Magyar Katolikus Lexikon > B > brandeum


brandeum, palliolum, sanctuarium (lat.): 1. vértanúk és szentek vászon halotti leple, ereklyéik takarója. Az ősegyházban közvetett →ereklyének számított. Eredete a róm. szokás, mely a holttestet elrejtette a szemek elől, szemben a gör-ökkel, akik ereklyeátvitelkor közszemlére tették. - 2. régen a vértanúk sírjához, ma főleg →búcsúkon a kegyképhez, -szoborhoz érintett tárgy, többnyire kendő, melyet ereklyeként vittek haza. →confessio, →fenestella **

Onasch 1980:65.

új!