🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > B > brandeum
következő 🡲

brandeum, palliolum, sanctuarium (lat.): 1. vértanúk és szentek vászon halotti leple, ereklyéik takarója. Az ősegyházban közvetett →ereklyének számított. Eredete a róm. szokás, mely a holttestet elrejtette a szemek elől, szemben a gör-ökkel, akik ereklyeátvitelkor közszemlére tették. - 2. régen a vértanúk sírjához, ma főleg →búcsúkon a kegyképhez, -szoborhoz érintett tárgy, többnyire kendő, melyet ereklyeként vittek haza. →confessio, →fenestella **

Onasch 1980:65.

új!

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.