🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > B > Benedictus
következő 🡲

Benedictus (lat. 'áldott'): 1. Zakariás hálaéneke (Lk 1,67-79). Az 1. rész (68-75) Isten dicsőítése azért, hogyígéreteihez híven megkezdte Dávid házában a szabadítást. A 2. rész az újszülött fiúra vonatkozó prófécia: a gyermek próféta lesz, az Úr útját fogja előkészíteni (1,76), az üdvösségre fogja tanítani az embereket, ami a bűnök bocsánatában áll Isten könyörülő irgalmából. A zsolozsma állandó része, a →laudes →canticuma. - 2. A →Sanctus második része: ~ qui venit in nomine Domini! Hosanna in excelsis! 'Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsanna a magssságban!' (vö. Mt 21,9; Zsolt 117,26). Galliában a 6. sz. elején, Rómában a 7. sz: ismerték. Zeneileg a Sanctus tropizálása és a polifónia megjelenése után a lett önálló tétellé, s az Úrfelmutatás után énekelték. 88

BL:141.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.