Magyar Katolikus Lexikon > E > ereklye


ereklye, relikvia (gör. leipszana; lat. reliquiae, a relinquo 'hátrahagy' szóból): általában nagy vallási személyiségek testi maradványai, ruhái, használati tárgyai, melyek kultikus tiszteletben részesülnek. Szoros értelemben Jézus Krisztussal és a Boldogságos Szűz Máriával kapcsolatos tárgyak, valamint a szentek maradványai és használati tárgyai. - A Szentírásban az ~ →csodák leírásában szerepel (2Kir 2,14; 13,21; Mt 9,20; ApCsel 5,15; 19,12; Jel 6,9). - Fajtái. Állagát tekintve kiemelkedő ~ (reliquiae insignes) a →Szent Kereszt és a →szenvedés eszközei, ill. a sztek egész teste, feje, karja, keze, szíve, nyelve, lábszára és kínzott testrésze; közönséges ~ a többi maradványok és használati tárgyak (CIC 1917:1281. k.).  Hitelesség szerint: a jóváhagyott ~ hitelességét illetékes egyh. hatóság okmánnyal és pecséttel bizonyítja, lit. tiszt. tárgya lehet; jóvá nem hagyott az okmány nélküli (v. okmányát veszített) ~, csak magán tiszt-ben részesülhet. - Az ~k őrzése rendes körülmények között →ereklyetartóban történik. Kiemelkedő ~ külön engedély nélkül csak tp-ban őrizhető, nem kiemelkedő ~t magánosok is őrizhetnek, sőt maguknál is hordhatnak. - Elidegenítés. A hatályos egyhjog tiltja az ~ eladását. Kiemelkedő és nép részéről nagyon tisztelt ~t elidegeníteni v. más helyre átvinni csak a Sztszék engedélyével szabad (1190. k.). **

LThK VIII:1216. - DMC IV:78. - Onasch 1981:320.