Magyar Katolikus Lexikon > N > növénytermesztés


növénytermesztés: A bibliai időkben a nomád pásztorkodás és a földművelés alakította civilizáció nyomai sokáig fennmaradtak. Ökrösfogattal és faekével szántottak, kézzel vetettek, és a kis parcellákon sarlóval arattak. Az összegyűjtött gabonaszemeket cséphadaróval verték ki és szórólapáttal tisztították. Az öntözés nélküli földművelés korában a termés teljesen az esőtől függött. A legjobb mezőgazdasági ter-ek a tengerparti síkságok és a hegyvonulatok közötti mezőségek. Különösen gazdagok voltak a mocsarakból alakult síkságok, mint a Sáron mezeje. A hegy és domboldalakon alkalmazott jellegzetes teraszos művelést néhol ma is láthatjuk, itt a szárazságot jobban tűrő házikerti és szántóföldi növényeket termesztették. 2000: a Genezáreti-tóból kiinduló vízvezeték-rendszer hálózza be egész Izraelt, ami egész évben maximális terméshozamot biztosít. - A MTörv 8,8: felsorolt legfontosabb termesztett növények (búza, árpa, szőlő, füge, gránátalma, olajfa) többségét a Szentírás máshol is említi (2Sám 17,28). A kenyérnövény az esősebb ter-eken a kemény →búza és a →tönköly; a száraz, aszályos laposokon az →árpa és az Egyiptomból behozott →köles. Emellett →lencsét, →lóbabot és bagolyborsót termeltek táplálkozási célokra. A legkedveltebb zöldségnövények a borsó, a vörös-, póré- és fokhagyma és a Nílus partján megkedvelt görögdinnye. Ismert és nagy mennyiségben termesztett fűszereik a fekete →mustár, borsmustár, borsos kömény, →kapor, →menta, →izsóp és a →koriander. Rostnövénynek eleinte csak a →lent termesztették, amelynek olaját is széleskörűen használták. Az 1. sz: a →gyapotot is meghonosították. A kertekben virágot neveltek, fehér →liliomot és a →rózsát, de a trópusi →áloé, →mandragóra és →henna is gyakori gyógy- és dísznövény volt. - A bibliai népek négy gyümölcsöt termesztettek nagy mennyiségben: →szőlőt, →fügét és olajbogyót, valamint a melegebb területeken →datolyát. A vadon élő gyümölcsfák termését a szegényebb családok gyűjtötték rendszeresen táplálkozás céljából; főként a vadfügét, →szentjánoskenyeret és a →diót. A szőlő termesztése egyes vélemények szerint az ősi Egyiptomból terjedt el igen gyorsan az egész Közel-Keleten. A termesztett, de gyakran kivadult füge közkedvelt gyümölcse folyamatos érésével és nagy cukortartalmával állandó tápláléka a lakosságnak, emellett szárítva sebgyógyításra is kiváló. Az ősidők óta honos →olajfa terméséből préselt olaj az itt élő népek legfontosabb tápláléka, fényforrása és kultikus szertartási anyaga. - A gazdálkodás, a bibliai ember mindennapos tevékenysége teljesen átszövi a szentírási szövegeket, hasonlatokat, példabeszédeket. Sok közmondásban (Péld 22,8), az isteni gondviselésre utalva (Lev 26,3) v.  a hétköznapi munka bemutatásánál (Péld 31,16) is találkozunk mezőgazdasági és növénytermesztési fogalmakkal. E tevékenység alapja a termőföld volt, amelyet Isten ajándékának tekintettek a választott nép számára. Ezért gondosan, törvényileg is ügyeltek arra, hogy haszonélvezőként mindenki hozzájuthasson a családját megillető nagyságú földrészhez, és illetéktelen birtokszerzések ne történhessenek a másik rovására. Ha pedig valaki sikertelen üzleti v. egyéb tevékenysége miatt elvesztette, a →jubelumi évben vissza kellett kapnia. A földművelés folyamán a határok szigorú betartására több alkalommal is felhívja a figyelmet a Szentírás, vsz. nem ok nélkül (Péld 23,10; MTörv 19,14; Jób 24,2). - A gazdálkodás korabeli módszereire vonatkozó leírások (Lev 25,4; MTörv 22,9), az aratás és szüret megünneplése (Kiv 23,16) a munka erkölcsi értékét kívánja ismételten hangsúlyozni. A szántóföld az egész világrendszert jelképezi, amelyben jó a rosszal együtt terem, és a földműves csak fáradságos munkával tudja felnevelni a hasznos növényt (Mt 13,38; 2Tim 2,6). - Az úsz-i írások az Egyh-at Isten szántóföldjének ábrázolják, amelyben a Messiás szenvedése húzza a barázdákat (1Kor 3,9; Zsolt 129,3).

Gyakori képek a →mag, →magvető, a vetés. Jézus maga is többször használja tanításában, ahogy a gazdáról v. a magvetőről szóló példabeszédben is látjuk (Mt 13,3; Mk 4,27). - A bibliai szövegek az Úr tisztító, gyógyító és kiválasztó tevékenységét a cséplés műveletével szemléltetik. Ennek különböző módszerei pedig a gyógyítás személyre szabott formáját jelenítik meg (Mt 3,12; Iz 28,27). A cséplés mindig reményben történik, mert Isten mindenkit boldogságának részesévé kíván tenni (1Kor 9,10). A végítéletet gyakran a betakarításhoz hasonlítja a Szentírás (Jer 51,33; Oz 6,11; Jel 14,15), ahol a földi élet hitből vállalt szenvedéseit majd örömteli aratás követi (Zsolt 126,5). Az engedetlen nép hiába vet, aratni soha nem fog (Lev 26,16; Mik 6,15). Bűnbánatával azonban az ugart feltörve folyó melletti kert lehet, amelyet a termékenységen alapuló öröm vize éltet (Jer 4,3; 31,12; Szám 24,6; Préd 2,5), hogy tökéletes és teljes értékű termést hozzon, ahogy a MTörv 8,8 hét terméke is szimbolikusan kifejezi. Ky.Z.

Kereszty 1998:42.