🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > Sz > Szék
következő 🡲

szék, ülőszék (lat. sella, sedes, sedile): ülőbútor. - →sedilia, →sella, →sella gestatoria, →trónus.

szék (lat. sedes), 13. sz. - 1876. jún. 19: 1. a Magyar Királyság önálló bíráskodási jogú közigazgatási területe, mely lakóinak ügyeiben saját választott törvényszéke döntött. - A királyi vm-rendszer kialakítása után - amikor a nemes bírája a kir., a jobbágy bírája a földesúr - általában telepítések révén önkormányzatot is szerzett, kiváltságos csoportok nem föltétlenül összefüggő területe. Lakói jogállása részben eltért a vm. lakosaitól, mint a szászok (Szeben, Nagysink, Kőhalom, Újegyház, Szászsebes, Szászváros, Szerdahely, Medgyes-, Segesvár ~, Beszterce vidék és Brassó vidék), székelyek (Udvarhely-anya~, Bardóc, Keresztúr, Sepsi, Miklósvár, Kézdi, Orbai, Csík, Gyergyó, Kászon, Maros és Aranyos ~), jászok, kunok (Berény-szállás, Kolbász, Mizse, Kecskemét, Halas, Hontoka és Szentelt ~), a tör. háborúk idején kialakult egyházi nemesi ~é (bácsai, érsek-léli, fajszi, füssi, szentgyörgyi, vajkai, vecsei, verebélyi ~). A szabad bíróválasztás, a katonáskodás rendjének egyedi szabályozása, a szétszórt ter-e ellenére a vm. szervezettől való függetlensége jellemezte, akkor is, ha székkapitányuk s a vm. főispánja azonos személy volt (pl. tízlándzsás szék, Túrmező). Önkormányzatukat törvényszegéssel eltörölve - II. József (ur. 1780-90) és I. Ferenc József (ur. 1848-1916) a Bach-korszakban (1850-60) - ter-üket az újonnan önkényesen alakított környező megyékbe sorolták. E rendszerek bukása (1790 ill. 1860) után önkormányzatukat visszaszerezték, a →vármegyerendezéskor a részben újonnan szervezett vm-kbe - általában járásként - osztották őket. Az →egyházi nemesi székeket 1848: a pol. jogegyelőséget kimondó →április törvények szüntették meg. 88

Éder 1826. - Kőváry 1847. - Endes 1935: 547. - Bónis György: Hűbériség és rendiség a m. jogban. Kolozsvár, [1947] - Tanulm-ok a m. helyi önkormányzat múltjából. 1971: 147.

Szék, Sechen, Székakna, v. Szolnok-Doboka vm. (Sic, Ro.): 1. plébánia a v. erdélyi egyhm. belső-szolnoki főesp. ker-ében. - 1291: Zek. Papja 1332: Elyas, 1376: Stephanus, 1459: Georgius, 1489: Dominicus, 1507: Gallus, 1522: Martinus. A hitújításkor (1556) ref. lett. 1714-től ferences atyák telepedtek le. A pléb-t 1742: alapították újra. Nep. Szt János-tp-át 1742: építették. Anyakönyvei 1849-től. Anyanyelve 1880: m.; 1940: m., rum. - Filiái 1917: Boncnyires, Császári, Göc, Gyulatelke, Kispulyan, Kisszék, Marokháza, Mezőszava, Omboztelke, Vasasszentegyed, Vasasszentiván, Vízszilvás. - 1992: szórvány-lelkész: Portik Hegyi Kelemen és Farkas Árpád. - 2. Nepomuki Szt János ferences konvent. A Désről kijáró atyáknak 1741: Vigler Márton adományozott telket. 1742: átvették a pléb. vezetését. 1754: rendházat, 1781: isk-t nyitottak. - Lakói 1910: 373 r.k., 614 g.k., össz. 1397 (filiákkal); 1940: 317 r.k., 537 g.k., 2 g.kel., 3 ev., 3512 ref., 43 izr., 5 unit., 12 bapt., 13 egyéb vall., össz. 4444. **-Sz.B.

Gerecze II:878, 1182. - Schem. Trans. 1913:218. - Györffy II:56. - Léstyán 2000. II:43. - György 1930:335. - Cat. Steph. 1947:56.

Szék, apátság, Tolna vm.   →cikádori apátság

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.