🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > M > Magnificat
következő 🡲

Magnificat (lat. 'magasztalja'): a →Boldogságos Szűz Mária hálaéneke, mellyel látogatásakor Erzsébet köszöntésére válaszolt (Lk 1,46-55). A ~ szó az ének első szava: ~ anima mea Dominum. - A ~ az ósz-i hálaénekek foglalata (vö. Zsolt 33,3; 68,31; 34,9; 105,21; 137,6; 70,19; 125,2; 88,9; 98,3; 110,9; 88,11; 1Sám 2,1-10: Anna éneke). - A →zsolozsma állandó része. A lat. szert-ban az esti dicséret (vesperás) →canticuma. A bizánci szert-ban a reggeli zsolozsmában imádkozzák. - Ikgr. A ~ szövege a →Mária látogatása Erzsébetnél képein mondatszalagon olvasható (Utrechti pszaltérium). A reneszánsz és a barokk a ~ot éneklő Máriát festette meg. Botticelli egy képén Mária angyalok körében írja a ~ot (1480 k., Firenze, Uffizi). **

Sachs 1980:247. - Onasch 1981:81. - BL:1139.

Magnificat, Csíksomlyó, 1992. márc.-: a Kisebb Testvérek Rendje erdélyi Szt István királyról nevezett provinciájának értesítője. - Megj. minden hónap 1. felében, 8 old., versekkel, kis hírekkel, elmélkedésekkel, visszaemlékezésekkel (pl. Egy góbé barát feljegyzései). Az I. évf. 0. sz. cím nélkül: „Ez itt a főcím helye” (I. évf. 1. sz.: ~ címmel, 1992. IV.). Szerk. a csíksomlyói jelöltek. Ny: soksz. Ku.P.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.