Magyar Katolikus Lexikon > S > spiritizmus


spiritizmus (a lat. spiritus 'szellem, lélek' szóból): az →okkultizmus egyik ága, vallási jellegű szinkretizmus, amely meglehetősen kiterjedt mozgalmat hozott létre; nem függetleníthető a népies babona szintjén ősidőktől élő ún. kísértet-hittől, mely szerint egyes elhunytak megjelenhetnek. - I. Eredete és története. 1. A primitív vallások kebelén gyakori szokás volt a holtak és egyéb „szellemek megidézése”. A sámánizmus legfontosabb mozzanata lényegében kapcsolatteremtés a szellemekkel. A különféle ókori pogány vallásokban is a szellemidézésnek csak módszerei voltak különbözőek. Homérosz eposzában Odüsszeusz megidézi Teiresziász, a vak jós szellemét hazajutása érdekében. Platón véleménye szerint az olyan bűnös életet élt emberek lelkei, akik ragaszkodtak az anyagi dolgokhoz, időnként kísértetként megjelennek. Rómából Kr. e. 300 évvel adatok vannak a halottidézésről. A halottidézés ókori neve a nekromantia. Nero is megidézi meggyilkoltatott anyja lelkét, miután a pártus kir. 66: beavattatta őt a nekromantia „művészetébe”. A mindenkori varázslás, mágia egyik fontos területe és eszköze a „halottakkal”, démonokkal v. „elementálok”-kal történő kapcsolatfelvétel. - 2. A modern ~ első jelentős ideológusának Emmanuel Swedenborgot (1688-1772) tartják; e vallási rajongó teozófus és szektaalapító állandóan látomásokra hivatkozott, és állítólag 30 é. keresztül érintkezett a szellemekkel. A kezdetek úttörő jelentőségű tudósításaivá váltak azok a jelentések, amiket Justinus Kerner orvos (1786-1862) egy rendkívül szenzitív, alvajáró nő élményeivel kapcsolatban közreadott; Friderika Wanner (1801-29, „a prevorsti jósnő”) az első ismert „médium”, akinek személyében a ~ kapcsolatot mutat fel az alvajárás pszichés jelenségével és az ún. „mesmerizmussal”. A Franz Anton Mesmer sajátos kozmológiai tanításával kísért delejezés, a „magnetizmus”, melynek gyakorlatai között a hipnózis is helyet foglalt, a 19. sz: kb. azt jelentette, amit a mai ún. „bioenergetika” jelent a →New Age-divatban. - Mesmer tanainak további kifejtésével vált a ~ másik vezető teoretikusává Andrew Jackson Davis (1826-1910), „a poughkeepsie-i látnok”, aki a transzállapotban diktált The Principles of Nature c. főművével meghatározta a modern ~ világ- és túlvilágképét, melynek jegyében a „spiritek” nyilatkozatai hozzák a kulcsát az új, erkölcsös világnak, amelyben nincs rabszolgaság, háború, alkoholizmus v. egyenlőtlenség férfi és nő között. - 3. A mozgalom kezdetét 1848-tól számítják, amikor az É-amerikai Hydesville-ben egy metodista lelkész, John D. Fox házában „megmagyarázhatatlan” jelenség kezdődött; egy szellem jelent meg a családnak, aki úgy tűnt, hogy kopogtatással válaszol a kérdésekre. Azt „derítették ki”, hogy a kopogó hangok egy boltos lelkétől származnak, akit abban a házban gyilkoltak meg. Fox felesége és két lánya egy gyorsan megalakuló kör középpontjába került: 1849: Rochesterben történt az első, a sajtóra és a közönségre rendkívüli hatást gyakorló nyilvános demonstráció, amely azt bizonyította, hogy a kopogtatással kapcsolatot lehet teremteni a túlvilággal. Más városokban is szeánszokat tartottak, és a népszerű mozg. hamar meghódította NBr-t és Eu-t is. 1855-re a 28 milliós amerikai népességből kb. egymillióan voltak meggyőződve arról, hogy a szellemekkel való kommunikáció lehetséges. - A ~ elnevezés Hippolyte Denizard Rivailnek (1804-69) köszönhető, aki egy galliai druida reinkarnációjának tartva magát, felvette az Allan Kardec nevet. Ő volt a mozg. legaktívabb misszionáriusa; utazásokkal, előadásokkal és számos kv-vel egyengette annak útját, melynek során összeütközésbe került az egyh. pp-eivel és teológusaival. „Allan Kardec” erkölcsi tanait a kereszténységre alapozta, Jézus Krisztust és az evangéliumot emlegette, hozzátéve, hogy ami tévedés van benne, az emberi származású, csakúgy, mint az Egyh. tanításában. Megidézett szellemei szerint a tanítást, amelyet Mózes kezdett, Jézus folytatta és a ~ fogja befejezni, egy új, szellemibb korszakba vezetve az embert. - A mo-i ~ elsősorban a Kardec-féle irányt kezdte követni. A M. Spiritiszta Egylet 1871: alakult, s működésének első korszaka Grünhut Adolf (†1906) nevéhez fűződik. Ekkoriban alakult meg a Szellembúvárok Pesti Egylete s indult újságja, az Égi Világosság. Az előbbinek az utódja, a Szellembúvárok Egyesülete az 1900-as évek végén rendezvényeivel jelentős szerepet vitt az új szinkretizmus, a New Age-mozgalom tanainak terjesztésében. Fontos irányzattá vált a kilépett német pap, Johannes Greber ~a, amelynek nálunk is számos követője van. - II. Jellemzői. A nők „hivatásos” médiumként új, szociális presztízzsel bíró szerepre tettek szert, főként, ha rendelkeztek a 19. sz. végi nőiességre vonatkozó sztereotípiáknak megfelelő jellemvonásokkal (finomság, sebezhetőség, gyermeki naivitás és hasonlók). Hamar kialakult a spiritiszta összejöveteleket és működést mindenütt jellemző jelenségek repertoárja: transzállapotban történő beszéd, automatikus írás, kopogtató hangok, asztalok v. más tárgyak megmozdulása, sőt „levitációja”, az „író” székecske, a „szellemkezek” által megszólaltatott hangszerek, lezárt viasztáblákon megjelenő üzenetek, különböző fényjelenségek v. a szeánsz helyszínén végigseprő hideg fuvallat, valamint testrészek, sőt egész alakok megjelenése („teljes materializáció”), gyakran a médium valamely testüregéből kiváló elkülönült, „finom anyagú” szubsztanciából („ektoplazmából”). Hívő keresztények felé megtévesztő lett a Kardec-féle irányzatban, hogy gyakran imával kezdik a szeánszokat, v. éppen a Bibliát olvassák. - III. Tanítása. A nálunk elterjedt Kardec- és Greber-féle mozg. nézeteit elsősorban a →gnoszticizmusból merítette. Az ókori gnózisra emlékeztetnek ezek a vonások: a szellemek ált. bukás-elmélete; a különféle lelkek mind részei az isteni léleknek; az egyes szellemek büntetésből kerülnek a testekbe; Jézus Krisztus, aki a legmagasabb szellemi teremtmény, nem megváltó ker. értelemben, mindössze eljött egy testben, hogy tanítson, példát adjon (részlet egy 1906: Bpen „József médium” révén elhangzott „kinyilatkoztatásból”: „Hiszen istenkáromlás az, mikor Istent annyira lealacsonyítjátok, hogy Ő saját személyében leszálljon, és nektek, embereknek megváltóul szolgáljon!”); a „megváltás szellemi”; a célt a szellemek saját tökéletesedési úton érik el (önmegváltás); több „messiás” van („salvator salvandus”); a feltámadás nem szerepel, hiszen az anyag és a test csupán elkerülhetetlen rossz; a szellemek a reinkarnáció révén egyre jobban megtisztulnak, felemelkednek. Gnosztikus vonás az is, hogy a spiritiszták nagy része tanítását az „igazi kereszténységnek” tartja. A Kardec-féle ~ megfelel az →arianizmus eretnekségének is: a Szentháromság tagadása, Jézus és a Szentlélek istenségének tagadása, akik csupán előkelő szellem-teremtmények. - IV. Kapcsolat a New Age-divattal. Világképük lényegében egyező. A ~ kezdte terjeszteni a reinkarnáció-hipotézisnek azt az európaiasított, New Age-változatát, amely az ókoriakkal és a keletiekkel ellentétben a lelkeknek csupán emberi testekben való leszületését tanítja (növényit, állatit kizárva). A New Age-mozg. előfutárai (H. P. Blavatszkij, Alice Ann Bailey, Rudolf →Steiner) valamennyien spiritiszták voltak; Alice Bailey a New Age-re vonatkozó elveket transzállapotban kapta és automatikus írással rögzítette egy állítólagos magas rangú tibeti mester szellemétől. Az Amerikából elterjedt ún. „channeling” (= 'csatornázás a kozmoszba') a New Age ~a, amelyben már mindenki lehet médium; a New Age-ben jelszó lett a „kapcsolatteremtés”, nem csupán elhunytakkal, ősi bölcsekkel, hanem bármilyen „kozmoszból érkezőkkel”, pl. az „UFO”-val; a 20. sz. végi UFO-mánia egy ker. fogalmak nélküli, „materialista” ~nak felel meg. A mai ifjúsági spiritiszta cselekmények körében nem ritka az ördög megidézése, így ezek a fiatalok nem védettek attól, hogy átmenetet találjanak a →sátánizmus felé. - V. A spiritiszta jelenségek magyarázata terén 3 csoportba sorolhatók a vélemények: 1. A „szkeptikus magyarázat” szerint a leírt jelenségek természettudományosan megmagyarázható okokra vezethetők vissza; képzelet, önbecsapás termékei, a médium által elkövetett csalás, a tanúk ill. megfigyelők érzékcsalódása ill. emlékezetmódosulása. - 2. Bizonyos „animista”, a tudattalanra hivatkozó magyarázat szerint létezhet a jelenségeknek olyan csoportja, amely jelenleg még nem magyarázható, de semmi köze a túlvilági létezőkhöz, hanem a médium egy olyan, ma még ismeretlen lelki tulajdonságától függ, amelyet az tudattalanul hív elő. - 3. Spiritiszta magyarázat: A jelenségeket úgy kell értelmezni, ahogy azok megjelennek: szellemi lények megnyilvánulásai, akik a médiumot eszközként használják. - Figyelemre méltóak Euripidész sorai, melyeket Plutarkhosz idéz: „…a bakhoszi mámornak és megszállottságnak nagy része van a jóslatadásban”. Ennek nyomán Plutarkhosz a médiumi „enthusziaszmoszt” a „jóserő” általi megszállottsággal magyarázza. Ezt az észrevételt folytatja az a ker. magyarázat, amely gyakran a bibliai tanítások közvetlen figyelembevételével azt mondja, hogy a jelenségek valóban létezők, de okozói ördögi v. démoni erők, hasonlóan a megszállottságnak nevezett jelenségekhez. Ez a vélekedés manapság újra előtérbe került az okkultizmus terjedésének divatján belül tapasztalt negatívumok kapcsán. -

VI. A keresztény hit és a ~. 1. A Szentírás szava: „Ne akadjon közted senki, aki…szellemet vagy lelket kérdez, aki halottat idéz…” (MTörv 18,11). „Ne forduljatok halottlátókhoz, ne keressétek fel a jósokat, mert beszennyezitek magatokat” (Lev 19,31; vö. Lev 20,6). A Törvény szerint a halottidézőket is meg kellett kövezni (Lev 20,7). A halottak megjelenésének lehetőségéhez többek közt a következő helyek: Jób 8,9-10; Bölcs 16,14; Lk 16,19-31. A ~ tanának eltéréseihez az Egyh. tanításával szemben pl.: Gal 1,8. - 2. Az egyházatyák folyamatosan tanítják az Egyh. véleményét és határozott figyelmeztetéseit azzal kapcsolatban, hogy az okkultizmusnak, köztük a jóslási formáknak, a szellemidézésnek a „csodái” a démonoktól származnak, s nem kell elhinni, hogy az ilyen műveletekben valamilyen jó lélek működne közre. Tatianosz pl. ezt mondja a 2. sz. második felében: „A démonok saját gonoszságukkal hozzák önkívületbe az embereket, tarka és álnok színjátékokkal elferdítik gondolat- és szándékvilágunkat…” (Or. ad Graec.16, 3.) Tertullianus kritikája a 200-as évek elején így szól: „…ha a bűbájosok is rémképeket varázsolnak elő és lealacsonyítják a megholtak lelkét,… ha álmokba ringatnak s egyszer s mindenkorra rendelkezésükre áll a megidézett angyalok és démonok hatalma, kiknek erején közönségesen akár a kecskék és az asztalok is jövendölnek, mennyivel inkább szorgoskodik ez a hatalom: a maga tetszésére és hasznára fordítja majd minden erejével, amit mások üzleti vállalkozására kölcsönöz… Ha bárki keresztény ráparancsol erre a szellemre, hogy beszéljen, annyira biztosan démonnak vallja magát, s ténylegesen az is…” (Apologeticum 23,1-4.) - 3. Az Egyházi Tanítóhivatal. Az I. Toledói Zsinat, 400-ban: „Ha valaki azt hinné, hogy az emberi testek nem fognak feltámadni a halál után: legyen kiközösítve. Ha valaki azt hinné, hogy az emberi lélek az Isten része vagy az Isten szubsztanciája: legyen kiközösítve” (DS 200-201). Bragai Zsinat, 561: „Ha valaki azt hiszi, hogy az emberi lelkek vagy az angyalok az Isten lényegéből léptek elő, mint Manichaeus és Priscillianus állították… legyen kiközösítve. Ha valaki azt mondja, hogy az emberi lelkek előbb mennyei lakóhelyükön vétkeztek és ezért a földön emberi testbe taszíttattak, mint Priscillianus mondta: legyen kiközösítve” (DS 455-456). - A Szt Officium körlevele a magnetizmusról, az alvajárásról és a médiumizmusról, 1856: „…tisztán fizikai elvek és eszközök felhasználása valódi természetfeletti dolgokra és hatásokra, hogy azokat fizikailag fejtsék ki, nem más, mint teljességgel meg nem engedett és eretnek rászedés. (…) Az alvajárás és a világos látás (ahogy nevezik) szemfényvesztése segítségével ama hölgyek transzba esve azt fecsegik, hogy ők minden láthatatlant szemlélnek, és merész könnyelműséggel nem riadnak vissza magáról a vallásról beszélni, a holtak lelkét megidézni, feleleteket kapni, ismeretlen és távol lévő tárgyak létét felfedni, és más ilyen babonás dolgokat művelni, mint akik biztosan nagy hasznot fognak húzni jóslásból maguknak és uraiknak. Mindezekben végül is bármilyen mesterkedést vagy szemfényvesztést használnak, amikor fizikai eszközök nem természeti hatások létrehozására vannak rendelve, tapasztaljuk a mindenképpen tilalmas és eretnek rászedést és az erkölcsök tisztessége ellen ható botránkoztatást” (DS 2823-2825). - A Szt Officium 1917. IV. 26: a kérdésre: „Vajon szabad-e médiummal… vagy médium nélkül alkalmazni hipnózist, vagy sem, bármilyen spiritiszta beszédnél vagy mutatványoknál jelen lenni, még ha a tisztesség vagy a jámborság képét viselik is magukon, akár kérdezve a lelkeket avagy szellemeket, akár hallgatva feleleteiket…; még ha tiltakoznak is hallgatólagosan vagy kifejezetten, hogy semmi részt nem akarnak vállalni a gonosz szellemekkel?”, ezt a pápától megerősített választ adta: „Minden részletet illetően nemleges” (DS 3642). - Az Egyh. a modern ~sal kapcsolatban nem hagyja figyelmen kívül azt, hogy a több éven át tartó kutatások szerint a spiritiszta összejövetelek körül megfigyelhető „fizikai jelenségek” egy része csalással, megtévesztéssel, más részük pedig lélektani okokkal magyarázható; a kinyilatkoztatás alapján az Egyh. tagadja, hogy az elhunytak lelkei megjelenhetnek ilyen módon; az Egyh. általában valószínűnek tartja azt, hogy a szeánszokon a meg nem magyarázható válaszok, jövendölések adogatói a bukott angyalok között keresendők, s felhívja a figyelmet a problémákra, mivel a ~ban résztvevők a „médiumpszichózis”, ill. a megszállottság veszélyét hívják ki maguknak. G.P.

Wolkenberg Alajos: Az okkultizmus és ~ múltja és jelene. Bp., 1923. - Müller Lajos: Misztika. Bp., 1935. - Lexikon der Sekten, Sondergruppen und Weltanschauungen. Hrsg. Gasper-Müller-Valentin. Freiburg-Basel-Wien, 1990. - Vernette, Jean: Le Nouvel Age. Paris, 1990. - Schütz 1993:286. (okkultizmus) - Kultúra Pápai Tanácsa-Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsa: Jézus Krisztus, az élő víz hordozója. Keresztény reflexió a „New Age”-ről. Bp., 2003.