Magyar Katolikus Lexikon > H > Hume


Hume, David (Edinburgh, Skócia, 1711. máj. 24.-Edinburgh, 1776. aug. 25.): protestáns filozófus, történész, diplomata. - Edinburgh-ban az egy-en irod-at és jogot tanult. 1734-37: Fro-ban magántanító. Itt írta A Treatise of Humane Nature (Értekezés az emberi természetről) c. művét. 1737: visszatért Londonba. Névtelenül adta ki 1739: A Treatise 1-2., 1740: a 3. köt-ét. 1745: sikertelenül pályázott az edinburgh-i egy. fil. tanszékére. J. St. Clair diplomata titkára lett, s elkísérte 1746: Fro-ba, 1748: Bécsbe és Torinóba. 1749: visszatért Angliába. 1751: az edinburgh-i jogi fakultás kvtárosa. 1754-61: főként tört. kérdésekkel foglalkozott. 1763: Párizsban az ang. követség titkára, az →enciklopédisták barátja lett. 1766-68: Londonban államtitkár, 1769: visszatért Edinburgh-ba. Utolsó éveit visszavonultan töltötte. - Filozófiája →Hobbes-hoz hasonlóan minden ismeretet a tapasztalatból származtat. Ellentétben →Descartes-tal, tagadja a velünk született ideák (ideae innatae) föltevését. Az én nem szubsztancia, hanem észlelések kötege. Azonosságot, egyszerűséget és folytonosságot tulajdonítunk neki (vö. Kant: a tiszta ész paralogizmusai). A tudattartalmak egyrészt benyomások, másrészt ideák, az előbbiek halvány képmásai. A tér és idő önmagában nem létezik. Ezért nincs róluk benyomásunk (Kant: transzcendentális esztétika). Az ált. ideákat több dolog közötti hasonló vonás egyesítésével kapjuk. A képzettársítás a megszokáson alapszik. Megismerésünk sem a dolgot magát, sem megismerő erőnket nem éri utol (Kant: Ding an sich). - A lélek ~ szerint az államhoz hasonlítható: tagjai, alkotmánya, törvénye megváltozhat, mégis azonos marad önmagával. Másik hasonlata a színpad: a sorra föllépő észleleteket tapasztaljuk, de magáról a színpadról nincs képzetünk. - Az →okság elvét megszokásból származó hiedelemnek tartja: nincs propter hoc (ezért), csak post hoc (ez után). A jót és a rosszat nem az ész, hanem a morális érzés alapján ítéljük meg. ~ a tudományoknak sem tulajdonít bizonyító erőt: az igazságokat legfeljebb valószínűsítjük, mivel a teljes indukció képtelenség (pl. hogy mindenki meg fog halni, v. hogy holnap fölkel a Nap). Még kevésbé vagyunk képesek Isten létezését bizonyítani. Még ha elfogadnánk az okság elvét, Isten mint „ok” teljesen a tapasztalati világ mint „okozat” körén kívül esik. (Kant: transzcendentális dialektika: meghaladja a lehetséges tapasztalat határait.) ~ a test és lélek viszonyát, valamint a →szabad akaratot fölfoghatatlan rejtélynek tartja. Különösen nagy hatással volt →Kantra és a →neopozitivizmusra. →Locke, →empirizmus, →szkepticizmus, →hatóok, →istenérv - M: A Treatise of Humane Nature. Oxford, 1896. - Enquiries concerning the Human Understanding concerning the Principles of Morals. Uo., 1902. - Dialogues concerning Natural Religion. New York, 1947. - M-ul: Értekezés az emberi természetről. Utószó Ludassy Mária. Bp., 1976. - Összes esszéi I-II. Bp., 1992-94. - Tanulmányok az emberi értelemről. Uo., 1995. R.Z.

Bölcseleti Folyóirat 1906:1. (Gopcsa Endre: ~ véleménye az ok és okozat közötti viszonyról) - Kecskés 1943:378. - SL II:1343. (*máj. 7.) - Lonergan, Bernhard: Insight. A Study of Human Understanding. London-New York-Toronto, 1957. - NCE VII:232. (*ápr. 26.) - Stegmüller, Wolfgang: Metaphysik, Skepsis, Wissenschaft. Berlin-New York-Heidelberg, 1969. - Weissmahr Béla: Ontológia. Bécs-Bp-München, 1992:36. - Turay Alfréd: Filozófiatört. vázlatok. Bp., é.n.:100. - Hosszú Lajos-Bolberitz Pál: Bölcselettörténet. Kz. gyanánt a hallgatók használatára. Bp., 1994:157.