Magyar Katolikus Lexikon > E > erények és víciumok


erények és víciumok: képtípus. - 1. Az →erényeket már az ókorban megszemélyesítették. Az ősegyh. írói e képeket átvették és kiegészítették a →víciumok megszemélyesítéseivel az 1Kor 6,9-10; Gal 5,19-21 és Kol 3,5-9 alapján. A megszemélyesítő ált. női alak. Már Hermász Pásztorában az erények fiatalok lányok, a víciumok feketébe öltözött assz-ok. Az Ef 6,11-17: Szt Pál a harcos képével szemlélteti az erényeket mint fegyvereket a gonosz lelkek ellen. E képet →Tertullianus átvitte az erények vícium elleni harcára, →Prudentius drámai formában fogalmazta meg a harcot (Psychomachia). - 2. Az ábrázolásmódot egész az újkorig lényegében meghatározta a fölfegyverzett, győztes, lábát a legyőzött vícium nyakára helyező erény képe. Az ~ harcának motívuma a Prudentius kz-ok és a →Hortus deliciarum illusztrációiban, a győzelem motívuma a katedrális szobrászatában és az üvegfest-ben uralkodó, de sohasem szerepelt a sarkalatos erények más négyes csoportokkal együtt történő ábrázolásain. A 4 sarkalatos erény a 9-11. sz: gyakran szegélydísz. A legelső monumentális ábrázolás a 3. clunyi apátsági tp. oszlopfőin látható. A 13. sz. fr. katedrális szobrászatban alakították ki a trónoló erény típusát, melyhez mindig kapcsolódik egy vícium is. Itáliában a 14. sz-tól attrib-áról fölismerhető nőalak az erény. Gyakran a 7 fő erény együtt szerepel (Giotto, Padova, Scrovegni-kpna, 1305). Aquinói Szt Tamás erénytana határozta meg a firenzei dóm harangtornyának erényprogramját. A ném. műv-ben ritka a monumentális ~-ábrázolás, inkább a harc-motívumot kedvelték. - 3. Jelképes ábrázolásaik: az ~ fája; az erények létrája (Jákob létrája nyomán); kerék, torony. Erények jelképei előfordulnak a →megfeszítés képein is. - 4. Az egyes erények attrib-aikkal és legyőzött víciumaikkal: →Jóság (bonitas, benignitas): a kk-ban csak föliratáról ismerhető föl. Később Cesare Ripa ikonológiája szerint aranyba öltözött, szép assz., a fején ruta-koszorú, karjában pelikán fiókáival. Legyőzött ellensége az irigység (invidia) és a gyűlölet (odium). - →Szeretet (caritas): a 12. sz-ig koronás, néha szárnyas nőalak, később attrib-ai a kehely és a lándzsa, melyekkel a Megfeszített jobbján áll, koldus, akit köpenyébe takar, kenyér tálon, madarak, oroszlán a kölykeivel, pelikán, bárány, szív (néha lángoló). Ellenfele az irigység és a fösvénység (avaritia). Itáliában jelképe a tűz, a bőségszaru és a gyermekek. - →Tisztaság (castitas): nőalak pálmával v. főnixszel, galambos zászlóval, lába alatt disznó, hátasállata olykor az egyszarvú. Legyőzött ellenfele a bujaság (libido). - →Hit: koronás assz., lábánál egy bálvány, a zsinagóga, egy eretnek v. egy pogány. Attrib-ai a kehely, néha ostyával, a kereszt, a kv. v. a Credo irattekercse, a törv-táblák, láng v. égő gyertya, tp-modell. Ellenfele a hűtlenség (infidelitas) és bálványimádás (idololatria). - →Bátorság (fortitudo): fegyveres, pajzsos, néha oroszlánbőrbe öltözött alak. Címerállata az oroszlán, attrib-a egy oszlop, legyőzött ellenfele a →félelem (timor). - →Alázat (humilitas): zsákba öltözött női alak, tarisznyával, báránnyal, lába alatt korona v. kígyó. Belőle ered az erények fája. Az ~ harcában ő az erények vezére. Ellenfele a →kevélység és a nagyzolás (superbia). - →Igazságosság (justitia): koronás alak karddal és mérleggel. 1500 k. vált ált-sá a bekötött szeme. Attrib-ai a derékszög, törv-kv., földgolyó, sas, daru kővel a csőrében, strucc. Legyőzött ellenfele az igazságtalanság (iniustitia). - →Szelídség (mansuetudo): női alak, attrib-a a bárány. Legyőzött ellenfele a fölfuvalkodottság (insolentia). - →Irgalmasság (misericordia): női alak az irgalmasság valamely cselekedete közben. Legyőzött ellenfele a türelmetlenség (intolerantia). - →Engedelmesség (oboedientia): jelképe legtöbbször a teve. - →Türelem (patientia): női alak, attrib-ai az igát magára vevő szarvasmarha, bárány, papagáj. Legyőzött ellenfele a harag (ira). - →Szegénység (paupertas): Assisi Szt Ferenc óta mint menyassz-t ábrázolják. Legyőzött ellenfele a gazdagság (divitia). - →Állhatatosság (perseverantia): attrib-ai a korona, a szarvas, a főnix v. a tyúk, néha bika v. oroszlánfej. Legyőzött ellenfele az állhatatlanság (inconstantia). - →Bölcsesség (sapientia): idős nő, okosság (prudentia): fátyolos leány. Attrib-aik: kígyó, tükör (önismeret), 1 v. 3 kv. (múlt, jelen, jövő), kör, szita, lábnál erszény, koporsó, →szenvedés eszközei. Legyőzött ellenfeleik: az értetlenség (insipientia), oktalanság (imprudentia). - →Remény (spes): karjait felemelő, fölfelé tekintő nőalak, fölötte Isten keze v. egy korona. Attrib-ai: méh, főnix, galamb, madár kalitkában, virágzó ág, bőségszaru, hajó, sarló, ásó, zarándokbot, a késő kk-tól a horgony. Legyőzött ellenfele a kétségbeesés (desperatio). - →Mértéktartás (temperantia) és józanság (sobrietas): attrib-aik: mérce, körző v. vonalzó, homokóra, kancsó és pohár, zabla, kard hüvelyben, szemüveg, szélmalom. Jellegzetes állataik: oroszlán, teve, elefánt, galamb, hal, bárány. Legyőzött ellenfelük: a bujaság (luxoria). - 5. Az egyes víciumok és attrib-aik: →Lustaság (acedia): alvó ffi v. nő, kezében guzsaly, attrib-a a bagoly, hátasállata a szamár. - →Fösvénység (avaritia): ffi v. nő pénzesládával v. erszénnyel. Attrib-a a csóka, hátasállatai a varangy, borz, majom, vakondok. - →Kétségbeesés (desperatio): megszemélyesítője egy öngyilkos. - →Széthúzás (discordia): két veszekedő ember. - →Torkosság (gula), →türelmetlenség (intolarentia): tőrrel öngyilkosságot elkövető nő v. iszákos ffi. Attrib-aik: holló, sas v. egy sült kakas. Hátasállatuk: a disznó, a farkas v. a róka. -

→Bálványimádás (idololatria), →hitetlenség (infidelitas): bálványképet tartó v. imádó ffi v. bekötött szemű, kibontott hajú nő. - →Gyávaság (ignavia): nyúl elől menekülő fegyveres ffi, futás közben elszórja fegyvereit. - →Állhatatlanság (inconstantia): ktorból megszökő barát v. guroló golyót egyensúlyozó nőalak. Attrib-ai a strucc, a majom és a rák. Hátasállata a szamár. - →Igazságtalanság (iniustitia): gyilkossági jelenet v. megvesztegetett bíró. - →Harag (ira): öngyilkos v. mást ölő személy; ruháit szaggató nő, szolgáját rugdaló gazdag. Attrib-ai: kutya, bagoly, kakas, sündisznó. Hátasállata: leopárd, medve, vadkan. - Értetlenség (insipientia), →ostobaság (stultitia): megszemélyesítője egy bolond. - →Irigység (invidia): női alak denevérfülekkel és szárnyakkal, ujjai végén karmokkal, szájából kígyó jön ki, kezében erszény. Attrib-ai a héja és a skorpió, hátasállata a kutya v. a sárkány. - →Tisztátalanság (luxoria): jelképe egy ölelkező pár v. egy ruhátlan nő, kezében tükörrel és jogarral, testén kígyókkal és varangyokkal. Hátasállata a kecskebak, a disznó, a medve, néha egy fekete ló. Jelképe egy szirén, kezében halfarokkal. - →Gőg, kevélység: a víciumok fájának gyökere, megszemélyesítője egy toronyból v. lóról lezuhanó ember, királysassal, v. denevérárnyú nőalak. Attrib-ai a pohár és a jogar, hátasállata az oroszlán v. egy oroszlánbőr-nyerges ló. - →Hiúság (vanitas): ruhátlan nőalak tükörrel és ékszerekkel. Attrib-a a kutya. **

Kirschbaum IV:380. - Sachs 1980:342. - KML 1986:83. (s.v. erények és bűnök)