ibolya, illatos ibolya (lat. Viola odorata): az ibolyafélék (Violaceae) családjába tartozó, kora tavasszal nyíló, évelő, lila virágú növényke. - Leveléből nyálkaoldó, izzasztó és vértisztító hatású, virágjából nyálkaoldó, idegnyugtató és vérnyomáscsökkentő szert készítenek. - Kk. lat. nevei (Vigila, Viola guadragesimalis [Duchesne, 1544]) alapján a virrasztás és a nagyböjt jelképe lett. Dioszkoridész elnevezését (ion porphüroun) a mennyei kirság →bíbor színére értelmezték. Első hazai ábrázolása 1591: Péchy Lukács erkölcsbotanikai munkájában található. - A gör. mitológiában Afrodité, a szépség mellett a virágok és kertek istennőjének virága, ~ból font koszorúval ábrázolták. - A kk-ban ~ az alázatosság jelképe (Viola nigra sive purpurea). A régi Mária-énekekben gyakran hasonlítják Máriához, akit ~bokornak v. ~mezőnek is neveznek. (Vö. Lochner Kék Madonnájának virágszőnyege ~kkal). Színe miatt (viola v. lila: a szenvedés színe) az ~ a szenvedő Úr jelképe is. S.J.-**

Rápóti-Romvári 1972:158. - Lipffert 1976:73. - KML 1986:126.

Ibolya Mária Balbina, KN (Monostor, Komárom vm., 1891. jan. 15.-Gyón, 1960.): szerzetesnő. - Zsámbékon, 1912. IX. 8: lépett a kongr-ba, fog-át uitt 1915. VII. 30: tette. - A szétszóratás után 1950 őszétől beteg. r.k.