tönköly (gör. olüra, dzeiá, lat. Triticum spelta): a pázsitfűfélék családjába tartozó növény, vadon termett ősbúza. – Kiv 9,32: a búza és a ~ nem szenvedett kárt (vö. Iz 28,25; Ez 4,9). Egyiptom és a Közel-Kelet félsivatagos ter-ein, ahol a búza termesztése sikertelen volt, ősidők óta a mezopotámiai eredetű ~t vetették, amely olcsó, közkedvelt termékként előbb Róma, majd a germán népek nemzeti gabonája lett. A Vesta szüzek napi áldozatához szükséges „far pium” (szt liszt) belőle készült. A leggyengébb talajon, a legrosszabb körülmények között is jól és olcsón termő, a kártevőknek leginkább ellenálló ősi faj egyetlen hibája, hogy a pelyvák közé záródott szemeket hántolással kell kiszabadítani, továbbá az érett kalászok könnyen törnek, ami növeli az aratási veszteséget. Ezt azonban nagy terméshozama valamennyire ellensúlyozza. Háromszög keresztmetszetű szemei hosszú keskeny és ritka kalászokban csoportosulnak. Lisztje durvább a búzáénál, de a régiek lepénysütésre jobbnak tartották az árpalisztnél. Ky.Z.

BL:1843. – Kereszty 1998:453.