🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > N > New Age
következő 🡲

New Age (ang. 'új korszak'): szinkretista (keverék) jellegű világnézeti mozgalom a 20. század utolsó negyedében és a 21. század kezdetén. - Már-már parttalanul áradó eszméinek hirdetői tudatosan (ritkábban öntudatlanul) olyan új világszemléleti modellt („új paradigma”) és valláspótló gyakorlatokat akarnak elterjeszteni, melyekkel az eu-i civilizációt, s azon belül a kereszténységet és a termtud-os gondolkodást alapjaiban támadják és kívánják lecserélni. - A hétköznapi nyelvben újabban az →ezoterika kifejezést alkalmazzák a ~ által terjesztett tanokra. Némileg helyesebb, amikor a ~ kritikusai e helyett az újokkultizmus fogalmát használják, mások újgnoszticizmusnak nevezik; ugyanis a ~-jelenség tágabb jelentéskörű az ezoterika fogalomkörénél. Egyesek szerint az alternatív spiritualitás a legmegfelelőbb megjelölés. - A ~ hangsúlyozza a nyitottságot minden vallás felé, csak a kereszténység kivétel. Gyakran nyíltan megjelenik a keresztényellenesség, mint David Spangler írásaiban. Sajátos „magyar New Age”-et jelent az ún. táltos vallás. -

1. Gyökerei és története. A ~ nézetei és gyakorlatai két nagy gyökérből erednek: az ókori európai hagyományokból (a gnoszticizmusból és újplatonizmusból, valamint a hozzájuk tartozó mágikus-okkult elemekből) és a távol-keleti vallásokból. A ~ mozgalom körvonalai nehezen húzhatók meg, de az útközben magába olvasztott anyag sokfélesége ellenére alapként mindig, mindenütt megjelenik vele a →gnoszticizmus és a →hinduizmus alaptéziseiből álló világ- és emberkép, amely messze eltér a kinyilatkoztatásból származó keresztény szemlélettől. - Az ókori gnoszticizmus a Római Birodalom hanyatló századainak domináns szinkretista, ezoterikus vallási-filozófiai mozgalma volt, mely az 1-4. sz: a kereszténység ellenében, mint eretnekség, ugyancsak jelentős szellemi harcot vívott és veszített el. Teljesen soha nem tűnt el a kereszténység környezetéből, újra és újra föléledt, pl. a középkori →katarok, →albigensek, →bogumilok mozgalmaiban, az alkimisták műhelyeiben (→alkímia), bizonyos reneszánsz humanisták nézeteiben, majd az egyébként legendás és vitatott történetiségű →rózsakeresztesek mozgalmának állítólagos 17. sz. megjelenésében (a különféle 20-21. sz. rózsakeresztes csoportok az ún. új vallási mozgalmakhoz sorolhatók; csoportjaik keresztényellenesek és büszkén vallják, hogy eszméikben az ősi gnosztikus-mágikus, ezoterikus hagyományokat tartják életben). - A rózsakeresztesekkel közös törzsről származnak, s hozzájuk hasonlóan az ókori gnózis eszméi leszármazottainak vallják magukat többségükben a →szabadkőművesség irányzatai is. Az okkultizmus eme folyamának központi ágán jelenik meg az Emmanuel Swedenborg (†1770) által szervezett modern →spiritizmus is, melynek világ- és emberképe gnosztikus és újplatonikus alapú. - A ~ kezdettől igen nagy számban olvasztott magába egészen régi és modern eszméket, de konkrét, csaknem kész tanítását a 19. sz. végén kibontakozó →teozófiának és az ebből kilépő →antropozófiának köszönheti. E két újkori okkultista irányzat alapítói és vezető egyéniségei spiritiszták voltak, nagy részük szabadkőműves. A Teozófiai Társaságot 1875: alapította egy spiritiszta médium, Helena Petrovna Blavatszkij, akit egyúttal a ~ nagyanyjának neveznek. A teozófia fogalmat már előbbi évszázadok okkultistái is alkalmazták magukra, kiknek sorában említeni szokás a kabbalistákat, valamint →Paracelsust, Valentin Weigelt (†1588), Jakob Böhmét, a mágus Eliphas Lévit, E. Swedenborgot, Pierre Poiret-t (†1677), sőt teozófusnak nevezték az orosz miszticistákat, Vlagyimir Szolovjevet és a Böhme-tanítvány →Bergyajevet is. E mozgalmak közös gyökerére és egymásra épülésére utal, hogy V. Weigeltet a 18. sz: Theosophus és Rózsa-Keresztes Testvérnek nevezték. - E vonaltól a modern teozófia eszmevilága csak abban tért el, hogy India felé fordult, s így lényegében az eu. gnoszticizmus, a modern spiritizmus és a hinduizmus összekeveréséből jött létre. Blavatszkij asszony rendszeres médiumi kapcsolatban állt hindu guruk szellemeivel, akik írásokat is diktáltak neki. 1877: A leleplezett Ízisz c. könyvéért magasrangú szabadkőműves diplomát kapott, rubinokkal kirakott rózsakereszttel díszítve. A teozófia rendszeréről Blavatszkij egyik fő munkatársa, Olcott ezredes kijelentette: „Ugyanaz a spiritizmus, más név alatt”. - E nézetek népszerűsödése és a teozófus csoportok tevékenysége eredményeként 1893: megrendezhették Chicagóban a Vallások Egyesített Világparlamentjét. Erre érkezett Indiából Amerikába Szvámi Vivekananda, a vallási szinkretizmust hirdető guru, akivel kezdetét vette a védánta hinduizmus amerikai, 1911-től eu. missziója. - A Teozófiai Társaság második vezetője, Annie Besant szintén a spiritizmusból indult, s teozófusként vezetője lett a nőket is beavató szabadkőműves ágazatnak. Ő kezdte hirdetni az újra megtestesült megváltót Krishnamurtiban, a hindu fiatalemberben, amiért a Társaság titkára, Rudolf →Steiner 1913: csalódottan elhagyta a teozófiát, s megalapította az antropozófiát. - A teozófusok kiemelkedő amerikai ideológusa volt Alice Ann Bailey (1880-1949), a ~ „anyja”, aki a 32. beavatási fokozatot elért szabadkőműves férjével, Foster Bailey-vel megszervezte a világszerte nagy taglétszámmal dicsekvő Arcan School-t, a 'titkos iskolát' és a Lucifer Publishing Company-t, mely utóbb a Luci's Trust nevet vette föl. Alice A. Bailey-nek szintén egy láthatatlan Mester, a Tibetinek nevezett guru diktált számos könyvet. Közülük 1934: az A Treatise on White Magic (m-ul: 'Értekezés a fehér mágiáról', Luci's Trust, 1997) és a Discipleship in the New Age c. művekben diktálta le a szellem a majdani ~ mozgalom tervezetét, s meghagyta, hogy annak konkrét szervezését 1975: kell elkezdeni. Mindezek révén készen állt az anyag egy új, valóságos világvallás számára, az „új világrend” igénye szerint. - Ennek megfelelően a ~ nyitányaként 1975: megjelent az egyik legfőbb ~-próféta, a fizikus Fritjof Capra kv-e, a The Tao of Phisics (Berkeley, Shambala), m-ul 1998: a Tericum Kiadónál: A fizika taója. Capra saját ihletőiként egy szúfi bölcset, a teozófus Krishnamurtit, egy Don Juan-nak nevezett indián varázslót, hindu gurukat, a taoizmust és a kínai jóskönyvet, a Ji King-et jelölte meg. - A ~ legfontosabb műhelyét, a Findhorn Intézetet (Skócia) irányította hosszú ideig David Spangler, akinek első műve 1976: látott napvilágot Revelation: The Birth of a New Age (Rainbow Bridge, 1976) c-mel. A kv. a teozófusok világnézetéből merít, az emberiség kozmikus evolúciójáról, fölemelkedéséről beszél, a teozófusok által emlegetett s megidézett kozmikus Világtanítók terveinek megfelelően. - Merilyn Ferguson nagyhatású kv-ével (The Aquarian Conspiracy. Los Angeles, 1980) meghirdette a szelíd összeesküvést az új világnézet, az új paradigma érdekében, a letűnésre ítélt s F. Caprához hasonlóan tarthatatlannak minősített keresztény alapú, természettudományos és férfiközpontú civilizációval szemben. - A jelentősebb ~-ideológusok közül említhető Robert Muller, Peter Russel, Benjamin Creme (az újkori „megváltó”, Lord Maitreya prófétája), az indiai származású guruk közül Maharishi Mahesh jógi, Sri Chinmoy, Bhagwan Rajneesh („Osho”) és Sai Baba. - Világszerte nagy feltűnést keltett 1982: az amerikai Bailey-tanítvány, Benjamin Creme, amikor bejelentette, hogy Lord Maitreya, mint a kozmikus „Mesterek” hierarchiájának feje, rövidesen föllép krisztusi küldetésével, s ezzel egy új korszak veszi kezdetét. Számos ~-szerző és -csoport hivatkozik a pszichológus C. G. →Jungra, aki maga is érdeklődött az okkultizmus iránt, s az alkímiával és a gnoszticizmussal hozta kapcsolatba saját elméleteit. -

2. A ~ világ- és emberképe, történelemszemlélete. A ~ szerint a mindenség egyetlen Egész. Ez a monizmus az ókori platonikus és sztoikus modell szerint szemléli a valóságot, panlogizmussal és panteizmussal; az ember a makrokozmosz mikrokozmosza, az ember bizonyos testrészei külön mikrokozmoszai a test egészének; a Föld és az anyagvilág is egyetlen élőlény. Innen ered a ~ „holisztikus” (egész szerinti) látásmódja és módszerei, valamint a globalizálódás igénye. A ~ jelszava: „Gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan!” Ezen egység céljából a ~ el akarja törölni az alany és a tárgy közötti megkülönböztetést, az emberi szubjektum és a természet közti megkülönböztetést (melyet Descartes így használt: „res cogitans - res extensa”). A ~ abban is az ókori gnoszticizmushoz nyúlik vissza, hogy föltételezi az ember eredeti →androgün egységét. Nézetei szerint egyetlen „valóságenergia” létezik, a dolgok szintről szintre csak abban különböznek, hogy az egyetemes rezgésnek sűrűbb v. finomabb változatai. Noha a ~ben megtalálható a test „alternatív gyógyításának” divatja számtalan módszerrel, mégis az ember lelkére esik a hangsúly, hiszen a ~-ben szinte kötelező reinkarnációs elmélet szerint a lélek emberi testből emberi testekbe vándorol tovább. A →lélekvándorlás és a hangsúlyos asztrológiai szemlélet ciklikus világképet sugall, de belecsempészi az →evolúciót, amit kiterjeszt a mindenség egészére s az ember egyéni történetére. - A reinkarnáció felfogása a ~-ben eltér ókori és keleti elődjeitől: csak emberi testekre korlátozza. Az így modernizált reinkarnáció-elmélet szerint a lélek mind tökéletesebb lesz születései során, megcélozva a „Superman” szintjét. A ~-t egy általános és mégis földi paradicsomi állapot elérése lelkesíti, melynek érdekében kollektív tudattágítást sürget, annak érdekében, hogy amikor a ~ asztrológusai szerint az emberiség átlép/átlépett a „Halak” kereszténységgel összefüggő és negatívnak bélyegzett „korszakából” a célokat beteljesítő, pozitív „Vízöntő korszakba”, végbemenjen egy totális „transzformáció” (a Halak korszakból a Vízöntőbe való átlépés időpontja feltűnően tisztázatlan és eltérő az egyes asztrológiai irányok között). Mivel a ~ szüntelen a „pozitív gondolkodást” akarja, próbálja elkerülni az apokaliptikus végidő-hangulatot is. Ezért inkább a történelemben egy küszöbön álló földi korszakváltásról beszél, mely azonban nem kis ígéretekkel szólal meg: a ~-gondolkodás és gyakorlata hozza meg az emberiségnek az egyetemes békét, egységet, szabadságot, stb. A ~ új lendületet adott az →ökologizmusnak és a →feminizmusnak. - A kultúrában a ~ befolyása leginkább a zenei és képi művészetekben jelenik meg. Használja a feltételezett sámán-zene, az ázsiai, buddhista vallási zenék helyükről kiszakított részleteit; a monotónia és a lágy előadásmód az uralkodó, és szívesen alkalmazza a szintetizátoros kíséretet („meditációs zene”). A zenét terápiaként is használja, a hangoknak gyógyító és tudattágító hatásokat tulajdonít. A képi megjelenítésben a minden élővel való egységet kifejezni akaró, lágy tónusú fantáziaképek születnek, ill. nagy mennyiségben jelennek meg a szörnyek, koboldok, gnómok, manók, démonok, boszorkányok festészeti és filmes ábrázolásai. -

3. A ~ vallási jellegű gyakorlatainak négy alappillére van: a) az asztrológia okkult rendszere; b) a reinkarnáció tana; c) a mágikus energiák és gyakorlatok használata; d) különféle szellemi lények segítségül hívása, azaz a →spiritizmus. A ~-ben az „isten” személytelen, inkább immanens fogalom: az Egységen belül a legfinomabb rezgésforma. Isten a világ életereje, amely eszközül használható fel, tehát manipulálható az ember felől. A „szeretet” is kozmikus elv, a rezgések bizonyos formája, amely egyesíti az ellentéteket. Az ember lényege az „önvalója”, „valódi énje”, amely azonosítható a „tudatalattival” is, s amely megfelelne a ker. lélek-fogalomnak, de ez a lényegi „mélymagunk” a Jung-féle modell értelmében is maga az isteni. A lélek „az isten, mely bennünk van”, s az embernek el kell eljutnia istenvoltának fölismeréséhez; a panteizmus jegyében azonban egyúttal „az istennek a részei vagyunk”. Erre kell ráébredni a tudattágító, megvilágosító, „személyiségfejlesztő” pszichotechnikák, tréningek, beavatások révén; ide kell eljutni a kiüresítő meditációk vagy éppen a transzállapotok, a mantrázás, az eksztázis, köztük akár a drogok által. Minden ilyen eszköznek a célja a „megváltozott tudatállapot”, amelyben az önmegváltás „végbemehet”, és különleges, addig „rejtett energiák”, képességek használatához, gyógyulásokhoz jutunk hozzá. Ugyanilyen fontos technikák sorakoznak ugyanebből a célból a „channeling” világában, azaz a modern spiritizmusban, melyben elhunytaktól, szellemektől, „földönkívüliektől”, a kozmoszt vezérlő „Mesterektől”, „Világtanítóktól” is kaphatunk segítséget, megvilágosodást, gyógyulást. „A magasabb szellemi mesterekhez való kapcsolódással s igazi önvalónknak a test börtönéből való felszabadításával, a különféle energiák használatával (elementálok, angyalok, kozmikus energia, bioenergia, Feng Shui, stb.) együtt dolgozunk saját valónk közös megalkotásán, a Földanyával (Gaia) való egységünk átélésén, az Új Korszak beköszöntésén, felajánlva a Föld-bolygót a Fénynek és az Erőnek.” Ez valójában egy lelki „csináld magad” mozgalom, mert mindezek közepette nem jönnek létre valódi, szorosabb közösségek. A Teremtő Isten helyett: „az ember maga teremti meg világát, körülményeit”; a Megváltó Isten helyett: önmegvalósítás, önmegváltás, önkiteljesítés történik. Jézus Krisztus nem megváltó, hiszen erre nincs is szükség; a Názáreti Jézusban legfeljebb megtestesült a nagy vallásalapítók, bölcsek, tanítók sorának egyik szellemi hatalmassága. A ~ Krisztust és a Jézust elválasztja egymástól, több Krisztusról beszél; Jézus Krisztus kereszthalálát és föltámadását tagadja, v. látszatnak és lényegtelennek tartja. Jellemző a természetmisztika és valóság egészének szakralizálása. - A ~ szerint a →rossz és a →bűn nem kategória. A rossz, ha egyáltalán szóba kerül, legfeljebb a kozmoszban való feloldódásnak vagy a „pozitív gondolkodásnak” a hiánya. A bűn csak látszat, mert a dolognak csak az egyik oldala; más szempontból lehet, hogy nem rossz, hanem szükséges (mint a →Jin-Jang); különben is mindenkinek a maga igazságát kell megtalálnia. „Az igaz és jó, ami jó érzést okoz.” -

4. Kritikája. a) Filozófiailag nézve a ~ olyan reakciónak tűnik az egyre inkább tárgyiasító, materialista, modern társadalom 20. század végi folyamataira és következményeire, mely nem csak az egyházakat tagadja, hanem egy új, élő spiritualitást akar bevezetni. Alapproblémája, hogy nincs önkritikája és problématudata, mert az egyes tapasztalatokat ált. megoldásnak tünteti fel, s ezzel naiv csodavárás állapotába hozza követőit. A tapasztalati tudományokkal szemben az intuitív és miszticista forrásokat nyitja meg, miközben visszahoz a múltból és tudományosnak nevez meg nem vizsgált v. régen meghaladott, mitikus tanokat (pl. ált. „életerő” elmélet). A ~ küldetéstudattal és érzelmekkel átitatott embere érzéketlen a kritikával és a józan kétellyel szemben; a racionalitásból eredő mérlegelést elutasítja. Ezért nem csak a tudományos diskurzus szintjét nem éri el, hanem még az autentikus spirituális rendszer létrehozására is képtelen. Erősen vitatható ui. a különféle kulturális és vallási anyagok kiragadott részleteinek összegyúrása. A természetgyógyászat területén alkalmazott módszerek és készítmények (pl. homeopátia) egy része tudományosan igazolatlan és igazolhatatlan, tehát minden divat ellenére továbbra is a sarlatánság körébe tartozik. - b) Vallásként a ~ annyiban hasonlít a kereszténységre, hogy megpróbálja a tisztán racionális, technikai megközelítést egységbe hozni a másik, az intuitív, irracionális megismeréssel (intuíció, fantázia, utópia, mítosz, hit, érzelem); megkísérli átlépni a materialista életstílust egy spirituális világszemlélet és életmód segítségével; megpróbálja az intellektuális kultúra reménytelenségeit meghaladni, egyfajta biztató jövőképre hangolni. - c) Teológiai szempontból a ~ történelem- és világszemlélete hasonló az 1-2. sz. apokaliptikus szektáiéhoz, melyek a kozmikus véget bizonyos mitikus és földies beteljesedéssel kapcsolták össze (→millenarizmus). Ugyanakkor fölfedezhető benne az újkori utópisztikus gondolkodás legújabb megjelenési változata is. Krisztológiai szempontból a →doketizmus, kegyelemtanilag a →pelagianizmus fölélesztése. A legtöbb helyen azonban valójában egyszerűen a gnosztikus és keleti mintájú önmegváltásról van szó, amely egészében ellentmond a ker. hitnek. A →kinyilatkoztatás nyilvánvalóan tiltja a ~-vallásnak mind a négy alappillérét (asztrológia, reinkarnáció, mágia/okkultizmus, spiritizmus), pogányságra jellemző bűnnek, sőt a hitre, az egyénre és a közösségre veszélyes gyakorlatoknak tartja azokat (vö. Kiv 22,17; Lev 19,31; MTörv 18,9-13; Iz 8,19; Zsolt 49,8; ApCsel 13,6k; 16,16k; 19,19). A Tanítóhivatal zsinatokon (pl. toledói, bragai, trienti zsinat), pápai dokumentumokban (Nagy Szt Leó, VIII. Ince, X. Leó, VI. Adorján, XV. Gergely, VII. Orbán, az Ap. Szentszék 1856-i levele) és a katekizmusban (KEK 1115-17) tiltja az okkultizmust, varázslást, csillagjóslást, spiritizmust. Az egyházatyák és ókeresztény iratok győzelmes szellemi harcot vívtak a gnoszticizmussal és az okkultizmussal; nyilvánvalóvá tették a ker. hittől való eltéréseiket, és tanúsítják, hogy az Egyh. kezdettől fogva élesen elkülönült a pogány vallási elemektől, köztük az okkult tanoktól és gyakorlatoktól (Didakhé, Alexandriai Kelemen, Jusztinosz, Tertullianus, Hippolütosz, Traditio Apostolica, Irenaeus, Jeruzsálemi Cirill, Ágoston stb.) - A ~ élményvallásoskodást hoz létre, sem törvény, sem objektív tekintély nincs, az emberi szabadság téves túlhangsúlyozásával a szélsőséges erkölcsi szubjektivizmus felé sodor. A szabadság hangsúlyozásával viszont ellentmondásban áll a felfogás, hogy a csillagállások és az előző életek hatásai (→karma) végzetszerűen befolyásolják a sorsot. Az ált. vallási érzéket rombolja, hogy a manipulált vallási értékek töredékeit a fogyasztói piacra dobja: pénzért vásárolhatóvá tesz lelki dolgokat és képességeket (vö. →simónia); mindent meghatározott módszerhez köt, ami viszont mágikus beállítottság. A ~ technikái (köztük az agykontroll, dianetika, hipnotizmus, önhipnózis, inga és varázsvessző használata, jógameditációk, kundalini-meditáció, mahikari, mantrázás, rebirthing, reiki, szellemsebészet, transzcendentális meditáció stb.), melyek az egyén „transzformációját”, önmegvalósítását, misztikus állapotok elérését, állítólagos gyógyulását célozzák, igen gyakran „a pszichikai gyöngeség (és sebezhetőség) állapotát idézik elő” (vö. Jézus Krisztus, az élő víz hordozója, 4. fej.) A hétvégi kurzusokon, beavatásokon nagy pénzért végezhető eme gyakorlatok többsége visszavezethető régi okkult, mágikus módszerekre. Bőven alkalmaznak ilyen okkult módszereket természetgyógyászok is, főként az ún. „energiagyógyászat” terén, a kineziológiában, „auragyógyászatban”, a „távgyógyászatban”. Sajátos lelkipásztori és orvosi feladattá vált napjainkra az okkult megérintettség által kiváltott pszichotikus betegségek, ill. életösszeomlások kezelése. G.P.

König 1985:394. - Schütz 1993:279. - Daneels, Gottfrid bíboros: Krisztus, vagy a Vízöntő? Pannonhalma, 1994. - Gál Péter: A ~ keresztény szemmel. Pécs, 1999. - A Kultúra Pápai Tanácsa és a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsa: Jézus Krisztus, az élő víz hordozója. Keresztény reflexió a ~ről. Ford. Várnai Jakab OFM. Bp., 2003.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.