Magyar Katolikus Lexikon > E > ereklyetisztelet


ereklyetisztelet: →ereklyék vallásos kultusza. - A vallástörténet tanúsága szerint a körmenetekben, érintésben, csókban kifejeződő  ~ alapja a hit, hogy a próféták, üdvhozók, hősök és más sztek ereje haláluk után is hat; célja az ebben az erőben való részesedés. Ereklyéket →varázslásra is használnak. - 1. ~ az Egyh-on kívül. Az ókori gör-öknél a →hérosz-kultusz része volt az ~, s úgy akadályozták meg az ereklyék eltulajdonítását, hogy titokban tartották héroszaik sírját. - A →buddhizmusban különösen erős az ~. Kezdete Buddha hamvainak 8 nemes családhoz való szétosztása volt, akik a hamvakat ereklyéktartó stupában helyezték el. A stupákból kifejlődött pagodák nagy száma kizárja, hogy valamennyiben hiteles Buddha- ereklye v. buddhista szt ereklyéje legyen. - A lámaizmusban a dalai láma ereklyéit tisztelik. A →hinduizmus néhány új szektájában tűnt föl ~. Az →iszlámban az idegen műveltségek hatására kezdődött, s néhány mecsetben Mohamed szakállából őriznek szálakat üvegcsében. Iszlám sztek ruháját és turbánját ereklyének tekintik, sírjuknál a zarándokok ezekre tesznek esküt. Mexikóban az ~ tárgya a föláldozott emberek kultikus ruhája volt. - 2. A kat. egyh-ban az ~ tágabb értelemben a →vallásosság erényének, szoros értelemben az →imádásnak és a  →szentek tiszteletének megnyilvánulása. - a) Története. Az ősegyh. kezdettől fogva tiszt. a vt-k maradványait. Kezdetben a közvetlen környezet vette körül nagy megbecsüléssel a vt-k maradványait. Sírjuk és holttestük vallásos tiszt-ét a pogány →halottkultusz miatt mellőzték. - A mai értelemben vett ~ 150 u. kezdett kibontakozni a róm. →katakombákban. 257: Valerianus rendelete, mely betiltotta a temetők látogatását, valójában e kultuszt tiltotta be. Vsz. ez váltotta ki, hogy vt-k temetésekor 1-1 testrészt a hívek magukkal vittek. A textíliával fölfogott vér vsz. ugyanezen ok miatt a sírt helyettesítette. - Test v. testrészek őrzéséről az első nyomok a 4. sz. elejéről vannak. A róm. törv-ek őrizték, s a ker. cs-ok ismételten megerősítettek a sírok sérthetetlenségét, az Egyh. viszont nem akadályozta, hogy magánszemélyek kiemeljenek a sírból maradványokat. - Az ~ oltáron a 6. sz. elején kezdődött, amikor a szt maradványokat bevitték a tp-okba, és megszűnt a vt. sírja közelében való misézés. A sz. végén már ritka az ereklye nélküli oltár, s a II. →niceai zsinat 787: a →képrombolásra válaszul kötelezővé is tette az →oltárkő, ill. az →antimenzion használatát. - Az ereklyék szétosztása azzal kezdődött, hogy közösségek, melyeknek több vt-ja volt, ereklyéiből másoknak is adtak át (→ereklyék átvitele). Rómában Szt Péter, Pál, Lőrinc, Dömötör testéből nem adtak ereklyét. A hívek is akartak ereklyét birtokolni személyük védelmére, még a sírba is magukkal vitték mint a föltámadás zálogát. Az amulettek és varázsszövegek elleni harcban a 4. sz. teológusai, s később a hívek is a sztek erejére hivatkoztak, mely a legkisebb ereklyében is jelen van. Az ereklyék darabolása így mértéktelenné vált, s nemcsak testi maradványok, hanem használati tárgyak is e sorsra jutottak. Az ereklyékhez érintett, s ezáltal megszentelt tárgyak (→brandeum) révén még szélesebb kör jutott ereklyéhez. - Már a 4. sz: történtek visszaélések: árusították és lopták az ereklyéket. Az okányszerű hitelesítést a kk-ban vezették be. Kiközösítés terhe mellett tiltották a kereskedelmet és az engedély nélküli átvitelt. - A hatályos egyhjog szerint ereklyéket eladni tilos.  Kiemelkedő ereklyéket és olyanokat, melyek a nép részéről nagy tiszteletnek örvendenek, semmi módon nem lehet érvényesen elidegeníteni, sem végleges jelleggel máshová vinni az Ap. Sztszék engedélye nélkül. Ez érvényes azokra a képekre is, amelyek valamely tp-ban a nép nagy tiszteletének örvendenek (1190. k. 1-3. §). - Mo-on az ~ről 1279: a budai zsin. rendelkezett: sztek ereklyéit ne mutassák →ereklyetartó nélkül; ha új ereklyét találnak, csak akkor tegyék ki nyilvános tiszt-re, ha megkapták a p. jóváhagyást. Ellenkező esetben a klerikust hivatalától és javadalmától fölfüggesztik, a laikust 1 hónapra eltiltják a tp-tól. - b) Lényege. Az ~ relatív kultusz, azaz csak azért illet meg egy tárgyat, mert az Úr Krisztusé, Máriáé v. egy szenté volt, a személyben megnyilvánult szentségnek szól. A →trienti zsinat dogmaként megerősítette a korábbi tanítást, mely szerint az ereklyéket tiszt. illeti, s elítélte azokat, akik elvetik az ~et (DS 342, 440, 679, 985). - c) Fajtái. Az ~ lehet liturgikus v. magán; a liturgikus ~ tárgya csak hiteles (helybenhagyott) ereklye lehet. - A hivatalos ~ formái: →zarándoklat ereklyét őrző →búcsújáró helyre (Szentföld, Compostela, Bari, Róma stb.); szentmise oltárkőbe, oltárba foglalt ereklye fölött; oltárra, gyertyatartók közé állandóan kihelyezett →ereklyetartó; ájtatosság (pl. litánia) oltárra helyezett ereklyetartó előtt; ereklyecsókoltatás, ereklyés körmenet. - A magán ~ formái: magánájtatosság ereklye előtt; ereklye őrzése és viselése. **

Péterffy 1741. I:112. (XXVII.) - LThK VIII:1216. - DMC IV:78. - CCEO 1990:888.k.