Ambrus, Szt (Augusta Trevirorum, Gallia, ma Trier, 334. v. 339.-Milánó, 397. ápr. 4.): püspök, egyházatya. - Előkelő, gör. eredetű, a gens Aureliához tartozó családban született. Atyja prefektus volt Galliában, s itt halt meg, nem sokkal ~ születése után. Anyja ekkor 3 gyermekével, Marcellinával, Satyrusszal és ~sal visszatért Rómába. Házuk vsz. a Marcellus-színház közelében volt. - Tanulm-ai végeztével ~ hivatalnoki pályát kezdett. Sirmiumban ügyvéd, 368 után a tart. pref. tanácsosa, vsz. 370: Milánóban Liguria és Aemilia prov. korm-ja. Hivatalai révén rendkívül gazdag emberismeretre tett szert. Milánóban az ariánus Auxentius pp. révén megismerte az →arianizmus bomlasztó hatását. Becsületes kormányzása népszerűvé tette. - 374: meghalt Auxentius pp. Az utód megválasztása során összecsapásokra került sor a kat-ok és ariánusok között. ~ a rend biztosítása kedvéért jelent meg a választók között, s amikor - a hagyomány szerint - egy gyermek felkiáltott: ~ a püspök, mindkét csop. megválasztotta. ~ ekkor még csak katechumen volt, tiltakozott is a választás ellen, de végül elfogadta. XI. 30: megkeresztelkedett, a következő héten diákonussá, majd pappá, XII. 7: pp-ké sztelték. Kappadókiából Milánóba hozatta utolsó kat. elődje, Szt Dénes pp. ereklyéit. Egy Simplicius nevű paptól tanulni kezdte a teol-t és szigorú, aszketikus életet kezdett. A szüzességről mondott beszédei és első művei (De virginibus, De viduis) hatására egész Itáliában fellendült a szerzetesség. ~ egész vagyonát a milánói egyh-nak adta, és házanépével szerzetesi aszkézisre rendezkedett be. Példaképe Alexandriai Szt Atanáz és Nagy Szt Vazul volt. E korszakában írta De Paradiso, De Cain et Abel és De Noe c. műveit. - 378 nyarán Damasus p. Rómába hívta zsinatra, melyen Ursinus ellenp. ügyét tárgyalták. A zsin. Gratianus cs-hoz intézett Et hoc gloriae kezdetű levelét vsz. ~ fogalmazta. Maga a cs. kért rövid összefoglalást ~tól a szentháromságtanról. A kérésnek ~ De fide c. művével tett eleget, s ezzel kezdődött az arianizmus elleni harca. Érvelése a gör. atyákra támaszkodott, és megtérítette a cs-t, aki visszahívta a Valens cs. által elűzött kat. pp-öket, a szélsőséges ariánusokat, az eunomiánusokat pedig elűzte. 379 nyarán a cs. személyesen is találkozott ~sal, azután kiadta Omnes vetitae kezdetű rendeletét, amely betiltott minden nyilvános eretnek istentiszteletet. 379. I. 19: Theodosius társcs. a kat. vallást a birod. egyetlen hivatalos vallásává nyilvánította. Ezt követően ~ hatására olyan rendeleteket adott ki, amelyek eltiltották a pogány kultuszt is. Két ariánus pp., Palladius írással, Valens a milánói nép fellázításával megtámadta ~t, aki hosszú beszédsorozattal válaszolt (De fide, III-V. kv.) - 381: Gratianus cs. Trevisóból Milánóba tette át székhelyét, s a kapcsolat a cs. és ~ között még szorosabbá vált. ~ ekkor írta De Spiritu Sancto c. művét. Gratianus a pogányság végső felszámolása érdekében letette a Pontifex Maximus címet, a róm. szenátus tanácsterméből eltávolíttatta a Victoria-oltárt, eltörölte a pogány papság és a Vesta-szüzek intézményét. - 383. VII. 25: Gratianust megölték, s utóda, a 12 éves II. Valentinianus ariánus anyja, Justina kezében volt. A trónkövetelő Maximus udvarába hívta Valentinianust, amiben anyja csapdát sejtett, ezért ~t kérte fel követének. ~ el is érte, hogy Maximus megelégedjék Britannia, Gallia és Hispania kormányzóságával. Valentinianus hálából 384: minden tanácsadójával szembeszállva megerősítette elődje pogányellenes rendeleteit. Justina erre védelmébe vette a K-ről 384 végén Milánóba menekült Mercurius ariánus pp-öt, aki Auxentiusra változtatta a nevét. Justina 385 tavaszától arra törekedett, hogy egy baz-t adjon neki a városban. ~ ezt a leghatározottabban ellenezte. Válaszul Justina 386 tavaszán halálbüntetés terhe mellett tiltotta meg, hogy bárki akadályozza a szemiariánusok istentiszteleteit, és megismételte a tp-átadás kérését. ~ néhány közeli pp-kel és híveivel a követelt baz-ba ment, zsinatot tartott és megtagadta a tp. átadását. Justina tárgyalást javasolt, de ~ nem mozdult, erre katonák vették körül a tp-ot. ~ beszédeivel, zsoltárok és himnuszok éneklésével tartotta híveiben a lelket egészen nagypéntekig, amikor a katonák elvonultak. Az elvonulást ~ ellenállása mellett az a hír váltotta ki, hogy Maximus sereggel jön a város ellen. Justina ismét ~t kérte békekövetül, aki útra is kelt, és Treviriben találkozott Maximusszal. Szemére vetette bűneit, mire válaszul ~t kiűzték Treviriből. ~ Valentinianushoz sietett, de igazában tőle is elhatárolta magát. - 387 húsvétján megkeresztelte Ágostont. A következő tavaszon Theodosius megtámadta és legyőzte Maximust, cs-ként vonult be Milánóba, ahol ~ amnesztiát kért és nyert Maximus hívei számára. Theodosius kat-nak vallotta magát, de pol-jában teljesen önálló volt, ezért ~ hiába várta tőle, hogy biztosítsa a pp-ök jogainak zavartalan gyakorlását. Az ebből fakadó összeütközések között a leglátványosabb az volt, amikor 390: a cs. Tesszalonikában közel 7000 embert öletett meg, hogy megtorolja egy tisztjének halálát. ~ nyilvános bűnbánatra szólította fel, amit Theodosius karácsonykor meg is tett, majd 391: rendelettel tiltotta meg az eretnekséget és a pogányságot. 392 tavaszán Valentinianus ~t Viennébe hívta, hogy keresztelje meg Arbogastest, de még mielőtt ~ megérkezett volna, V. 15: Arbogastes megölte Valentinianust, és VIII. 22: kikiáltotta cs-rá Eugeniust, aki kat. volt. ~ kitért előle, és önkéntes számkivetésbe Bolognába, majd Firenzébe ment, hogy ne kelljen együttműködnie vele. Miután Theodosius legyőzte Eugeniust, helyeselte ~ magatartását. 395. I: Theodosius felett is ~ mondta a gyászbeszédet. - Élete utolsó időszakában ált. megbecsüléstől övezetten vezette a milánói egyh-at és írta utolsó műveit. Akaratának megfelelően szegyh-a főoltára alá temették. - Ü: dec. 7., pp-ké sztelésének napja. - Az egyháztanító beszédeiben, írásaiban és a szinódusokon sikerrel harcolt az arianizmus ellen, amely minden további eretnekség mérgét önmagában egyesítette. A niceai zsin. teljes győzelme ~ műve. - Szentháromságtana. ~t nem tud. érdeklődése késztette a Szentháromságról szóló fejtegetésekre, hanem gyakorlati cél: meg akarta mutatni, hogy az ariánusok Isten-fogalma és egyben Krisztusról szóló tanításuk hamis. ~ vallási világában Krisztus titka a mindent átható valóság. Ha ui. az Atya prior Filio (megelőzi a Fiút), amint az ariánusok állítják, akkor Isten a nemzéssel változáson ment át, miközben atya lett; ez azonban ellentmond Isten változhatatlanságának, az ariánusok Isten-fogalma tehát hamis. A generációnak tehát generatio aeternának (örök nemzésnek) kell lennie (De fide I:59-60).

A Krisztus személyéről szóló tanítás trinitárius (háromságos) és krisztológiai vonatkozásait molyan tisztasággal tárta föl, hogy az efezusi és kalkedoni zsin. reá mint a hit tanújára hivatkozhatott (Kalkedon I:723, 725. sk., II:907. sk.). ~ különvéleménye, hogy Krisztus halála istenségének a testétől történt elválásával következett be; ebben Atanázt követte (Kalkedon I:88 skk.). A Szentháromságról szóló tanításában ~ egyaránt független Hilariustól, Atanáztól, Didümusztól, és Ny-on elsőként foglalkozott egy különleges írásában a Szentlélek istenségével, függetlenül Didümosztól és Vazultól. - Mária-tana. Ny-on egyetlen egyhatya sem írt annyit Máriáról, és nem hatott jobban tiszt-e érdekében, mint ~. Három szempontból nézi Máriát: 1. Krisztusból kiindulva istenanyaságát és folytonos szüzességét; 2. az Egyh-ból kiidulva: mint „typus ecclesiae”-t (~ a lat. egyhatyák közül elsőként formálta meg ezt a fogalmat), éspedig mint a második Évát és szűz anyát; 3. tökéletességéből kiindulva erényeinek nagyságát, kegyelemmel teljességét, bűntelenségét. Így elsőként ~nak köszönhetjük az Istenanya erkölcsi-szellemi lényének viszonylag teljes képét. - Eucharisztia-tana. Az Euch. Krisztus valóságos teste, a kenyér és a bor konszekrációja által válik jelenlevővé Krisztus szavainak erejéből. A sztmise áldozati jellegét ~ gyakran kijelentette. A missa szó (Ep. 20,4: missam facere coepi, 'misézni kezdtem') ~nál bizonyára még nem a mai 'misé'-t, hanem a katechumenek elbocsátását (missio) jelenti. - ~ Gratianus, II. Valentinianus és Theodosius cs. barátjaként és tanácsadójaként döntően befolyásolta kora egyhpol. helyzetét. Az Egyh. hasznára az áll. és az Egyh. szoros kapcsolatára törekedett. Befolyásának köszönhető, hogy a cs-ok 380. II. 27: törv-ben ált-an kötelezőnek ismerték el a niceai határozatokat. A pogányok igényét kultuszuk és papi koll-aik áll. támogatására, valamint Victoria oltárának a róm. szenátus termében történő fölállítására ~ tiltakozására elutasították (Ep. 17 és 18). A hit ügyeiben nem a cs., hanem a pp-ök a bírák. „A cs. az Egyh-ban van, nem az Egyh. fölött” (Sermo contra Auxentium, 36). - ~ önfeláldozó pásztori szeretetből volt lelkipásztor. Prédikációinak egyik alapvonása a Szentírás bőséges használata. Ez vezette el Szt Ágostont (387) az igazság teljes megismerésére és az Egyh-ba. Az istentiszt-et vonzóvá és elevenné tette a himnuszéneklés bevezetésével. Pásztori gondja különösen a tévelygőkre és a tökéletességre törekvőkre, az Istennek sztelt szüzekre terjedt ki. Ezt az állapotot ~ különösképpen igyekezett támogatni. -Lelkipásztorkodásának jellemzője az a fáradozása, hogy híveiben erős közösségi tudatot alakítson ki. - ~ számos írása lényegében a gyakorlati lelkipásztorkodásból fakadt; innen az erkölcsi tartalmuk. Mivel hiányzott a teol. előképzettsége, ennek pótlására főként Philónt, Origenészt, Atanázt, Didümoszt és Vazult tanulmányozta, s ilyképpen a gör. teol. közvetítője lett a Ny számára. 19 ósz-i bibliamagyarázó írása nem tud. kommentár, hanem olyan homíliákból keletkezett, amelyekben ~ az allegóriát alkalmazva vallási témákkal foglalkozott. Egyetlen úsz-i egzegetikai írása, a Lk-kommentár alapját is homíliák képezik. Mivel benne ~ a Szentírás szövegét szakaszról szakaszra idézi, ez az írása az Itala-szöveg gazdag tárháza. - Dogmatikai írásai kora eretnekségei ellen szólnak. Az újonnan megkeresztelteket katekézisekkel vezette el a befogadott misztériumhoz. A De sacramentis és az Explanatio symboli c. írásait valódiaknak kell tekinteni. A De sacramentisben (IV,5) egy terjedelmes fejezet a miseimákból való, és ezek csak kevéssé térnek el a mai róm. kánonéitól. - Erkölcsi-aszketikus írásaiban különösen az Istennek sztelt szüzekhez fordult: szemük elé állította Krisztus szűz Anyjának példáját, s életét az erény isk-jaként rajzolta meg. - A De officiis ministrorum (A szolgálattevők hivataláról) c. írása (Cicero: De officiis c. művét követi) a ker. erkölcstan első összefoglalása, Aquinói Szt Tamásig az egyedüli kísérlet maradt arra, hogy a ker. erkölcstan önmagában, a hittantól elkülönítve jelenjen meg. - Gyászbeszédei (kettő a testvéréről, Satyrusról, egy a meggyilkolt II. Valentinianus cs-ról, egy elhunyt cs. barátjáról, Theodosiusról) az ókori vigasztaló írások hatását mutatják. - 91 levele kora tört-ének fontos forrása. - Mivel a csak kevéssel idősebb Hilarius himnuszai nem honosodtak meg, ~sal kezdődik a lat. lit. himnusz tört-e. Maga ~ is költött ilyeneket: ötről bizonyos a szerzősége (Aeterne rerum conditor, Iam surgit hora tertia, Deus creator omnium, Intende qui regis Israel, Grates tibi Jesu novas), a többi (legalább 7) szerzősége stilisztikai indokok miatt kérdéses. Az ariánus zűrzavarok alatt (386) himnuszokat énekeltetett, s bizonyára úgy, hogy a nép a doxológiát, „a Szentháromság megvallását” énekelte refrénként. A következőkben mintaképpé lett a kifejezetten ambrosianusnak nev. típus: 8 (4 soros) versszak, 4 jambusból építkező sorokkal. - ~ azon nagy sztek egyike, akiknek a tevékenysége és gondolatkincse később lényeges építőköveket szállított a kialakuló kk. ker. kultúra számára. - Ikgr. Pp-ként ábrázolják, többnyire a →négy nagy nyugati egyházatya egyikeként. - Attrib-ai: angyal, hegység, írótoll, méhkas és gyermek bölcsőben (bölcsőben fekvő kisdedként egyszer méhek lepték el, és úgy vitték a mézet a szájába, mint a kaptárukba: ez a szónoki képesség jelképe), ostor (mellyel az ellenséget űzte el), csontok v. csontváz (Szt Gerváz és Protáz vt-k holttestének megtalálására utal) és (a többi egyhatyánál is megtalálható) sugalmazó galamb. - Legrégibb ábrázolása (470 k.), még attrib. nélkül, a milánói S. Ambrogio-baz. S. Vittore in Ciel d'Oro-kpnájának mozaikján látható. A S. Ambrogio aranyoltára ~ életének 12 jelenetét örökíti meg (9. sz.). További jelentős ábrázolásai: M. Theoderich táblaképe Karlstejn várában (Cseho., 1370 k.) és M. Pacher egyhatya-oltára (1483., München, Képtár). A 15-17 sz: a legkedveltebb jelenet volt Theodosius cs. kiátkozása a tesszaloniki vérengzés miatt (P. P. Rubens, 1619 k., Bécs, Kunsthistorisches Museum). - A m. nép ajkán Amborúzs, Ambrúzs, Hambrus, Ambarus, Ambró, Borúzs. A méhesgazdák és a mézesbábosok védősztje. Névünnepét valamikor áldomással és misével tisztelték. ~ föltűnt 1460: Bártfa, 1470: Szepeshely 1510: Bakabánya és Csíkszentlélek szárnyas oltárain a többi egyhatya társaságában. - A Tridentinum előírta, hogy a barokk főoltáron legalább 2 egyhtanítót kell szobor alakban ábrázolni: ezek leginkább ~ és Szt Ágoston. - Szt ~ról nevezett rendi közösségek: →ambroziánusok, →annunciáták. - M: PL 14-17. - M-ul: Szemelvények De officiis miniistrorum c. művéből. Ford. Ács Károly. Bp., 1934. - Keresztény remekírók IV. (Az egyh. ffiak kötelességei. Szemelvények. Ford. Gulovics Andor, Meggyes Ede); VIII. (A szüzességről. Ford. Rajeczky Benjámin); IX. (De mysteriis et de sacramentis. Ford. Kühár Flóris) Uo., 1944. **

Babura László: Szt A. élete. Bp., 1925. - Dudden, F. Homes: The life and times of St. Ambrose. Vol.1-2. Oxford, 1935. - Jeney János: Ciceró és Szt A. erkölcstana. Veszprém, 1939. - LThK I:427. - EC I:984. - Bálint I:511. - Sachs 1980:30.

Ambrus, Ambrosius (12. sz.): megyéspüspök(?). - Mendliknél 1124:, Gamsnál 1133: veszprémi mpp. - Utóda 1135(38): Péter. ~ a 20. sz. összeállításokban nem található. 88

Mendlik 1864:49. (II.) (s.v. Ámbrus, 1124: pp.) - Gams 1873:386.

Ambrus, Ambrosius (12. sz.): megyéspüspök. - A MA-ban 1121-31: győri mpp. A Dalmáciáért vívott harcokban II. István kir. kísérője vólt. - Utóda Győrött 1133: Péter (Mendlik és Gams összeállításában 1119-34: tévesen Gerváz). 88

Mendlik 1864:69. (1115-18: pp.) - Gams 1873:373. (s.v. Ambrosius; 1115-1118/1125: pp.) - Schem. Jaur. 1940:6/7. (1121-33: pp.); 1968:25/7. (1121-33: pp.)

Ambrus Antal Kapisztrán, OFM (Gyergyócsomafalva, Csík vm., 1903. okt. 4.-Nagyszeben, 1984. nov. 26.): főiskolai tanár, lelkipásztor. - A középisk-t Csíksomlyón kezdte. 1920. VIII. 9: Mikházán lépett a r-be. 1921: Csíksomlyón, 1924: Vajdahunyadon, 1928-31: Rómában tanult. 1927. VI. 11: Gyulafehérvárt sztelték pappá. 1931: Vajdahunyadon a fil. tanára. 1933: Csíksomlyón gimn. tanár, 1935: Székelyudvarhelyen h. pref., házfőn. 1942: Szatmárnémetiben guárdián, 1945: Kaplonyban hitokt., 1948: Zsilyvajdejvulkányban plnos. 1951: a békepapi mozg. elleni tiltakozása miatt 3 é. kényszermunkára itélték. 1954: Désen kényszerlakhelyes, a titkos egy. tanára. 1961-haláláig Nagyszebenben a ferences tp., papja. K.P.

Schem. Steph. 1947:76.

Ambrus István (Vámosmikola, Hont vm., 1860. júl. 29.-Eger, 1935. dec. 4.): teológiai tanár, kanonok. - Középisk-it Ungvárt és Egerben, a teol-t Egerben, az egy-et Bpen végezte, ahol államtud-ból drált. 1882: pappá szent., kp. Kisvárdán, 1884: az egri szem. tanulm. felügy-je, 1885: hittud-ból drált. 1929-ig az egri teol. és jogakad. ig-ja volt. 1927: egri knk. - M: Az új szövetség szt kv-einek kánoni tört. Hittudori ért. Eger, 1885. - A szocialismus. Eger, 1889. - 1907-14: szerk. az Egri Egyhm. Közl-t. 88

Szinnyei I:152. - Koncz 1892:2. - Heves vm. 1910:362. - Gulyás I:499.

Ambrus József Bonifác (Csíkmadaras, Csík vm., 1903. júl. 17.-): plébános. - Az el. isk-t Csíksomlyón, a gimn-ot Csíkszeredában, ill. 1916-17: Szolnokon végezte. 1921-25: Gyulafehérvárt teol-t hallg., 1926.I.20: sztelték pappá. Gyergyóremetén, 1927: Tordán, 1928: Dicsőszentmártonban káplán. 1929: Gyergyóbékáson, 1930: Borszéken, 1938: Szárhegyen plnos. A KALOT vez-je, 1944: 1600 menekült elhelyezéséről, ellátásáról gondoskodott. 1949.I.13-1953.X: a brassói Fellegvárban, Nagyenyeden, ill. a Duna-csatornánál raboskodott. 1953: kiszabadult, kisegítő lelkész. 1956: Karcfalván plnos. 1959: hazaárulás vádjával elítélték, Szamosújvárt és Nagyenyeden börtönben, Felsőbányán az ólombányában kényszermunkán volt. 1964. IV: közkegyelemmel szabadult, Székelyszentkirályon lett plnos. 1982: a brassói nyugdíjas papok otthonába költözött. K.P.

Ambrus Jukundián György, OFM (Barót, Háromszék, 1712.-Segesvár, 1774. ápr. 13.): tartományfőnök. - 1733. VII. 19: lépett a r-be, 1738. IV. 8: pappá szent., mindkét jog dr-a. Definitor, 1762-65: custos, 1765-68: erdélyi tartfőn., 1771: e rtart. vizitátora. 88

György 1930:469. (9.)

---

Ambrus Anna M. Immaculata, OPraem (Mindszent, [Csehimindszent?, Vas vm.], 1916. szept. 14.–Bakonyoszlop, 1993. aug. 9.): szerzetesnő. – A tanítónőképző elvégzése után Külsővaton 1943. VIII. 15: lépett a →Premontrei Női Kanonokrendbe. 1945. VIII. 15: első, 1951. VIII. 15: örök fog-át uo. tette. A szétszóratás, 1950. VI. 16. után tanítónő, hitoktató, kántor. r.k.

Ambrus Callistus OFM (Bezenye, Moson vm., 1783.–Kismarton, 1845. jan. 19.): tábori lelkész, tanár. – 1804: ünnepélyes fogadalmat tett a mariánuzr rtart-ban, 1806: sztelték pappá. Tanulmányai végeztével 1808: Esztergomban a fil. tanára.

1811–1833: tábori lelkész. Milánóban évekig volt a katonai int. tört. és hittan tanára, amiért kitüntetést is kapott. 1833: Pozsonyban ném. hitszónok. Utolsó éveit Kismartonban töltötte. M: Der Kreuzweg. Pozsony, 1835. – Szvéti Krisni Put.Sopron, 1844. **

Farkas 1879:129.

Ambrus László, szeredi (Tiszavárkony, Heves és Külső-Szolnok vm., 1863.–Besenyőszög, 1941. júl. 17.): esperes-plébénos. – 1886: Egerben pappá szent., Gyöngyössolymoson. Tiszanánán és Füzesabonyban kp.,1894: Felsőváradon, 1901–37: Besenyőszögön plnos. 1919: a kommün alatt ki akarták végezni, de hívei megmentették. 1923. esp. – Cikkei: M. Hirl. (1893), Hitszónokl. Folyóir. (1894/95, 98, 1901, 03 sztbeszédei). Borromaeus (1909), Függetl. Lap (1914). 88

Schem. Agriens. 1935; 1942:192. – Scheftsik 1935:1. – Gulyás I:502.