Magyar Katolikus Lexikon > D > Diodorosz


Diodorosz, Tarszoszi (Antiochia, 4. sz.-Tarszosz?, 394): püspök, egyházatya. - Athénban tanult, hosszabb ideig rétor, majd szerz. lett. A ktorban tanítványa volt Mopszvesztiai Theodorosz és Aranyszájú Szt János. 362 k. pappá szent. A pogányok, zsidók, az →apollinarizmus és a →manicheusok ellen védte a →niceai hitvallást. Valens cs. idején (ur. 364-78) száműzték. 378: Tarszosz pp-e lett. A II. →konstantinápolyi zsinat egyik elnöklő pp-e. - Szentírás-kommentárjaival hatott kora szentírásmagyarázatára. 499: a konstantinápolyi zsin. a →nesztorianizmus atyjaként megbélyegezte, ezért írásai csak töredékesen maradtak ránk. V.L.

Vanyó I:662.