Magyar Katolikus Lexikon > M > menta


menta (gör., lat. Mentha): az ajakosvirágúak családjába tartozó növény. - Fajai egymással könnyen kereszteződve átmeneti formákat hoznak létre; elkülönítésük főleg a középső szárlevelek és a virágzat alapján történik. Levele és a belőle készült olaj elsősorban fűszer, de emésztést segítő, fájdalomcsillapító, féregűző, hűsítő és fertőtlenítő hatása miatt is kedvelt. A népi gyógyászat ezeken kívül is a legkülönfélébb bajokra használja. - 1. Palesztinában vadon tenyésző fűszernövény, az ÓSz-ben nem szerepel. Az ÚSz-ben azon növények egyike, melyből tizedet kellett adni: „~ból, kaporból és köményből tizedet adtok” (vö. Mt 23,23; Lk 11,42). - Rokon fajai: a) mezei ~, nedves réteken élő kerek levelű eurázsiai növény, Palesztinában csak később, kozmetikai célokra kezdték termeszteni. - b) csombor~, bolhaölő fű (elégetve füstje elűzi a bolhákat). A gör-ök a birkákra gyakorolt hatása miatt blechonnak, 'bégettetőnek' nevezték. É-Palesztinában gyakori, D-en csak a hegyekben él. Pora ma is használt fűszer. - c) fodor~, régóta termesztett (vadon ritka) vízközeli faj. - d) orvosi, örvös ~, a mezei és a fodor~ nagylevelű, dúslombú, természetes hibridje, olajtartalmáért és gyógyhatásáért igen korán meghonosították. - e) bors~, a Mentha spicata és a Mentha aquatica természetes hibridje, nagy mennyiségben termesztették. - f) ló~. Nevét feltűnően hosszú, széleslándzsás, szőrös, ülő, aprón fűrészfogas v. fodrosszélű leveleiről kapta. Felálló szögletes száraival és elfekvő kúszó indáival a mediterrán vidék szinte minden nedvesebb ter-én méteres sűrűséget alkot. Virágai tavasszal heteken át kéken hullámzó sűrűséget képeznek a Jordán mindkét partján. A keserű saláták gyakori alkotórésze. Ezért a Kiv 12,8 és Szám 9,11 'keserű saláta' kifejezéseit olykor tévesen a ~val azonosítják. A zsinagógákban szokás volt hajtásait szétszórni. Illóolajának belélegzése idegnyugtató hatású, a gondolkodást is segíti. - A Szentírásban említett ~fajokról a szakemberek véleménye eltér. Tömeges előfordulása miatt a vadon élő ló~ gyógyászati felhasználása a bibliai tájakon csaknem biztos. Tizedet azonban előírás szerint csak termesztett növények után adtak, ezért a név valamely más, honosított fajra vonatkozhat, mert a mindenütt gyakori ló~t nem kellett kultúrába vonni. Az orvosi ~t Aleppó környékén az 1. sz: nagy mennyiségben termesztették. Szóba jöhet még a térségben legkorábban termesztésbe vont fodor~, amelyet Plinius szerint csípésre, kígyómarásra és illatos kenőcsök készítésére használtak. -

2. Az ókori Eu-ban közismertek voltak különféle változatai. A gör. mitológia szerint ~ (Menthé) nimfa volt, akit Hádész, az alvilág istene a peloponnészoszi Pülosz város környékén járva meglátott és megszeretett. Felesége, Perszephoné féltékenységében kis bokorrá változtatta Menthét, aki ezután csak az arra tévedt vándoroknak illatozhatott. A gör-ök az alvilági hatalmakat tisztelve csak megfelelő fohászok után kezdték a növény begyűjtését. - Arisztotelész szerint a ~ „hűti” a bátorságot és a szenvedélyt, ezért harc közben a katonákat óvni kell fogyasztásától. Dioszkoridész a gyógyászati tapasztalatokat összegezve leírta, hogy a ~ gátolja a tej alvadását, hígítja az ember vérét, s ezzel vérzékenységet okoz. - A gör-róm. kultúrkörben menthastrum néven olyan mezei vad~kat is ismertek, melyek nem „hűtő”, hanem szerelemfokozó hatásukról voltak híresek. A belőlük font koszorút viselte a →menyasszony és a vőlegény lakodalmukon a kk-ban is, míg föl nem váltotta a rozmaring, majd a mirtusz. - 3. A növényszimbolikában kettős jellegű szimbólum: vsz. olajának élénkítő hatása miatt a bors~ az elmésség és a gúny megjelenítője, ugyanakkor a szerénység és alázat jelképe is. - Ikgr. A kk. műv-ben Mária növénye. Ky.Z.

Lipffert 1976:67. - BL:1233. - Kereszty 1998:302.