Magyar Katolikus Lexikon > N > növény


növény (lat. plantae): szervetlen anyagokkal táplálkozó, ezeket szerves vegyületekké alakító, rendszerint helyhez kötött élőlény. - 1. Élettanilag. Többnyire kemény, gyakran kitinből való sejtfalai vannak. Legfőbb feladata a fotoszintézis, melynek során napfény-energia és zöld színtestek (klorofill) segítségével szervetlen anyagból szerveset formál. A baktériumok kemoszintézissel élnek, kém. folyamatokból nyernek energiát. A fotoszintézis teszi lehetővé, hogy a többi élőlények (állatok és ember) szerves anyaghoz jussanak, közvetlen (~evők) v. közvetett úton. - Bár a ~ek és állatok közti határvonal sem alaki (morfológiai), sem fiziológiai szempontból nem húzható meg egyértelműleg, jelenségtanilag mégis fontos különbség figyelhető meg köztük: az állatok szervei gyakorlatilag „készek” embrió-állapotuk végére, van központi szervük (idegrendszer) megfelelő érzékelő rendszerrel; a ~eknek nincsenek érzékelő szerveik, csak vegetatív képességeik (táplálkozás, növekedés, szaporodás), tehát nem „érzékelik” az életet, mint az állatok. Ezért így mondhatjuk: csak vegetatív életelvük van, érzéki tudat nélkül. -

2. A Szentírásban. a) A ~világ az ókori ember életének, munkálkodásának szerves része volt. A bibliai ~ek legtöbbje ma is él Palesztinában eredeti termőhelyen v. kultúrában, kisebb része a szomszédos és távoli országokból behozott értékes, különleges keleti fűszer, gyümölcs v. fa. Természetes életterük, termesztésük és felhasználásuk, a kapcsolódó kulturális, tört. és vallási hagyományok megismerése komoly segítséget jelent a bibliai kor és a Szentírás üzenetének mélyebb megértéséhez. A Szentírásból az ókori Közel-Kelet természeti képe és kultúrája is feltárul. Részletes gazd-technológiai leírásai és kertészeti szakkifejezései az ősi ~termesztés részletesebb megismerésére nyújtanak lehetőséget. - Sokoldalú vizsgálatot igénylő kérdés, hogy a Szentírás különböző nyelvű szövegeinek ~i elnevezései mai rendszertani fogalmaink szerint milyen fajokat rejthetnek. Moldenke szerint a Szentírásban közel 200 ~faj van; Zohary 110 ~nevet, s mintegy 128 mai ~fajt jelöl meg. Jelkép értékű, hogy legtöbbször szerepel a →búza és a →szőlő (kenyér és bor), a szt →tölgy és →olajfa viszont azonos számban. -

b) Isten a ~eket a 3. napon teremtette (vö. Ter 1,11-12), a földi élet létfeltételeként minden élőlény számára táplálékul. Az emberrel kötött szövetségben földi életünk idejére minden alacsonyabb rendű élőlény (kellemes és kellemetlen egyaránt) szövetséges társunk tett (Ter 9,9), és minket szolgálva teljesíti be küldetését (Róm 8,19). A megváltás művének kiteljesítésében a ~világ azt a fontos szerepet kapta, hogy az élet alapvető feltételeit biztosítsa az ember számára, ezzel dicsérje Teremtőjét. Ugyanakkor Isten a ~ek védelmét, gondozását is rábízta az emberre, akinek erkölcsi kötelessége a természet folyamatos védelme, a →környezetszennyezés elleni harc. -

c) A ~ek főként →hasonlat és jelkép formájában alkalmasak a Szentírás tanításának szemléltetésére. A hasonlat a keleti ember képzeletvilágának megmozgatására különösen kedvelt és hatékony eszköz volt. Alapja lehet a ~ külső formája, szerveinek tulajdonságai, termesztési v. felhasználási módja. Jézus és az ap-ok mindig közönséges, hallgatóik által jól ismert ~fajokkal szemléltettek, hogy a legegyszerűbb ember is megértse. Leggyakoribb az egyszerű hasonlat: „Olyan a mátkám, mint liliom a tövisek között” (Én 2,2). „A mennyek országa hasonló a mustármaghoz”(Mt 13,31). Metafora: „Széltől lengetett nádat láttok a pusztában?” (Mt 11,7); allegória: „Mátkám elzárt kert, lepecsételt forrás...” (Én 4,12). A fák királyválasztásában a →mese szerepel (Bír 9,8-15). ~i vonatkozású közmondás: „Mi köze a szalmának a tiszta búzához?” (Jer 23,28). - A szemléltetés másik eszköze a virágkultusz kezdetére megy vissza. A korai kk-ban a virág a mi földr. szélességünkön ritkaságszámba ment, s csak a keresztesek és a Ny-ra utazók hozták be lassan, évszázadok során. Őshonos virágok a →konkoly, a →gyöngyvirág, az →ökörfarkkóró és a →palástfű is. Az →ibolya, a →szegfű és az →eper hozott növények, de nagyon hamar sajátos ker. jelképek lettek (→növényszimbolika). Ky.Z.

LThK VII:424. - Kereszty 1998:46.