🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > Sz > sztoa
következő 🡲

sztoa (gör.): oszlopcsarnok. - Nevezetessé az egyik athéni ~ vált, amelyet Polügnotosz festményei díszítettek (~ poikilé), ahol Zénon tanított, s amelyről iskolája a nevét kapta. →sztoicizmus