antropozófia (gör.): a „belső ember” tudománya. - A hindu vallás és filozófia átdolgozásából született. 1913: a korábban →teozófiát valló Rudolf  →Steiner alapította. A megismerés közp-jává az embert, a megismerés útjává a közvetlen, titokzatos szemléletet tette. Szerinte minden emberben van egy rejtett intuitív képesség, mellyel a szellemi világot láthatja. E látásra a koncentrált meditáció vezet el, amit az ~ isk-ja tanít meg. - Steiner tanításának lényege a →reinkarnáció, ami a cselekedetektől függ (→karma). Az ember testből, lélekből és szellemből áll. Az emberiség egy szellemi őslényből fejlődött 7 korszakon keresztül. Egyik részét Lucifer félrevezette és megsemmisült, a maradék az Atlantiszra menekült, s ebből származik a mai emberiség. Krisztus, a „Naplény” az egyik korszakban a földön járt, hogy megtörje a gonosz hatalmát. A „Golgota misztériumában” a Krisztus-lény elvált az ember Jézustól, s mint a földön bolyongó szellem teszi ker-nyé a világot. - E zavaros gondolatvilágra sajátos építészeti és beszédstílust, mozgásformát, gyógyászatot, szociális tanítást és neveléselméletet építettek. - Az ~ valójában újgnosztikus tévtan, a →panteizmus primitív változata. Jelszavaival sokakat vonz, főleg értelmiségieket és művészeket, akik a racionalizmusból és a materializmusból benne vélnek kiutat találni. A megismerés útja, amit hirdet, jó koncentráló gyakorlatokból indul el, de fogalomzavarba és ateizmusba vezet, ezért az Egyh. tiltja. **

Wolkenberg Alajos: A teozófia és ~ ismertetése és bírálata. Bp., 1923. - LThK I:630.