Magyar Katolikus Lexikon > L > lencse


lencse (gör. fákósz, lat. Lens culinaris): a pillangósvirágúak családjába tartozó élelmiszernövény. Rokon fajai a Kínában takarmány keleti lencse, mai ~nk ősi alakja, és az apró, fekete magvú, közép-ázsiai vadnövény, a vadlencse. - A Ter 25,34: említett faja („Jákob pedig adott neki kenyeret és ~főzeléket”, vö. Ter 25,30; 2Sám 17,28; 23,11; Ez 4,9) a közel-keleti országok táplálkozásában 2000: is kiemelkedő jelentőségű. - 9 ezer éves bronzkori leletek és az egyiptomi királysírokban talált maradványai egyaránt igazolják, hogy régóta az egész térség legfontosabb élelmiszerei közé számított. A ~termesztés központja Egyiptom volt, ahonnan tonnaszámra szállították Rómába mint kedvelt főzelék-alapanyagot. - Alacsony, lazán heverő egyéves növény, vadon sehol nem található. Szárnyasan szeldelt, kacsban végződő levelei között ritkán, magányosan vagy kis csoportokban ülnek apró, lilacsíkos, rózsaszín virágai, amelyekből rövid, 1-2 magvú hüvelyei fejlődnek. A lapos korong alakú magok alakja, nagysága és színe fajtától függően változhat. A Bibliában említett vörös jelző a magok eredeti színére és a belőle készített főzelékre egyaránt vonatkozhat. A legvalószínűbb mégis, hogy hántolt ~t használtak, amely főzve általában vörösbarna színű. Az egyiptomi földművesek mindennapi kenyere volt a búzaliszttel kevert, őrölt ~ből készült jellegzetes ízű lepény. A termés a forró napon korán beért, és már májusban a babbal együtt betakarították. - Jézus korában a halotti tor étele ~főzelék volt tojással, kenyérrel és borral, amit a temetés után a halottvivők és a rokonok fogyasztottak. - A m. népi hagyomány szerint a ~ karácsonyszombati és újévi eledel, bőségvarázsló étel, (alakja és sokasága miatt) a szaporaság jelképe ugyanúgy, mint a halpikkely, a →köles, bab és a mák. Kenyérsütéshez is fölhasználták, pótlásul az árpa- v. búzaliszthez. Ky.Z.-**

Strack-Billerbeck IV:594, 600. - Kereszty 1998:271.