Magyar Katolikus Lexikon > D > doketizmus


doketizmus (a gör. dokein, 'látszani' szóból): Krisztusnak csak látszólagos testet tulajdonító tévtanítások összefoglaló neve. - Gyökere az a fölfogás, hogy Isten nem kerülhet közvetlen kapcsolatba az anyagi testtel. Úgy látszik, hogy már az 1Jn 4,2 és 5,6 is utal a ~ra. Antiochiai Szt Ignác küzdött azok ellen, akik Jézus születését, földi életét és föltámadását csak látszatnak mondták. Szt Ireneus kifejezetten elítélte azokat a →gnosztikusokat, akik szerint Jézus láthatatlan mennyei testével Márián keresztül jött a földre, de nem vett föl tőle földi testet, azért csak látszat szerint szenvedett (Valentinosz). A másik gnosztikus tanító, Bazilidesz szerint a látszat csak a keresztre vonatkozik; sőt az nem is látszik, hanem a zsidók és az ördög megtévesztése; a valóságban Cirenei Simon szenvedett, Jézus pedig eltűnt. A másik irányzat hívei, az →ofiták megkülönböztették a szenvedőképes és a szenvedésre nem képes testet. A kettő Jézus keresztségében egyesült, de a szenvedésben újra szétvált. Az ilyen látszatkrisztológia és megváltástan kiüresíti mind Jézus személyét, mind a megváltás és az üdvösség misztériumát v. akár az Eucharisztia tanát is. Tertullianus külön kv-et írt Jézus testéről (De carne Christi). G.F.

Pallas V:415. (s.v. dokéták) - Grillmeier, A.: Jesus der Christus im Glauben der Kirche. I:197. - LThK III:470. - RK 1993:465.