Ambrózy – Magyar Katolikus Lexikon

Ambrózy Ágoston, id., sédeni (Sátoraljaújhely, Zemplén vm., 1879. márc. 7.–Bp., 1968. nov. 11.): ügyvéd, törvényszéki bíró. – Szülők: Nándor ügyvéd, Reviczky Sarolta; fiai: Ágoston ifj. (1914–1998) író, költő, György (1927–1985) orvos. – Középisk. Kassán, a jogot Bpen, Grácban és Genfben elvégezvén, 1907: ügyvédi vizsgája után irodát nyitott Sátoraljaújhelyt, ahol 1907–24: ügyvéd, 1924–40: Bpen törv.széki bíró, 1940: nyugdíjazásakor a Pestvidéki Törvszék Vegyes Döntőbírósághoz beosztott bírája. 1943–44: ítélőtáblai bíróként a gr. Teleki Pál Tud. Int. Államtud. Int-ébe beosztott s.tiszt. – Írásai: Felsőmorsz. Hirl. (1900, 04), Bp. Hírl. (1901, 14/16, 18), Hazánk (1902), Kat. Hitvédelmi Folyóir. (1902: A csoda és a hipnotizmus; 1904: A nőkérdés; A nők joga; A morális és a jog, itt Ambrózy Ágost-ként); A zemplénvmi Kazinczy-kör évkve. (Sátoraljaujhely, 1904: Az artézi vízről), Élet (1910, 14/15), Morsz. (1910), Élet és Literatura (1912), M. Hirl. (1912/18), Alkotmány (1915), Hungary, Nemz. Újs. (1920/40), Zemplénvm. évkve 1940. (Kassa, 1939: A „Tokaji” történelmi múltja) – M: A transvaali kérdés. Írta: Eduárd Naville. Ford. angolból. Bp., 1901. – Tokaj-Hegyalja és néhány szellemtörténeti vonatkozása. Uo., 1932. – Szőlőhegyek védősztjei. (Szt Simon, Szt Júdás Tádé). Kül. tek. a Tokaj-hegyaljai nagy m. borvidékre és a szt-évre. Uo. 1933. – Voltaire és a tokaji. Uo., [1934] – M. zenekedvelők. Emlékek és arcképek. Előszó Kodály Zoltán. Uo. (ny. Újpest), 1937. – Apponyi. Adalékok életrajzához és nemzetk. munkásságához. Uo., [1937]. – Der Tokajer. Bp.–Hamburg, 1944. – Sátoraljaújhelyt a Felsőmagyarországi Hírlap 1905. II. 4.– IX. 13: társszerk.; a kassai Élet és Literatura 1912. VIII. 15. – XII. 15: hetilap (15. sz.) és Kuruc Földön c. melléklapjának társszerk.; a sátoraljaújhelyi kéthetenkénti Közművelődés 1917. X. 1.–1918. XII?: főmunk.; a heti 2x-i Zempléni Újság 1919. VIII. 15.– 1920. IV. 28: főmunk.; az évnegyedes Adalékok Zemplén vm. Történetéhez 1926. I/III.–1928. VII/XII: munk. 88

MTC 1910/44. – Kempelen I:92. – Taylor 1935. – Gulyás I:487. – Kemény 1942:158. – Borsod-Abaúj-Zemplén megyei hírlapok 1842–1963. Miskolc, 1964:209. – ÚMIL I:34. (apa és fia életrajza és munkássága egy cikkben, összekeverve!) – Révai új. 1996. I:414. (a lapoknál téves adatokkal – V.J.)

Ambrózy Ágoston, ifj., sédeni (Sátoraljaújhely, Zemplén vm., 1914. szept. 9.–Bp., 1998. szept. 9.): jogász, újságíró. – Szülők: Ágoston id. (1879-1968) jogász, Ferenczy Aranka; neje Orsolya Erzsi (1901–1984) színésznő; öccse György (1927-1985) orvos. Középisk. Sátoraljaújhelyt és a bpi ciszt. gimn., a jogot a Pázmány Péter Tud.egy. végezte, 1935: jogi dr. 1935?–1938: a bpi Egyetemi Könyvtár kvtárosa majd hírlapíró, a Sajtókamara tagja 1943–44: a Nemzetvédelmi Propaganda Min. Tájékoztató Ügyoszt. szerk-je – Írásai: Napkelet (1938–), Tükör (1938–), Nyugat. Zemplén vm. évkve 1940. (Kassa, 1939: versei), Új Aurora. (Bp. 1940), Június. 1941. [Antol.] ([Bp.] 1941), Kelt: Bpen. (Bp. 1942), Költészet. 1942. Nyár. (Bp. [1942]), M. farsang 1. (Bp., 1942), Vasárnapi Újság, Színházi Magazin, Esti Kis Újság, – M: Madár. Versek. [Bp.] 1939. – Séta. [Versek] Uo., [1942] – Az élők titka. [Kisreg.] Uo., 1943. – Baba. Reg. Uo., 1943. – Tíz perc. [Reg.] Uo., [1943] – Állatkert. Versek. Kassa [1944] (Vál. Griff-írások) – Kék rapszódia. [Elbek.] Bp. [1944] – Felsült szerelmesek. Írta: Shakespeare. Ford. Uo., 1947. – A köd mögött. Reg. Írta George Tábori. Ford. Uo., 1947. – Dal a tűzpiros virágról. Reg. Írta: Johannes Linnankoski. Ford. Uo., 1948. – Víctoria Grandolet. Reg. Írta Henry Bellamann. Ford. Uo., 1948. – Sógorok–komák. Szatíra. Uo., 1953. – Választás. 1 fv. Uo., 1953. – A debreceni lunátikus. Zenés vj. Jókai Mór elb. nyomán színpadra alkalmazta. Uo., 1955. – Borostyán. Schubert életének reg. Uo.,1959. (5. kiad. 1978) – Carmencita. Egy remekmű bukásának regénye. Uo.,1961. (ném-ül Berlin 1968) – Télapó meg az állatgyerekek. Verses képeskv. Gábor Évával. Uo., 1962. – Világos pillanat. Schumann életregénye. Uo., 1964. – Napóra. Beethoven - Bettina -Goethe. Életrajzi reg. Uo., 1971. – Bpen az Emericana 1927. I.–II: fel. szerk., 1927. III.–1928. IX: fel. szerk. és kiadója, és 1934. IX.–1935. VI: a szerk. tagja. 88

Taylor 1935. – Gulyás I: 488. (* nov. 20.) – Sajtókamara évkve. Bp., 1943:173. – MTC 1943:685, 3 ifj.,1944: 477. 700. [1944: előnév és dri jelölés nékül!] – MIL I:29. – Viczián 1978:52. (127.), 1995:177. (350.) – ÚMIL I:34. (apa és fia életrajza és munkássága egy cikkben, összekeverve!) – M. Nemz. 1998. IX. 16. – Révai új. 1996. I:415.

Ambrózy Béla, sédeni br. (Gyarmata, Temes vm., 1838.–Temesvár, 1911. jan. 18.): földbirtokos, méhész. – Szülők: György (1807–1867) Temes vm. főispánja; borosjenői Muzslay Izabella (1820–1906). 1853–55: bécsi politechnikumban tanult, 1862: Hohenheimben gazd. tanf. végzett, 1866: a cs. és k. 2. dzsidás ezred hadnagyaként Coneglianóban (Itália), ismerkedett meg a méhészettel. 1868: a lipcsei egy-en nemzetgazdaságtant tanult. 1866–68: apja szombathelyi birtokán gazdálkodott, 1868: Temes vmi birtokán méhészetet alapított, ennek fejlesztésére 1868–70: Fro-ba és No-ba ment tanulmányútra. 1871–: méhészetét fejlesztve elterjesztette a vándorméhészetet és a vándorlásra alkalmas kettős ikerkaptárt, amellyel 1889: az egy méhcsalád 5-6 kg-os mézhozamát 33-35 kg-ra növelte. 1874-1902: a Temesvmi Gazd. Egyes. alapító eln-e, 1902–11: díszeln-e; 1875: Grand Miklóssal a DMo-i Méhészegyes. alapító tagja; 1878–88: az Orsz. Méhészeti Egyes. alapítója és tb. aleln-e, 1888–91: eln-e, 1896–: a Földműv. Min. méhtenyésztésügyi szaktanácsadója. Méhészeti kiáll-okat szervezett 1872, 1903: Bécsben, 1896: Bp.-en, 1900: Párizsban. – A Vöröskereszt hazai meghonosítója, 1884: a Vöröskereszt hadegészségi oszlopának parancsnoka a szerb-bolgár háborúban. 1887–96: ogy. képviselő (Temes vm., lippai ker.) – A Földmívelési Értékeink munkatársa (1873-1874), az Ungarische Biene (Grand Miklóssal 1875-1880) és a Magyar Méh szerkesztője (Grand Miklóssal 1880-tól. – Méhészeti dolgozatai a fentieken kívül még a párizsi Agricultureben, a Köztelekben (1895-1909), a Délmagyarországi Közlönyben (1903-1910) jelentek meg. – M: A méh. Elméleti és gyakorlati útmutató a méhészet terén. Temesvár, 1896. (2. bőv. kiad. Uo., 1905; 3. bőv. és jav. kiad. Bp., 1914). – A buziási Magyar Méh 1883. I – 1885: szerk. Grand Miklóssal. 88

Ogy. alman. 1887:103 (*1841), 1892:173. – Pallas I:540. (* 1839), XVII: 45. – Köztelek 1896: 7. sz. (A. B.); 1911: 7. sz. (B. E.: ~ Nekr.) – Révai I: 530.– M. Méh 1911. (B. E.: A. B. Nekr.) – Szinnyei I:147. – Buchmann 1941:16. – Gulyás I:448. – Gudenus 1990. I:43. – Révai új. 1996. I:416. (*Temesgyarmat! 1838.)

Ambrózy Béla (Bp., 1896.–1944 után?): ügyvéd. – A bpi Tud.egy. jogi és államtud. dr. 1919. VIII: a kommün bukása után ügyvédjelölt s az →Új Nemzedék napilap főv. rovatának vez. Ügyvédi okl. megszerzése után 1939: ügyvédi irodát nyitott, a Bpi Ügyvédi Kamara tagja. 88

Ker. m. közél. alm. Bp. 1940. I:10. – Bpi Ügyvédi Kamara. 1941:7.; 1944:9. – MTC 1941:529.; 1944:654.

Ambrózy Gyula, sédeni és remetei (br., 1913-tól) gr. (Bécs, Alsó-Ausztria, 1872. okt. 4.–Kápolnásnyék, 1934. júl. 20.): földbirtokos, politikus. – Szülők: Gyula br. (1833–1896), jogász,Temes vm. főjegyzője; sédeni br. Ambrózy Mária (1842–1875); neje gr. Wilcsek Anna (1872–1951), testvére Lajos gr. (1868-1945) diplomata. – A temesvári piar. gimn. éretts., a kecskeméti Ref. Jogakad. végzett, azután apjától átvette a remetei birtokuk kezelését, 1897–: a Szabadelvű Párt híveként vett részt Temes vm. pol. életében. 1903. I. 26.–1918. XI: a főrendiház tagja, 1910. II.–1918. X: a Nemzeti Munkapárt temesvári szervezetének eln. 1914-től az Igazságügymin. szolgált. Tisza István (1861–1918) javaslatára az elhunyt →Wesselényi Miklós br. (1845–1916) helyére az ogy. 1916. IX. 29: egyhangúlag választotta meg koronaőrré. Koronaőrtársa →Széchenyi Béla gr. (+1918. XII. 12.) elhunyta után, haláláig (1916–34): a Szt Korona egyedüli őre; cs. és k. kamarás és v.b.t.t., a M. Mezőgazdák Szövetkezetének igazg. tagja, a Temesvmi Gazd. Egyes. eln., majd tb. eln., az Állatbiztosító Szövetk. egyik alapítója és igazg. tagja, a Temesvári Parcellázó Bank, a Dmo-i Keresk. Bank, majd a Temesvári Bank eln., a Fabank igazg. tagja. 1919: a kommün idején egykori korrepetitora, Láday István (1873–192?) igazságügyi népbiztos segítségével védte meg a Sztkoronát az elrablástól vagy megsemmisítéstől. 1919. után az oláhok temesremetei birtokát „földreform” címén kárpótlás nélkül elkobozták, fűteleki (Vas vm.) és kápolnásnyéki (Fejér vm.) birtokán élt. 1926–: az Egységes Párt, 1927–34: az újjászervezett felsőház tagja. – Koronaőr utóda: →Perényi Zsigmond (1870–1946). – Cikkei: Dmo-i Közlöny (1907), Bpi Hírl. (1917). – M: A magyar szent korona története. Bp., 1925. 88

Ogy. alman. 1905., 1910., 1927:370., 1931:374. Arck. – Dr. Deák 1927:35. – Kerkápoly 1930:418. (Arck.) – Gulyás I. 490. (+júl. 22.) – Gudenus 1990. I:42. – Révai új. 1996. I:416.

Ambrózy Gyula, sédeni (Nyíregyháza, Szabolcs vm., 1884. febr. 12.–Bp., 1954. márc. 2.): államtitkár, kabinetirodai főnök. – Apja: Mihály, miskolci kir. ügyész. A bpi Tud.egy. és berlini egy. tanult, Bpen 1907: jogi, 1908: államtud. dr. 1906: törv.széki joggyakornok, 1910: Bpen törv.széki jegyző, az Igazságügymin. 1912–: berendelt tisztviselője, 1913: min. fogalmazó, 1915: min. segédtitkár, 1918–20: min. titkár. Mint a közjogi és nemzetk. törv.előkészítő oszt. tagja, 1916. XII: részt vett a koronázás, 1919–20: a békeszerződés előkészítésének jogi munkáiban. – A Igazságügymin. 1920–21: oszt.tanácsosa, 1921: Horthy Miklós (1868–1957) kormányzói kabinetirodája munk., 1921–38: oszt.főnöke, 1938–43: államtitkár, a kabinetiroda h.főnöke, 1943–44: főnöke. – A kormányzó bizalmi embere, szorgalmazta a fegyverszüneti tárgyalásokat a Ny-i hatalmakkal és a SZU-val. 1944. X. 15: a nyilas államcsíny után letartóztatták, a nácik Mauthausenbe hurcolták. Tanúként hallgatták ki 1946: a Sztójay- és a Szálasi-perben, 1947. III. 29: a M. Testvéri Közösség elleni terrorperben. – Írásai: Hazánk (1904 versek); Jogtud. Közlöny (1915), M. Jogélet (1916), M. Jogi Szle (1934: A népek önrendelkezési joga és a békeszerződések) – M: A harmadik javára szóló szerződések. Bp., 1905. – A nemzetk. szerződések jogi kötelező ereje. Uo., 1918. (M. Jogélet kvtára, 22.) – A m. békeszerződés tervezetének jogi vonatkozásai az entente válaszjegyzéke alapján. Alkér Kálmánnal. Uo., 1920. (Nemzeti Gazdálkodás kis kvtára. 2.) – A m. békeszerződés és a becikkelyező törv. szövege és magyarázata. Jegyzetekkel ellátta. Uo., 1921. – A népszövetségi eszme reális tartalma. Uo., 1925. (M. Jogi Szle Kvtára) 88

Révai XX., XXI. – MTC 1941:2. – v.Kerkápoly. 1930:418. (Arck.) –Gellért–Madarász 1932:14. – Új Idők lex. (1936) II. – Gerő 1938:37. – Ker. m. közél. alm. 1940. I:10. – Gulyás I:491. – M. Nemz. 1947. III. 30. – Révai új. 1996. I:417.

Ambrózy Lajos, sédeni 1838-tól br. (Nagykürtős, Nógrád vm., 1803. febr. 2.–Temesremete, 1890. júl. 1.): v. b. t. tan., min. osztályfőnök. – Szülők: Lajos(1778–1830); losonczi Gyürky Erzsébet (1799–1843); neje szirmabessenyői Szirmay Teréz (1806–1857). Tanulmányai befejeztével, 1822: szónok Nógrád vm. gyűlésein. 1830: Temes vm-be költözött, ahol megválasztották 2. alispánnak s ő lett a konzervatív párt vezére, a m. főrendiház örökös tagja. Az 1848/49. szabharc alatt Windischgrätz hg. fölhatalmazásával Temesvárt élelemmel és 4000 újonccal ellátta. A leveretése után 1849 őszén császári biztos, a Bánátban ő indította meg a →temesi bánság közigazgatását. Majd Bécsbe ment s 1859: a Belügymin. oszt.főnöke. 1860: visszavonult birtokára. 1866: Temesvár kir. biztosa. 1867. a →kiegyezés után, nem tudván megbarátkozni a parlamenti rendszerrel, visszavonult a magánéletbe. — 1873: megírt emlékiratait kivonatosan közzétette Wertheimer Ede Bp. Szemlében (1898). 88

Vas. Újs. 1898: 31. sz. (Dr. A. L emlék-irataiból), — Kempelen I. Bp., 1911. (1803. jan. 3.–1890. jan. 1.) – Gudenus 1990:40. (Nagykürtős, 1803. febr. 2.–Temesremete, 1890. júl. 1.)

Ambrózy Lajos, sédeni br., 1913. VIII. 15-től gr. (Bécs, Alsó-Ausztria, 1868. febr. 13.–Bp., 1945. dec. 1.): követségi tanácsos, c. ny. rk. követ és meghatalmazott miniszter, m. kir. titkos tanácsos, cs. és k. kamarás, a m. főrendiház örökös tagja. – Szülők: Gyula (1833–1896) lovaskapitány; sédeni br. Ambrózy Mária (1842–1875); neje 1911–: gr. Degenfeld-Schonburg Ludovika Ilona Ottilia (1887–1955). A Keleti Akad. elvégzése után 1891. VII. 16: konzuli vizsgát tett. 1892. I. 12: a trieszti (Isztria) városi járásbíróságra beosztott joggyakornok. 1892. XI. 4: konzuli növendék, 1893. II. 7: ideigl. a bécsi keresk. és iparkamarához osztották be szolgálattételre. 1894. I. 31: az isztambuli konzulátushoz, 1895. II. 10–VIII. 15: a kairói diplomáciai ügynökség beosztottja, X. 30: követségi attaché. XI. 9: áthelyezték Belgrádba. 1896. I. 14: kamarás; 1897. X. 23: Bukarestbe, 1898. X. 23: Washingtonba helyezték át, s ott 1899. XI. 16: c. követségi titkár. 1901. XII. 9.–: a cs. és k. Külügymin. szolgált, ahol 1902. IV. 25: követségi titkár, 1903. XII. 6.–1904. VI. 4: a cs. és k. Külügymin. és a m. ogy. küldöttsége, az ezek közötti közvetítéssel megbízott Tallián Dénes br. (1852–1919) min. tan. beosztottja. – 1907. I. 4.–1910. IV: a washingtoni nagykövetségnél szolgált mint 2. o., majd 1908. VI. 11: 1. o. követségi tanácsos. – 1910. IV. 30–1915. IV. 13: az olasz kir. követségen 1913. VIII. 15. rk. követ és meghatalmazott min. – 1915. IX. 30: a cs. és kir. Külügymin. ideigl. szolgálattevője. 1916. VI. 11: a m. főrendiház örökös tagja. 1919. XI.–1925: a m. Külügymin. elnöki oszt. vez., részt vett a m. külügyi szolgálat megszervezésében. 1925–32: nyugdíjazásáig berlini követ. 1936. VII. 21: m. k. titkos tanácsos. Műkedvelő növénygyűjtő és kertész. – Írásai: Erdészeti Lapok (1909: Az amerikai Egyesült Államokat fenyegető keményfaválság és annak hatása a m. erdőgazdaságra), Az Orsz. M. Kertészeti Egyesület aranykve (1935: A kertalkotó gr. A.-Migazzi István). 88

Révai I., XXI. – Külügyi szolgálat 1917:200. – – Orsz.-Vil. 1925: 124.1. Arck. –Gellért–Madarász 1932. – Taylor (1935). – The internat. who's who. London. [1935]. – Ki kicsoda? [Bp , 1937) – Gulyás I:493. – Ker. m. közél. alm. 1940. I:11. – Gudenus 1990. I:42. – Révai új. 1996. I:417.