp., 1920. - Az erdélyi tört. egyházak és Románia. Uo., 1921. (ang-ul: The Historical Churchs of Transylvania and Roumania. Uo., 1921) - Az erdélyi világi katolikusok memoranduma XV. Benedek pápa őszentségéhez. Uo., 1921. (ang-ul: Memorandum of the Roman Catholic laymen of Transylvania to the Holy Apostolic See. Uo., 1921.) - Transsilvanus Viator: A románok concordatuma. Uo., 1921. (fr-ul: Le concordat des Roumains. Uo., 1921) - A romániai m. kisebbség sérelmei 1919-22. Uo., 1922. - Gyárfás Elemér: L'eglise catholique en Transsilvanie. Dicsőszentmárton, 1923. - R. Kiss István: Az egyh. rend közjogi helyzete Erdélyben és Bethlen Gábor armálisa. Bp., 1924. - Bagossy Béla: Az erdélyi katolicizmus múltja, jelene. Dicsőszentmárton, 1925. - Kosutány Ignác: A róm. kat. egyh. Erdélyben. Szeged, 1925. - Vorbuchner Adolf: Erdélyi ppség. Brassó, 1925. - Bíró Vencel: Erdély jeles kat. papjai. Kolozsvár, 1926. - Az erdélyi r.k. státus fontosabb jogtörténeti okmányai. Uo., 1926. - Erdélyi lex. 1928. - Bíró Vencel: Bethlen Gábor és az erdélyi katolicizmus. Uo., 1929. - Boros Fortunát: Az első erdélyi törv-kv. és a katolicizmus. Uo., 1930. - Temesváry János: Az erdélyi pp-ök címerei. Bp., 1930. - Uő: 7 erdélyi pp. végrendelete. Kolozsvár, 1931. - Uő: Az erdélyi ppi szék betöltése. Uo., 1932. - Gyárfás Elemér: Statusu catolic ardelean si acordul cu Roma. Uo., 1933. - Vanyó 1933:91. - KL II:26. - Endes Miklós: Erdély 3 nemzete és 4 vallása autonómiájának tört. Bp., 1935. - Marczali Henrik: ~ tört. Bp., 1935. - Silbereki János: Adalékok az erdélyi r.k. státusi isk-k helyzetéről. Szeged, 1938. - Erdélyi kat. nagyok. Összeáll. Bíró Vencel, Boros Fortunát. Kolozsvár, 1941. - Jakab Antal: Az erdélyi r.k. ppi szék betöltésének vitája a 17. sz-ban. Kolozsvár, 1944. - Bíró Vencel: ~ tört. Kolozsvár, 1944. - Makkai László: ~ tört. Bp., 1944. - Eckhart 1946:134, 270. - Kat. Szemle 1949:54. (M. Zs.: A romániai m. kat. pp-ök sorsa); 1960:308. (Tolnay Imre: Az erdélyi m. kat-ok helyzete); 1976:224. (Illyés Elemér: Magyar egyházak Romániában; Békés Gellért: Az erdélyi magyarság ügye az Egyházak Ökumenikus Tanácsa előtt) - Hermann 1973:28. - Salacz Gábor: Magyar kat. egyház az utódállamokban. München, 1975. - Györffy 1977:182. - Tonk Sándor: Erdélyiek egyetemjárása a középkorban. Bukarest, 1979. - ~ tört. 1-3. köt. Bőven illusztrált, térképekkel. Főszerk. Köpeczi Béla. Uo., 1986. - AP 1990:25. - Hetényi Varga II:357. - Marton 1993. - Balogh-Gergely 1993. - Marton 1993:196. - Vincze Gábor: A romániai m. kisebbség tört. kronológiája 1944-53. Bp-Szeged, 1994. (Kisebbségi adattár, 1.)

Erdély, Marosvásárhely, 1870. dec. 24.-1876. dec. 30.: szépirodalmi közlöny. - Megj. hetenként csütörtökön, 1876: szombaton, 1871. IV-V: szünetelt. Szerk. Tolnay Lajos, 1871. VI. 1-1872. XII: Balás Antal plnos, 1872. V: Kerekes Sámuel. Kiadó: Imreh Sándor, 1873: Balás Antal, 1876. X: Szabó Lajos. Ny: ref. főtanoda, 1872: r.k. leányisk. kvny. - Utóbb: Maros-Vidék (1877). T.E.

Szalády 1884:42.

Erdély, Gyulafehérvár, 1921. dec. 22.-1923. febr. 18.: társadalmi, irodalmi, tudományos, egyházi és iskolai katolikus lap. - Megj. minden 2. csütörtökön, össz. 31 sz. Merész hangja miatt további megjelenését a rumének megakadályozták. Fel. szerk. Floznik György. Társszerk. 1922-ig Jakubek István, Baráth Béla. Ig. Király Pál. Kiadó: a teol. tanári kar. Ny: Püspöki lyceumi kv-ny. T.E.

Monoki 1941:39.