Magyar Katolikus Lexikon > C > canticum


canticum (a lat. canto, 'énekelni' szóból): 1. a római drámában háromszereplős ének: egy pantomim-művész egy énekes és egy fuvolás játéka. Változatos ritmusával rendszerint erős szenvedélyt fejezett ki. Később különvált a drámától, s egyszemélyes ének lett. - 2. a Szentírásban személyes hálaének. Az ÓSz-ben pl. Mózes, Mirjam (Kiv 15,1-21), Anna (1Sám 2,1-10), Azariás (Dán 3,24-90) éneke, az ÚSz-ben a Bold. Szűz Mária →Magnificatja, Zakariás →Benedictusa, Simeon →Nunc dimittise. - 3. a zsolozsmában a zsoltárokénál díszesebb tónusú, antifonás tétel a nagy hórákban: →laudes, →vesperás, →completorium. **