🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > H > hatóok
következő 🡲

hatóok (lat. causa efficiens): az →okság elvének követelménye szerint a keletkezés és minden változás szükséges és elégséges →alapja. - A gör. műveltségű világgal való találkozásakor a kerség nem csak a kézműves (demiurgosz) módjára alkotó Isten eszméjével és a világot fenntartó Gondviselőt dicsérő himnuszokkal találta magát szemben, hanem az arisztotelészi fil-val is, amely a preszokratikus filozófusok által keresett arkhéról ('kezdet, eredet') beszél, és bírálja a platóni felfogást az ideákról és számokról mint a dolgok okairól és elemeiről (aitiai). A kérdező ember, hívő és nemhívő, emberi mivoltánál fogva keresi kapcsolatát (religio) maga és az egész tapasztalati világ eredetével. A teológia - már Aquinói Szt Tamás előtt, tehát az arisztotelészi eszmék tervszerű integrálása előtt - kereste a tapasztalatból kiinduló érveket, amelyek azokat is köteleznék, akik a kinyilatkoztatást nem ismerik, másrészt nem a tiszta észben található Isten-eszméből indulnak ki (ellentétben Szt Anzelm ún. ontológiai istenbizonyítékával). Ezt az ok-okozati kapcsolatban véli megtalálni. Így pl. Szentviktori Richárd (†1173) a következőképpen érvel: minden létező vagy öröktől fogva van, vagy az időben vette kezdetét; minden létező vagy önmagának köszönheti létét, vagy másnak; ami nem öröktől létező, másnak köszönheti létezését. - A tapasztalat azt bizonyítja, hogy vannak dolgok, amelyek létrejönnek és elmúlnak, tehát létezhetnek is, meg nem is. Ezért nem örökkévalók. Ami nem öröktől való, nem lehet önmagától. Ha azonban egyetlen öröktől való létező sem lenne, akkor lett volna idő, amikor semmi nem volt. Ebben az esetben nem is jöhetett volna létre semmi, mivel sem önmagától való, sem mástól származó dolog nem létezett. Márpedig a tapasztalat azt mutatja, hogy vannak dolgok (De Trinitate I,6-10). - Ez lett a legismertebb istenérv (→istenbizonyítások). De amíg Szentviktori Richárd a ~ argumentumát a →kontingenciával, addig Szt Tamás az I. úttal (ex parte motus - a mozgás, történés, változás szempontjából) hozza összefüggésbe, így az arisztotelészi első mozdulatlan mozgató, valamint a potencia és aktus (lehetőség és ténylegesség) gondolatával. - A →racionalizmus fenntartása a ~ érvével szemben: nem az értelem struktúráját vetítjük-e ki a külvilágra? Az →empirizmusé: tapasztalatunk alapján csak időrendi sorrendre következtethetünk: post hoc, nem pedig ok-okozati összefüggésre: propter hoc. →Kant elismeri az okság elvét a tapasztalaton belül, de nem engedi meg annak érvényesítését a lehetséges tapasztalat határain túl. - A komoly →természettudományok a 20. sz. utolsó negyedében elfogadják az ok-okozati összefüggést (pl. kísérleti beavatkozás, amellyel meghatározott hatást akarunk elérni). A nyelv- és beszédelmélet arról tanúskodik, hogy már a gyermek úgy ismerkedik meg a világgal, hogy a dolgok megnevezésével egyedileg azt is megtanulja, mit várhat a dolgoktól, és melyik tette milyen hatást fog kiváltani. Tudatában kell lenni a következőknek: az istenérvek nem bizonyítékok a szó természettudományos használatának értelmében, hanem az önállósuló értelem útjai, amelyeken a kinyilatkoztatásban elfogadott igazságokkal való kapcsolatát kutatja az ember. - A tapasztalat viszont sokkal több, mint a kísérletekkel irányítható és a természettudományok eszközeivel mérhető anyag. Az ilyen világkép ugyanis kizárja vagy legalábbis agyonhallgatja a →teremtés és az újrakezdés lehetőségét - jogtalanul átlépve saját kompetenciájának határát. - Másrészt Istent a hívő a lét egyetemes forrásának tekinti, nem pedig a természeti funkciók közvetlen okának. →Hume, →Leibniz, →ontológiai istenérv R.Z.

Vigília 1959. X:588. (Kelecsényi Ákos: Skolasztika és természettudomány); 1964. III:129. (Gál Ferenc: A filozófiai istenérvek értéke); 1967. VI:129. (Gál Ferenc: Az emberi ész és az elrejtett Isten) - Muck, Otto: Christliche Philosophie. Kevelaer, 1964. - Salzburger Jahrbuch für Philosophie. 1966/67:X/XI. (Endre v. Ivánka: Gottesbeweise in heutiger Sicht) - Kamlah, Wilhelm-Lorenzen, Paul: Logische Propedäutik. Mannheim, 1967. - Hounder, Quirin: Die Gottesbeweise. Stuttgart, 1968. - Mérleg 1984:25. (Robert Spaemann: A modern világszemlélet alkonya és a keresztény vallás) - Guitton, Jean-Bogdanov, Grichka-Bogdanov, Igor: Isten és a tudomány. Ford. Török József. Bp., 1992. - Vásárhelyi horizont. I. Hit és tudomány. Teológusok és fizikusok párbeszéde. Hódmezővásárhely, 1994. - Nemesszeghy Ervin SJ: Tudomány, hit, bölcselet. Kecskemét, 1995.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.