trinitáriusok, Ordo SS. Trinitatis Redemptionis Captivorum, OSsT, Ordo Trinitariorum, OTrin: rabváltó klerikus szerzetesrend. 1195 k. Mathai Szt János és Valois Szt Félix →rabváltás céljából alapította, a 19. sz-tól a rabszolgák felszabadítása lett a fő feladat. – 1. Eredete. Mathai János 1193/94. XII. 28: Párizsban első szentmiséje bemutatása közben látoomásban látta a trónon ülő Krisztust, aki egy fehér és egy néger foglyot bízott rá. E látomás hatására János visszavonult a Párizs közelében, Cerfroidban élő remetékhez, akik között ott volt Valois Félix is. János a remetékből formálta első közösségét. III. Ince p., ifjúkorában János párizsi iskolatársa és barátja, 1198. XII. 17: hagyta jóvá a regulát, mely a 3 hagyományos fogadalom mellett a Szentháromság különös tiszteletére, a szerzetesi fegyelem szigorú megtartására és arra kötelezte a rend tagjait, hogy a pogányok fogságában sínylődő ker. testvéreiket, ha kell, még önmaguk feláldozásával is kiváltsák. A rend és a házak bevételeinek 1/3-át rabváltásra, 2/3-át önfenntartásra és helybeli  karitatív célokra kelltt fordítaniuk. Ruhájuk fehér, a skapulárén elől kereszt, melynek függőleges szára vörös, vizszintes szára kék. Fro-ban szamaras testvéreknek is nevezték őket, mert a regula szerint csak szamáron közlekedhettek, lovon nem. 1209–: szervezték a harmadrendet, melynek tagjai anyagilg is támogatták a rabváltást. E regulát 1267: véglegesítették, később, legutóbb 1983:  csak konstitúciókat fűztek hozzá. Tp-aikat mindenütt a Szentháromság tiszt. sztelik, rházaik a Szentháromság házai. – A teljes konventet 12 páter alkotta, élükön a miniszter, a kisebb zárdák vez-je a praeses, a pater redemptor intézte a rabváltást. A rtart. élén a commissarius generalis állt. – 2. Elterjedésük. A r. a 14. sz-ban Fro-ban, Itáliában, Spo-ban terjedt el, a 15. sz. elején 12. rtart-ban 150 ktora volt. Sp. és port. támogatással misszióba is mentek. 1599: Spo-ban hagyták jóvá a sarutlan ágat, mely aztán Mo-on és Lengyo-ban is elterjedt. – 3. A kiváltott foglyokról sokáig nem vezettek nyilvántartást. A legtöbb akcióban 100–200 rabot hoztak vissza, a legnépesebb csoport 1400 fő volt, akiket 1769: Tuniszban váltottak meg. – Az iszlám területekről Eu-ba visszahozott rabok között voltak betegek, akiket először meg kellett gyógyítani, s voltak olyanok, akik sehová nem tudtak „hazamenni”. Ezért a ~ először a kikötőkben, majd szinte minden rház mellett kórházat és menhelyet is nyitottak, ahol a →trinitárius apácák gondoskodtak a betegekről és elhagyottakról. – A sarutlan sp., lengy., osztr.-m., olasz rtart-ok tagjai 1625–: 88 rabváltó útra vállalkoztak és 9299 rabot szabadítottak ki; ezen belül a m.-ném. ~ 31 rabváltást indítottak és 4000 rabot váltottak ki. – 4. Magyarországon. A ~ legfőbb pártfogója, I. Lipót kir. (ur. 1657–1705) Széchenyi György érs-nek írta: „Hőn óhajtom, hogy a török járma alatt nyögő ker-ek kiváltásában oly üdvösen működő páterek mielőbb letelepedhessenek Mo-on is.” Eleonóra Magdolna kirné és az általa alapított →Csillagkeresztes hölgyek gyűjtöttek s egyházi ruhákat készítettek számukra. A kir. mellett legnagyobb szószólójuk Kollonich Lipót érs. A főurak közül különösen a Zichy család tagjai  voltak a leghatásosabb pártfogók és legbőkezűbb jótevők. – A →rabváltás megjutalmazására III. Károly 1714. VI. 10-i leiratával a m. ogyűlés javaslatára a ~ rendjét a →kamalduliakkal és a →piaristákkal együtt törvényesen befogadta. – Ktorok az alapítás sorrendjében: 1695: Illava, 1693 és 1728: Sárospatak, 1697: Pozsony,  1712: Nagyszombat, 1714: Komárom, 1715: Gyulafehérvár, 1717: Eger, 1738: →Óbuda-Kiscell,  1749: →Budakeszi-Makkos Mária. – A m. ktorok kezdetben a lengyel Szent Joachim-, 1728–: a bécsi Szent József-rtart-hoz tartoztak. Ide tartozott 1688–: a  bécsi, 1707–: a prágai, 1718–: a belgrádi, 1723–: a konstantinápolyi., 1724–: a zaschaui, 1748: a  Holleschaui, 1753: a stiehovichi (Cseho)., 1756–: a gráci, az 1780-as évektől az emmerichi (Poroszo.) ktorok. A belgrádi ktort nagyrészt Csáky Imre kalocsai érs adományából alapították. 1728: még a m. ktorok voltak többségben  (12 közül 7), később a 18 ktorból 9 volt m. – Kezdetben a m. ktorokban a rendtagok legnagyobb része spanyol volt. Később lengyelek jöttek, előfordultak csehek, németek is. Mivel Illaván meg Pozsonyban is voltak kispapjaik; m. is léptek a rendbe, többnyire a Felvidékről, Komáromból is többen. M. rtagok 1689–1728: Bornemissza Imre, 1714–72: Szentkereszti Félix, 1712–34: Reviczky Xavér, 1714-75: Pataki Imre (meghalt Egerben 38 évi börtön után), 1714–35: Benkő Szilvér, 1714–63: Szegesdi Aurélián, 1717–72: Szakmári Alfonz, 1717–83: Illovai Mátyás. Összesen 140 m. renddtag nevét ismerjük, feltűnően kevés a m.  segítő testvér. – 5. Építészetük. A liturgiát és lelkipásztorkodást többnyire szükségkápolnákban  kezdték. 1721: már nagyban folyt az építkezés egyszerre több kolostorban, pl. Bécsben, Illaván, Nagyszombatban, Komáromban, Prágában, Egerben, Gyulafehérvárott, Pozsonyban. Nagy gondot fordítottak arra, hogy méltó  tp-okat emeljenek az Szentháromságnak. Beszélhetünk trinitárius stílusról is. Eleinte a ciszterci stílushoz alkalmazkodtak, a barokk idejében ők is alkalmazzák a pompakedvelő stílust. Olasz tp-aik (pl. a római San Krizogon, főleg pedig a sp. tp. a Quirinállal szemben) a legdíszesebb barokk stílusban épültek. A m. tp-ok mintája a bécsi volt (Sárospatak, Makkos-Mária, részben Eger kivételével): kéttornyú, a kapu felett a Szentháromság, kétoldalt a fülkékben a két szent rendalapító szobra. – 6. Életmódjuk szegényes, aszkéta élet volt. Miután tartozkodtak a húsételektől (csak vasárnap és hat nagyobb ünnepen ettek húst), szívesen telepedtek le ott, ahol hallal táplálkozhattak. Illavát a halakban, különösen pisztrángokban gazdag Vág folyó, Pozsonyt, Komáromot a Duna tette ajánlatossá. Lakásuk a lehető legridegebb: elzárkóztak a világ szeme elől. Illaván pl. kulccsal zárták az ablakokat. Néhány órai pihenés után hajnali 3-kor keltek, a napot imával, elmélkedéssel, kódexek tanulmányozásával, vagy kézimunkával töltötték. Az utánpótlással  sok bajuk volt. Harrach grófok igyekeznek Spo-ból pótlást szerezni, de sem onnan, sem É-Itáliából nem igen jöttek. Egy ideig a lengyelek segítettek, de azokat is visszahívták. A pestis is megtizedelte  őket. – A ~ általában mozgékony rend. Nagyon ügyesen tudtak a főúri családok nyelvén beszélni, de nem kevésbé hatékonyan érintkeztek a katonai és a polgári hatóságokkal is. A népre fényes istentiszteletekkel hatottak: harsonaszó, zene és harangszó jelezte ünnepeiket már az előestén s mindig tudtak egyházi méltóságokat, kiváló szónokokat szerezni. Körmeneteiken ott volt a katonai és polg. hatóságok színe-java. Nagyon tisztelték az Eucharisztiát: az ideiglenes kpnából másik, már nagyobb kpnába v. tp-ba való  átvitele csaknem mindig fényes körmenettel, főúri családok, állami hatóságok, díszszázadok, nagy sokaság jelenlétében történt. – 7. Feloszlatásuk. A ~ ktorai nemcsak a városok, hanem messzi vidékek hitéletének is virágzó központjai voltak. A r. meggazdagodott, vagyona legnagyobb része bécsi bankokban volt elhelyezve, emiatt ellenséges, irígy szemmel nézték. Arra hivatkoztak, hogy a ~ kiviszik a pénzt az országbó1, haszontalan csőcselék népséget váltanak ki, pedig nincs azoknak rossz sorsuk a pogányok közt sem, így pénzükkel a pogányokat gazdagítják, sőt egyenesen ösztönzik az afrikai kalózokat a ker-ek elfogására. Ezért II. József 1781: megtiltotta az újoncok felvételét. 1783. XI. 20: betiltotta a r. működését és eltörölte a monarchia egész területén. Rendeletében arra hivatkozott, hogy a bécsi rházban lefolytatott vizsgálat alkalmával kitűnt, hogy a befolyt pénzekkel nem egészen helyesen jártak el és a legnagyobb rendetlenséget találták e ktornak mind belső gazdálkodásában, mind szerzetesi életmódjában, ezért őfelsége elhatározta, hogy ez a jelen viszonyok közt idejét múlta és hasznavehetetlen rend, nemcsak Bécsben, hanem az örökös tartományok többi részében is teljesen megszűnjék. A tőlük lefoglalt vagyont a →vallásalaphoz juttatja, de természetesen fel kell használni olyanok kiváltására is, akik önhibájukon kivül estek török vagy tatár fogságba. – A feloszlatás alkalmából készült leltárak igazolják, hogy a rend valóban nem kis vagyon felett rendelkezett, mert alig 90 év alatt annyit szereztek, hogy 500.000 forintot érő vagyont foglalhatott le tőlük a kincstár. De e leltárak tanúságot tesznek arról is hogy mind a hívek, mind az egyh. hatóságok rendkívül sok adományban, kedvezményben részesítették őket még közvetlenül a feloszlatás előtti években is. Haszontalan, fegyelmezetlen szerezetesektől egyaránt elfordultak volna nemcsak az egyh. hatóságok, hanem a hívők is. De mást is mutatnak a leltárak, azt, hogy valamennyi kolostor belső berendezése a lehető legszerényebb és legprimitívebb. Ha kevésbé fegyelmezett szerzetesek lettek volna, akkor rendi vagyonuk egy részét lakályosabb, megnyerőbb szobákra fordították volna, pedig csak tudományos könyvekkel tették meghittebbé rideg cellájukat. – Az osztrák-m. rtart-nak össz. 831 tagja volt. A feloszlatás idején 120 fogadalmas m. rtag hagyta el kolostorát. – 7. A ~ ősi ága a →francia forradalom és a szekularizáció ktorfeloszlatásai következtében megszűnt; a sarutlanok néhány háza Spo-ban és Itáliában fennmaradt, 1900: közös rtart-t alkottak. Tevékenységük rabszolgák kiszabadítása és betegápolás. Megtelepedtek Amerikában is, 1986: visszatértek Fro-ba. 1990 k. 500 rtag volt.  **

Fallenbüchl Ferenc: A rabváltó trinitárius szerz-ek Mo-on. Bp–Pécs, 1940. – Bálint I:392.  – DIP IX:1330. – LThK 1993. X:238.