Magyar Katolikus Lexikon > A > Ágoston


Ágoston, Caloca Cortés, Szt, Agustín (San Juan Bautista de Teúl, Mexikó, Zacatecas áll., 1898. máj. 5.-Colotlán, 1927. máj. 25.): pap, vértanú. - Pappá sztelése után Totaltiche pléb-ján káplán Magallanes Jara Szt Kristóf plnos mellett, és prefektus a szükség-szemináriumban. 1927: az üldözés elől elmenekítette a kispapokat. Elfogták és a már fogságban lévő plnos mellé zárták. Az egyik őr, megsajnálva fiatalságát, felkínálta neki a szökés lehetőségét, de ~ csak plnosával együtt lett volna hajlandó menekülni. A kivégzőosztag előtt utolsó szavai: „Istennek élünk és érte halunk meg!” - II. János Pál p. 24 társával együtt 2000. V. 21: sztté avatta. →mexikói vértanúk

Ágoston, Canterbury, Szt, OSB (†604. v. 605. máj. 26.): érsek, Anglia apostola. - 596: a római Szt András-ktor apátja volt, amikor Szt Gergely p. (akinek ezt megelőzően ~ szerz-társa volt) 40 szerz-sel Angliába küldte az angolszászok megtérítésére. Aix-en-Provence-ból ijesztő hírek hatására visszatért Rómába. A p. ekkor ajánlólevelekkel látta el a frank pp-ökhöz, és ~ újra elindult. Tolmácsok és katonák kíséretében szállt partra Thanet szg-én a Temze torkolatában. Megnyerte Kent kir-át, Ethelbertet, aki 593-tól az angolszász szövets-et vezette. Felesége, a frank Berta már kat. volt. A kir. teljes szabadságot biztosított a misszion-oknak, ellátásukról is gondoskodott, s nekik adta a korábban Berta által használt Szt Márton-tp-ot, de maga várt a keresztséggel, mert látni akarta, hogy valójában mit akar ~. Végül 597. VI. 1: a kir. sokadmagával megkeresztelkedett. Ethelbert jóindulata jeleként átadta ~nak palotáját, rendbehozatott egy régi tp-ot, amely az első katedrális lett, és fölépítette a Szt Péter és Pál-ktort, amelyet később ~ról neveztek el. ~t közben Arles-ban pp-ké sztelték. Térítő munkája olyan sikeres volt, hogy 597 karácsonyán több mint 10 ezer angolszász keresztelkedett meg. A p. 601: újabb misszionáriusokat küldött, s velük az érs. palliumot, valamint a felhatalmazást, hogy ~ alapítson 2 érsséget 12-12 ppséggel. Haláláig ő lett az orsz. prímás érs-e. ~ a maga számára Canterburyt választotta, és Yorkban alapította meg a 2. érsséget. A p. parancsára kereste a módját, hogy a régi breton és az új angolszász egyh. közötti egységet létrehozza, de ez lehetetlennek bizonyult. Kentben tovább folytatta a térítést, és majdnem az egész orsz. megtért. Szerz-társai közül Mellitust London, Justust Rochester pp-évé sztelte, s miután fölsztelte saját utódját is, meghalt. Sírja a Szt Péter-Pál-ktorban a kir-é mellett van. Ü: máj. 28. Al.K.

BS II:246.

Ágoston, Hippói, Szt, Aurelius Augustinus (Tagaste, Numidia, 354. nov. 13.-Hippo, 430. aug. 28.): püspök, egyháztanító, a legnagyobb latain egyházatya. - Apja Patricius, anyja Szt Mónika. Tanulm-ait Madaurában és Karthagóban kezdte. Később maga ~ is tanított Tagastéban és Karthagóban; 383-384: Rómában tanult, 384-től a retorika tanára a cs. székvárosban, Milánóban. Sikeres világi pályafutásának 386 nyarán váratlan megtérése vetett véget. - Már mint gyermek a katechumenek közé került, s édesanyja ker. szellemben nevelte, de ~ nem keresztelkedett meg. Tanulm-ai során elidegenedett gyermekévei hitétől. Egy nővel való ágyasságából (akivel 385: szakított) született Adeodatus nevű fia (372-389). ~ diákként ismerte meg Karthagóban Cicero: Hortensius c. dialógusát. Ez keltette föl benne a metafizikai érdeklődést, melynek következtében a fil-ban és az örök bölcsességben kereste és vélte megtalálni az igazi boldogságot, a vita beatát. A retorika ifjú növendékének e keresés közben a Szentírás olvasása csalódást okozott, elsősorban tartalma, még inkább nyelvezete és stílusa miatt. Így lett rabja az egyh. tekintélytől független vallási megismerést és belátást ígérő →manicheizmusnak. Erősödő kételyei ellenére 374-83: hű maradt a manicheizmushoz. Végül csalódottan elfordult tőle, és rövid ideig meggyőződés nélkül a szkeptikus akadémikusokhoz (→szkepticizmus) csatlakozott. Milánóban Szt Ambrus prédikációi és az ottani ker. újplatonikus hatás (Plotinosz- és Porphüriosz-olvasmányai Marius Victorinus ford-ában) végül is átsegítették a vallással kapcsolatos nehézségein. Uekkor fedezte föl a ktori élet értékét, ahol egyedül a bölcsességnek lehet élni és az önmegtartóztatást kell gyakorolni. Kemény erkölcsi vívódás után a Róm 13 ihletésére 386 nyarán véglegesen döntött: lemondott állásáról, hogy szerz. életformában az isteni bölcsességnek szentelje magát. 387 húsvétjának (IV. 25.) éjjelén keresztelte meg Szt Ambrus. 388: ~ visszatért Afrikába, ahol Tagastéban apai örökségéből hozzákezdett új életformájának megteremtéséhez. 391: Hippóban pappá, 395: pp-ké szent. A megöregedett Valerius spp-e lett, akit egy évvel később követett a hippói ppi székben. - Mint pp. híveinek jó pásztora volt, s ppi székhelyén papjaival ktori közösségben élt. Szavaival és jó példájával népszerűsítette a lat. Afrikában még kevéssé ismert ktori életet. Tevékenységének kisugárzása hamarosan túllépte egyhm-jének határait, s ~ tkp. az afrikai és a Ny-i Egyh. szellemi vez-je lett. Elsősorban a manicheizmussal, a →donatizmussal, 411 -től a →pelagianizmussal, a →szemipelagianizmussal és az →arianizmussal szemben védte szóban és írásban az Egyh. hiteles tanítását. Akkor halt meg, amikor a pogány vandálok ostromolni kezdték ppi székvárosát. Szegyh-ában temették el. Az iszlám pusztítása elől a 7. sz: Szardínia szg-ére, 725 k. Páviába menekítették ereklyéit. Ma a Ciel d'Oro-tp. főoltára fölött őrzik. - Műveit halála után tanítánya és barátja, calamai Possidius rendezte, aki megírta életr-át is. A Vallomások (Confessiones) Istenhez szóló ima formájában mutatják be életében a kegyelem működését; levelei és a Retractationes (kritikai utószó az általa kiadott írásokhoz) élete hű tükörképét nyújtják. - Életművének méltatása. ~ zseniális gondolkodó, szigorú dialektikus, ritka buzgósággal megáldott lelki vezető, egyidejűleg szeretetreméltó ember, a lat. Egyh. szellemi vezére. A későbbi korok, sőt napjaink számára sem veszített jelentőségéből. A kat. Egyh. tanításának fejlődésében szinte valamennyi szakter-en órási jelentősége volt. A ker. ókor legnagyobb filozófusa és teológusaként az ókor és kk. fordulóján jobban ismerte a ker. fil-t és teol-t, mint bárki más a következő sz-okban. Vallási lelkesedése termékenyítően hatott a misztikára; a dialektika iránti különös vonzódásával a skolasztikus teol. elvi (és részben tényleges) megalapítója lett; ker. tudományeszménye és államtana lényegesen hatott a kk. társad. gondolkodásra; beszédeiben és írásainak stílusában új életre keltette az ókori lat. nyelvet, és megtermékenyítően hatott az egyh. latinitásra. Amikor az újkor kezdetén a Ny-i kerséget a reformáció két táborra osztotta, ~ szelleme mindkét félre továbbra is nagy hatással volt, tanításukban és megfogalmazásaikban a reformátorokat is befolyásolta (→augusztinizmus, →bajanizmus, →janzenizmus, →megvilágosodástan, →ontologizmus). A teol-ban és a vallási életben ~ hatása ma is eleven (egyh- és szentségteol., kegyelemtan és misztika). - Szerz. szabályzatával a kk. és újkor sok vallási közösségében a szerz. élet szellemi atyja lett (ágostonos szerz-ek). Azt a tekintélyt, melyet ~ az Egyh-ban élvez, a legmagasabb egyh. tanítóhiv. is megerősítette, jóllehet kezdettől szükség volt tanai félremagyarázásának kiigazítására. - Tanítása oly sokoldalú, mint amilyen gazdag volt egyénisége, különösen azért, mert tanítása és személyisége jelentős fejlődésen ment keresztül. Korai írásain még a →sztoa és az →újplatonizmus hatása érezhető. ~nak sikerült az újplatonizmus kerséggel össze nem egyeztethető elemeit idejében fölismerni és kiiktatni, így főképpen a kinyilatkoztatás igazságainak fogalma az évek folyamán mélységben, életszerűségben és értelmi alátámasztásban világosabb lett. Az újplatonizmust kereszténnyé és a következő évsz-ok teol-jában is használhatóvá tette.

Jóllehet ~ dogmatikai tanításának fejlődésére az újplatonizmus több vonatkozásban is hatott, mégsem lehet azt teol-jának egyetlen forrásának tekinteni. Valódi forrása mindig a Szentírás és az Egyh. hagyománya volt. ~ gondolkodásának középpontjában az Isten-kérdés áll: az üdvtört. minden igazságát és problémáját - akárcsak a kegyelmi eszközök kérdését is - erről az oldalról nézi. Ezzel a Szentírás és az ősegyh. fölfogásával egyetértésben a ker. antropológiát konkrét történetiségében és nem absztrakt-spekulatív módon magyarázza. ~ magas szintű klasszikus és fil. műveltsége és személyes életszentsége lehetővé tette számára, hogy a term-es és termfölötti r-et gondolataiban minden nehézség nélkül egybefogja. Nem is igen használja kifejezéseiben a term-es és termfölötti kifejezést, s így szigorúan véve nem is tesz különbséget a fil. és teol. között. Gondolkodásában Istenből és a szellemi világból indult ki, és így számára az ember testet öltött szellemi lélek. E fölfogás újplatonikus hatást tükröz, melyet kezdettől fogva enyhített az a vele együtt jelenlévő sztoikus emberkép, ami különösen a későbbi években az emberről szóló szentírási tanítással nyerte el kiteljesedését. Az emberi lélek ~ szerint az isteni megvilágosítás hatására mintegy belülről ismeri meg a dolgokat, ehhez az ösztönzést a kívülről, a testi szervek által ható benyomások adják. Az örök igazságok változhatatlan ideáit, melyek alapján a lélek megismer és ítél, a lélek nem maga alkotja, hanem már magában hordozza. A lélek megelőzően adott örök igazságai az egyetlen örök igazság felé mutatnak, aki maga az Isten. Ennek megfelelően ~ istenfogalma is újplatonikus hatásokat tükröz. Ezek szerint az abszolút igazság után az ember éppen úgy vágyakozik, amint a boldog életre vágyódik az igazság keresése során. Uakkor egyetlen egyházatya sem tekintette ~nál jobban Istent élő, szabad személynek, épp rendelkezései kifürkészhetetlenségének összefüggésében. Ennek megfelelően ~ Istennek a világhoz való viszonyáról is úgy tanít, hogy az mentes minden panteista tendenciától (→panteizmus). A bibliai →teremtés-fogalom (creatio ex nihilo) világos kifejezést nyer gondolkodásában. A teremtésről tanítva az újplatonizmusból átvett tanoknak megfelelően vallotta az értelmi magvak (rationes seminales) fönnállásának lehetőségét, és ezeket olyan rejtett erőknek tekintette, melyekből Isten terve szerint egy későbbi világ kifejlődhetett, de nem a mai fejlődéselmélet értelmében, hanem minden élőlényfajta számára a maga sajátos módján. ~ számára a  teol. nem elvont tanrendszer, inkább a hívő ember kegyelem által megvilágosított tudása Istenről: a kegyelemnek, a szív misztikus tapasztalatainak s uakkor a keményen összeszedett emberi gondolkodásnak együttes gyümölcse, ami mindig az üdvösség vágyából fakad és a konkrét helyzetben születik meg. A teol. így sohasem lesz zárt rendszer. ~ számára természetes, hogy az ész tevékenysége a hit aktusában egyben a meghajlást is jelenti a tekintély előtt, mely igazolja az egyelőre még be nem láthatót, de ezt az igazolást a belátás és a hit elsőbbsége teszi lehetővé. - ~ a teol. lényegét legérthetőbben (a Vallomásokon kívül) De Trinitate c. nagy teol. művében mutatta meg, melyben mindenekelőtt az Isten egységén belüli személyes relációk tanát fejtette ki. E művében nemcsak az isteni személyeknek, mint létező (subsistens) relációknak tanát adta (amint ezt a →kappadókiai atyák teol-jában látjuk), hanem (a gör. szentháromságtannal ellentétben) az isteni lényeg egységéből (s nem az eredet nélküli Atyából) indult ki, és a Fiúnak az Atyától és a Szentléleknek az Atyától és a Fiútól való származását a megismerő önbirtoklás szellemi életfolyamatainak analógiájával világította meg, s a belső szó kijelentésében és a kimondandó és kimondott szó szeretetében (amor, voluntas) fejezte ki. Ennek megfelelően ~ itt az →appropriáció-tant dolgozta ki jobban (a hagyománnyal szemben), és így az önkinyilatkoztatás kifelé történő lehetősége (az inkarnáción keresztül) a Szentháromság 3 személye részére egyformán biztosítva van. - ~ már 396 k. legyőzte magában a szabadság és kegyelem viszonyának szemipelagiánus értelmezését. A pelagianizmussal folytatott vitájában olykor egyoldalúan hangsúlyozta mind a bűnbeesést, mind az →áteredő bűnt, akárcsak az isteni kegyelem és kiválasztás ingyenes és tévedhetetlen működésének tanát (természetesen az emberi akarat szabadságának megőrzésével). ~ szerint Ádám utódainak a rendetlen nemi vágyon keresztül közvetített eredendő bűne önmagában és következményeit tekintve valódi bűn, miközben a személyes bűnhöz viszonyított analóg bűnkarakter kidolgozása, mint az később a skolasztikában történt, még hiányzik nála, és a bűn lényegét is elsősorban a concupiscentiában (rendezetlen érzéki vágy) látta, nem pedig a megszentelő kegyelem hiányában. Aki az áteredő bűn részese, az méltó Isten jogos büntetésére. ~ tehát Istennek a bűnbeesett emberiséggel szembeni egyetemes üdvözítő akaratát kevéssé hangsúlyozza. Ennek megfelelően nála a kegyelem fogalmában nem a minden emberre kiterjedő üdvözítő akarat, hanem a hatékony kegyelem áll előtérben, melyet Isten igazságos végzése alapján nem ad meg mindenkinek. Ezt a kegyelmet ~ mindenekelőtt tényleges működésében szemléli, úgy mint az isteni szeretet inspirációját, mely legyőzi a világ testi vágyát, és az embert jobb énjéhez szabadítja fel, s így a hitet is igazolja. (Amit mi ma szokásos módon a megigazulást eredményező kegyelemnek nevezünk, azt ~nál inkább az intő-buzdító írásokban kell keresnünk, mint pl. a pelagiánusok ellen írt traktátusaiban.) Ezeket az írásokat az uazon időből származó nem polemikus írásaival kell kiegészíteni ahhoz, hogy a kegyelemről szóló tanításáról teljes képet kaphassunk.

Az Ádám bűnével elbukott emberiséggel szemben áll - ~ tanításában - a Krisztusban, mint második Ádámban megváltott emberiség. Krisztológiája így lényegében megelőzi az efezusi és kalkedoni zsin. krisztológiai tanítását. Megváltástana még nem egészen egységes, és népszerű elképzelések is szerepelnek benne (pl. a gonosz lélek paradicsomi csábításának hangsúlyozott jelentőséget tulajdonít). Mariológiájában vallja Szűz Mária szüzességét és személyes bűntelenségét, de nem az áteredő bűntől való mentességét. Tanításában a megváltottak közösségét az Egyh. képviseli, ami Krisztussal, a titokzatos test fejével egységet alkot és egyetemességéről, egységéről, szentségéről és apostoliságáról ismerhető fel úgy, mint Krisztus igaz Egyh-a. Meg kell jegyezni, hogy egyhtana még nem teljesen kiegyensúlyozott, mivel egyh-fogalma részben donatizmus-ellenes jegyeket hordoz (mint pl. az Egyh-on kívüli szentségek érvényességéről, de gyümölcstelenségéről való véleménye, mely elsőként fejti ki a →szentségi karakterről szóló tanítást; v. a látható Egyh. szükségességét valló nézete, mely szerint az Egyh-on kívül nincs üdvösség; a szentségek szükségességének hangsúlyozása; az Egyh-ban a sztek és bűnösök egymás mellett éléséről szóló tan; a róm. döntések tekintélyének elfogadása anélkül, hogy Róma egyhjogi befolyását különösebben kiemelné), részben afrikai-cipriáni hatásokat tükröz (az Egyh-ban a sztek egyh-a közvetíti a Lelket, mely hiányozhat az Egyh. egyes tagjából, mivel az Egyh. csak az idők végén lesz teljesen önmaga). ~ az Egyh. egységét, melyet szerinte mindenekelőtt a Szentlélek és a szeretet valósít meg, s aminek szentségi jele az Eucharisztia, realisztikus módon értelmezi. Ám ha az Eucharisztiáról szóló tanítása olykor túlságosan is hangsúlyozza Krisztus testének valóságos jelenlétét az Oltáriszentségben, ezt azzal ellensúlyozza, hogy Krisztusnak és Egyh-ának misztikus egységét is realisztikusabban fogja föl, mint általában mások. Szimbolizmusa, mely a szentségi Krisztus testét a misztikus Krisztus testének működő jeleként fogja föl és kevésbé alapoz a kafarnaumi beszéd Eucharisztia-tanára, egyúttal magában foglalja a Krisztus valóságos jelenlétéről szóló tant az áldozatban és a szentség vételében, és nem zárja ki a transsubstantiatio (→átlényegülés) lehetőségét (Ambrusnál a metabolizmust). - A ker. erkölcstan bemutatásában ~ hangsúlyozza az Isten és a felebarát iránti szeretet fontosságát, amit Isten szeretete alapoz meg, mert az Isten iránti szeretet a ker. erkölcs foglalata. A többi erény ebből táplálkozik. Az Egyh. későbbi tanításában ~nak a házasság és annak hármas céljáról szóló tanán kívül különösen az áll-ról és az áll-nak az Egyh-hoz való viszonyáról szóló megfontolásai váltak jelentősekké. Ezt a tanítást nem mindig értették, és még kevésbé alkalmazták helyesen. ~ számára ugyanis az áll. léte, amennyiben a rendet és a békét biztosítja, nemcsak a bűn következménye, hanem Isten által - még a bűn megjelenése előtt - elrendelt képződmény; uakkor a ker. áll. is magán hordozza a bűn bélyegét, s ezért az időben ténylegesen megvalósuló Egyh. sem tekintheti magát bűntől mentesnek. Ezért helytelen a Civitas Deinek v. a Civitas terrenának egy tört-ileg meghatározott társad. renddel való abszolút azonosítása. - A ker. élet legmagasabb fokát a bölcsességben éri el, ami nem más, mint Isten és az isteni dolgok szeretetteljes élvezete. ~nál a bölcsesség fil. eszmény, ami teol-jában mindinkább a ker. ember eszkatologikus reményének tárgya lesz. Ami ~nak Isten e földi életben való misztikus megismeréséről szóló tanítását illeti, arról eddig még nem alakult ki egybehangzó vélemény. Azt azonban föltétlenül figyelembe kell venni, hogy ebben a kérdésben ~ nyilván a saját tapasztalatából indul ki, és a misztikával kapcsolatos nézeteit nem lehet minden további nélkül a klasszikus sp. misztika oldaláról értelmezni. - A hittudományok és a könyvnyomtatók védősztje. Ü: aug. 28. - Ikgr. Legtöbbször pp-ként, ritkábban ágostonos remeteként ábrázolták. Attrib-ai: az egyhatyák ált. attrib-ai (kv., kereszt, toll, galamb) ~ mellett attrib-a még a tp- v. városmodell (utalás Az Isten városára); valamint a nyíllal átszúrt, lángoló szív (az istenszeretet jelképe); a kanállal v. kagylóval vizet merítő gyermek (egy 15. sz. legendára utal, mely szerint ~ találkozott a tengerparton egy gyermekkel, aki ki akarta merni kagylóval a tengert, s ~ kérdésére azzal magyarázta tettét, hogy meg akarta mutatni ~nak: amennyire lehetetlen kimerni a tengert egy kagylóval, annyira lehetetlen megismerni a Szentháromság misztériumát emberi ésszel). -   Legkorábbi önálló ábrázolása egy freskó a 6. sz-ból a régi lateráni kvtárban. A 14. sz-tól ábrázolták gyakrabban úgy is, mint r-alapítót (→ágostonosok). A 15-16. sz: kortársak portréit festették ~ képeként. Az ellenreformáció Spo-ban és Hollandiában ~t elsősorban mint bűnbánót és misztikust tisztelte. A plasztikában egész a barokkig az álló és áldást osztó pp. kk. típusát részesítették előnyben. ~ azonban legtöbbször a →négy nagy nyugati egyházatya csop-jában fordul elő. Képciklusok csak a 14. sz-tól vannak. Nagyon részletes az erfurti ~-tp. üvegablak-képsora (1325 k.). 1500-tól gyakran festették meg oltárképnek az ágostonos kongr-kban főleg megtérését, keresztségét és tengerparti találkozását (Rubens, oltárkép a prágai ágostonos tp-ban, 1637-39. Prága, Nemz. Galéria). - Római tp-a, a S. Agostino 1479-83: épült az ágostonos remeték számára, Guillaume d'Estrouville érs. megbízásából. A tp-ban Szt Mónika ereklyéit és síremlékét őrzik, ezért a ker. anyaság tp-ának tekintik, zarándokhely. Kegyszobra az ifj. Sansovino Madonna del Parto c. alkotása. A tp-ot az istenanyaságot ábrázoló remekművek díszítik: Rafaello freskója, Caravaggio festménye, az id. Sansovino Szt Anna-szobra. A sírkpna a Keresztény Édesanyák Világszövetségének közp-ja.

- Mo-on a kk-ban egyhatyaként ábrázolták. Táblaképei: 1450: Bártfa, 1470: Szepeshely, 1480: Bakabánya, 1510: Csíkszentlélek. Oltára van a győri szegyh-ban. Patrociniumai: esztergomi egyhm: Epöl (1816); veszprémi egyhm: Balatoncsicsó; győri egyhm: Agostyán; pécsi egyhm: Pécs (v. ágostonr. ktor és tp.); váci egyhm: Pusztavacs (1883); csanádi egyhm: Alsóelemér (1845), Lázárfölde (1807); Csene, Érszeg, . - ~ nevével összefüggő helyneveink: Ágó (Bars, Borsod, Szolnok vm.), Ágas, Ágasegyháza, Ágos, Agostyán. - Műveiről teljes áttekintést E. Dekkersnél (CIP 50-74), Portaliénál v. Bardenhewernél találhatunk. Saját írásait ~ a Retractationesben időrendi sorrendben vette kritika alá. Nehéz ezeket az írásokat szakok szerint csoportosítani, mivel majdnem mindegyik írás dogmatikai, erkölcsteol. és biblikus jellegű is egyszerre. a) Kifejezetten személyes jellegű írások: Soliloquia (386-387), Confessiones (397-398), Retractationes (426-427). - b) Többé-kevésbé fil. jellegű írások a megtérése utáni első időből: Contra Academicos (386), De beata vita (386), De ordine (386), De musica (387-390), De quantitate animae (388), De magistro (389). - c) A manicheizmus ellen írott művek: De moribus ecclesiae catholicae et de moribus Manichaeorum (387-389), De libero arbitrio (388-395), De utilitate credendi (392), De duabus animabus (392), Contra Faustum (398), De natura boni (399). - d) A donatizmus ellen írott művek: Contra Epistolam Parmeniani (400), De baptismo (400-401), Contra litteras Petiliani (401-405), Ad Donatistas post collationem (413). - e) A pelagianizmus ellen írott művek: De peccatorum meritis et remissione et de baptismo parvulorum (411-412), De spiritu et littera (411-412), De natura et gratia (413-415), De gratia Christi et de peccato originali (418), De nuptiis et concupiscentia (419-421), De anima et euis origine (420-421), Contra Iulianum (423), Contra Iulianum opus imperfectum (429-430). - f) A szemipelagianizmus ellen írott művek: De gratia et libero arbitrio (426), De concupiscentia et gratia (426), De praedestinatione sanctorum (429), De dono perseverantiae (429). - g) Apologetikus művek: De vera religione (390-391), De civitate Dei (413-426). - h) Exegetikus jellegű írások: De Genesi contra Manichaeos (388-389), De Genesi ad litteram liber imperfectus (393-426), De Genesi ad litteram libri XII (401-415), Enarrationes in Psalmos (392-419), De sermone Domini in monte (393-394), Expositio quarumdam propositionum ex Epistola ad Romanos (394-395), Expositio Epistolae ad Galatas (394-395), Epistolae ad Romanos expositio inchoata (395), De diversis quaestionibus ad Simplicianum (395), De consensu Evangelistarum (400), In Ioannis Evangelium tractatus (413-418?), In I. Epistolam loannis tractatus (413-418?), Locutiones in Heptateuchum (419-420), Quaestiones in Heptateuchum (419-420). - i) Dogmatikai művek: Defide et symbolo (393), De Trinitate (418), Enchiridion (423-424), De haeresibus (429). - k) Morálteol. és aszketikus írások: De continentia (395), De mendacio (395), De bono coniugali (401), De sancta virginitate (401), De opere monachorum (401), De divinatione daemonum (406-408), De bono viduitatis (414), De coniugiis adulterinis (421), Contra mendacium (422), De cura pro mortuis gerenda (424-425). - i) Különféle témájú írások: Epistolae (386-430), De LXXXIII quaestionibus (388-395), Sermones (392-430), De agone christiano (396), De doctrina christiana (396-427), De catechizandis rudibus (399). - Az Opera omnia legjobb kiadása továbbra is a Maurinusoké (1679-1700). Ismételten kiadták, többek között Migne is megjelentette (PL 32-47); a CSEL által megkezdett új szövegkritikai kiadás még nincs befejezve. E sorozaton kívül is megjelentek új, jó szövegkritikai kiadások. ~-fordítások a világ szinte minden nyelvén megtalálhatók. - M-ul: Szt Á. reguláinak m. ford-a Coelius (Bánffy) Gergelytől (1537). Bp., 1900. - Szt Á. vallomásai. Ford. Vass József. 1-2. köt. Uo., 1917. (2. kiad. Uo., 1924; Bev., ford. és vál. Horváth Miklós. Uo., 1942; Officina kvt. 19. Uo., 1974.) - Szt Á. pp. magányos beszélgetéseinek kv-e (Soliloquia). Ford. Némethy Ernő. Uo., 1922. - Szt Á. elmélkedései. Ford. Eőri János. Tata, 1928. - Szemelvények Szt Á. vallomásaiból. Jegyz. Fray Jenő. Bp., 1933. (2. kiad. Uo., 1937, Új kiad. ford. és magy. Balogh József. Uo., 1943., 2.jav. kiad. Uo., 1944) (Ref. kiad. ue. címen: Torda, 1926., uennek 2. kiad. Kolozsvár, 1944) - Szemelvények Vallomásaiból. Uo., 1933. (Florilegium patristicum 1.) - Szemelvények De civitate Dei c. művéből. Uo., 1934. (Florilegium patristicum 3.) - Másfélezeréves igék. Szemelvények Szt Á. beszédeiből. Rákospalota, 1935. (Lelkiélet kis kv-ei 5.)- A legméltóságosabb Oltáriszentség megígérése. Szt János evang-ának 6. fejezete. ~ magyarázata szerint. Ford. Nagy Imre Leó. Uo., 1938. (uaz 27.) - Szt Á. püspöknek a pogányok ellen Isten városáról írt huszonkét kv-e. Ford. Földváry Antal. 1-2. köt. Bp., 1942-43. - A ker. tanításról. Ford. Városi István. Uo., 1944. (Ker. remekírók 3.) - Szt Á. pp. szabályai. Uo., 1943. - Szt Á. breviárium. Összeáll. és ford. Kecskés Pál. Uo., 1960. - Vanyó X. (A Szentháromságról. Ford. Gál F.) Uo., 1985. - Vanyó XI. (Az akadémikusok ellen. Ford. Bolberitz P.; A boldog életről. Ford. Sarbak G.; A rendről. Ford. Vanyó L.; Beszélgetés önmagamról. Ford. Ladocsi G.; A tanítóról. Ford. Vanyó L.; A szabad akaratról. Ford. Hegyi F. SJ; A zenéről. Ford. Nádasy A.) Uo., 1986. - A boldog életről és A szabad akaratról. Ford. Tar Ibolya. Uo., 1989. G.F.

Kereskényi Ádám: Á-nak megtérése, melly a személlyek közt beszélgetéssel elő adatott. Nagy-Szombat, 1758. - Boissier, Gaston: Augustinus megtérése. Ford. Dézsi Lajos. Bp., 1895. - Tüdős István: Tanulm-ok Augustinus tanrendszeréből. Pozsony, 1903. - Walter Gyula: Szt Á. hitoktatói működése. Bp., 1908. - Marton János: Augustinusról levelei nyomán. Sárospatak, 1922. - Kühár Flóris: ~. Győr, 1922. (Védőszentjeink élete 20.) - Babura László: Szt Á. élete. Bp., 1924. - Máthé Elek: Szt. Á. élete. Uo., 1925. - Beveridge, William: Szt Á. a levélíró. Uo., 1926. - Lipták Lambert: Az intuició Szt Á-nál. Uo., 1928. - XI. Pius p.: Szt Á. halálanak 1500. évf-jára. Uo., 1930. - Kiss Albin: Szt Á.: De civitate Dei művének méltatása. Uo., 1930. - Lippay Lajos: Küzdelmekben az igazság felé. Szt Á. bölcselete. A nagy egyhatya halálának 1500. é. jubileumára. Uo., 1930. - Papini, Giovanni: Szt Á. Ford. Révai József. Uo., 1930. - Rácz Jenő Ferenc: Aurelius Augustinus világnézete. Gyula, 1937. - Sándor Pál: Aquinói Szt. Tamás és Szt Á. Bp., 1941. - Ravasz László: Á. Uo., 1943. - Környey Paula: A thagastei sas. Dráma. Uo., 1943. - Világirod. lex. I:89. - LThK I:1094. - Bálint II:232. - Sachs 1980:49. - SzÉ 1984:503. - Trapé, Agostino: Szt. Á. az ember, a lpászt., a misztikus. Ford. Ladocsi G. Bp., 1987.

új

Ágoston, Roscelli, Szt (Bargone di Casarza, Itália, 1818. júl. 27.-Genova, 1902. máj. 7.): pap, rendalapító. - Első tanítója a plnos, Don Andrea Garibaldi volt. 1835: egy több napos népmisszó alatt ébredt benne a papi hivatás. Családja szegénysége miatt Genovában nagy anyagi nehézségek közepette tanult, egyik támogatója Gianelli knk., aki sekrestyés-templomgondnoki állást szerzett neki. 1846. IX. 19: szent. pappá. Genovában az iparosok káplánja, majd San Martino d'Albaro falu plnosa. Észrevette, hogy a fiatalok, fiúk és leányok milyen veszélyeknek vannak kitéve, amikor faluról városra kerülnek. 1858: Don Francesco Montebruno munkatársa lett Genovában az iparosok lelki gondozásában. 1872: börtönlelkész, 1874: az újonnan megnyitott lelencház lelkésze. Igen nagy gondja volt az ide kerültek megkeresztelésére és nevelésére. 22 év alatt 8484 gyermeket keresztelt meg. Külön gondja volt  a leányanyákra. Lelki gyermekei segitségével otthonokat nyitott a veszélyeztetett leányok számára, ahol szakmát is tudtak tanulni. E házak vezetőnői és egy pap bátorítására szerzetesi kongr-t alapított. IX. Pius p. áldásával 1876. X. 15: öltöztette be a Genovai Szeplőtelen Szűz Leányai kongr. első tagjait. - II. János Pál p. 1995. V. 7: b-gá, 2001. VI. 10: sztté avatta. **

Ágoston Antal (1829.-Bp., 1887. jan. 28.): lapszerkesztő, nyelvtanár. - Középisk. tanulm-ai befejeztével 1848-49: részt vett a szabharcban, V. 19: besorozták az osztr. hadseregbe. 1860 u. az Idők Tanúja, a M. Állam és a Honvéd munk. 1862-75: a bpi műegy. ol. nyelvtanára. 1864: a SZIT, majd a SZLT titkára. 1874-87: a Kath. Hetilap szerk-je. - M: Kis olasz tolmács. Pest, 1864. - A kandallónál. Külföldi írók műveiből ford. Eger, 1878. - Családi körben. Elb-ek. Ford. Bp., 1880. K.G.

Szinnyei I:84. - P. Napló 1887:30. sz. - Pallas I:167. - Gulyás I:274.

Ágoston Julián Imre, OCist (Kalocsa, Pest vm., 1909. aug. 29.-Bp., 1969. márc. 18.): tanár, író. - Középisk-it Szekszárdon és Baján végezte. 1927. VIII. 20: lépett a r-be. 1933. VI. 24: ünn. fog-t tett. VII. 2: pappá sztelték. A bpi egy-en lat-m. szakos tanári okl-t szerzett. 1934: drált. 1935-36: a r. előszállási birtokán kisegítő lelkész, 1936/37: Egerben tanított. 1945: az egri igazoló biz. elnöke. Az egyh. isk-k államosítása után magántanítással, alkalmi munkával foglalkozott, majd Bicskén tanított. 1953-55: Recskre internálták. - M: Kaffka Margit. Bp., 1934. (Ciszt. dri ért-ek 72.) - A királyi törv. Apró fejezetek a felebaráti szeretetről. Írta Bonifaz Wöhrmöller. Ford. Evetovics Kunóval. Uo., 1935. - Fekete remeteségem. Versek. Eger, 1938. (2. kiad. 1939) - Ezer diák a m. tengeren. A balatonszemesi egy. diáküdülő 7 esztendeje. Bp., 1941. - Esteván. Reg. Uo., 1942. - A századforduló költészete. Kassa, 1943. (Klny. Új M. Museum) - Egri kiskalendárium az Úr... esztendejére. Szerk. Ebergényi Tiborral és Kardos Lászlóval. Eger, 1945. - A magyartanítás módszertana. Bp., 1947. - Újabb versei a Vigiliában és az Új Emberben. - Szövegével énekeljük az →Éneklő Egyház 363. énekét. K.I.

Schem. Cist. 1942:258. (124.) - Gyászjelentés

Ágoston Ker. János (Nagykároly, Szatmár vm., 1787. ápr. 26.-Veszprém, 1863. jún. 28.): plébános. - Fil-t a győri akad-n, teol-t mint a nagyváradi egyhm. növ-e a pesti egy-en végzett. 1810: pappá szent. után 1 é. a gyulafehérvári Batthyány csillagvizsgáló int-ben s-csillagász, de szembetegsége miatt visszatért egyhm-jébe. 1812: Zilahon majd Gyulán kp., 1816: Békésszentandráson plnos. 1832: gyengélkedése miatt nyugdíjazták, s Pestre költözött. - Tört. cikkeit a Tud. Gyűjt. (1820-27), utazási töredékeit a Hasznos Mulatságok (1834-37) közölte. - Fm: Lehet-e, van-e egyedül idvezitő ekklézsia? Pest, 1822. - Megbővített mágnes... Uo., 1823. 88

Schem. Mv. 1896:64. - Szinnyei I:85.

Ágoston Péter, SJ (Szentlélek, Csíkszék?, 1617. jún. 29.-Nagyszombat, 1689. ápr. 23.): hitszónok. - 1638: Bécsben lépett a r-be. Élete nagyobb részét Nagyszombatban töltötte mint tanár és az Adalbertinum ig-ja. Többször volt elöljáró Erdélyben és Pécsett. - Fm: Lelki patika. Lőcse, 1669. - Szívek kincse. Nagyszombat, 1671; Kassa, 1737. - Bellarmin Róbert: Mennyei dicsőség. Ford. Uo., 1674. - Mennyei követek. Uo., 1691. H.J.

Szinnyei I:87. (*1616. aug. 11.) - Szilas László SJ közlése (Róma, 1983. I. 19.)