🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > Ö > ökörfarkkóró
következő 🡲

ökörfarkkóró, királygyertya, mezei gyertya (lat. Verbascum phlomoides): a tátogatófélék (Scrophulariaceae) családjába tartozó, magasra növő, lágy szárú, évelő, sárga virágú növény. - Gyógyhatását régóta ismerik. Teája nyálkaoldó, izzasztó, vértisztító és vizelethajtó hatású. Vsz. rikító sárga virága miatt a népi hagyomány szerint ha Nagyboldogasszony napján megszentelik, megvéd a villámcsapástól és a démonoktól. Így lett az elhárított szerencsétlenség jelképe. Gyógyító ereje, jogarhoz hasonló alakja miatt a kk-ban Mária-virág. Előfordul Angyali üdvözlet-képeken is, de szimbolikus jelentése van A. Altdorfer Zsuzsanna a fürdőben c. képén is (1526). Egyik fajának, a Verbascum blattariának népi neve: misegyertya. Régen ui. a szurokba mártott ~t fáklyának, viaszba mártva gyertyának használták. A Verbascum thapsust (népi nevei: mennyei gyertya, halálfa) már a korai kk-ban is hasonlóképpen használták. Szt János attrib-a a kk-tól a kékvirágú Verbascum phoeniceum, melynek a Dunántúlon ma is élő népi neve: szentjánosfüve. S.J.

Rápóti-Romvári 1972:204. - Lipffert 1976:62. - KML 1986:253.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.