János (héb. Johanan, ‘Jahve megkegyelmezett’, gör. Johannesz, ol. Giovanni): több bibliai személy neve. A legfontosabbak: →Johannesz Hürkánosz, Keresztelő Szt →János, Szt →János apostol. – A m. nyelvben a ~ változata az Iván név. A népi növénynevekben a sztekre vonatkoztatottak között →Szent János növényei a leggyakoribbak. A hagyomány ezeket ált. Ker. Szt Jánoshoz fűzi, kevésbé János evang-hoz.**

BL :783.

János, Keresztelő, Szt (lat. Ioannes Baptista), Nyakavágó János (Kr. e. 4 k.–Kr. u. 29): Jézus előhírnöke, Zakariás pap és Erzsébet fia (Lk 1,5). –

1) A Szentírásban születését és küldetését →Gábor angyal adta tudtul az idős Zakariásnak (vö. Lk 1,13–17), aki nem tudott hinni az angyali szónak, ezért megnémult (vö. 1,18–21). Fia születésekor írótáblára írta föl a ~ nevet, ekkor “megnyílt a szája” és “magasztalta Istent” (Lk 1,59–63). Hálaéneke a →Benedictus, mely a Messiás →előfutár ának hirdette ~t (1,67–79). – ~ születése kb. fél évvel előzi meg Jézus születését (1,36) . Születése helyének a már Theodosius diákonusnál föllelhető régi hagyomány (520–530) alapján a Jeruzsálemtől 7,5 km-re Ny-ra fekvő En karim ot (ma En kerem) tartják. A szinoptikus hagyományban (Mk 1,1–6) ~ nem papként szerepel, mint apja, Zakariás, hanem a pusztában prédikál, hirdeti a bűnbánat keresztségét, a bűnök bocsánatára. Gábor angyal szavai: “bort és mámorító italt nem fog inni”, →nazír fogadalomra emlékeztetnek (Szám 6,1–8). ~ kapcsolata a kumráni közösséggel (→esszénusok) kellően nem bizonyítható. Mt 3,7–12; Lk 3,7–9 beszéde tartalmát, a 3,10–14 azokat az erkölcsi követelményeket és teendőket is vázolja, melyeket ~ hirdetett. A szinoptikusok tartalmazzák még Jézusról tett tanúságát (Mk 1,7; →Isten Báránya), és →Jézus keresztségé nek tört-ét is (1,9–11). Jézus a Jordánban keresztelkedett meg, Betániában (Jn 1,28) v. Ainonban, Szalim közelében (3,23). Föllépése és népszerűsége egyre erősödő népmozgalmat idézett elő, ezért ~ kimondja, hogy nem ő a Messiás, hanem csak a Messiás előfutára (1,19–28). →Heródes Antipász aggodalommal nézte ~ tevékenységét, s mikor ~ nyíltan elítélte a negyedes fejed-et Heródiással való botrányos házasságtöréséért, Heródes Antipász elfogatta (6,17) és Kr. u. 29: lefejeztette (6,17–29, Josephus Flavius szerint a Jordántól K-re eső →Mahérusz erődben). A börtönben lévő ~ tanítványai megkérdezték Jézustól, hogy ő-e a Messiás (Mt 11,2–15). Kivégzése után tanítványai eltemették (14,12), régi hagyomány szerint Szamariában. – Tanítványainak saját imádságuk (Lk 11,1; 14,12) és böjtölési gyakorlatuk (Mk 2,18; Mt 9,14; Lk 5,33) volt. Az ApCsel 19,7 : →Apolló mellett megjelenik Efezusban ~ 12 tanítványa, akik csak ~ keresztségét vették föl, de a Szentlelket nem kapták meg (19,2), ezért még meg kellett ismerniük a ker. tanítást és föl kellett venniük a keresztséget (18,26; 19,5). E tanítványok egy része Pál ap. tanítása nyomán elismerte, hogy a Lélekkel keresztelő Jézus a Messiás. –

2) Ünnepe. Az Egyh. megünnepli ~ vértanúságának (égi születésének) napját (aug. 29.) és test szerinti (földi) születésnapját is (jún. 24.), Szűz Márián kívül (szept. 8.) csak ~ét. Ennek oka, hogy Mária és Erzsébet találkozásakor az Üdvözítő közelsége miatt ~ már anyja méhében megszenteltetett: alighogy Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, fölujjongott méhében a magzat, és Erzsébetet eltöltötte a Szentlélek (Lk 1,41). – Róma fontosabb ~-tp-ai: →lateráni Keresztelő Szent János főszékesegyház (a pápa székesegyháza, Róma főtp-a), San Giovanni dei Fiorentini (a firenzeiek nemzeti ~-tp-a), Szent János fővétele-templom (S. Giovanni Decollato).

3) Ikgr. A) Ált. Illés próf. öltözetében, szőrruhában, bőrövvel ábrázolták, attrib-a : →keresztzászló, bárány kv-ön v. ~ lábánál. Már az óker. korban ábrázolták önállóan, főként a →baptisztérium okban (Ravenna, 5. sz.). A bizánci műv-ben néha szárnyai vannak mint Isten küldöttének. A kora reneszánsz kedvelt ~-alakja a szép fiatal ffi. Gyakran szerepel más sztek társaságában. Külön csoportot alkotnak a gyermek ~t mint a →Gyermek Jézus játszótársát ábrázoló képek (Raffaello, Murillo Madonna-képei); az É-i műv-ben ez a téma ritka (R. van der Weyden, Frankfurt). Gyakran szerepel ~ a Golgotán, ujjával rámutat a kereszten függő Isten Bárányára (legismertebb példája M. Grünewald isenheimi oltára, 1512–16, Colmar, Múz.). A →deészisz -képeken és az →utolsó ítélet -jeleneteken ~ Szűz Máriával együtt közbenjár az emberiségért. – Életének jelenetei már a 6. sz. könyvfest-ben és az óker. mozaikműv-ben is megtalálhatók. A kora kk. kv-fest. többnyire csak Szalóme táncát és ~ lefejezését ábrázolta. A teljes ~-ciklus a köv. jelenetekből áll: Zakariás és az angyal, ~ születése, prédikál a pusztában, megkereszteli Jézust, megfeddi Heródest, Szalóme tánca, ~ lefejezése és temetése (Köln, St. Maria im Kapitol kriptájának falképei, 12. sz. eleje). Életének más fontosabb jelenetei: a legenda szerint többször meglátogatta a Szentcsaládot Egyiptomban, ezért gyakori az ő társaságukban (Bronzino, Bécs, Kunsthistorisches Museum, 1534–40), ill. a Madonna mellett (Raffaello: Eszterházy-Madonna, Bp., Szépműv. Múz., 1508 k.); ~ a pusztában elmélkedve készül föl a prófétaságra (Geertgen tot sint Jans, Berlin, Gemäldegalerie, 1495 k.); prédikál, bűnbánatot hirdet (id. Pieter Brueghel, Bp., Szépműv. Múz., 1566). Az épületszobrászat ~ életének jeleneteit főként a baptisztériumoknál ábrázolta (Firenze, A. Pisano bronzkapuja, 1339). – A kk. után előnyben részesítették ~ életének drámai eseményeit, így a Szalóme-jelenetet és a fővételt, melyet realisztikusan, olykor drasztikusan ábrázoltak. A 16–17. sz. fest-ének kedvelt témája Szalóme egy tálon ~ fejével. Áttételesen ~ra utalnak a Szalóme tánca -képek (Giotto freskója a firenzei S. Crocéban, 1320 k.). Gyakran csak a lefejezés jelenik meg (Caravaggio, La Valetta, szegyh., 1608).–

B) Mo-i ábrázolásai. Kk. freskómaradványainkon ritkán bukkan föl (Trencsén, Vizsoly). Táblaképei: Bakabánya (Mária-oltár, 1480), Bártfa (Szt András-oltár, 1440), Felsőerdőfalva (1490, ma Budavári Nagyboldogasszony-tp.), Frics (1500), Kassa (Mária látogatása-oltár, 1516), Liptószentmiklós (Mária-oltár, 1470), Lőcse (Vir dolorum-oltár, 1476), Ludrófalva (1510), Muzsna (1521), Nagydisznód (1525), Rádos (1520), Szászbogács (1518), Szepeshely (1470), Szepesszombat (1516), Turdossin (1450), Zsidve (1508). – Gótikus szárnyasoltáraink ciklikus ábrázolásai: Kisszeben (~-főoltár, 1500, Szépműv. Múz.): 1. az angyal jövendölése ~ születéséről, 2. ~ születése, 3. Jézus megkeresztelése, 4. ~ Heródes előtt, 5. ~ prédikációja, 6. ~ remetesége, 7. ~ lefejezése, 8. Heródesnek bemutatják ~ fejét. A többi: 9–24. szárnykép Jézus életét ábrázolja. – Lőcse : a Szt Jakab-tp-ban (1520) a 4 János (~, Evangélista, Alamizsnás, Aranyszájú) képciklusa együtt látható. – Rádos : 1. Krisztus keresztelése, 2. ~ lefejezése, 3. János evang. Patmosz szg-én, 4. ~ vtsága. Az 5–13. kép Jézus életét ábrázolja. – Gótikus faszobrok: Bakabánya (1484), Kisóc (1380), Lándok (1500), Lőcse (Katalin-oltár, 1420), Szepeshely (1478), Szlatvin (1500). Barokk műv-ünk kimagasló, ~t ünneplő alkotásai Jászó prem. prépsági tp-ának freskóciklusai: menekülés Egyiptomba, gyermekgyilkosság, ~ prédikációja, fővétele; főoltárképe: Jézus keresztelése; a szerz-ek ebédlőjének mennyezetképe: Heródes lakomája. Valamennyi Kracker Lukács alkotása (1763). Heves mennyezetképei: ~ prédikációja, Heródes lakomája, Szalóme, ~ fővétele. A főoltárkép Jézus keresztelése. Felsőelefánt pálos tp-ának freskóit 1775: Johann Bergl festette: Zakariás és az angyal, Mária és Erzsébet találkozása, ~ születése, névadása, pusztában való prédikációja, halála. Barokk keresztelőmedencéinken ált. ~ szoboralakját látjuk, amint Jézust megkereszteli. –

4) A m. nép számára ~ mindkét ünnepe (VI. 24, VIII. 29.) a legfontosabb jeles napok egyike, és több néven ismertek. A) Születésének ünnepe Szt Iván napja, a hónap, →június ‘Szt Iván hava’. Az Iván név a bizánci egyh. kultikus befolyására emlékeztet, s mind a mai napig él. Zoborvidéken a nap Virágos ~, Nyári ~ a szegedi tanyákon olykor Búzavágó Szt ~ . Az evang. szerint ~ 6 hónappal előzte meg születésében a Megváltót. Nagyon kedvelt volt a régieknél az a párhuzam, melyet Karácsony és ~ születésnapja, valamint a napok növekedése és csökkenése között lehet vonni. Az egyhatyák szerint erre vonatkozik ~nak Jézusról való mondása: “neki növekednie, nekem pedig kisebbednem kell” (Jn 3,30). ~ pártfogását a kk. különösen nagyra tartotta, hiszen maga az Úr mondotta róla: asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb ~nál (Mt 11,11). – VI. 24-e népszokásai a nyári napfordulóhoz kapcsolódnak, melyet ősidőktől fogva minden nép számon tart, s legtöbbször tűzgyújtással ünnepel. A tűzzel kapcsolatos archaikus szert-oknak és játékoknak (tűzrakás, tűz átugrása, szentiváni ének, lobogózás, tűzkarikázás) a nép gonoszűző és -távoltartó, gyógyító- és varázslóerőt is tulajdonított. Egyes kutatók szerint a nyári napforduló a párosodás ősi ünnepe, melyben a tűzbe vetett tárgyak (cseresznye- és meggyfakéregből drótra fűzött, meggyújtásra szánt lobogó, a szentivánvirágból font “koszorú”, a belőle kötött “szentiván-seprűje”, a “tisztesfű-csomó”, a “ruta”, a “nyírfakéregfáklya”, a póznára kötött “szalmacsomó”, a szalmába csavart guruló tüzeskerék, a sajbózás módjára bot végéről elhajított tüzes karika, stb.) a tűzből támadt életre utalnak. – Ezt az archaikus eu. képzetvilágot az Egyh. beépítette az esztendő lit. rendjébe, így került az ünnepi szentelmények közé a Szt Iván-napi tűzszentelés (→Szent Iván tüze). Felsőszentiván népe úgy magyarázza a tűzugrást, hogy a látogatás alkalmával ~ édesanyja méhében ugrált az örömtől, ezért kell a tüzet 3x átugrani, hogy ~ közbenjárására a Szentháromság nagyobb kegyelmet adjon. – A palóc fiúgyerekek házról-házra járva acélkovát dobtak a szoba közepére a tűz és szárazság távoltartására. Bányavidéken ~ napján tartották a “pilátuségetéshez” hasonló “kozsinaégetést” (korhadt deszka, bőr-, kosár- és ruhadarabok meggyújtása a gonosz elűzése végett). Sokhelyt a legények a falu 4 sarkán a 4 világtáj irányában egy-egy sudár fát állítanak a növényzet gonosz szellemének elűzésére. Ez a szokás néhol már a májusfaállítással keveredett; tetejére koszorút kötnek, “lobogányozva” (= tüzes ágakat csóválva) körültáncolják, s ha e koszorú elég, a lány még az évben férjhez megy. – A vízzel kapcsolatos szokások ~ keresztelő tevékenységére emlékezve kerültek a népszokások közé. Csíkdelnén ~ búcsúnapján a nép a vigília éjszakáján bent alszik a tp-ban, ilyenkor “hallani a Jordán vizének zúgását”. Más csíki falukban az asszonyok zöld ágakból sátrakat rögtönöznek, és imádkozva virrasztanak benne a keresztségre érkező Jézusra várva. A Rába vidékén VI. 24: tartják a →jánoskaeresztés t, mellyel más vidékeken Nep. Szt János ra emlékeznek (a népszokásokban a 2 szt tiszt-e olykor egybeolvadt). – Szokásait tekintve az ünnep főleg asszonyi nap: a szokásokban benne vannak ugyan a ffiak is, sőt lassú alakulás eredményeként cselekvőleg is részt vesznek bennük, de a mágikus cselekményeket mégis mindig az asszonyok és leányok végzik, jeléül annak, hogy minden az ő érdekükben történik, az ő munkakörükbe vág, az ő varázserejükhöz kapcsolódik. Hajnalban az öreg asszonyok abrosszal harmatot szednek, gyógyfüveket keresnek. Vetőnap az őszi répára és retekre; negyvenesnap, s mint ilyen, termésjósló. – ~ számos barokk isk-drámánknak is hőse: Nagyszombat (1638, 1715), Pozsony (1704, 1706, 1720), Selmecbánya (1720), Szakolca (1721), Nagyvárad (1747), Komárom (1754), Ungvár (1763).

B) Vértanúsága napja, aug. 29. a nép ajkán Nyakavágó János, a szegedi öregeknél Nyakavesztő János, az Érdy- és Lányi-kódexben Szt János nyakavágása, újabb egyh. szóhasználat szerint Szt János fővétele (Decollatio S. Johannis Baptistae). – Az ünnep néhány dedikációja: Zárány (1641), Farád (1785), Vitnyéd (1794), Zalalövő, Tarany, Balatonederics, Hódoscsépány (1824), Rimaszombat (kk.), Vittenc (1489), Cserfalu, Pominóc . A kk-ban ~t tisztelte védősztjéül még az elenyészett Medös (1460, Csesztreg mellett). Az Arad vm. börtön kpnáját (1820) a fogságra vetett ~ oltalmába ajánlották. 20. sz. titulus: Kígyós (tanyaközség Kiskunmajsa mellett). ~ vtságát megörökítette Almakerék (Nagy-Küküllő vm.) freskója, Nagydisznód (Szeben vm.) elveszett gótikus táblaképe, Tarany (Somogy vm.) tp-ában id. Dorffmeister István freskója. – A fővételhez és ünnepéhez kapcsolódott az ún. →János-tál ak hiedelemvilága: a vt. fejét a kk-ban v. kifaragták, v. tál fenekére festették, s érintését torokbajban, ill. fejfájáskor még a barokk időkben is foganatosnak tartották. – 1710: a sükösdi kéziratos kis rituálé egyik, fejfájósokra adott áldásában ~ és a lefejezett Szt Dénes mennyei közbenjárását kérték. A horvát nép is fejfájás idején fordult ~hoz. Vtsága ünnepén nem jó vágni, szabni. Az ünnep vigíliáján a beregi ruszin nem evett semmit, aminek feje volt, még káposztát sem; tálból sem étkezett. G.k. falvakban a II. vh. után is böjtöltek: csak gyümölcsöt, dinnyét ettek, kést nem használtak. Németpróna (Nyitra vm.) hagyománya szerint, még napkelte előtt feketeürömmel ütögettek a földben fejlődő káposztafejekre, és krikeháj (ném.) tájszólásukban ezt mondták: Nyakavágó János könyörögj, hogy a káposztának szép feje legyen. Perényi Imre nádor özvegye, Kanizsay Dorottya, a gyulafehérvári szegyh-nak 1526: kristály tálcákat ajándékozott, melyeken ~ feje volt kiformázva és drágakövekkel ékesítve. ~ fejének tiszt-éről még a jánosgyarmati (1500?), szebellébi (1500), tájói (kk.) és a budai ferences ktorban őrzött kora barokk tál is tanúskodik. Nagyszombat plébtp-ának kk. eredetű titulusa ~, a város kk. pecsetjén a szt tálra tett feje van kivésve. Kk. eredetű Kisszeben, Nagyőr és Olaszi (Szepes vm.) hasonló pecsétje. Jelképes véletlen, hogy a mohácsi vész ~ napján történt. Az ütközetre készülő II. Lajos kir. (ur. 1516–26) seregével Bátán, a szentvér híres búcsújáró helyén gyónt és áldozott. Perényi Ferenc erdélyi, majd váradi pp. (1513–26) a kir-hoz fordulva megjegyezte: Fölséged jól tenné, ha a kancellár urat már most Rómába küldené és általa Őszentségét fölkérné, hogy a csata napját húszezer magyar vértanú ünnepévé avassa. Ferenc pp. fejét a törökök levágták és Budára vitték Szulejmán szultánnak (a család nyilván erre emlékezéssel ajándékozta az említett tálat a gyulafehérvári szegyh-nak; az ősi Perényi címeren levágott emberfő látható). – Mohács Fájdalmas Szűzanya tiszt-ére 1859: szentelt temetőkpnájának homlokzatán ez olvasható: SIT VT PRAECO CLADIS MOHACSIENSIS (‘legyen a mohácsi csata hírmondója’). Király József pécsi pp. (1807–25) kezdeményezésére ~, sokácul Sihovanje napját Mohács népe fogadalmi ünneppé, VII. Pius p. (ur. 1800–23) búcsúnappá nyilvánította (1999: a rákövetkező vasárnap ülik). Régebben a céhek, az ünneplőbe öltözött nép fölvonulása külön látványosság volt. A kpna belsejében Dorffmeister István olajképei: a mohácsi pusztulást, ill. Lotaringiai Károly mohácsi (nagyharsányi) győzelmét örökítette meg. A képeket eredetileg 1783: Esterházy László pécsi pp. (1780–99) rendelte mohácsi nyaralója számára. Innen került Girk György mpp. (1852–68) intézkedésére az újonnan épült emlékkpnába. 4 mennyezetfreskója ~ vtságát, 4 falfreskó a mohácsi csatát ábrázolja. A közbeeső csegelyeken a →négy apokaliptikus lovas, a pusztítás biblikus jelképei, melyek itt Mohácsra is emlékeztetnek. A kpna egy üvegfestményén Kanizsay Dorottya fekete gyászba öltözött alakja, árván röpködő hollóval. – Irod. feldolgozásai : 1560: Erdéli Maté: Az Szt János Baptistának feje vételéről való szép ének. A lőcsei koll. ifjúságától 1691: előadott jezsuita isk-dráma: Vox abbreviata sive S. Joannes Baptista iussu Herodis regis capite munitra (Rövidre fogott szó, vagyis Herodes kir. parancsára ~ fővétele). Ihlette Varga Lajos jászárokszállási szentember épületes versezetét: A házasságtörő király v. ~ lefejeztetése . Példázatként fölbukkant Fedics Mihály szabolcsi mesemondónak egyik meséjében is.

5) Patrocíniumok. Szerz. közösségek, főként a pusztába, néptelen vidékre települt, ill. monasztikus magányt kereső szerz-ek szívesen választották ~t védősztjüknek. Az Árpád-kori Mo. gyepűhatárának ~ tiszt-ére emelt monostorai, tp-ai hasonló megfontolással helyezték magukat ~ oltalma alá: így Csanád (11. sz.), Boldva (1203), Szentjános (Várad mellett, 1238), Jánosi (1397 e.) bencés monostorai, s a Sztföld védelmére alakult Szt János lovagrend (→johanniták). A prem. rendet alapító Norbert Prémontré rengetegébe vonult vissza, ahol ~ tiszt-ére sztelt roskadozó kpnát talált. Ezt égi jelnek érezte. A prem-ek kortársaikkal, a ciszt-ekkel együtt ált. az Árpád-kori gyepűhatár szélén v. már azon kívül telepedtek meg. Munkájuk, hatásuk nyomán a m. kat. ökumené megnövekedett. A hazai missziós feladat magyarázza, hogy Jánoshida (1186 k.), Jászó (1205 e.), Zsámbék (1255) prépsága a pusztában kiáltónak pártfogása alá helyezte magát: Jánoshida az akkor még részben néptelen alföldi pusztán, Jászó és Zsámbék az erdők mélyén. A hagyománynak engedelmeskedve Menedékszirt (1299) karth. és Bártfa ágostonos remetéi 1380 e. ~t választották védősztjüknek. Ma ismert patrocíniumai is jórészt még a kk. világát idézik. ~ tűnik föl Nagyszombat, Kisszeben, Nagyőr, Szepesolaszi, Felka címerén, ill. pecsétjén. – Sok helynevünk őrzi ~ ill. Iván patrocíniumát v. annak emlékezetét: Alsószentiván, Bácsszentiván, Bakonyszentiván, Cserhátszentiván, Csittszentiván, Drávaszentiván, Felsőszentiván, Győrszentiván, Kebeleszentiván, Magyarszentiván (ma: Királyegyháza), Okriszentiván (1274, elenyészett), Ószentiván (Szentivánsziget, ma Tiszasziget), Sajkásszentiván, Sajószentiván, Szászszentiván, Újszentiván, Úrszentiván, Vajdaszentiván, Vasasszentiván, Zalaszentiván . Továbbképzett helynevek: Szentivánlaborfalva, Szentivánboda, Szentivánfa, Szentivánpuszta. – Szentjános (Pest, Torontál, Torda-Aranyos), Biharszentjános, Morvaszentjános, Mosonszentjános, továbbá Szentjánosháza, Szentjánoshegy, Szentjános-puszta (Bars, Esztergom, Nógrád vm.), Szepesjánosfalva . –

6) A kk. végén ~ patrónusa volt a mészárosok budai, a barokk időkben az aradi céhének, vtságának eszköze a szakma jellegzetes szerszáma, a bárd miatt. Védősztjüknek tekintették az ágyúöntők, bányászok, bognárok, bőröndösök, bőrmunkások, cipészek, csillármunkások, csizmadiák, festők, harangöntők, kárpitosok, kocsigyárosok, kocsmárosok, kötélgyártók, lámpamunkások, madárkereskedők, övkészítők, puskaművesek, rézművesek, szabók, szíjgyártók, vaskereskedők, vendéglősök; segítségül hívták hátgerincbántalmak, sebek, arcbántalmak, izombántalmak, gyermekbetegségek, bőrbetegségek, marhavész gyógyítására. – A m. nyelv szt-ekhez kötődő növénynevei között a legtöbb növénynév ~é: →Szent János növényei .V.J.–88–**

Dianovszki János: ~ élete, mellyet az evangyélistákból kiszedett, prédikátziókba foglalt... Szeged, 1804. – MN IV:278. – Bálint I:462; II:233. – BL :953. – Sachs 1980:197. – Onasch 1981:127. – SzÉ 1984:290.

János, Szt, Olajbafőtt, Babevő (Bethszaida, Galilea, 15. k.–Efezus(?), Kisázsia, 100 k.): apostol, evangélista, a Jelenések Könyvének prófétája. – 1. ~ az ősegyházban. Jeruzsálemben vezető szerepe volt, Pál az Egyh. “oszlopai” közé sorolta (Gal 2,9). Amikor Péter ap. meggyógyította a bénát, ~ ott volt vele (ApCsel 3,1–11), és a főtanács előtt is ketten álltak, s mindkettőjükről azt állapították meg, hogy “írástudatlan” és “tanulatlan” emberek, akik Krisztus követői (4,13.19). Az ap-ok testülete Szamariába küldte őket, hogy imádsággal és kézrátétellel közvetítsék a Szentlelket (8,14–25). Ez annál szembetűnőbb, mivel a béna meggyógyításáról szóló beszámolóban nem töltött be önálló szerepet: Péter beszél és teszi a csodát. Ennek ellenére az ApCsel szerzője úgy érezte, hogy nem hagyhatja ~t említetlenül, és épp ez bizonyítja, hogy az ősegyh-ban ~nak tekintélye volt. –

2. A szinoptikusok közelebbi magyarázatot is adnak arra, hogy miért volt ~nak az ősegyh-ban vezető szerepe. A meghívás tört-ében ~ és a bátyja, Jakab úgy szerepel, mint akit Jézus mindjárt Péter és András után hívott meg (Mt 4,21). Zebedeus tehetős halászember volt a Galileai-tónál (Mk 1,20), s fiai az mesterségét űzték. Az ap-ok listáján Zebedeus fiai Péter (és András) után következnek (vö. Mt 10,2–4); Jézus a Boanergesz melléknevet adta nekik (Mk 3,17). – Jézus nyilvános működése idején Zebedeus fiai az előtérben álló tanítványok közé tartoznak tanúi Jairus lánya föltámasztásának (5,37; Lk 8,51), Jézus színeváltozásának (Mk 9,2; Mt 17,1; Lk 9,28) és halálfélelmének a Getszemáni kertben (Mk 14,33; Mt 26,37). S amilyen hevesek voltak (Lk 9,49.54), attól sem riadtak vissza, hogy közvetlenül v. anyjuk által (? Szalóme, vö. Mt 27,56; Mk 15,40) megkíséreljék biztosítani kiváltságos helyzetüket Isten országában is, ami a többi ap-ban fölkeltette a féltékenységet (Mt 20,24; Mk 10,41) . –

3. A 4. evang-ban ~ nem szerepel név szerint, és a Zebedeus fiai megnevezés is csak egyszer fordul elő (Jn 21,4): a tanítvány, “aki ezekről tanúságot tett és megírta ezeket. Tudjuk, hogy igaz a tanúsága” (21,24), nem lehet más, mint “az a tanítvány, akit Jézus kedvelt” (21,20), és akiről elterjedt a hír, hogy nem hal meg (21,23); a hírt később vsz. helyesbítették (21,23b) . 21,20: konkrétan is azonosítja azzal a tanítvánnyal, “aki a vacsorán Jézus keblére hajolt és megkérdezte...” (vö. 13,23–25). Ez a tanítvány Máriával együtt a kereszt alatt állt, és magához vette Jézus anyját (19,27), húsvét reggelén még Péter előtt odaért a sírhoz, és meggyőződött róla, hogy üres (20,2). Az Úr mennybemenetele után Péterrel egy ideig Jeruzsálemben térített. Miután a Templom díszkapujánál egy sántát meggyógyítottak, a főtanács elfogatta őket. Szabadulása után Péterrel együtt Szamariában bérmált, majd Efezusban telepedett le s vezette a ker. közösségeket. Domitianus idején (Kr. u. 81–96) Rómába idézték, forró olajba dobták, amiből sértetlenül szabadult (innen a nép nyelvén: Olajbafőtt ~). Patmosz szg-ére száműzték. Nerva (96–98) idején visszatért Efezusba, ahol Traianus (98–117) alatt igen öregen, természetes halállal halt meg. –

4 . Az óker. hagyomány ap-okra vonatkozó két legrégibb tanúja az Epistula Apostolorum és Jusztinosz Dialogus a. Az Epistula ~t az első helyen említi az ap-ok listáján, a Dialogus szerint ~ a Jelenések könyvének szerzője. A Jel 1,9 szerint a látnok Patmosz szigetén tartózkodott, a kisázsiai partokkal szemben. Ireneusz tanúsítja, hogy ~ Efezusban élt és ott is halt meg. Ugyanakkor Szmirnai Szt Polikárpra (†Kr. u. 167) hivatkozik és (nyilván tévesen) Papiászra. Az újabb kutatások fényében Polikárp tanúsága megbízhatatlannak bizonyult: valószínűbb, hogy az Úr egyik tanítványára gondolt, aki a hagyomány hordozóinak 2. nemzedékéhez tartozott. De Ireneusz akkor is tanúja annak a 2. sz. végén széles körben elterjedt nézetnek, mely szerint ~ egészen Traianus cs. koráig (ur. 89–117) Efezusban élt. Ireneusztól függetlenül Efezus pp-e, Polükratész is támogatja azt a hagyományt, hogy ~ Efezusban élt: egy Viktor pápához írt levelében az Efezusban eltemetett ~ra hivatkozva védekezik. Alexandriai Kelemen szerint a tirannus (= Domitianus) halála után ~ Efezusba ment, és ott az egyh. élére állt. Kelemen Ezzel az efezusi hagyományhoz csatlakozott, melyet Ireneusz képviselt. Eszerint a 4. evang-ot és a leveleit is Efezusban írta.

– 5. A Szentírásban ~ művei: →János evangéliuma, →Jelenések könyve, →Szent János első levele, →Szent János második és harmadik levele . A bibliakutatás szerint kétséges, hogy az evang. és a Jel azonos személytől származik. Nevéhez fűződik több apokrif irat: egy 2. sz. gnosztikus evang., valamint ~ és Jézus beszélgetésének töredéke; ~ cselekedetei (4. sz. írás utazásairól és csodáiról); Acta Joannis (5. sz.), Virtutes Joannis (6. sz. vége), Passio Joannis és 3 apokalipszis . –

6. Sírja Efezusban már a 2. sz: bizonyíthatóan egy falazott sírkamra. Későbbi a keresztalakú síremlék, mely fölé vsz. a 4. sz: hatalmas tp-ot emeltek, ez a Közel-K kiemelkedő zarándokhelye volt. I. Celesztin p. (ur. 422–432) fölszólítására az efezusi zsinat atyái is “tisztelték a nagy apostol maradványait, az apostolét, aki ott prédikált”. Jusztinianosz cs. (ur. 527–565) hatalmas kupolás bazilikát építtetett a régi tp. helyére. Az épület magva most is, mint azelőtt, a földalatti kripta ~ sírjával. Amikor a szeldzsukok nemzetsége került uralomra, kirabolták a tp-ot, és iszlám imaházzá alakították át, majd bazár lett, melyet egy földrengés teljesen elpusztított. 1990 e. helyreállították a jusztinianoszi baz. egy részét. – Ü: dec. 27 . és máj. 6 . (→Olajbafőtt Szent János) Védőszentjüknek tekintik a teol-ok, fil-ok, tanárok, tanulók, aranybányászok, ezüstbányászok, kosárkötők, kv-kereskedők; közbenjár a jó barátságért, bő termésért, ill. lábfájás és mérgezés ellen. – Róma fontosabb ~-tp-ai: →Szent János-templom a Porta Latina mellett, →Olajbafőtt Szent János kápolnája.

– 7. Ikgr. a) Leggyakrabban az evangélisták között ábrázolják, az →evangélista szimbólumok között jelképe a →sas . A bizánci műv-ben aggastyán, Ny-on szakáll nélküli ifjú. Attrib-ai: kv., kehely (kígyóval v. sárkánnyal; a Van Eyck-fivérek genti oltárán, 1432), üst. Az Utolsó vacsora -ábrázolásokon Krisztus keblén pihen. A 14. sz. D-ném. műv-ében kialakult e téma sajátos típusa, a Krisztus–~ csop. (Sigmaringeni szobor, Berlin, Staatliche Museen, 1320 k.). Korai térítéseit örökíti meg Masaccio 1428: a firenzei Brancacci-kpna freskóin. Az olajban főzés jelenetét a lőcsei főoltár domborművén (1516), csodálatos mennybevételét a Szt Jánosok oltárának egyik tábláján (1520) láthatjuk. – A kk. tp-ok jellegzetes, szinte elmaradhatatlan artisztikus–szakrális eleme a szentélyt a hajótól elválasztó részen, vízszintes gerendán álló keresztfa a megfeszített Jézussal, két oldalt a Fájdalmas Szűz és ~, esetleg még a két lator szoboralakja. – A Jel a Physiologus közvetítésével nagy hatással volt a drágakövek szimbolikus-mágikus szemléletére, amely kódex-irodalmunkban is többször előtűnik (pl. a Mária név betűinek értelmezése). –

b) Mo-i gótikus szárnyasoltárai: Aranypatak (1500), Bakabánya (1490), Bártfa (1480), Csegöld (1494), Csíkszentlélek (1510, Vir dolorum), Felsőerdőfalva (1490, 1896 óta a budavári Nagyboldogasszony-tp-ban), Frics (1500, 1955: a turócszentmártoni Múz-ban), Esztergom (Ker. Múz. 1470, Vir dolorum), Hervartó (1524, Vir dolorum), Héthárs (1526, Vir dolorum), Jánosrét (1470), Kassa (1516), Késmárk (1470), Liptószentandrás (1512), Liptószentmiklós (1470), Ludrófalva (1510), Malompatak (1500, Vir dolorum), Nagydisznód (1525), Nagyőr (1450, Vir dolorum), Pónik (1512), Rádos (1520), Szászbogács (1518), Szepeshely (1470, 1480 és Vir dolorum, 1470). Szepesszombat (1503 és Vir dolorum, 1503), Szmrecsány (1510), Zsidve (1508). – Lőcse Szt Jakab-tp-ában (1520) a 4 János (~, Ker., Alamizsnás, Aranyszájú) képciklusa együtt látható. Az egyik tábla a →Legenda Aurea nyomán azt a mozzanatot ábrázolja, amikor az ap. halála előtt pár nappal látomásban részesül: Jézus maga hívja meg legkedvesebb tanítványát a mennyei lakodalomba. ~ a tp-ban gödröt ásatott, és a következő vasárnap a hívek szeme láttára beléereszkedett. A gödröt hirtelen vakító fényesség árasztotta el. Amikor eloszlott, az evang. már nem volt benne, mert a mennybe vitetett. Az ábrázolásnak ritka ném., fr. párhuzamai is vannak, kk. hazánkban egyedül áll. Az oltáron ~ életének, legendájának jelenetei: látomása, Drusiana föltámasztása, a méregkehely csodája, és a fönti, amelyet a kutatás addig a donátor ábrázolásának tartott. –

– 8. A népi jámborságban ~ az Utolsó Vacsorán és a passióban való szerepénél fogva mintegy a devocionális jámborság megalapítója, s benne az emberiség képviselője. A dec. 28-i szokások között a borszentelés a legfontosabb. A téli napforduló archaikus időszakában ~ hozza vissza a föld fiainak a sötétség és téli hideg zsákmányából kiragadott napsugarat, azaz világosságot és meleget, az új esztendőt. Jézussal és Máriával való bensőséges kapcsolata révén, kezdettől fogva nagy segítő és gyógyító hatalmat tulajdonítottak neki. A régi paraszti vélekedésben a küzdelmes hétköznapokon és halálon átsugárzik ~ oltalmazó ereje, páratlannak érzett segítőkészsége. Különleges foganatosságot tulajdonítottak ~ evang-ának is, főként első szakaszainak. “Az Ige testté lett és közöttünk lakozott” sort →röpima ként is imádkozták. – Tiszt-ének sajátos fejleménye a 11. sz. óta →Szent János áldása, vagyis a borral, →János pohará val való köszöntés, eláldás, áldomás. Az áldomásból hamarosan →szentelmény lett, mely az →egyházi év lit-jában ~ napjához rögzült. Az e napon megszentelt borral kínálták a kk-ban az útrakelőket, haldoklókat (égi útra indulókat), a halotti tor résztvevőit, a gyógyhatásába vetett hittel a betegeket; használták fül- és fejfájás, torokbajok ellen, de higítva a beteg jószágnak is jutott belőle. Mint esküvői italt (a kk. lit-ban és lakodalomban) a ~ és az Úr Jézus közötti szeretetre emlékezve itták és itatták az ifjú párral: “ bibe amorem Sancti Johannis! ”, ‘igyátok Szt János szerelmét’ szavakkal kísérve. A csehek és lengyelek ~ ünnepén a bor mellett kalácsot is szoktak szenteltetni, ennek nyomai a kk. kalocsai rituáléban is fölbukkannak, de a gyimesi kat. csángók és csíki székelyek is Szent János néven emlegetik a “tésztanemű virágokkal, tojásokkal, aranyozott ékítményekkel felcifrázott” nagy lakodalmi kalácsot. – A m. népi kalendáriumban ~ napja patkányűző nap. A szőlősgazdák bort szenteltetnek, s minden hordóba öntenek belőle egy pár cseppet, hogy boruk meg ne romoljon, a többit elteszik gyógyítószerül. A legények “jánosolnak”, erőt s egészséget isznak a “Szt János poharából”. Másik ünnepét (V. 6) a babvetés napjának tartják (innen ~ népi mellékneve: Babevő).

– 9. Mo-i patrocíniumai. Páratlan népszerűsége ellenére hazánkban ~nak kevés tp-patrocíniumával találkozunk. Ennek vsz. az az oka, hogy karácsony ünnepének lit. méltósága miatt a búcsúnapnak (VIII. 28.) nem alakult ki megfelelő jelentősége. Hazai titulusai között az egri egyhm. az első, melyet vsz. az alkalmasabb tavaszi időpont miatt (V. 6.) Olajbafőtt Szt ~ napján, vagyis ~ legrégibb róm. egyh-ának (S. Johannes ante portam Latinam) fölszentelési évford-ján ünnepeltek. – A kk-ban ~nak sztelték a ferencesek pozsonyi tp-ához épített kpnát, melyhez 1361: Jakab fia János helybeli polgár járult nagy adományokkal hozzá. A régi pozsonyiak “halottak kápolnája” néven emlegették. ~-patrocíniuma volt Kismarton ferences klastromának, 1485: Sajókaza ágostonos remetéinek. Esterházy Pál nádor a kismartoni ferences tp-ot választotta nyugvóhelyéül, mauzóleumot készített, többször meglátogatta övéivel leendő sírhelyét, s ferences hagyomány szerint borral tele poharat nyújtott át a jelenlevőknek. –

– 10. Oltármesterségek: Gyulafehérvár (1291), Nagyszombat (1439), Eger (1458), Pozsony (1461). – Gótikus faszobrait őrizte meg Bártfa (1480, 1489), Cserény (1483), Eperjes (1490), Kisszeben (1484), Libetbánya (1500), Lőcse (1380, 1420), Nagylomnic (1494), Nagyócsa (1500), Nagysáros (1480), Nagyszeben (1480), Necpál (1500?), Rádos (1520), Ruttka (1490), Svábfalva (1480, 1510), Szekcsőalja (1400), Szepestótfalu (1500). Olajbafőzése: Lőcse (1508), Patmosz szigetén: Lőcse (1508). – Főleg ~ ördögűzéseiről szól Kolosi Török István éneke, Az Szent János evangélista és apostol históriája (1631), Reuchlin János kv-éből fordított és a trójai háború nótájára énekelhető versezet. – →Herba Sancti Johannis, →orbáncfű, →júdásfa, →Szent János növényei **

Bálint I:88. – Sachs 1980. – MNL IV:285, 659. – BL :783. – Schölzhorn, Leo Maria: Maria in Ephesus. Szűz Mária Efezusban. Bécs–Pozsony–Bp., 1990. Ford. Búzás József.

János, Alamizsnás, Szt (Amathontisz, Ciprus, 6. sz. 2. fele–Amathontisz, 619. v. 620. nov. 11.): alexandriai pátriárka. – Atyja, Epiphaniosz magasrangú hivatalnok. ~ gondos neveltetés után megnősült. Kiskorú gyermekei, majd felesége halála után szétosztotta vagyonát, és egészen Istennek sztelte magát. Hérakliosz cs. (ur. 610–641) szavára elfogadta az alexandriai patriarchátust. Harcolt a →monofiziták ellen, gondoskodott igazhitű papokról és diákonusokról, sok tp-ot épített, de leginkább jótékonyságával tűnt ki, ezért kapta az Alamizsnás melléknevet. Mindenét a szegényekre költötte, árvaházakat, ispotályokat alapított. Városába fogadta a perzsa támadás elől 611: menekülő szíriaiakat, 614: palesztinokat, s Jeruzsálem földúlása után nagy segítségére volt Modestus pátr-nak. A perzsa terjeszkedés elől Konstantinápolyba akart menekülni, Cipruson megszakította útját, visszavonult szülővárosába, s ott halt meg. Szt Ticonius pp. sírjába temették. Tiszt-e előbb K-en, a 13. sz: Ny-on is elterjedt. – Ü: K-en nov. 12., Ny-on jan. 23. – Ereklyéit Konstantinápolyba vitték, majd a török szultán Mátyás kir-nak ajándékozta. Mátyás Budán külön kpnát építtetett számára, melynek énekkara, orgonája és kincsei Eu-hírűek voltak. ~ ereklyéinél eskette meg Mátyás kir. Bakócz Tamást és az orsz. főurait, hogy halála után Korvin Jánost választják kir-lyá. A kpnát 1526 őszén Szulejmán szultán is fölkereste, sőt megszólaltatta az orgonát is. A kpnához, amelyből később dzsámi lett, hozzátartoztak a kir. szegényei is. – A mohácsi csata után ereklyéit a pálosok a máriavölgyi ktorba menekítették, Ferdinánd kir. a pozsonyi kápt-nak ítélte oda. Pázmány díszes ezüstkoporsót készíttetett, 1732: Esterházy Imre érs. a pozsonyi szegyh-ban kpnát épített az ereklyék fölé. 1686 u. Buda visszakövetelte az ereklyéket, XI. Kelemen p. (ur. 1667–69) és III. Károly kir. (ur. 1711–40) döntése szerint csak a jobb lábszár került vissza Budára, ahol a Városháza kpnájában, majd II. József rendeletére a Nagyboldogasszony-tp. Szt Kereszt-oltárán helyezték el. – A Ny-i műv-ben (szinte kizárólag Mo-on) alamizsnálkodó bíb-ként ábrázolják (Lőcse, Szt Jakab-tp.). – Besztercebánya ~-kpnája, oltármestersége még biztosan a budavári kultusz kisugárzásaként keletkezett. – Gótikus táblaképei: Bártfa (Pietà-oltár), Lőcse (Szt Miklós-oltár, 1507), Márkfalva (Márton társaságában, 1517), Szepeshely (Háromkirályok-oltár, 1470, Mária halála-oltár, 1470). Gótikus faszobrát őrzi Kassa (múz. 1470), Leibic (1510, Szépműv. Múz.), Lőcse (Jakab-tp., 1507). – Páli tp-ában ~ barokk oltárképe található. – Védőszt-jüknek tekintik a kereskedők.**

BS VI:750. – Bálint I:169.

János, Aranyszájú, Szt, Johannesz Krüszosztomosz (Antiochia, 344/347 k.–Komana, 407. szept. 14.): konstantinápolyi pátriárka. – Apja Secundus katonatiszt, anyja, Anthusa 20 é. korában özv. maradt. ~ 18 é. korában keresztelkedett meg, Libaniosz mestertől retorikát és fil-t, →Meletiosz tól és Tarszoszi →Diodorosz tól teol-t tanult. 386: pappá szent. Antiochiában hitszónok, 398: konstantinápolyi pátr. Szónoklataival és jó példájával megszilárdította az erkölcsöket, kórházakat emelt a népnek, Gainas gót vezér ellen megvédte az Egyh. jogait, hittérítőket küldött Palesztinába, Perzsiába és Szkitiába, elűzte a simóniával álláshoz jutott pp-öket. Ellenségei: Theophilos alexandriai pp., az erkölcstelenség miatt többször megintett Eudokia csné és udvarhölgyei elérték, hogy vádjuk tisztázására – miszerint ~ az →órigenista vitá ban a vétkesnek vélt szerz-eket pártolja s tanaikkal egyetért – 403: összehívták az ún. tölgyfa-zsinatot, amely megfosztotta ~t hiv-ától, s a cs. száműzte, de a nép fölháborodására intézkedését visszavonta. Egy csnét támadó beszéd után 404: perbe fogták, és I. Ince p. közbelépése dacára az örm. határ menti Kukuszkuszba, innen a Fekete-tenger K-i partjára, Komanába száműzték. – Ü: a 13. sz. óta ereklyéinek Konstantinápolyba történt átvitele napja: jan. 27., 1969: szept. 13. – Ikgr. Legtöbbször Nagy Szt Vazul lal és Nazianzi Szt Gergelly el együtt, gör. ppi öltözékben, palliumban, magas homlokkal és rövid szakállal ábrázolják (Kijev, Bölcsesség-tp., mozaik, 11. sz.), kezében kv. v. irattekercs. Az egyiptomi kultúrkörhöz tartozó korábbi képeken kevésbé aszkéta, ovális arcú típus látható (freskó Farasból, 9. sz. Varsó, Nemz. Múz.). ~ leiturgosz ként jelenik meg a régi orosz tp-ok →ikonosztáz ának kir. ajtaján. A →Legenda Aurea részletesen elmondja ~ életét, a Ny-i műv-ben mégis ritkán ábrázolták. A kk. végén keletkezett legenda ~ bűnbánatáról a reformáció grafikájában szerepet kapott (A. Dürer, id. L. Cranach). Rendszeresen ábrázolták a →négy nagy keleti egyházatya csop-jában. – Lőcse Szt Jakab-tp-ának szárnyasoltárán (1520) a 4 János (Keresztelő, ~, Evangélista, Alamizsnás) képciklusa együtt látható. – Védőszt-jüknek tekintik bírák, ügyvédek, újságírók, tanítók. – M-ul megj. művei: Értekezés a papi méltóságról. Ford. Bölcskei Lajos. Szeged, 1928. – Homíliái a Római-levélhez. Ford. Gerecs Szaléz. Bp., 1944. (Az egyházatyák szentbeszédeiből 2.) – Homíliái a Genezishez. Ford. Simon Sándor. Uo., 1944. (uaz 3.) – A papságról. Ford. Gulovits Andor, Meggyes Ede. Uo., 1944. **

Kühár Flóris: ~. Győr, 1922. (Védőszentjeink élete 18.) – BS VI:669 . – Thierry Amadé: Elb-ek a rómaiak tört-éből az 5. sz-ban. ~ és Eudoxia csné. A ker. társad. K-en. Ford. Öreg János. Bp., 1887. – Sachs 1980:196. – SzÉ 1984:516. – Perczel István: Isten felfoghatatlansága és leereszkedése. Szt Ágoston és ~ metafizikája és misztikája. Bp., 1999.

János, Arató, Szt, OSBM (Palermo, 11. sz.–1127): szerzetes. – Anyját, aki áldott állapotban volt ~sal, D-Itáliában szicíliai arabok elrabolták, így ~ Szicíliában született. Anyja titokban nevelte ker-nek. Mikor ~ nagykorú lett, hazaszökött, megkeresztelkedett, szétosztotta az elrejtett családi kincseket a szegények között és belépett a baziliták r-jébe. Neve a legenda szerint onnan ered, hogy amikor egyszer élelemmel megrakodva aratómunkások mellett vitt az útja, azok belekötöttek, mire ~ szétosztotta köztük terhét. Munkájukhoz visszatérve, az aratók a gabonát learatva, kévébe kötve találták. – Ü: febr. 23. **

Schütz I:203.

János, Avilai, Szt (Almodovar-del-Campo, Dél-Spanyolo., 1499/1500.–Montilla, 1569. máj. 10.): pap. – Apja tehetős zsidó konvertita. ~ a salamancai egyetemen jogot tanult, ahonnan vsz. származása miatt nemsokára távoznia kellett. Egy bikaviadal kegyetlenségének hatása alatt érlelődött meg szerzetesi hivatása. 3 évig otthon élt az imának és szemlélődésnek, majd az alcalái egyetemen baccalaureus, aztán 3 éven át teol-t tanult. Örökségét pappá szentelése után szétosztotta a szegények között. Misszion-nak készült Amerikába, de tervéről származása miatt le kellett mondania. Sevilla érs-ének megbízásából mint prédikátor és népmisszionárius 9 éven át járta egész Andalúziát. Prédikációit tömegek hallgatták, számtalan megtérést indított el (pl. Istenes Szt János). Barátai közé tartozott Loyolai Szt Ignác, Alcantarai Szt Péter és Avilai Szt Teréz . Foglalkozott Rotterdami Erasmus írásaival, egy ideig Luther tanai felé hajlott, s különösen a Szentírással és az egyházatyákkal kapcsolatos meglátásai ragadták meg. Félelem nélkül pellengérezte ki a gazdagok és hatalmasok visszásságait, amivel sok ellenséget szerzett magának. Bepanaszolták az →inkvizíció nál, fogságba került. 1532. XII: védekeznie kellett 22 vádpont ellen. 1533: szabadon engedték, de kifejezései megválogatásában óvatosságra intették; a visszatért prédikátort a nép lelkesen ünnepelte. A fogságban írt Audi filia c. kv-ét az inkvizíció betiltotta. Tevékenysége szerteágazó: kiterjedt levelezést folytatott; kitalált egy újfajta öntözési eljárást; (mai gimnáziumainkhoz hasonló) 15 magasabb fokú isk-t alapított, közülük a baezai később egyetem lett. Felkarolta a megtért zsidókat és félzsidókat, Granadában segítette a hasonló korlátozások sújtotta iszlám konvertitákat, a moriszkókat. 1545: tárgyalt Loyolai Ignáccal, de Bustamente andalúziai provinciális, vsz. ~ származása miatt, megakadályozta, hogy társaival felvegyék a JT-ba. Akadályt jelentett folyton rosszabbodó egészségi állapota is. 1554: néhány tanítványa belépett a JT-ba. A trienti zsinat (1545–63) idején Granada érs-e kérte föl ~t tanácsosának, de egészségi állapota nem tette lehetővé az utazást. A trienti határozatok gyakorlati megvalósításáról tárgyaló toledói zsinaton 1565: ~ fontos szerepet játszott. – A Córdoba melletti Montilla jezsuita tp-ában temették el. 1894: b-gá, 1970. V. 31: sztté avatták. Ü: máj. 10. **

BS II:649 . – SzÉ 1988:258.

János, Berchmans, Szt, SJ (Diest, Brabant, 1599. márc. 13.–Róma, 1621. aug. 13.): papnövendék. – Jámbor 5 gyermekes család elsőszülöttje. Apja cipész, anyja nemes, a diesti polgármester leánya, Van den Hove Erzsébet. Diest latin isk-jában, 1612-től Mechelenben tanult, emellett egy fiúint-ben vállalt szolgai munkát. 1615/16: a mecheleni jezsuita koll. növ-e, ahol tagja a Mária-kongregációnak. Itt ismerte föl papi és jezsuita hivatását. 1616. IX. 24: Mechelenben lépett a r-be. XI: édesanyja meghalt, apja egyhm-s pap lett. ~ 1618: Antwerpenben, 1619: Rómában bölcs-et tanult. A koll-ban Gonzaga Alajos egykori szobájába került. Részben ezért, részben erényei miatt csakhamar “második Alajosnak” nevezték. Kiválóan, céltudatosan tanult, az egyik legtehetségesebbnek tartották. Vérhasjárvány áldozata lett. A generális rendelkezésére az időközben boldoggá avatott Alajos mellé, a róm. Szt Ignác-tp-ba temették el. – 1865: b-gá, 1888. I. 1: sztté avatták. Ü: aug. 13. **

Poldl Ferenc SJ: B. Berchmans J. élete. Kalocsa, 1879. – Riegl Sándor SJ:~ élete. Hauser nyomán. H.n., 1888. – BS VI:964. – SzÉ 1988:438.

János, Beverley, Szt, OSB (Harpham, Anglia–Beverley, Anglia, 721. máj. 7.): püspök. – Nemesi származású. (Szt) Tódor canterburyi érs. és Streaneshalch (Withby) kettős kolostorában (Szt) Hilda apátnő tanítványa. 687: hexhami pp-ké szentelték. 692: diákonussá és 703: pappá szentelte (Szt) Beda Venerabilis t, későbbi életrajzíróját. 705: York pp-e, isk-ja korában a leghíresebb. Tanítványai nemcsak a tud-ban, hanem az életszentségben is kitűntek. 720: ereje fogytát érezvén lemondott székéről Wilfrid javára. A Beverley-ben általa alapított ktorba vonult vissza, s rövidesen meg is halt. – Tiszt-e É-Angliában terjedt el, Beverley a kk-ban búcsújáró hely. Sírjánál sok beteg gyógyult meg. Ereklyéit a beverley-i szegyh-ban őrzik. A vakok és süketek védősztje. – Ü: máj. 7. **

Schütz IV:107. – BS VI:627 . – NCE VII:1036.

János, Bosco, Szt (Becchi tanya, Szárd Királyság, 1815. aug. 16.–Torino, 1888. jan. 31.): rendalapító, a fiúnevelés megreformálója. – 1817: apja meghalt. 1824: álmában parancsot kapott: “állj a fiúk élére!” 1827: idősebb bátyja munkára adta a kivételes képességű ~t, aki szomszédjától tanult meg olvasni. Ezután maga köré gyűjtötte a környékbeli fúkat, katekizmusra tanította őket, s elmondta nekik a vasárnapi prédikációkat. 1828: szolgának szegődött, 1830: rendszeres isk. tanulásba kezdett, házimunkákért szállást kapott, közben megismert több mesterséget is. 1831: a chieti szem. növ-e, 1841: pappá szent. 2 é. még tanult Torinóban, közben rabok, betegek, szegények lelki gondozója. 1841. XII. 8: egy csavargó fiú befogadásával megalapította az “oratóriumot”, tavasszal már 30 növ. volt. 1843: a Szt Filomena-kórház lelkészeként kpnát alapított, melyet 1844. XII. 8: fölszteltek. Sok ellensége támadt, följelentették, a fiúknak tartott szabadtéri foglalkozására rendőröket küldtek; 2 paptársa bolondokházába akarta záratni, rálőttek, de nem sérült meg. 1847. V: elbocsátották kórházi állásából. XI: anyját is bevonta a gondozói munkába, házrészt bérelt a fiúknak. Az érs. az oratóriumot 1848: az elhagyott gyerekek pléb-jává tette, melyből a nappali foglalkozások mellett éjjeli menedék is lett. 1850: a város ellenőriztette, mely után betiltás helyett kormánytámogatást kapott, addig alamizsnákból s az általa rendezett sorsjátékokból éltek. 1851: megvásárolták az addig bérelt házat, 1852: fölépítették tp-ukat. 1854: a kolerajárványkor ~ kitűnt helytállásával, 1859: megalapította a Szalézi Szt Ferenc Társulat ot (→szaléziek). Az oratóriumból isk., majd isk-rendszer fejlődött ki; a hittan mellett mesterségeket is tanítottak. 1872: megalapította a r. női, Segítő Szűzanya ágát, melyet 1874: a p. jóváhagyott s 1875: meghívtak D-Amerikába. – M. m-ul: Savio Domonkos élete. Ném-ből ford. Gratzer Pius. Bp., 1910. (2. átd. kiad. Savio Domonkos 15 é. tanulónak példás élete. Uo., 1924) – A szalézi kisegítőtestvér B. Don Bosco atyánk elgondolásában. Ford. Baki Béla. Rákospalota, 1932. – A jó halál gyakorlata. Uo., 1944.  – XI. Pius p. (ur. 1922–39) 1929. VI. 2: b-gá, 1934. IV. 1: sztté avatta. Ü: 1936 óta jan. 31. **

Jedlicska Pál: Don Bosco J. ... életrajza. Fr. kútforrásokból írta. Bp., 1904. – Czuczor János: Tm. Bosco J. élete. Esztergom, 1923. – Lechermann János: Segítő Szűz Mária csodatettei az ő hű szolgája, Don Bosco élettört-ében. Ford. Cserba Elemérné. Rákospalota, 1927. – Lemoyne, Jean: Margit mama. Don Bosco édesanyja. Ford. Hoitsy L. Pál. Uo., 1928. – Kerer, Franz Xaver: B. Don Bosco. Ford. uő. Uo., 1929. – Auffray, A.: Don Bosco nev. módszere. Ford. Hauber Aladár. Uo., 1929. – Lemoyne, Jean: B. Bosco J. élete. Átd. Ádám László. 1–2. köt. Uo., 1929–34. – Kilencnapi ájtatosság valamely kegyelem elnyeréséért B. Bosco J. tiszt-ére. (Függelék: Szentmise ájtatosság és szentáldozási ájtatosság a Boldog tiszt-ére) Uo., 1930. – Mester János: ~ nevelői rendszere. Bp., 1936. – Lintnerné Fittler Vilma: Szűzanya kis pásztora. ~ élete születésétől a szem-ba való belépéséig. Rákospalota, 1936. – Uő : Az ifjúság ap-a. ~ élete pappászentelésétől haláláig. Uo., 1937. – ~ pappászentelésének és az oratóriumok megalapításának centenáriumán rendezett ifj. nap énekei . Uo., 1941. – BS VI:967. – Lukács István: A fiúk apostola. Eisenstadt, 1983. – Mosio, Nino– Pauliny, Andrej: Don Bosco élete. A gyerekek barátja. Ford. Turi Lajos. Bp., 1984. – SzÉ 1984:72. – Bosco, Teresio: Don Bosco. Új életrajz. Bp., 1991.

János, Brébeuf, Szt, SJ (Condé-sur-Vire, Fro., 1593. márc.–Szt Ignác-telep, Kanada, 1649. márc. 16.): misszionárius, vértanú. – Nemes családból származott. 1617: Rouenban lépett a r-be. 1622: pappá szent. 1625: kanadai missz-ba küldték. Az algonkin törzset elkísérte téli szálláshelyére, megtanulta nyelvüket. A Viktória-foknál megismerkedett a huron indiánokkal, a Szt Lőrinc-folyón kenuban elkísérte őket 800 km-es útjukon. A varázslók miatt azonban 3 évig semmi eredményt nem ért el, csak néhány csecsemőt keresztelhetett meg haláluk előtt. 1629: elöljárója, Carl Lalemant Québecbe hívta, ahonnan hamarosan menekülniük kellett, mert angol fennhatóság alá került. Visszatértek Fro-ba. 1632: Kanada újra fr. birtok lett, ~ és társai azonnal útra keltek. – ~ 1637: több felnőttet keresztelt. A huronok és az irokézek közötti háborúban missz. telepei elpusztultak. 1649: az irokézek elfoglalták a St. Louis missz. állomást. A lakosok elmenekültek, ~ Lalemant-nal ott maradt 80 huron harcossal az öregek és betegek védelmére. Az állomás elesett, ~t kínzócölöphöz kötötték, tüzet gyújtottak alá, nyelvét kivágták, megskalpolták, végül doronggal agyonütötték. Lalemant-t 9 órai kínzás után ölték meg. – 1925: b-gá, 1930: sztté avatták. →kanadai vértanúk **

BS VI:986.

János, Britto, Szt, SJ (Lisszabon, Port., 1647. márc. 1.–Oriyur, India, 1693. febr. 4.): misszionárius, vértanú. – Főnemesi család sarja, a későbbi II. Péter kir-lyal együtt nevelkedett. 1662. XII: lépett a JT-ba. 1673. I: pappá szent. 1674: DNy-India Madura, Tanjore, Marava tart-aiban és a Cauvery torkolatvidékén misszion. A háborús viszonyok ellenére is gyümölcsöző munkája miatt a pogányok meggyűlölték. 1679–85: D-re húzódott, majd visszatért Marava tart-ba, ahol 2 ezer embert térített meg. 1686. VII. 17: elfogták, megkínozták és kiutasították az orsz-ból. 1687. IX: érkezett Port-ba. 1689. III: visszaindult Maravába. Újabb 12 ezer embert térített meg, köztük Siruvalli fejed-ét, Tariadevemet is, aki 5 feleségéből 4-et elbocsátott. Az asszonyok bosszút esküdtek ellene, s visszafordították Tariadevemet, aki lefejeztette ~t. Vértanúsága hírére ~ anyja földíszítette házát és hálát adott. – 1852. II. 17: b-gá, 1947. VI. 22: sztté avatták. Ü: febr. 4. **

Schütz I:166. – Gyenis András: Madura hős ap-a ~ (1647–1693) Bp., 1947. – Uő : ~ Madura hithirdető vt-ja. Döring Henrik műve alapján. Uo., 1947. – BS VI:989 . – NCE VII:1037.

János, Calabria, Szt (Verona, Olaszo., 1873. okt. 8.–Verona, 1954. dec. 4.): pap, rendalapító. – Életét egészen az elárvult és elhagyott gyermekek gondozására szentelte. 1907: házat nyitott számukra, és megalapította az Isteni Gondviselés Szegény Szolgái, 1911: az Isteni Gondviselés Szegény Szolgálói kongr-t, 1944: laikusok számára a Külső Testvérek Családját. Halála napján, szeretetének utolsó jeleként, felajánlotta életét Istennek a haldokló XII. Pius p-ért, aki csodálatos módon váratlanul felépült és még négy évig élt. – II. János Pál p. 1988. IV. 17: b-gá, 1999. IV. 18: sztté avatta. Ü: okt. 8. **

LThK 1993. II:886.

János, Climacus, Szt   →János, Lajtorjás, Szt

János, Colombini, Szt (Sziéna, Itália, 1304 k.–Monte Amiata, 1367. júl. 31.): a →jezuáták alapítója. – Gazdag patríciuscsaládból származott, kereskedőként nagy vagyont gyűjtött. 1342: megnősült, 2 gyermeke született. Szenátor lett, de az 1348-as pestis és Sziénai Szt Katalin hatására 1355: új életet kezdett. Lemondott a házaséletről, ápolta a betegeket, gondozta a szegényeket, maga is egyre nagyobb szegénységben élt és bűnbánatot tartott. 1360 k. feleségének évjáradékot biztosított, s szétosztotta vagyonát. A legegyszerűbb munkákat végezte, bűnbánatra buzdított, életével sokakat vonzott magához, a legelőkelőbb családokból is. Mivel Sziénából száműzték őket, társaival bejárta Közép-Itáliát. Egy pestis után visszatérhettek Sziénába. 1367: (~ halála előtt 1 hónappal) a jezuáták kongr-ja megkapta (B.) V. Orbán p.(ur. 1362–70) jóváhagyását. – ~t a sziénai bencés nővérek apátságában temették el, később átvitték a kárm-k tp-ába. – M: Le lettere del ~. (114) Lanciano, 1925. Kiad. Bertoli. Vsz. →laudá kat is írt. – Kultuszát XIII. Gergely p. (ur. 1572–85) hagyta jóvá. Ü: júl. 31. **

Schütz III:125. – NCE VII:1045. – LThK 1993. V:893.

Guadalupe cikke is részletesen leírja

új, olvasni

János, Cuauhtlatoatzin (aztékul ‘beszélő sas’), Szt, Juan Diego (Cuautlitlán, Mexikó, 1474–1548): remete. – Az Anáhuac völgyben élő csicsimeka nép tehetséges tagja volt. 50 éves korában, 1524: keresztelte meg Peter da Gand OFM, az egyik első misszion. 1531. XII. 9: ~éppen misére ment, amikor a Tepeyac dombon (ma Mexikóváros) megjelent neki a Szűzanya, aki megkérte, hogy menjen el a pp-höz, és a nevében építtessen kegyhelyet a Tepeyacon. A pp. jelet akart látni, ezért ~ XII. 12: visszament a Tepeyacra. A Szűzanya fölszólította, hogy menjen föl a dombra, ahol a tél kellős közepén virágzó rózsákat talált. A Szűzanya a pp-höz küldte vele a „bizonyítékot”. ~ kabátjában a virágok átadásakor ottmaradt a Szűzanya képe. ~ a pp. engedélyével élete végéig egy kis kunyhóban élt remeteként annak a kpnának a közelében, ahol a csodálatos képet elhelyezték. Gondozta a tp-ot és az első zarándokokat. Halálakor a Guadalupei Szűznek szentelt első kpnában temették el. – II. János Pál p. Mexikóvárosban 1990. V. 6: b-gá, 2002. VII. 31: sztté avatta.**

János, Damaszkuszi, Szt (Damaszkusz, 645 k.–Mar Szabbasz kolostor, Jeruzsálem mellett, 749. dec. 4.): egyháztanító. – Ker. családban született, apja, Sargun ibn Manszur a bizánci, 636 u. az arab uralkodó pénzügyminisztere Damaszkuszban. ~ nevelését a kalifa fogságából kiváltott Kozmász nevű szicíliai szerz-re bízta. ~ alaposan megismerte mind a gör., mind az arab kultúrát, s az →iszlám vallást is. Munkatársa, majd utóda lett atyjának a pénzügyminiszteri hivatalban, de a ker-ekkel bizalmatlan Abdul Melek kalifátusa (685–705) idején lemondott, és 700 k. Kozmásszal a Jeruzsálem melletti Mar Szabbasz ktorba vonult. A →képvita kitörése előtt szent. pappá V. János jeruzsálemi pátr. (705–35), akinek tanácsadója lett. Tanított a ktorban, Jeruzsálemben prédikált, 726-tól energikusan foglalt állást III. Leó cs-ral (ur. 717–41) szemben a →képtisztelet mellett, melynek klasszikus teológusa lett (fő műve A megismerés forrása). Dogmatikai és apologetikai munkáin kívül egzegetikai, fil., hagiográfiai műveket és himnuszokat írt. Életrajzírói kiemelik alázatosságát. Legendája szerint levágott kezét az Istenanya gyógyította meg csodálatos módon. Mar Szabbasz ktorában temették el, ahonnan maradványait a 12. sz: Konstantinápolyba vitték. – Tiszt-e a K-i egyh-ban a II. niceai zsinat (787) után bontakozott ki. XIII. Leó p. (ur. 1878–1903) terjesztette ki a Ny-i egyh-ra, s egyh-tanítóvá avatta. Ü: márc. 27., 1969-től halála (v. temetése) napja, dec. 4. – M: PG 94–96. – M-ul: Paraklisz a Bold. Szűz Mária tiszt-ére. Összeáll. Krajnyák Gábor. Bp., 1930.**

Schütz I:307. – BS VI:732 . – NCE VII:1047. – SzÉ 1984:689.

János, De la Salle, Szt, Jean-Baptist la Salle (Reims, Fro., 1651. ápr. 30–Saint Yon, Fro., 1719. ápr. 7.): rendalapító, az ingyenes népoktatás apostola. – Gazdag nemesi család 9 gyermeke közül a legidősebb. 1667: szegyh. knk. Reimsben. 1670. X: a párizsi S. Sulpice szem-ban tanult. Szülei halála miatt 1672 tavaszán hazatért, továbbtanult, s 1678. IV. 9: pappá szent., 1680: teol-ból drált. 1679. III: unokahúgával a szegényeknek isk-t alapított, lemondott knk. stallumáról, tanítókat gyűjtött maga mellé, örökségét szétosztotta a szegények között. Népisk-kat szervezett. 1684. V: megalapította a →Keresztény Iskolatestvérek (Freres des Ecoles Chrétiennes) szerzetesr-jét azzal a céllal, hogy tagjai népisk-kat szervezzenek. 1685: Reimsben megalapította a világ első tanítóképző int-ét, elsősorban világi falusi tanítók képzésére. Nemsokára megnyitotta a párizsi tanítóképzőt, 1694. VI. 6: a Ker. Isk-testvérek r-jének első tagjai letették örök fogadalmukat. 1699: Reimsben létrehozta az első vasárnapi inasisk-t. A tanítók számára kézikv-et írt Conduit des Ecoles Chrétiennes c-mel. Ebben is hangsúlyozta, hogy r-jének alapszabályszerű hivatása az ingyenes népokt. Az elemi ismeretek okt-a mellett fontosnak tartotta a tanulók anyanyelvének kiművelését, a tanítók körében a kérdve kifejtő okt. módszert, valamint a szeretetteljes isk. légkör kialakítását. Úttörő volt a tapasztalatokra építő, az értelmi képességeket fokozottan fejlesztő ped. alkalmazásában. Iskoláiban szigorú fegyelmet kívánt; fontos fegyelmező és önnevelő szerepet tulajdonított a csendnek. 1706–11: egyetlen párizsi isk-juk mellett 17 vidéki és 1 róm. isk-t alapítottak. 1712: megvette a Saint Yon kastélyt, ahol novíciátust rendezett be, 1715-től ez lett állandó lakóhelye. 1717-ig rfőn. – 1900: avatták sztté. Ü: 1904: máj. 15., 1969 óta ápr. 7. – Gounod 1890: misét írt tiszt-ére.M.I.

Fischer Ágoston: ~, az Iskolatestvérek alapítója. Bp. (1900) – Fallenbüchl Ferenc: Szt de Lasalle Ker. János. Uo., 1900. – Brug Frigyes: ~, az ifjúság nagy ap-a. Ném. eredeti után. Szeged, 1932. – Elmélkedések ~ erényeiről. Első életírója, (Jean Baptiste) Blain nyomán. Ford. a Ker. iskolatestvérek. Homok, 1934. – Horváth B. Kristóf: A tanítók védősztje. Uo., 1943. (De La Salle-füz. 1.) – Uő : Modern-e ~ ped-ja? Uo., 1943. (Uaz 2.) – Uő : ~ tanítóképzői. Uo., 1944. (Uaz 3.) – BS VI:946 .

János, Duklai, Szt, OFMConv (Dukla, Lengyo., 1414. k.–Leopolisz, 1484. szept. 29.): szerzetes. – A minorita r-be lépett be. Fölszentelése után többször volt guárdián Krosznóban, majd Leopoliszban. Itt a cseh–lengy. prov. custosa. A szemlélődés vágyával átlépett a bernardinusokhoz (a helyi Szt Bernát tp-ról nev. ferences közösség), ahol keresett gyóntató és szónok lett. Utolsó éveiben vakon prédikált. – B-gá avatását 1615: indították el, 1733: avatták b-gá. XII. Kelemen p. 1739: Lengyo. és Litvánia védőszentjévé. II. János Pál p. 1997. VI. 10: Duklában sztté avatta. Ü: júl. 19 .**

BS VI:749.

János, Eudes, Szt (Ri, Normandia, 1601. nov. 14.–Caen, 1680. aug. 19.): pap, rendalapító, Jézus és Mária Szent Szíve tiszteletének apostola. – 1615: a caeni jezsuita koll. növ-e. 1623: Párizsban oratoriánus, 1625: sztelték pappá. 1627 őszén Argentan vidékén pestises betegeket ápolt, majd Caen környékén misszion. 1639: a caeni oratórium főn-e. A Jézus Szíve tiszt-et minden erejével szorgalmazta. 1632–80: több mint 100 népmissziót tartott. 1643: kilépett az oratóriumból, mert ennek csak koll-ai voltak, szem-ot nem tartott fönn, és III. 25: világi papokból megalapította a Jézusról és Máriáról nev. Társulat ot, az →eudisták at. A →janzenisták ellenségeskedése ellenére hamarosan újabb szem-okat nyitottak Coutances-ban, Lisieux-ben, Rouenban, Evreux-ben és Rennes-ben. – A szegény leányok megmentésére 1644: alapította a Notre Dame de Charité du Refuge női társ-ot, melyből később az →Angers-i Jó Pásztor Szeretetéről nevezett Miasszonyunk Nővérei r-je alakult (Jó Pásztor Nővérek). Ellenségei elérték, hogy XIV. Lajos (ur. 1643–1715) Caenbe száműzte. Tanításában →Bérulle -t követte. Hangsúlyozta az amor affectivus (szeretetteljes érzület) fontosságát. 1909: b-gá, 1925. V. 31: sztté avatták. Ü: 1928 óta aug. 19. – Fm: La vie et le royaume de Jesus . Caen, 1637. (20 kiad.) – Le bon confesseur . Paris, 1666. – Le Coeur Admirable de la Mère de Dieu . Caen, 1681. – Öm. 11 köt. Kiad. Ch. Le Brun–Ch. Dauphin. Paris, 1905–09.**

Ajtai–Ackermann Kálmán: ~ élete. Rákospalota, 1929. – BS VI:994 . – LThK III:1168. – SzÉ 1984:467.

János, Facundói, Sahaguni, Szt, OESA (Sahagun, É-Spo., 1419.–Salamanca, 1479. jún. 11.): hitszónok, a béke apostola. – Előkelő hétgyermekes család késői elsőszülöttje. Sahagun bencés isk-jában kitűnt tehetségével és finom erkölcsi érzékével. 1446: pappá sztelték Burgosban, ahol szegyh. knk. és más javadalmakat is kapott. Hamarosan lemondott róluk, s evang. szegénységben végezte lelkipászt. munkáját a Szt Ágota-kpnában. 1450: teol. a salamancai egy-en, 1454: drált. Hitszónok és lelkipásztor Salamancában, ahol megbékítette a város egymással háborúzó előkelő családjait. Egy betegsége után 1463: fogadalomból lépett a r-be, 1464. VIII. 28: tett ünn. fog-at. Újoncmester, 1471: perjel. Kormányzásának végére a salamancai ktor a tud. és az életszentség mintája lett Spo-ban. – Sírjánál számos csoda történt. 1690: avatták sztté. Ü: jún. 12. **

Schütz II:284. – BS VI:899 .

János, Fisher, Szt (Beverly, Yorkshire, Anglia, 1469.–London, 1535. jún. 22.): püspök, vértanú. – Angol kereskedő fia, a Minster school-ban tanult, s már 1482 k. Cambridge-be került, ahol 1488: bakkalaureus, 1491: teol. dr. 1494: pappá szent. 1501: az egyetem helyettes, 1504: rendes, 1514: örökös kancellárja. 1504: (35 évesen!) kinev. rochesteri pp. VII. Henrik (ur. 1485–1509) kir. édesanyja, Margaret Beaufort (†1509) gyóntatójává és tanácsadójává választotta. E kapcsolat gyümölcse az oxfordi és a cambridge-i teol. tanszék (1503), a cambridge-i Christ’s College (1505) és St. John’s College (1511) megalapítása, valamint ~ bűnbánati zsolt-okról tartott beszédeinek 1509: megjelent gyűjteménye is, melyet élete során még 7x kiadtak. Továbbra is igénytelenül és szerényen élt, járta a betegeket és a szegényeket, gyakran személyesen adta föl a betegek szentségeit. Szerzetesi szigorban élt, naponta 4 órát aludt. Eu. egyik legkiválóbb kvtárát gyűjtötte össze, melyet halála után a cambridge-i egyetemnek szánt. Cambridge-ben fölállította a gör. és héb. tanszéket, 1511: meghívta a gör. nyelv prof-ának Rotterdami →Erasmus t, s 1516: maga is elkezdett gör-ül, 1519: héb-ül tanulni. A reformáció térhódításakor több kv-et írt a különböző eretnekségek ellen, s két Luther-ellenes beszéde is fönnmaradt. Amikor VIII. Henrik kir. (ur. 1509–47) minden eszközt fölhasznált, hogy a sp. Aragóniai Katalinnal fönnálló házasságát fölbontassa, ~ 1527. IX: kiállt e házasság felbonthatatlansága mellett. Ezzel magára vonta a kir. haragját, amit csak növelt, hogy a lordok házában szembeszállt az alsóházban megszavazott klérusellenes törvényekkel. 1529: egyhm. zsinaton lépett föl az ellen, hogy Angliában a kir-ra ruházzák a legfőbb egyh. hatalmat. 2x bebörtönözték, megpróbálták megmérgezni, puskagolyó csapódott be kvtára ablakán. 1534. I: megbírságolták. Egészsége meggyengült, székhelyét IV. 13: hagyta el utoljára, amikor VIII. Henrik esküt követelt Boleyn Annával kötött házassága érvényes voltának és legfőbb egyh. hatalmának elismerésére. ~ ezt Morus (Szt) Tamás sal együtt megtagadta. 3 nap gondolkodási idő után IV. 17: a londoni Towerba zárták. III. Pál p. (ur. 1534–49) a börtönben raboskodó ~t bíborossá kreálta. 1535. VI. 17: vitték először tárgyalásra, s felségárulás vádjával halálra ítélték. ~ a hosszú raboskodás során annyira legyengült, hogy székben kellett a vesztőhelyre vinni. Utolsó szavaival kijelentette: a szt kat. egyh-ért hal meg. Kérte, imádkozzanak érte, hogy a végsőkig állhatatos maradjon. Fejét póznára tűzve közszemlére tették. 14 nap után Morus (Szt) Tamás feje került a helyére. – 1886. XII. 9: b-gá, 1935. V. 19: sztté avatták. Ü: jún. 22. (Morus Szt Tamással együtt) – ~ Psalmi seu precationes c. művének Draskovich György zágrábi pp-nek ajánlott m. nyelvű fordítástöredéke (Bécs, 1572 k.) az OSZK tulajdonában.**

BS VI:997. – RMNy I:308A. – NCE V:946. – SzÉ 1984:281.

János, Gorzei, Szt, OSB (Vandiéres, 900 előtt–Gorze, 976. március 7.): apát, a →gorzei reform egyik elindítója. – Nemes v. szabad paraszt családban született. Metzben és St. Mihielben tanult, de apja korai halála miatt visszatért a családi gazdaságba. Szerzetesi hivatása kemény remeteéletre indította Argonne vidékén. Római útja és Montecassino megismerése sem tudta eltéríteni a remeteség eszményétől. 933: Metz pp-e hívta föl figyelmét a düledező Gorzéra, ahol 7 társával fogadalmat tett a →benedeki regula szerint; Einold lett az apátjuk. – ~ imádságos szelleme és aszkézisének keménysége túlment a regula követelményein, s másokat is magával ragadott. Kitűnt az atyák írásainak tanulmányozásában is. A kolostor gondnoka lett. I. (Nagy) Ottó cs. (ur. 936–973) 953: Abderrahman córdobai kalifa udvarába küldte. Einold halála után, 959: v. 960: apáttá választották. – Ü: febr. 27. **

SzÉ 1988:118. – BS VI:813 .

új, olvasni

János, Grande Román, Szt, OH (Carmona, Spo., 1546. márc. 6.- Jerez de la Frontera, 1600. jún. 3.): szerzetes. – Sevillában takácsmesterséget tanult, de miután dolgozni kezdett, hamarosan mély válságba került. Hivatása tisztázására egy évre visszavonult a közeli Marchena Szt Olalla remeteségébe. Végül úgy döntött, Istennek szenteli az életét. Lemondott a házasságról, és fölvette a Juan Pecador (‘Bűnbánó János’) nevet. Otthonába vett egy idősebb hajléktalan párt, gondozta őket, és rövidesen fölismerte, hogy hivatása a szegények és szükséget szenvedők szolgálata. 1565: Cadiz közelébe, Jerez de la Fronterába költözött, ahol új életet kezdett. Maga gondozta a rászorulókat, a királyi börtönben raboskodókat, a gyógyíthatatlan betegeket és a magukra maradt lábadozókat, akiknek alamizsnát is gyűjtött. Gyakorta megfordult a ferencesek tp-ában, ahol prédikált és lelkivezetőjével, egy ferences atyával találkozott. 1574. I: egy járvány idején fölszólította a szegyh. káptalant az utcára szorult betegek megsegítésére, s hamarosan kórházat is alapított, melyet fokozatosan bővített. A hozzá csatlakozókat Istenes Szt János statútumai alapján tanította, s újabb alapításokat nyitott Medina Sidoniában, Arcos de la Fronterában, Puerto Santa Mariában, San Lucar de Barramedában és Villamartinban. Pestisjárványban halt meg, a betegek gondozása közben maga halálos fertőzést kapott. – 1853: b-gá, 1996. VI. 2: sztté avatták. 1986: az új Jerez de la Frontera-i ppség védőszentje lett. Maradványait Istenes Szt Jénos Testvéreinek ~ról elnevezettjerezi kórházában tisztelik.**

János, Gualbert, Szt (Firenze, 1000 k.–Passignano, S. Michele Archangelo kolostor, 1073. júl. 12.): a →vallombrosaiak alapítója. – A Visdomini család sarja. Katona lett. Miután megkegyelmezett egyik rokona gyilkosának, egy látomás hatására életét teljesen a Megfeszített szolgálatának szentelte. Fogadalmat tett a firenzei San Miniato bencés apátságban, de az apát halála után, megtudva, hogy az új apát pénzen vette a hivatalt, elhagyta az apátságot. Csatlakozott az Arezzo melletti Camaldoliban Szt Romuáld frissen alapított remeteközösségéhez, majd Vallumbrosában camaldoli mintára saját közösséget szervezett, melynek priorja, 1038 k. apátja lett. A közösség szentségének hírére ~t fölkérték ktorok megreformálására és újak alapítására (pl. Moscheta, Passignano és a Firenze melletti Szt Salvius). ~ különös felelősséget érzett a szegények és betegek iránt, akik számára minden ktorhoz menedékházakat csatolt. A →cölibátus könnyebb megvalósítása érdekében a világi papokat is közösségi életre ösztönözte. Sikeresen harcolt a →simónia ellen, elérte Petrus Mezzabarba elmozdítását, aki II. Sándor p-tól (ur. 1061–73) megvásárolta a firenzei ppséget. Ettől kezdve ~t egész Itáliában az egyh. reform élharcosának tekintették. – III. Celesztin p. (ur. 1191–98) 1193: avatta szentté. Ü: júl. 12. – Segítségül hívják az ördögtől megszállottság gyógyítására.**

BS VI:1012 . – SzÉ 1988:371.

János, Hallgatag, Hallgató, Szt (Nikopolisz, Örményo., 454. jan. 8.–Szt Szabbász kolostor, Jeruzsálem mellett, 558.): püspök, remete. – Gazdag, befolyásos keresztény szülők gyermeke, korán elárvult. Apai örökségét szétosztotta a szegények között, tp-ot épített, s 18 évesen kolostort alapított, melyben 10 társával aszketikus életet kezdett, teol. tanulm-okat folytatott. 482: Kolonia pp-évé szentelték, de folytatta szigorú életmódját. 491: Konstantinápolyban panaszt tett Zénó cs-nál és Eufémiosz érs-nél az örm. világi hatóságok zaklatásai miatt, majd titokban a Szentföldre utazott. Novícius Szt Szabbász lavrájában Júda pusztaságában, ahol múltjáról és ppi méltóságáról mit sem sejtve a legalantasabb szolgálatra osztották be. Egy év múlva remetecellába költözött, csak a szombati, vasárnapi közös sztmisét látogatta; később gondnok. 499 k. Szabbász kezdeményezte pappá szentelését, de a pátriárka elutasította. ~ teljes magányban élt, majd 503: a lavrában kitört forrongás nyomán a Holt-tenger Ny-i partján fekvő Ruban-pusztaság egyik barlangjába költözött. 509: Szabbász hívására tért vissza. 512 k. egy parányi cellába záratta magát, melyet haláláig nem hagyott el többé (Szabbász halálakor sem). A hagyomány beszámol csodás gyógyításairól. Tanítványain és lavrabeli testvérein kívül is mindenfelől érkeztek hozzá segítségért és tanácsért. – Ü: máj. 13. **

SzÉ 1988:268.

János, Istenes, Szt, Ciudad (Montemor-o-novo, Port., 1495. márc. 8.–Granada, Spo., 1550. márc. 8.): rendalapító. – 8 é. korában megszökött otthonról, hogy Madridba menjen. Oropesában egy sp. pásztor befogadta, megtanította írni, olvasni, gazdálkodni. Amikor gazdája meg akarta házasítani, beállt katonának, ahol gyanú alapján halálra ítélték. Megmenekült, s visszatért gazdájához. Annak újabb házassági tervei elől beállt a török ellen harcoló seregbe. Bécs fölszabadítása után elbocsátották. Elzarándokolt →Santiago de Compostelá ba, Gibraltárban sztképeket árult, boltot vásárolt Granadában. 1539: Avilai (Szt) János prédikációjának hatására elajándékozta mindenét. Viselkedése miatt bolondokházába csukták. Miután elbocsátották, Avilai János biztatására minden erejét a betegek gondozására szentelte. Éjszaka fát gyűjtött, árából élelmet és orvosságot vásárolt a szegény betegeknek, házat bérelt, ott ápolta betegeit. Hamarosan híre terjedt, sok adományt kapott, s 1540: kórházat tudott nyitni Granadában. Munkatársaiból egyesületet alakított, melyből 1572: megalakult a legjelentősebb ffi betegápoló rend, az →irgalmasok . – 1690: sztté avatták. Ü: 1714 óta márc. 8. – XIII. Leó p. (ur. 1878–1903) a kat. kórházak védősztjévé nyilvánította. A gyógyszerészek mellett a könyvkereskedők is védőszt-jüknek tekintik.**

Pataky Nándor: A betegápoló irgalmas-r. tört. kifejlése. 1. köt. ~ élete. Eger, 1868. – Del Pozo, Luciano: ~ élete. Bp., 1932. – BS VI:740 . – SzÉ 1984:118.

János, Kalibita, Szt   →János, Kunyhós, Szt

János, Kapisztrán, Szt, OFM (Capestrano, Calabria, 1386. jún. 24.–Újlak, Valkó vm., 1456. okt. 23.): hithirdető, Magyarország védőszentje. – Apja a nápolyi kir. hűbérese. Kb. 10 é. Perugiában jogot tanult, ezután Nápolyi László kinevezte a kirság legfőbb bírósága elnökének. Egy perben igazságtalan ítéletre kényszerítették, mely egy ember életébe került – lemondott. 1412–14: Perugiában bíró, 1414: a város kormányzója. Perugia és Malatesta háborújában elfogták, megszökött, de ismét elfogták; ekkor határozott, 1416: belépett az obszerváns ferencesek közé. – 1418 u. Sziénai Szt Bernardin nal újra fölélesztették a vándorprédikátorságot; a kolduló és prédikáló barát életformát ~ vitte az Alpokon túlra, s 40 é. prédikált. Ahol megfordult, megreformálta a ktorokat, új konventeket alapított. IV. Jenő p. (ur. 1431–47) megbízásából 1442: Burgundiába és Flandriába, 1451: Közép-Eu-ba ment 12 szerz. kíséretében, röplapot írt a husziták ellen, beszélt a regensburgi és frankfurti birod. gyűlésen. Nincs még egy olyan szt, akinek életében oly sok csodáról készült volna jegyzőkv., mint ~éban. Inkvizítor volt a →fraticelli ellen. – Fölismerte, hogy a török veszély miatt Eu. s a kerség jövője Mo. megsegítésén múlik. 1455. V: Lendvára, VI. 5: Győrbe érkezett, ahol megkapta III. Callistus p. (ur. 1455–58) megbízását a török elleni hadjárat hirdetésére. 1456. II. 15: a budai vártp-ban Carvajal bíb-tól megkapta a p. keresztet. Callistus p. a török támadás kivédésére könyörgésként elrendelte a →déli harangszó t. VII. 4: kb. 150 ezer török 200 gályával és 300 ágyúval megkezdte Nándorfehérvár ostromát. ~ IV. 15: indult el Budáról, hogy meghirdesse a keresztes háborút, VII. 2: 22 ezren, VII. 12: 60 ezren csatlakoztak hozzá. →Hunyadi János, ~tól segítve VII. 14: megtámadta és szétverte a török hajóhadat. VII. 21–22: a nándorfehérvári csatában ~ lelkesedése magával ragadta a kereszteseket, s megfutamították a túlerőt. Az újlaki ktorban halt meg, testének a hódoltság idején nyoma veszett. – I. (Hunyadi) Mátyás kir. (ur. 1458–90) sürgette a Sztszéknél b-gá avatását, de ez csak 1690: történt meg. – XIII. Benedek p. 1724: sztté avatta. Ü: 1890: márc. 28., 1969: okt. 23. – →Jézus nevének litániájá nak szövegét egyesek ~nek tulajdonítják. – Ikgr. ferences ruhában, jobbjában kereszttel, baljában zászlóval ábrázolták, lába alatt néha legyőzött török (B. Vivarini képe, 1459, Párizs). – Magyarország oltalmazójaként tiszteljük (ünnepén kezdődött 1956: a m. nép szabharca!), védősztjüknek tekintik a keresztény harcosok. Nevét viseli a →Kapisztrán Szent Jánosról nevezett Ferences Rendtartomány. **

(Jakosics József): Synopsis collectanae vitae, mortis et operum divi Joannis a Capistrano... Budae, 1803. – Van Hecke, Josephus: Acta S. Joannis Copistrani ordinis minorum observantium S. Francisci. Bruxellis, 1860. – Kerval, Leon de: S. Jean de Capistran son siécle et son influence. Bordeaux–Paris, 1887. – ~ levelezése a m-okkal. 1444–1456 . Közli: Pettkó Béla. Bp., 1901. – Margalits Ede: Kapisztráni Szt J. iloki (újlaki, Szerém vm.) tp-ának restaurálása. Palánka, 1905. – Tagliakocius János: ~ csodás győzelme Nándorfehérvárnál 1456. júl. hó 22-én. ... ferencrendi szerz-nek Marchiai Szt Jakabhoz intézett levele nyomán... Ford. Kramer Bonifác. Kolozsvár, 1907. – Filó Károly: ~ élete. Bp., 1907. – Fitzgerald, Vincent: S. J. Capistran. London, 1911. – Zadravecz István: Kapisztrán. Színmű. Bp., 1921. – Pogátsa János: ~ okt. 23. sztkilenceddel és énekkel. Győr, 1922. – Ki volt nekünk Kapisztrán? Bp., 1922. – Bölcskey Ödön: Capistranói Szt J. élete és kora. 1–3. köt. Székesfehérvár, 1923–24. – Uő : Capistranói Szt J. élete. Bp., 1926. – Hősök és sztek . Uo., 1941. (Lovass Gyula: ~) – Csemegi József: Prédikált-e Kapisztrán J. a soproni bencéstp. kőszószékéről? Sopron, 1942. – BS VI:645. – Fügedi Erik: Kolduló barátok, polgárok, nemesek. Bp., 1981.– SzÉ 1984:621. – Kulcsár Péter: Kapisztrán János. Bp., 1987. – Puskely 1994:274.

János, Kenti, Szt, Jan Vacenga (Kenti, Krakkó m., 1397. jún. 24.–Krakkó, 1473. dec. 24.): egyetemi tanár. – 1413: bölcs-et és teol-t tanult Krakkóban. Az egy. legjobb tanulójaként elnyerte az elérhető összes fokozatot, s 1417: rögtön a teol. tanára. Pappá szent., rövid ideig Olkusban plnos, majd visszatért a krakkói egy-re, ahol haláláig tanított. Pártfogolta a szegényeket, gyalog elzarándokolt Jeruzsálembe (a mohamedánok között is prédikált) és 4x Rómába. 40 é. korától nem fogyasztott húst. Már életében számos csodát tett, ezek sírjánál is folytatódtak. – 1680: b-gá, 1767: sztté avatták. Lengyo. és Litvánia védősztje. Ü: okt. 20. **

Schütz IV:89.

János, Keresztes, Szt, Juan de Yepes, Szt Mátyásról nevezett, OCD (Fontiveros, Avila mellett, Spo., 1542. jún. 24.–Ubeda, 1591. dec. 14.): a sarutlan kármelita rend férfi ágának alapítója. – 3 gyermekes szegény család legkisebb fia. Atyja korai halála után munkát keresve költöztek Medina del Campo városába. ~ a fertőző betegek kórházában dolgozott, a jezsuiták isk-jában tanult. 1563: környezete számára váratlanul belépett a kármelita r-be, ahol a Szt Mátyásról nev . ~ nevet kapta. Újoncéve után 1564–68: Salamancában fil-t és teol-t tanult. A r-ben nem találta meg eszményét, ezért a teljesebb szemlélődést és a radikális Istennek szenteltséget keresve a →karthauziak hoz akart átlépni. Amikor azonban bemutatták Jézusról nev. (Szt) Teréz nek, aki már megalapította az avilai Szt József zárdát, ~ fölismerte, hogy az igazi Kármelben megtalálhatja szemlélődő hivatását. – 1568. XI. 28: Duruelóban (Avila mellett) 2 társával megkezdte a reformált (sarutlan) kárm. életet. Ekkor vette föl a ~ nevet. Új alapításai: Mancera del Abajo, Pastrana és Alcalá de Henares. E ktorokban újoncmester és elöljáró. 1572. V–1577. X. 11: az avilai Megtestesülésről nev. apácaktor gyóntatója és Szt Teréz segítője. – A régi szokások szerint élő „sarus” és a terézi új stílust követő sarutlanok között élesedő harcban ~t a sarusok elfogták, s 9 hónapig a toledói sarus Kármel egy sötét kamrájában tartották fogva. Lelki és fiz. kényszerrel akarták rávenni a sarutlan reform föladására. Fogságában írta első verseit, a ker. misztika nagy alkotásait. – 1578. VIII. 15: egy imádságban kapott biztatásra megszökött. Elöljárói Andalúziába küldték, ahol az El Calvario ktor elöljárója, 1579: a baézai Kármel rektora. 1581. III: az Alcalá de Henaresben tartott kápt-on kimondták az önálló sarutlan rtart. megalakulását, melynek a 3. provinciálisa lett. 1582: átvette a granadai de los Mártires ktor vez-ét. 1585: az andalúziai tart. helynöke. 1587. VII. 10: Cum de stato brevéjében engedélyezte, hogy a sarutlanok ált. helynököt válasszanak, akit azonban a rendi generális alá rendelt. 1588. VI. 18: Madridban tartották az első sarutlan r. nagygyűlést, melyen ~t választották gen-nak, ezután Segovia Kármelébe került. 1590. VI: a 2. madridi nagygyűlésen szembeszállt Niccolo Doria ált. helynök elgondolásaival. 1591: a madridi kápt-on ~t megfosztották minden hiv-ától és az andalúziai La Penuelába száműzték. Utolsó hónapjait súlyos betegen Ubedában töltötte. Halála után 2 évvel Segoviába vitték a testét. – 1675: b-gá, 1726: sztté avatták. 1926: egyhtanítóvá, 1952: a sp. költők védősztjévé nyilvánították. Ü: 1738: nov. 24., 1969 óta dec. 14. – Tanítása. ~ a Szentháromságos életben való részesedéshez vezető utat mutatja meg, s az Istennel egyesülő ember fájdalmait, nehézségeit, örömeit és boldogságát fejezi ki költeményeiben és azok lelki-teol. magyarázataiban. Az embert egyedül Isten képes boldoggá tenni. Isten egyedül elég, hozzá képest minden teremtmény semmi. Az aszkézis megnyitja az embert arra, hogy Isten szeretetét fölismerve és elfogadva hasonlóvá váljon ahhoz, aki előbb szerette őt. Mivel a szeretet föltételezi a megismerést, meg kell ismerni Jézus Krisztust, és általa Istent. ~nál az életszentség a Jézus Krisztussal való barátság útja, válasz az Ő szeretetére teljes önátadással. – ~ A Kármelhegy útja c. művében elmondja, hogy a léleknek, aki föl akar jutni az Istennel való együttlét hegyére, mit kell gyakorolnia és milyen módon kell viselkednie. A lélek sötét éjszakájában az előzőt kiegészítve arról ír, hogy Isten maga jön az Őt kereső lélek elé, Ő tisztítja meg és emeli magához. Hangsúlyozza, hogy a sötétség a hit elengedhetetlen velejárója, s Isten olykor lelki sötétségen keresztül viszi előre a lelket. A Szellemi Páros Ének toledói fogsága idején született, s annak a léleknek fájdalmát és ujjongását énekli meg, aki már eljutott az Istennel való bensőséges egyesülésre. Az Istennel való egyesülést ~ nemcsak az szerz-ek számára tartotta elérhetőnek. Ezért az Élő szeretetláng c. költeménye s annak magyarázata egy világban élő leleknek készült. –

M: 20 szimbolikus költ., románc és dal (956 verssor). Legismertebbek: A sötét éjszaka dala, Hová rejtőztél el szerelmem?, Élő szeretetláng, A pásztorlegényke. – Tanácsok és a lelki életre vonatkozó elvek . (kb. 200 rövid mondás, némelyik szállóige lett) – Óvatossági szabályok . (Rövid és bölcs szabályok a világ, az ördög és a test veszedelmei ellen) – A tökéletesség elnyerésére vonatkozó 4 tanács . – 33 levele maradt meg. A Kármel reformjára vonatkozó legértékesebb leveleket a belső viszályok éveiben maguk a címzettek semmisítették meg. – A Kármelhegy útja . – A lélek sötét éjszakája . (az előző mű folyt. a szemlélődő életről) – Szellemi Páros Ének . – Az élő szeretetláng . – Kiadva: Obras Completas de ~. Madrid, 1993. – M-ul: ~ művei. 1–2. köt. Ford. Szeghy Ernő OCD. Bp., 1926; Győr, 1995. – Útmutató a tökéletes lelki életre. Ford. Endrődy László. Bp., 1940. – Aranymondásai (maximái) az év minden napjára. Ford. Hárs Ágoston Ferenc. Uo., 1941. – Lobogó istenszeretet . ~ kisebb művei. Ford. uő. Keszthely, 1944. – A lélek éneke . Ford. Takács Zsuzsa. Bp., 1988. Szabó Kristóf OCD

Haás Ágoston: ~ első sarutlan karmelita élete. Sp-ból szabadon ford. Győr, 1891. – Bruno, A. Jésus-Marie OCD: ~ életrajza. Ford. Szeghy Ernő. Keszthely, 1936. – Stein, Edith: A kereszt tudománya. ~ról írt tanulm-ok. Ford. és utószó: Széll Margit. Bp., 1981. – BS VI:701 . – P. Krizogono di Gesu OCD: Vita di ~. Róma, 1984. – SzÉ 1984:713. – Ruiz, Federico: Bevezetés ~ tanításába. Ford. Puskely Mária. Eisenstadt, 1987. – Wojtyla, Karol: A hit ~ szerint. Bp., 1991.

János, Kunyhós, Szt, Kalibita (Konstantinápoly, 428 k.–Konstantinápoly, 450 k.): remete. – Atyja előkelő cs. hivatalnok Konstantinápolyban. Legendája szerint ~t szülei világi pályára szánták, benne azonban nagyon korán felébredt a szerz. hivatás. 440 k. megszökött a közeli Ireneon ktorba. 447 k. a honvágy visszavitte szülei házához, de nem fedte föl kilétét. Életének utolsó 3 évét koldusként a ház közelében egy kunyhóban töltötte. Halála előtt anyja fölismerte, a karjaiban halt meg. Szülei a kunyhó helyén kpnát építtettek, s vagyonuk nagy részét szétosztották a szegények között. – ~ testét 1204: Rómában, a Tiberis folyó szigetén tiszt-ére emelt tp-ban helyezték el. Ü: jan. 16. **

Schütz I:62. – BS VI:640.

János, La Landei, Szt, SJ (Dieppe, Normandia–Kanada, 1646. okt. 19.): misszionárius, a →kanadai vértanúk egyike. – A hódítók között érkezett Kanadába. Megismerkedett a jezsuita misszionáriusokkal, és jelentkezett segítő testvérnek. Jouges (Szt) Izsák SJ vette maga mellé, amikor az irokézek közé indult. Vele együtt fogták el az indiánok, s ugyanúgy megkínozták, mint Izsák atyát. Együtt haltak meg.**

SzÉ 1984:707.

János, Lajtorjás, Szt, Climacus (Palesztina, 579–Sinai hegy, 649): aszkéta, lelki író. – 596 k. a Sinai-hegy környékének egyik ktorába vonult, Martirius szerz. növendéke. 600 k. remeteéletet kezdett, de a ktorral sem szakította meg a kapcsolatot. Barlangja a betlehemi istállóra emlékeztetett, életrajzírói szerint inkább az étel látásából, mint használatából táplálkozott. Sokan kérték tanácsát, imádságait. Egy alkalommal a felesleges beszédre figyelmezették, ezután egy éven át nem szólalt meg. 640 k. megválasztották elöljárónak, vezetése alatt fölvirágzott a ktor. Halála előtt a vezetést átadta öccsének, Gergelynek, s visszavonult barlangjába. – Egy barátja kérésére kv-et írt a lelki életről Az égbe vezető lajtorja c., ~ innen kapta nevét. Ebben a szerz. életet a földet az éggel összekötő (Jézus názáreti életére utaló), 30 fokú lajtorjaként írja le. Lat., szír, arab, örmény, ószláv mellett számos modern nyelvre is leford. Művével jelentős hatást gyakorolt a későbbi gör. aszketikus szerzőkre, főleg a →hészükiazmus képviselőire. – Ü: márc. 30. – Szárazság idején mint esőcsinálót hívják segítségül.**

Schütz I:317. – BS VI:664. – NCE VII:1045.

János, Leonardi, Szt (Diecimo, Lucca mellett, 1541/43–Róma, 1608. okt. 8.): hitoktató, rendalapító. – Giacomo Lippi és Giovanna asszony 7. gyermeke. 1553–58: Villa Basilica pléb. isk-jába járt, majd gyógyszerész-tanonc Luccában, ahol belépett a Colombini laikus társulatba. Sikertelenül kérte fölvételét a ferencesekhez. Gyóntatója tanácsára 26 é. korában teol. tanulm-okat kezdett. 1571. I. 6: mondta első szentmiséjét. Prédikátor és gyóntató a máltai lovagrend S. Giovanni della Magione-tp-ában, ahol a Colombini tagjai segítségével a trienti zsin. tanításának népszerűsítésére hitokt-t szervezett gyermekeknek. Rövidesen az egész városban tanított, felnőtteket is, tanítását és módszerét 1574: írásba foglalta. Laikusokból megalapította a Keresztény Tanítás Társaságá t, mely 1604. XII 7: pápai jóváhagyást kapott. Több itáliai városban, köztük Nápolyban telepedtek meg. Luccában (különösen farsang utolsó napjaiban) terjesztették a →negyvenórás szentségimádás t és a gyakori szentáldozást. ~ 1574. IX. 1: megalakította a Szűzanya Megreformált Papjainak Testvérületé t (mely →Isten Anyjának Reguláris Klerikusai néven 1614: nyert végső formát). Számos támadás ellenére 1581: ppi jóváhagyást nyertek, ~t 1583: ált. elöljáróvá vál. Miközben a p. jóváhagyásért járt Rómában, megrágalmazták és száműzték Luccából. A pápák megbízásából kényes diplomáciai ügyekben járt el: joghatósági vitákat tisztázott, rendi reformokat hajtott végre (pl. vallumbrosaiak, szerviták). 1601: a kongr. Rómában is házat nyitott. Amikor Luccában másodszor is ált. elöljárónak választották, lázadás tört ki, mire visszamondta a megbízást. A belső viszályokat →Baronius bíb. protektor segítségével sikerült megoldani, aki a luccaiak minden tiltakozása ellenére támogatta ~ ált. elöljárónak választását. ~ G. B. Vivesszel 1603: missziós intézményt alapított, melyből később a Collegium Urbanum Propagandae Fidei bontakozott ki. Barátja volt Néri (Szt) Fülöp és Kalazanci (Szt) József . – Utolsó éveit Rómában töltötte. A S. Maria in Portico-tp-ban temették el, majd átvitték a S. Maria in Campitelli-tp-ba. – 1861. XI. 10: b-gá, 1938. IV. 17: sztté avatták. Ü: okt. 9 .**

BS VI:1033 . – SzÉ 1984:584.

János, Lodi, Szt, OSB (Lodi, Itália, 1025–30 között–Gubbio, 1105, szept. 7.): püspök, remete. – Kiváló képzést kapott a szabad művészetekből, majd szigorú remeteéletet kezdett. 1065 k. Fonte Avellanában fölszentelt papként lépett egy remeteközösségbe. Munkatársa és útitársa lett Damjáni (Szt) Péter nek, aki két írását ~nak címezte és megbízta irod. műveinek feldolgozásával. ~ megírta mestere életrajzát. 1080 u. prior Fonte Avellanában. 1104: Gubbio pp-évé választották, de hamarosan meghalt. A gubbiói szegyh-ban temették el. – Ü: szept. 7. **

BS VI:822 . – NCE VII:1059.

János, Mathai, Szt (Faucon, Provence, 1160. jún. 23.–Róma, 1213. dec. 17.): rendalapító. – Nemesi családból származott. Aix-ben és Párizsban tanult, teol. magister. Mauritius v. Sully, Párizs pp-e szent. pappá. A pp. kpnájában mutatta be első miséjét, melyen a hagyomány szerint elragadtatásban egy angyalt látott, aki egy keresztény és egy szaracén rabszolga fején pihentette a kezét. ~ visszavonult a Meaux melletti vadonba, Valois (Szt) Félix hez. Miután újabb jelet kaptak, 1197: megalapították a →trinitáriusok rendjét a mórok által Afrikába hurcolt ker. rabszolgák kiváltására. A r-et III. Ince p. (ur. 1198–1216) 1198 k. hagyta jóvá (a legenda szerint azt követően, hogy tétovázása közben neki is megjelent az angyal). A rend öltözete az angyal látomásbeli viselete: fehér öltöny, mellén kék–vörös kereszt, fekete köpeny, kerek kalap. ~ az első ktort Cerfroidban (Fro.). Ezt követték a római, majd (különösen ~ halála után) itáliai, spo-i, fro-i, angliai, skóciai, íro-i, port-i alapítások. A foglyok kiváltására indított első expedícióban 1201: ~ nem tudott részt venni (a pápa mással bízta meg), de 1202: 100, 1210: 120 kiszabadított rabbal tért vissza Tuniszból. 1210 u. Rómában telepedett le. – Ereklyéit 1655: Madridba vitték. 1655: b-gá, 1694: sztté avatták. Ü: febr. 8. **

Schütz I:151. – BS VI:828 . – NCE VII:1060.

János, Nepomuki, Szt, Wolfflin (Pomuk, Cseho., 1350.–Prága, 1393. máj. 16.): érseki helynök, a gyónási titok vértanúja. – Jogot tanult. Mint Prága érs. helynökét és ismert szónokát IV. Vencel kir. neje gyóntatójául választotta. A kir. egy mérgezési merénylet után meg akarta tudni, mit gyónt ~nak a felesége. Mivel ~ nem szegte meg a gyónási titkot, a király megkínoztatta és a Moldvába dobatta. Csodás fényjelenség mutatta meg a kirnénak, hol keressék ~ tetemét; a másik legendaváltozat szerint a Moldva apadt le annyira, hogy megtalálhassák. – A prágai Szt Vid-szegyh-ban temették el. 1729: avatták sztté. 1719: sírja fölnyitásakor a nyelvét épen találták. Ü: máj. 16. Attrib-ai : feszület, pálmaág, nyelv. – ~ Cseho. patrónusa. Védősztjüknek tekintik a gyóntatók (főként a jezsuiták), ügyvédek, bírók, jogászok, tanítók, újságírók (akiknek hivatásában különös szerepe van az igazmondásnak és a fegyelmezett nyelvnek). ~ a hidak, vízimalmok, hídépítők, vízenjárók és más, a vízzel kapcsolatos foglalkozást űzők védőszentje is, véd a vízbe fulladástól. – Ikgr . A kk-ból nem maradt fönn ábrázolása. 1620–30: a prágai dóm kapuján ~ a cseh nemz. sztek között szerepel. Eu-szerte főleg hidakon állították föl szobrát (a prágai Károly-hídon J. Brokoff szobra). Gyakran szerepel gyóntatószékek homlokzatán. 1736: a prágai Szt Vid-dómban állították föl szarkofágjára F. von Erlach terve alapján nagy ezüst síremlékét. Kanonoki ruhában, karingben és birétumban ábrázolják. Feje körül gyakran van 5 csillag, mert amikor a vízből kiemelték a holttestét, fény ragyogta körül. Kultusza a 18. sz: a jezsuiták révén megelevenedett a Habsburg uralkodók orsz-aiban és No-ban. E korból maradt fönn ~ életét bemutató ciklus is (München, ~-tp.). – Mo-on ~ a barokk jámborság és népi vallásosság kiváltságos alakja. A nép ajkán ~ Nepomuci, Neszepuszi János. Tiszt-ére jezsuita vezetéssel jámbor társulatok alakultak, főként Temesváron (1724), Kalocsán (1750), Kőszegen (1761) és Győrött virágoztak. Tagjaik fogadalommal kötelezték magukat az emberek jóhírének gyarapítására és védelmezésére, s a pletyka és rágalom elleni küzdelemre. – E társulatok mellett főleg a vízenjárók választották patrónusnak. A kultusz egyetemességére jellemző, hogy szinte fölváltotta és feledtette Szt Miklós és (főként a vízimolnároknál) Szt Katalin kk. tiszt-ét, melyet a hitújítás is megtépázott. A 18. sz. „modern” sztjei közül ~ tiszt-ére sztelték a legtöbb új tp-ot, kpnát, oltárt. Ezek a titulusok hazánk hódoltság utáni újjátelepülésére, társad. összetételére is jellemzők. A kultusz először a jezsuita városi közp-okban (Buda, Székesfehérvár, Besztercebánya, Temesvár), a ném. lakosság körében tűnt föl, de a szakrális kordivat hatására népünk körében is kedveltté vált. – A Szentháromság és Szeplőtelen Fogantatás mellett (olykor ezeknek hódoló mellékalakjaként) ~ szobra az egyik legjellegzetesebb téralkotó eleme a m., ill. közép-eu. barokk városképnek. Megtaláljuk egykorú házak homlokzati fülkéjében, útfélen, kutak, hidak mellett, magukon a hidakon, kompok tövében, vízjárta helyek szélén is. Magyaróvár köztéri szoborkompozíciója (1744) a legnagyobb hazai ~-emlékünk domborműves jelenetekkel: hallgatja a kirné gyónását, a kir. ppséggel kínálja meg, a Moldvába ölik. Egyúttal pestisemlék is: Antal, Sebestyén, Károly szobrát, Rozália domborművét is ott látjuk az alkotáson, mely háromszögű alaprajzával a Szentháromságra is emlékeztet. – ~ első szegedi szobrát a 18. sz: a sztté avatás után állították a vár előtt, a tiszai hajóhídnál. Felsővárosban hatalmas köztéri szobra állt az 1879-es nagyvízig, melyet ~ napján fölvirágoztak, szívalakú lámpáját kivilágították. Mivel a fuvarosok várakozó helye volt a tér, ~ az ő védősztjük is lett. – Hidakon álló szobrai közül jellegzetesebbek: Vác (Gombáspatak, 1758, Würth Ferenc knk. állította); Pozsony (a Szt Mihály kapu hídjánál, 18. sz. eleje, Mihály arkangyallal), Pápa (1753), Cikó (18. sz.), Vassurány (18. sz.), Tata (1770; 1945: elpusztult), Diszel (18. sz.), Örvényes (1800), Bátaszék, Bár, Romhány . – Malmokat is ajánlanak ~ oltalmába (1758: Tatán Nepomucénus -malom). –

A m. parasztbarokk meghittségét idézi Fegyvernek hatalmas árok szélén álló szobra. A Szentháromság barokk eszmevilágára emlékeztető, 3 lábon álló tetőzet alatt ~ ereklyeként tisztelt nyelvét ajánlja föl a Szűzanyának (1775). Háromszög az alaprajza a gyöngyösi Nagypatak partján álló ~-kpnának, melyet 1736: jezsuiták építettek. A szakrális parasztépítkezés remeke Apátfalva szobra a Maros közelében (1824). Fölötte 4 fehérre meszelt, tornác módjára képzett oszlopon nád-, ill. zsindelytető. Hasonló volt Tápé szobra is, de falazat helyett rostélykerítés vette körül; áthelyezésével minden helyi zamata elveszett, a faluképből kiesett. E szobrokhoz az ünnepen és nyolcadán egészen a legújabb időkig a tp-ból körmenet indult. Mint mondogatták: „a Szt Jánost járták”. Itt énekeltek és a szt litániáját végezték el, majd a szobrot megkoszorúzták. Az egyik hevesi faluban egy kislány búcsú alkalmával koszorút tett ~ szobrára. A koszorú esztendőre újra kivirított rajta. A váci molnárcéh mesterei a 19. sz: a sztnek a révnél álldogáló kőszobrára kövér virágkoszorúkat fontak, a ragyogóan kivilágított malmokban szólt a muzsika. ~ védősztje volt a pestbudai dereglyéseknek, hídvámosoknak, vízimolnároknak. Ez utóbbiak a napot úgy ünnepelték meg, hogy előtte való este kivilágították és földíszítették a dunai malmokat, s zeneszó és mozsárdörgés közben vízre bocsátottak néhány kivilágított csónakot. A hajóhíd közepén álló ~-képet zöld gallyakkal és virágokkal földíszítették. A lámpákkal is kivilágított kép előtt sokan ájtatoskodtak. A partokon éjfélig folyt a lövöldözés és rakétaeregetés. Baján szinte napjainkig virágzott a →jánoskaeresztés : a vízi körmenet a kpnától a Sugovicán végig a főtérig vonult, itt nagy sokaság várakozott zenekarral, s kezdődött a mulatság halpaprikással, mellyel az érdemesebb résztvevőket vendégelték meg (az 1990-es évek végén ismét szokássá vált bajai halászléfőző verseny és játékok a jánoskaeresztés emlékeinek fölelevenedése). Az ünnepség után a Jánoskát, vagyis ~ szobrát csöndben visszavitték a kpnába. Itt még hétnapos ájtatosság következett. Eleinte csak a vízimolnárok ünnepeltek, hamarosan azonban az egész ottani vízitársad. számon tartotta. – A mohácsi kompot ~ estéjén májusfa ágaival díszítették föl. A szt szobrát a közepére állították, fölvirágozták és lampionokkal világították ki. A kompot egy hajó fölhúzta Lajos kir. emlékművéig, onnan ereszkedett le szép lassan a révig. A hajón fúvósok muzsikáltak. Az egész város kint volt ilyenkor a Duna partján. A paksi vízenjárók a kompon mondattak ünnepi misét. Az áldomásozás belenyúlt az éjszakába. Apatin és Ercsi népe régebben kis fatutajokra ragasztott égő, világító gyertyát eresztett az ünnep estéjén vízre. Dunaharaszti víziünnepe a Moldva éjszakai tündöklését akarta idézni. Az ünnep estéjén a hívek a Dunára mentek le, ahol egy négyzetalakú deszkán egy-egy szál gyertyát gyújtottak, s vízre eresztették. Közben énekeltek, elmondták a szt litániáját, esetleg az olvasót imádkozták mindaddig, amíg a gyertyák fénye el nem lobbant v. a nádasban el nem tűnt. A Duna partján álló egykori győri ~-szoborhoz a helybeli vízenjárók hozzátartozói különösen akkor jártak ki imádkozni, amikor a folyón vihar dúlt és övéik ott küszködtek. A vízközi Győrben a kultusz mindig virágzott. A régi Rábca-hídnál, a vámházzal épült össze egy kpna ~ tiszt-ére, amelynek gondviselője a mindenkori vámos volt. – A jezsuiták székesfehérvári tp-a ~nak alighanem legszebb hazai egyháza (1751). A ~ megdicsőülését ábrázoló főoltárkép Sambach hatalmas freskója: alján a lelkiismeret mardosó kígyójával egy rongyos ifjú oszlophoz támaszkodva, a megbocsátásban reménykedve. A lépcsőn egy szakállas ffi töpreng magában. A hagyomány szerint ez Vánossy Lőrinc kir. harmincados, aki törv-telen úton hatalmas vagyont harácsolt össze. Ebből jezsuita fia, aki a freskón szintén látható, százezer Ft-ot ajánlott volna föl apja bűneinek kiengeszteléséül a tp. építésére. – A Koháry család építtette Hontszentantal kpnájában ~ oltárát. A kastély homlokzati freskóján ~ a család oltalmazójaként jelenik meg. Monostorapáti tp-ában freskócikluson (1759) szerepelt. A szakrális kordivatra vall, hogy 1731: a kamalduliak új majki remetesége is ~t választotta védősztjének. – Igen szép a székesfehérvári szem. Kármelhegyi Boldogasszony-tp. és a szentsimoni egyh. epitáfiumszerű ~-kompozíciója. –Gyóntatószékek homlokzatán látható Nagymányok, Sárkeresztúr tp-ában. – 2 piar. isk-dráma előadásáról maradt fönn adat: Idea confessariorum, Pozsonyszentgyörgy, 1725; De Sancto Joanne Nepomiceno, Privigye, 1728). M–lat. szövegű operáját Győrben 1749: adták elő: Megsértődött ártatlanság, a kiért Istennek ereje bosszút állt. c-mel.88

Filó Károly: ~. Bp., 1907. – Wiener Geschichtsblätter 1971:26. (W. Brauneis: Johannes von Nepomuk – Ikonographie u. Verbreitung) – Bálint I:370. – BS VI:847. – Sachs 1980:198. – SzÉ 1984:771.

János, Ogilvie, Szt, SJ (Banffshire, Skócia, 1579.–Glasgow, 1615. márc. 10.): vértanú. – Előkelő skót klán tagja. Kálvinisták nevelték, apja 13 é. korában Fro-ba küldte tanulni, ahol rendszeresen részt vett a kat–ref. hitvitákon. 1596: a lőveni skót koll-ban katolizált. 1598: kb. fél évig a regensburgi skót bencéseknél, majd az alamóci jezsuita koll-ban tanult, ahol 1599: felvételét kérte a JT-ba. Egy pestisjárvány miatt XI. 5: Brünnben kezdte meg a noviciátust (ahol egykor Campion [Szt] Ödön is novic. volt). 1602–06: Grácban tanult, 1601. XII. 26: ott tett fog-at. Megismerkedett Pázmány Péterrel, aki a koll. tanára volt. Alamócon és Bécsben folytatta tanulm-ait, 1610: Párizsban pappá szent. Rouenba küldték, de kérésére 1613: John Watson néven titokban Skóciába utazott misszióba, ahol ekkor r.k. pap befogadása felségárulásnak számított. Edinburgh-ban W. Sinclair ügyvéd befogadta legidősebb fia házitanítójának (a fiú később jezsuita lett). Titokban misézett, gyóntatott, meglátogatta a kat. foglyokat. Glasgow-ban, ahol egy özvegyassz. rejtegette, elárulták. 1614. X. 14: fogták el, kínvallatásakor nem árulta el a kat-ok nevét. Jakab kir. (ur. 1603–25) 5 kérdést küldött ~nak, ezek után nyilvánosan fölakasztották; a tömeg megátkozta a hóhért, ~t vt-ként emlegette. – 1929. XII. 22: b-gá, 1976. X. 17: sztté avatták. Ü: márc. 10., a rendben febr. 20. **

Jablonkay Gábor: A hit hőse. B. Ogilvie J. Jézustársasági skót vt. Bp., 1930. – BS IX:1132 . – Lukács 1978:743. – SzÉ 1988:133.

János, Olajbafőtt, Szt   →Olajbafőtt Szent János

János, Orsini, Ursini, Ursinus, Szt (Róma, 1032.–1111 e.): megyéspüspök. – Gams nál 1062–1111: traui mpp.; a MA -ban 1066: János, 1089: János, 1104–11: János 3 külön személy. – Patricius családból származott, pappá sztelték, korán bekerült a pápai udvarba. II. Sándor p. (ur. 1061–73) Dalmáciába küldte követül szakadás megszüntetésére. Johannes bíb. legátus 1064: Trau pp-évé sztelte. 1105: Zára Velencéhez pártolása miatt Könyves Kálmán kir. (ur. 1095–1116) serege ostromolni kezdte a várost, ~ bírta rá a záraiakat a meghódolásra és óvta meg Traut. A Szt Lőrinc szegyh-ban temették. Ü: a város védősztjeként nov. 14. – Utóda a traui széken a MA-ban 1187: Mihály, Gamsnál 1112–23: N. N., majd 30 é. üres, 1151 k. Maccarelli Dessa.88

Gams 1873:424. – Balics 1888:46. – BS VI:1046.

János, Padilla de, Szt, OFM (Andalúzia, Spo., 1500 k.–Herington, Kansas, 1542 k.): misszionárius, vértanú. – 1528: érkezett Mexikóba. 1529–30: elkísérte Nuho de Guzmán expedícióját Új-Galíciába. 1533: Tehuantepecbe ment, hogy Hernando Cortez segítségére legyen. Poncitlanban és Tuchpanban az indiánokat térítette, Zapotlanban, Tamazulában és Tulantzingóban ferences ktort alapított. 1540: elkísérte F. Vazquez de Coronado expedícióját Új-Mexikóba. 1542: Coronado visszatérésekor az indiánok között maradt, majd kíséretével a mai Kansas ter-ére ment. Itt lett vt.**

NCE X:858.

János, Remete, Szt († 394): remete. – Ácslegény Egyiptomban. 25 é. korában egy öreg pusztai remete tanítványa lett, kitűnt engedelmességével. Egy meredek hegy oldalában cellába falaztatta magát, csak keskeny ablaknyíláson át érintkezett a külvilággal. 50 éven át szombaton és vasárnap fogadta a tanácsért hozzá fordulókat, nőket soha.**

Schütz I:309.

János, Sarkander, Szt (Skoczów, 1576. dec. 20.–Olmütz, 1620. márc. 17.): pap, vértanú. – Nemesi családból származó édesanyja 1589: megözvegyült, s 5 gyermekével a morvao-i Přiborba költözött. ~ itt kezdte meg tanulm-ait. 1593: az olmützi jezsuita koll. növendéke. 1597: Olmützben, 1599: Prágában fil., 1604: Grácban teol. hallg. 1606: megszakította tanulm-ait és megnősült, de házassága (vsz. lutheránus felesége halála miatt) nem tartott sokáig. 1607: levizsgázott teol-ból és fölvette a kisebb rendeket. 1608. III: pappá szent. Boskovicében (a →cseh testvérek egyik fő telepe) lelkipásztor, 1616: Holešovban plnos és Lobkowitz Popel László morvao-i helytartó gyóntatója, akit 1618: a cseh prot. nemesek fölkelése után bebörtönöztek. 1619. VII: ~nak is menekülnie kellett, előbb Krakkóba, majd Cz è stochowába végül a Lobkowitz család birtokára, Rybníkbe ment. XI: Lobkowitz hívására visszatért Holešovba. 1620: a kat. papok ellen indult üldözés során elfogták. Árulás vádjával Olmützben bíróság elé állították és megkínozták. Sérüléseibe egy hónap múlva belehalt. – IX. Pius p. 1859. IX. 11: b-gá, II. János Pál p. 1995. V. 20–22: cseho-i látogatásán sztté avatta. Ü: márc. 17. **

BS XI:654. – SzÉ 1988:160.

János, Vianney, Szt, Jean-Baptist-Marie (Dardilly, Lyon mellett, 1786. máj. 8.–Ars, 1859. aug. 4.): az „arsi plébános”. – Gyermekként a →francia forradalom idején megtapasztalta az egyh. üldözését. Isk-ba ritkán járt, apjának kellett segítenie a mezőn, ezért alig tanult meg írni és olvasni. A tanulásban nem volt tehetséges, amit megtanult, gyorsan elfelejtette. Ecully plnosa, Balley abbé azonban fölfigyelt jámborságára, maga mellé vette és fölkészítette a papszentelésre. Besorozták a napóleoni hadseregbe, de megszökött. A szemináriumi vizsgán először megbukott. 1815. VIII: Grenoble-ban szentelték pappá. Balley abbé káplánja, aki gyóntatójává választotta, s bevezette az imádságba és az aszketikus életbe. 1818. II: Balley abbé halála után plnosh. Arsban. 1820: súlyos lelki válságon ment át, részben rendkívül szigorú vezeklése miatt. Kérésére áthelyezték Salles-ba. A Saone folyó áradása és néhány arsi, megtért híve tiltakozása miatt azonban nem tudott elutazni, mire másodszor is „eljegyezte magát” Arsszal. Fölújította a tp-ot, gyóntatóként részt vett a környékbeli falvak népmisszióin. Híre elterjedt a környéken, sokan utaztak el hozzá Arsba is tanácsát, lelkivezetését keresve. Miután néhány család át is települt a faluba, lassanként saját népe is kezdte elismerni. Miután azonban megvádolták egy lányanya megrontásával, egyre több bírálatot kapott. Éjszakánként súlyos kísértései voltak, alig tudott aludni. 1826: az arsi isk-t szegény és kitett kislányok otthonává alakította át, hittant tanított nekik. Az otthon anyagi gondjai haláláig elkísérték. Belső elhagyatottságában másodszor is áthelyezését kérte, de ismét meggondolta magát. 1832: a kolerajárvány elkerülte Arsot, ettől kezdve újra egyre többen jöttek gyónni ~hoz, a környező falvakban gyorskocsi-szolgálatot is szerveztek. Kevés szabadidejében ~ imádkozott és ostorozta magát. 1843: nagyon súlyosan megbetegedett. Gyógyulása után sikerült elmenekülnie, de utánamentek, s erőszakkal visszavitték. Teol. műveletlensége miatt képzett segítőtársat kért és kapott, de kp-ja erőszakosságával 7 éven át sok szenvedést okozott ~nak. Az Arsba zarándoklók száma ekkoriban már megközelítette az évi százezret. ~ számos csodát és gyógyítást művelt köztük. Tb. knk. lett, 1855: lovaggá ütötték, ~ azonban mindvégig meg volt győződve „semmiségéről”. Önfeláldozó élete s külső-belső küszködései fölemésztették erejét. – X. Pius p. 1905: b-gá, XI. Pius p. 1925. V. 31: sztté avatta, 1929: a plnosok védősztjévé nyilvánította. Ü: aug. 9., 1960: aug. 8., 1969 óta aug. 4. **

Monnin Alfred: A sztség hírében. 1859: elhunyt Vianney János-Mária Ars-i plnos életrajza. Ford. Galambos Kálmán. Bp., 1874. – Laczika Ferenc: B. Vianney J. ars-i plnos élete (1786–1859). Uo., 1925. – Trochu, Francis: Az Ars-i plnos. Vianney Szt János-Mária-Baptiszta (1786–1859). Ford. Árvay-Nagy Bálint. Uo., 1932. – Monin abbé [Alfred]: Szól az arsi szt. Ford. Vácz Jenő. Uo., 1937. – BS VI:1040 . – SzÉ 1984:403.

János, B., OFM (†Baja, 1247 k.): tartományfőnök. – Vsz. francia származású. Itáliai egyetemeken tanult, majd belépett a r-be. IX. Gergely p. nevezte ki az első magyar ferences rtart. főnökévé. A tatárdúlás (1241–42) után IV. Béla lelki tanácsadója, bizonyára nagy szerepet játszott abban, hogy a király ferences harmadrendi lett. Sokat tartózkodott a Szerémségben, ahol több ktort is alapított. A ferences levtár adatai szerint életében számos csodát tett, halottat is föltámasztott.**

Puskely 1994:223.

János (†844 u.): II. Sergiussz al (ur. 844–847) szemben 844. I: ellenpápa. – Róm. diákonusként IV. Gergely (ur. 827–844) halála után a néptömeg támogatásával elfoglalta a lateráni palotát. A róm. nemesség uakkor II. Sergiust választotta p-vá, aki megvédte ~t a kegyetlen büntetéstől és ktorba küldte. I. Lothar cs. (ur. 840–855) a fiát, Lajost küldte az ügy kivizsgálására, és Sergiust ismerte el törv-es p-nak.T.J.

LThK V:988.

János (11. sz.): megyéspüspök. – A MA -ban 1088, Mendlik nél és Gams nál 1082: veszprémi pp. – Utóda 1091: a MA-ban és Gamsnál Almár, Mendliknél Kozma .88

Mendlik 1864:49. (6.) – Gams 1873:386. – Balics I:200.

János (12. sz.): megyéspüspök. – A semat -ban 1140–47, a MA -ban 1140–48, Gams nál 1142–46: pécsi mpp. – Lehetséges, hogy 1139: ~ a kir. kpna ispánja. – Utóda 1148: Anthimius .88

Haas 1845:281. (7.) – Schem. Qu. 1857:9. (7.); 1940:7. (7.) – Mendlik 1864:63. (1142: pp.) – Gams 1873:376. (7.)

János (12. sz.): megyéspüspök(?). – A MA -ban 1148, Gams nál és Mendlik nél 1148–56: csanádi mpp. Újabb összeállításokban nem említik. Utóda Gamsnál 1156: Ulkov(?), ill. 1156: István .88

Mendlik 1864:93. – Gams 1873:370.

János (12. sz.): megyéspüspök. – Durdik (1866) listáján 1156: a 3. pp., a semat -ban is ekkor nyitrai mpp., de a névsorban a 4. – Utóda 1168–98: Edvard. 88

Mendlik 1864:55. (3.) (1156: pp.) – Idők Tanúja 1866. IX. 26. (3.) (Durdik) – Gams 1873:375. (Pál [1137] és Tamás [1165] között 1156: ~ a pp.) – Schem. Nitr . 1914:8. (4.) (1156: pp.)

János (12. sz.): megyéspüspök. – A MA -ban 1180, a semat -ban 1181, Gams nál 1181–96: váradi mpp. A nevén kívül semmit nem tudunk róla. A váradi egyhm. ezekben az években lett a kalocsai érs. suffr-a. – Utóda 1186: Vata .H.L.

Mendlik 1864:82. (1181–96: váradi pp.) – Gams 1873:384. – Bunyitay I:63. (1180: pp.) – Schem. Mv. 1896:79. (5.) (1181: pp.)

János (12. sz.): megyéspüspök. – A MA -ban 1179–86: ~, majd 1188–99: ~ a veszprémi mpp.; vsz. egy személy. Lukcsics nál 1181–99: mpp. Imre kir-lyal szemben András hg-et támogatta. – Utóda 1199: Kalenda .88

Mendlik 1869:49. (16.) (1172: veszprémi pp., utóda 1203: Pál) – Gams 1873:386. (1174–93: pp.) – PanRt III:277. – Pauler II:18. – Lukcsics 1907:6. (13.) – Schem. Vesp . 1916:VIII. (13.)

János (12–13. sz.): megyéspüspök. – A MA -ban 1196–1215: az 5., Durdik nál (1866) 1204–22: is az 5., a semat -ban 1203–23: a 6. nyitrai mpp. – Utóda a MA-ban 1216–22, Durdiknál 1222–?: Vince, a semat-ban 1223–34: Jakab .T.E.

Mendlik 1864:55. (5.) (1204–23: pp.) – Idők Tanúja 1866:IX. 26. (5.) (Durdik) – Gams 1873:375. (1204–[15]: pp.) – Eubel I:368. (1204: János, 1223, 1234: Jakab) – Schem. Nitr 1914:8. (6.)

János (12–13. sz.): megyéspüspök. – Minden forrásunkban 1206 k. nónai pp. Vsz. ~ az a nónai pp., aki az auránai templomosok és a tinnini pp. közötti perben az előbbiek javára döntött, amiért ~t a tinnini pp. (vsz. Mikus) kiátkozta. III. Ince p. 1208. VI. 8: szigorú vizsgálatot rendelt el a tinnini pp. ellen, vezetésével Leonárd raguzai érs-et bízta meg (eredménye ismeretlen). – Utóda 1214: Grubcius .T.E.

Gams 1873:411. (11.) – Eubel I:370. – Margalits 1900:625.

János (12–13. sz.): megyéspüspök. – Bernát spalatói érs. idejében 1200 k.–1217: zenggi mpp. – Utóda 1224 k. Boriszláv .T.E.

Mendlik 1864:120. (3.) (1210: pp.) – Gams 1873:389. (2.) – Eubel I:450. – Schem. Z–M . 1916:25. (3.)

János (13. sz.): püspök. – Margit (III. Béla királyunk leánya) és Izsák bizánci császár fia. III. Honorius p. 1227. II: megrótta, hogy nem akar harcolni a boszniai eretnekek ellen, jóllehet keresztes és 200 márka ezüstöt kapott a háborúra a kalocsai érs-től.T.E.

Gašić 1944:51. (11.)

János (13. sz.): megyéspüspök. – A MA -ban 1232–34: a 2. szerémi mpp. – Utóda 1247: Olivér OFM.

János (13. sz.): püspök. – Gams jegyzékében a Monoszló nb. Péter erdélyi ppsége idején 1291–(92): szerepel erdélyi pp-ként. 20. sz. összeállítások nem közlik.

Gams 1873:381.

János (13. sz.): megyéspüspök. – 1240 k. zenggi mpp. Utóda 1247 e. Fülöp .

Mendlik 1864:120. (5.) (1240: pp.) – Gams 1873:389. (4.) – Eubel I:450. – Schem. Z–M . 1916:25. (5.)

János, Buzád nb., OP (†1294): érsek. – Csák bán és tárnokmester testvére. A MA-ban 1248: vál., Gamsnál 1248. XI–1265: tényl. szkardonai pp. A spalatói kápt. 1249: megválasztotta spalatói érs-nek, de IV. Ince nem nevezte ki, csak IV. Kelemen 1266: erősítette meg. – Utóda Szkardonában 1270 k. Zárai András OP, Spalatóban 1294: Jakab .T.E.

Gams 1873:420. (34.), 397. (Szkardona) – Eubel I:438, 459. – Pauler II:648. – Nemes 1929:14.

János (13. sz.): megyéspüspök. – Minden forrásunkban 1253–68: nónai pp. – Utóda a MA -ban 1267. III. 24: Sámson, Gams nál és Eubel nél 1272. VI: István .T.E.

Gams 1873:411. (15.) – Eubel I:370.

János (13. sz.): megyéspüspök. – 1262: aradi prép., a MA -ban X. 1: előtt vál., 1263–74: tényl. szerémi mpp. Gams nál széke 1274. IV. 15: üres; utóda 1278. VI. 19: Póka .88

Gams 1873:378. (1262–74: pp.) – Lakatos 1881:34. – Schem. B–D–S . 1900:41. (14.) – Eubel I:453. (1262, 1274: pp.) – Gašić 1944:52. (14.) (Utóda 1287: Póka)

János (13. sz.): megyéspüspök. – Grogorisszai prép. volt a zágrábi egyhm-ben. XXI. János 1277. III. 11: erősítette meg a traui ppségben. A MA -ban csak ezen időponttal szerepel. – Utóda 1282. V. 31: Machinatura Gergely OFM.

Gams 1873:824. – Eubel I:490.

János (†Zágráb?, 1285. okt. 13.): megyéspüspök. – 1269: zágrábi nagyprép., a MA -ban 1289–95: zágrábi mpp. Ppsége idején az egyhm-t a várnagyok többször földúlták. 1289. II. 14: kölcsönpénzen toborzott sereggel kiverte Garics várából a környéket fosztogató–pusztító Güsingek őrségét. 1290: eladta 30 aranymárkáért Medvevárát Garics és Csulinec birtokával Gardun gr-nak, akitől 1299: Mihály pp. visszavívta azt. ~ kezdte meg Ivanics várának építését. A nápolyi párt egyik vezéralakja, III. András kir. ellensége volt, a kir. ellenségeit pénzzel, fegyverrel támogatta. – Utóda 1296: a Bő nb. Bői Mihály.T.E.

Mendlik 1864:117. (1295: pp.) – Schem. Zagr . 1870:VI. (22.) (itt vál. pp.); XVI. (31.); 1917:XII. (18.) (1288–95: pp.) – Gams 1873:387. (22.) – Matković 1888:X. (21.); XXIV. (7.) (1295: nagyprép.) – Pauler II:454. – Margalits 1900:715. – Eubel I:537. (1289: pp.) – Kolarić 1995:85.

János, Hont-Pázmán nb., gimesi (†1301. nov. 8 előtt): érsek. – Apja András tárnokmester, IV. Béla (ur. 1235–70) kedvelt híve volt. ~ kánonjogi dr., 1273: budai prép. 1274: IV. Lászlótól (ur. 1272–90) birtokot kapott Nyitra vm-ben. A MA -ban 1278. VI. 10: budai, 1278. VII. 18–IX. 28: budai és vál. székesfehérvári prép-ként; X. 10: vál. kalocsai érs-ként kir. alkancellár. 1278. X. 10. (1279. I. 30)–1281: vál., 1282–1301: tényl. kalocsai érs., III. Miklós (ur. 1277–80) VI. 13: erősítette meg. 1279. I. 30: és 1290–1301: kir. kancellár, a III. András (ur. 1290–1301) kir. mellé rendelt tanács tagja. Lodomér érs. mellett a kir-t támogató főpapok egyik vezetője. 1291: részt vett a Ny-i végek várait elfoglaló Albert osztrák hg. elleni sikeres hadjáratban s a béketárgyalásokon. Vencelt 1301. VIII. 27: Székesfehérvárt ~ koronázta m. kir-lyá, amiért a kir-tól IX. 26: Palocsa várát kapta. VIII. Bonifác (ur. 1294–1303) X. 16: ~t a Sztszék elé idéztette a koronázásért, melyről szerinte csak a Sztszéknek van joga intézkedni. – Pecsétjének (57x36 mm) képe 1291: állatfejekkel és madárlábakkal diszített lábzsámolyos →faldistorium on ülő főpap, fején →mitra, vállán →pallium mal. Jobbját áldásra emeli, baljában →pásztorbot, melynek feje, áttörve a köriratot határoló vonalat, annak betűi között helyezkedik el. A köriratot kívül egyszerű, belül kettős vonalkör határolja. – Utóda a kir. kancellárságban 1284. IV. 20: Tamás váci mpp., 1302: Antal csanádi mpp., a kir. alkancellárságban 1278. XI. 12: Miklós székesfehérvári prép. Kalocsai széke 1301–1302 elejéig üres, utóda 1302: István .88

Mendlik 1864:78. (1278–1301: érs.) – Gams 1873:371. (1279. VI. 13–†1301. XI: érs.) – Kerékgyártó 1875:150. – Kollányi 1900:17. – Pauler II:648. (1278. XI. 14: vál. pp.) – Eubel I:197. (1279. VI. 13: érs., †1301. XI.) – Schem. Col . 1942:16. (27.) – Bodor 1984:40. (16.)

János (†Nyitra?, 1328. márc. 9/28.): megyéspüspök. – Nyitrai knk., Károly Róbert kir. híve, akitől Nyitra vm. örökös ispánságát kapta. A MA -ban 1301–†1328. III. 9: nyitrai mpp. 1318: a kalocsai zsin-on Csák Mátét kiátkozó rendeletében fölsorolja annak zaklatásait és rablásait. – Pecsétjének (55x33 mm) képe 1318: trónoló főpap ornátusban, jobbját fölemeli, baljában →pásztorbot ot tart. Körirata 2 gyöngysor között. – Utóda 1328. IV. 30: Piast Meskó .T.E.

Mendlik 1864:56. (14.) (1302–28: pp.) – Idők Tanúja 1866. IX. 26. (14.) – Gams 1873:375. (1302–28: pp., ismeretlen szerz-ből) – Eubel I:368. (1302, 1328: pp.) – Schem. Nitr . 1914:8. (17.) (1301–28: pp.) – Bodor 1984:42. (26.)

Bodor 1984:42(26).

János (13–14. sz.): megyéspüspök. – A MA -ban 1318–1327. III. 22: nónai pp. Utóda 1328: Natalis .T.E.

Gams 1873:411. (19.) – Eubel I:370.

János (†1348 k.): megyéspüspök. – 1341: már székén levő fárói mpp. Utóda 1348. X. 3: Ciga István.

Gams 1873:409. (14.) – Eubel I:398. – Cat. P–B–I . 1902:10. (14.) – OS 1974:264. (1341 k. pp.)

János, OESA (†1349. jún. k.): érsek. – XXII. János 1316: jelölte a zenggi székre. Károly Róbert nem kívánta, a kápt. Bernát ot választotta. Már fszt. pp., amikor 1333. I. 4: a p. kinevezte. A MA -ban 1333. I. 4–1348. V. 30: zenggi pp. XII. Benedek fölszólította a zenggi kápt-t és a spalatói érs-et, hogy – mellőzve a vál. Bernátot – ~t ismerjék el pp-nek. ~ 1337–44: Avignonban élt. 1348. V. 30: megerősített spalatói érs. – Utóda Zenggben 1349. VI. 17: Longavillai Portiva, Spalatóban 1349. VI. 25: Malabranca Hugó OSB.T.E.

Gams 1873:389. (8.), 420. (43.) – Eubel I:450, 459. – Schem. Z–M . 1916:26. (10–11.)

János (†1353): megyéspüspök. – 1342–53: nónai mpp. Utóda 1354. II. 21: Matafari Demeter.

Gams 1873:411. (22.) – Eubel I:370.

János (†1381): megyéspüspök. – 1380. IV. 12–1381: zenggi mpp. Bizonyára Nagy Lajos jóváhagyása nélkül kapta kinevezését, mert székét okl-eink 1379. IX. 20–1381. V. 13: üresnek jelzik. – Utóda 1381(84): Tamás .88

Mendlik 1864:120. (9.) – Gams 1873:389. (12.) (s.v. Joannes; †1381) – Schem. Z–M . 1916:26. (13.) – Eubel I:450. (s.v. Joannes Schrezenberger OFM; VII. Kelemen 1383. VII. 28: erősítette meg zenggi ppségét. Utóda é.n.: Henrik)

János, András fia (†1392. márc. 10?): megyéspüspök. – Nyitrai klerikus, Garai János pp. kp-ja, az ő kérésére kapta meg ~ a szentgyörgymezei prépságot és egy esztergomi kápt. javadalmat. Mint veszprémi olvasóknk., a pozsonyi Szt László-kpna ig-ja. – 1348: váradi, 1352: esztergomi knk. 1359: a páduai egy. rektora. 1373: érs. helynök és p. tizedszedő. 1375. I. 10–1392. III. 10: szerémi mpp. – Széke 1392. IX. 11–1393. IV. 26: üres, utóda 1393. VIII. 29: Pósafi Gergely.T.E.

Gams 1873:378. (1378 (75?)–1391: pp.) – Schem. Mv. 1896:120. (s.v. Johannes Andreae) – Kollányi 1900:56. – Schem. B–D–S . 1900:45. (23.) – Eubel I:454. (1375. I. 10: erősítette meg XI. Gergely) – Gašić 1944:55. (25.)

János (†1395. máj. 24/júl. 21.): megyéspüspök. – A MA -ban 1386. XI. 3–1395. V. 4: tényl. csanádi mpp., székét VII. 21–IX. 20: üresnek jelezték. Rékáson (Temes vm.) és Miklóskereken új tp-ot épített. ~ idejében építette a kir. a török ellen Lippa, Becse, Orsova, Keve, Haram és Temesvár várát. Krassovára, Jabalcsára és Lupákra kat. bolgárok telepedtek. ~ Muranónak (Velence) Szt Gellért-ereklyét ajándékozott. – Utóda 1395. VIII. 21: Szántói Lukács.T.E.

Mendlik 1864:94. (itt a III. ~ 1380–86, a IV. ~ 1386–95: pp., utóda 1395–97: Lukács) – Gams 1873:370. (1395. X. 19–1397. V. 29. előtt: csanádi pp.) – Karácsonyi János: Mo. és a nagy Ny-i egyházszakadás. Nagyvárad, 1885:9. – Borovszky I:357. – Juhász IV:10. – Schem. Csan . 1980:20. (30.) (III. ~).

János, OSA (14. sz.): püspök. – A MA -ban meg nem nev. apátként 1350. XI. 3–30: vál. szkardonai pp. Gams nál utóda a máshol nem említett (vsz. Musculus Andrással azonos?) Velencei András(?) é.n., 1356. VI. 15: Mihály OP.T.E.

Gams 1873:397. (22.) – Eubel I:438.

János, OP (14. sz.): megyéspüspök. – A MA -ban 1367. VII. 29.–1368. IX. 8: szerz. jele nélkül, majd 1369. IV. 11–10: makáriai pp., közben 1369. I. 2: és 1370. II. 22–IX. 2: Bálint, majd Jakab után (1373. VII. 18.), 1386. X. 26–1389. VI. 26: meg nem nevezett szerz-ként ismét ~ a makáriai pp. Eubel szerint a spalatói kápt. választotta pp-ké, XI. Gergely 1373. VII. 18: erősítette meg. Spalatóban lakott. – A MA-ban 1390–1404: makáriai pp-öt nem említenek, 1405. IV. 15–1438. IX. 8: a szék üres, 1439–53: üres v. pp-ét nem említik. – Utóda 1454: Jeromos .88

Gams 1873:410. (1367: János szerz. a pp., utóda 1373: már székén Simon OFM) – Eubel I:319. – Nemes 1929:16. (utóda 1370: Simeon)

János (14. sz.): megyéspüspök. – Előkészítette Hedvig és Jagelló László házasságát. 1386. IX: már halott v. áthelyezték a zágrábi székbe. – Utóda 1386. XI. 3: János .88

Mendlik 1864:94. (III. János 1380–86; 1386–95: pp.) – Gams 1873:370. (1380–1386. VI. 4: csanádi pp., áthelyezve Zágrábba), 387. (s.v. Joannes Boemus; Csanádról áthelyezve, 1386. VI. 4–1397: zágrábi pp.) – Schem. Csan. 1980:20. (29.) (1380–86: csanádi pp., áthelyezve Zágrábba) – A MA tévesen azonosítja Czudar János fehérvári prép-tal

János, OP (14. sz.): püspök. – Apostoli gyóntató, a lengy. kir. pár udvari papja. Gams nál 1386(?)–93(?), Sántá nál 1388–94: a 3. szereti pp. Mint elődei, úgy ~ is ritkán látogatta székhelyét, Lengyo-ban élt. A szereti domonkosok tp-ában történt csodák után 40 napi búcsút engedélyezett az ottani Ker. Szt János-tp. látogatóinak. – Utóda 1394. VI. 8: István, Márton fia OP.T.E.

Gams 1873:365. (3.) (s.v. István OFM v. Jánosként) – Eubel I:182. – Sánta 1914:44. (2.)

János, OESA (†1401 k.): megyéspüspök. – Meg nem nev. szerz-ből a MA -ban 1387. VIII. 22–1401. II. 17; Gams nál 1388–†1400 k., Eubelnél 1394. VII. 30: nónai mpp. – Utóda 1402. VIII. 30: Petri Ferenc.T.E.

Gams 1873:411. (24.) (†1400 k.) – Eubel I:370. (itt OESA)

János (†1402. febr. 20. előtt): püspök. – Ferenc OSB (1399) után és János fia György (1402) előtt volt árgyasi pp. Létezéséről utóda, György kinevezési bullája tudósít. (Azonos lenne Pécsi János 1386–87: váradi knk-kal?).T.E.

Eubel I:105. – Sánta 1914:69. (5.)

János (†1425): megyéspüspök. – 1375–97: kattarói mpp., lemondott. A MA szerint 1387. VIII. 22–1389: adott ki m. okl-eket. – Utóda Kattaróban 1388: Bartholomaeus Vanni OESA.T.E.

Gams 1873:398. (26.) – Eubel I:177. – OS 1974:277. (Dračai János, 1375–97: pp.)

János (14–15. sz.): püspök. – 1420. IX. 4: szereti pp. V. Márton p-tól 1422. I. 8: engedélyt kapott, hogy egyéb egyh. jövedelmet is élvezzen, mivel ppi jövedelméből nem tudott rangjához méltóan élni. – Utóda 1434. VII. 29: Simon János OFM.T.E.

Eubel I:182. – Sánta 1914:46. (6.)

János, OFM (15. sz.): fölszentelt püspök. – A Szt Miksa konvent gvardiánja, 1441. V. 22: liddai fszt. pp., a zágrábi egyhm. adm-a. Működési jogot kapott az aquileai patriarchátus ter-ére is, mivel az 1439–41: betöltetlen volt. 1443. I. 2: a lepoglavai pálos ktornak 40 napi búcsút engedélyezett. – Az 1447. VIII. 2. előtt a zágrábi egyhm-ben megüresedett tapolcai ciszt. apátságot Hunyadi János kormányzó Tamás srebovici vál. pp-nek adta. Ezt a p. jóváhagyta, de 3 hónap múlva Cillei Ulrik előterjesztésére az apátságot ~nak adományozta. Mivel Hunyadi s a Sztszék között nem lett vita az ügyben, Tamás vsz. meghalt v. más javadalmat kapott. 1444: Zólyomi Benedek zágrábi mpp. helynöke és zágrábi éneklőknk. is volt.T.E.

Schem. Zagr. 1870:VIII. – Matković 1888:XII; XLVII. (261.) – Eubel II:196. – Fraknói 1895:160. – Kisbán 1938:58, 108.

János (15. sz.): fölszentelt püspök. – 1466: székén levő bákói pp. Utódai ismeretlenek, v. székét nem töltötték be. Bákó pp-ét 1627: említi Gams, de Gabriel Fredro kinevezésébe a m. kir-nak aligha volt beleszólása; a bákói pp-ök a 17–18. sz: főként lengy-ek voltak.T.E.

Gams 1873:365. (ep. Moldav.? jelzéssel) (Lehetséges, hogy a bákói és moldvabányai ppség azonos, csak a székhelyét változtatták, mint pl. Bács–Kalocsa esetében?)

János (15. sz.): fölszentelt(?) püspök. – 1485: zágrábi knk., csázmai prép. Rosoni pp-ként Zágrábban Thuz Osvát spp-e. Eubel nél nem található. – Utóda a rosoni c-en 1488: György, a csázmai prépságban (Matkovićnál) 1517(?): András .88

Matković 1888:L. (344.) – Gams 1873:415. (1458. X. 25–1517. IX. 18: a pp-öt nem jelölte!)

János (16. sz.): püspök. – Erdélyi főesp-ből nevezték ki boszniai pp-ké. 1544. VIII. 8: megerősítésekor III. Pál fölmentette az egyhm-ben tartózkodás kötelezettsége alól, mivel az töröknek hódolt ter. volt. – Utóda 1547: Tompa György.T.E.

Fraknói 1895:329. – Hodinka 1898:93. – Vörös 1921:249. (49.) (azonos lenne az 1522: m. domonkos tartfőn. Episcopi Jánossal?)

János (13. sz. 2. fele): kőfaragómester. – St. Diéből származik, Tyno fia. 1287: a leégett gyulafehérvári szegyh. helyreállítására kötött szerződést Péter erdélyi pp-kel.Vsz. ~ faragta a D-i mellékhajó 2 pillérfejezetét.L.P.

Entz Géza: A gyulafehérvári szegyh. Bp., 1958:96. – ML 1966. II:496.

János, OSB (14. sz.): apát. – 1338–1345/46: kolozsmonostori apát. VI. Kelemen p-nak 1344 tavaszán a bencés monostorokra vonatkozó rendelete alapján mindent megtett a monostor újranépesítéséért, birtokai visszaszerzéséért, kiváltságainak helyreállításáért. 1339. II: kir. és vajdai okl-ekkel bizonyította és elismertette Kolozs vm-vel, hogy az apát birtoktalan szolgái és jobbágyai mentesek a vm. bíróság hatásköre alól. 1341: Erzsébet kirné udvari kp-ja. A monostort a kir. és a kirné védelme alá helyeztette. Kiépíttette a konventi hiteleshelyet, megszervezte az oklevelezést, és föltételezhetően 1339: közhitelű pecsétet szerzett I. Károlytól a konvent hiteleshelyi működéséhez.V.S.

Jakó I:33. – Bodor 1984:65. (11).

János, Johannes de Ungaria (14–15. sz): építész. – 1408 k. a bázeli (Svájc) karthauzi tp. építője, vsz. szerz.

ML 1966. II:496.

János, Johannes Frater (15–16. sz.): építész. – Vsz. ferences, akit 1490: küldött I. (Hunyadi) Mátyás kir. Visegrádról Kolozsvárra, az általa alapított ferences tp. építésének vezetésére. A kolozsvári Farkas u. tp. hajójának beugró pillérsora, a szentély nyolcszögletes gyámjai, a Ny-i főkapu tagolása a budai és visegrádi építkezésekkel való kapcsolatokra engednek következtetni. Föltehető, hogy a nyírbátori Báthory-tp. (1997: ref. tp.) is ~ műve, hasonlóan a kolozsvári domonkos (később ferences), a dési (1997: ref.) tp. hajóinak kialakítása is.T.E.

Entz Géza: A Farkas-utcai ref. tp. Kolozsvár, 1948. – Bp. régiségei. Bp., 1958. 18:365. (F. Tóth Rózsa: Gótikus kőfaragóműhely Mátyás korában) – ML 1966. II:496.

János, Johannes Magister (15–16. sz.): asztalos. – 1511: a bártfai városháza részére szekrényt készített a városi okiratoknak.T.E.

ML 1966. II:496.

János, Jakab fia →Laki János

János Pál (18. sz.): választott püspök. – Tanúként vett részt mint ipai cpp. 1740. XII: Esterházy Imre Gábor gr. dóriai fszt. pp. nyitrai ppi processzusán.

Galla 1945:42. (egyhm-jét nem közli)

---

János, Cuauhtlatoatzin (aztékul ‘beszélő sas’), Szt, Juan Diego (Cuautlitlán, Mexikó, 1474–1548): remete. – Az Anáhuac völgyben élő csicsimeka nép tehetséges tagja volt. 50 é. korában, 1524: keresztelte meg Peter da Gand OFM, az egyik első misszion. 1531. XII. 9: ~ éppen szentmisére ment, amikor a Tepeyac dombon (ma Mexikóváros) megjelent neki a Szűzanya, s megkérte, menjen el a pp-höz, és adja át az üzenetet: építtessen kegyhelyet a Tepeyacon. A pp. jelet akart látni, ezért ~ XII. 12: visszament a Tepeyacra. A Szűzanya fölszólította, hogy menjen föl a dombra, ahol a tél kellős közepén virágzó rózsákat talált. A Szűzanya a pp-höz küldte vele a „bizonyítékot”: ~ kötényén a virágok átadásakor megjelent a →Guadalupei Szűzanya képe. A pp. engedélyével ~ élete végéig egy kis kunyhóban élt remeteként annak a kpnának a közelében, ahol a csodálatos képet elhelyezték. Gondozta a tp-ot és az első zarándokokat. A Guadalupei Szűznek szentelt első kpnában temették el. – II. János Pál p. Mexikóvárosban 1990. V. 6: B-gá, 2002. VII. 31: Szt-té avatta. **

János, Grande Román, Szt, OH (Carmona, Spo., 1546. márc. 6.–Jerez de la Frontera, 1600. jún. 3.): szerzetes. – Sevillában takácsmesterséget tanult, de miután dolgozni kezdett, hamarosan mély lelki válságba került. Hivatása tisztázására egy évre visszavonult a közeli, marchenai Szt Olalla-remeteségébe. Végül úgy döntött, Istennek szenteli az életét. Lemondott a házasságról, és fölvette a Juan Pecador, ‘Bűnbánó János’ nevet. Otthonába vett egy idősebb hajléktalan párt, gondozta őket, és rövidesen fölismerte, hogy hivatása a szegények és szükséget szenvedők szolgálata. – 1565: Cadiz közelébe, Jerez de la Fronterába költözött, ahol új életet kezdett. Maga gondozta a rászorulókat, a kir. börtönben raboskodókat, a gyógyíthatatlan betegeket és a magukra maradt lábadozókat, akiknek alamizsnát is gyűjtött. Gyakorta megfordult a ferencesek tp-ában, ahol prédikált és lelkivezetőjével, egy ferences atyával találkozott. 1574. I: egy járvány idején fölszólította a székeskápt-t az utcára szorult betegek megsegítésére, s hamarosan kórházat is alapított, melyet fokozatosan bővített. A hozzá csatlakozókat Istenes Szt János statútumai alapján tanította, s újabb alapításokat nyitott Medina Sidoniában, Arcos de la Fronterában, Puerto Santa Mariában, San Lucar de Barramedában és Villamartinban. Pestisjárványban a betegek gondozása közben maga halálos fertőzést kapott. – 1853: b-gá, 1996. VI. 2: sztté avatták. 1986: az új Jerez de la Frontera-i ppség védőszentje lett. **