Magyar Katolikus Lexikon > K > Kína
Kína, Csunghua Zsenmin Kunghokuo: népköztársaság Kelet- és Közép-Ázsiában. - Határai: Oroszo., Mongólia, Kazahsztán, Kirgizisztán, Tadzsikisztán, Afganisztán, Pakisztán, India, Nepál, Bhutan, Burma, Laosz, Vietnam, Koreai Népi Dem. Közt. és a Csendes-óceán beltengerei. Ter-e 9.572.395 km², főv-a Peking. Hiv. nyelve a kínai. - Ter-e szerint a Föld országai között ~ (Oroszo. és Kanada után) a 3., népessége szerint az 1. (1999: 1.266.800.000 + Tajvan: 23 mill. lakos). Közig-ilag 22 tart-a, 3 városi körzete (Peking, Sanghai, Tianjin) és 5, kisebbség által lakott autonóm körzete van (Tibet, Hszincsiang, Ninghszia, Kunghszi-Csuang, Belső-Mongólia). 1997: Hongkong, 1999: Makaó visszakerült ~hoz. - A ~ szó európai. Kínai megfelelője, a Csung-kuo első megjelenésekor (Kr. e. 11. sz.) a ~i fogalomírás szabályai szerint még 'központosítást, kormányzást' jelentett, később a 'Középország', 'a világ közepe' értelmet kapta. Ahogy a ~iak mondják magukról: „kultúrnép a világ közepén”, ~ nemcsak földr., tört., pol. fogalom, hanem ősi kultúra is. -
1. Tört-ével a ~n kívüli kutatók is foglalkoznak (sinológusoknak mondjuk azokat, akik ~i szövegek és források alapján dolgoznak). A ~i írás a Kr. e. 18-17. sz: született, írásos följegyzések többnyire a Kr. e. 1. évezred végétől kezdődnek. Mindazonáltal a ~i tört-et az ember ázsiai földrészen való megjelenésétől, a csoukoutieni leletek szerint 500 ezer éve számítják. A tüzet ismerő barlanglakó maradványai Peking közelében kerültek elő először. K-Ázsiában ~ a civilizáció, a földműves- és kertkultúra, s az erre épülő közp. hatalom mintája (→kert). A tengerparti suntien kultúrát már ~inak tekintik, s innen származtatják az amerikai földrész Ázsiából bevándorló első lakóit. - A Sárga-folyó mentén már Kr. u. a 6-2. évezredben kultúrák virágzottak. ~ É-i részén található a fekete kerámiaedényeket készítő lungsan, és a más színeket, főként a vörös árnyalatait is tartalmazó jangsao-kultúra. - A ~i hagyomány első alakjai nem annyira hús-vér emberek, mint egy-egy nagy fölfedezés megszemélyesítései; a legkorábbi ~i történelem közösségtört., melynek élén nagy tekintélyű kultúrhősök állnak. A ~i hagyomány kezdetein ilyen tekintély az öt császár, akik közül Fu Hszi vigyázott az égi és földi jelek harmonikus egyensúlyára és egyöntetűségére; Sen-nung a földműves munkákra tanította a parasztokat; Huang-ti, a „Sárga császár” a legfontosabb tudnivalók meghonosítója. E cs. idején (Kr. e. 4-5. évezred) keletkeztek az első írásjegyek és a ~i időszámításban nagy szerepet játszó hatvanas ciklus; Jao cs. csillagászai a földművesmunkák évszakos tartalmát és fontosságát tanították. - A szorosabb értelemben vett ~ tört-e a Hszia, a Sang és a Csou dinasztiákkal kezdődött, amelyek a ~i tört. megalapozói, az ország megteremtői és a ~i civilizáció elterjesztői, s akiket az ott élő nép közösségei ellenállás és védekezés nélkül elfogadtak. 1) Kr. e. 2200-1700: a Jü cs. által alapított Hszia-dinasztia a mondák homályába vész. A nagy Jü a vizek megszervezője, a földművesek számára oly fontos öntözőgazdálkodás megalapítója volt. 2) 1600-1000: a Sang-dinasztia már régészeti leletekből (teknőc-páncélból v. marha-lapockából készített, írásos jóslócsontokból) ismert. 3) 1000-221: a Csou-dinasztia hűbéres áll-ban uralkodott (ekkor élt →Konfuciusz és →Lao-ce). A Csou-államok ÉK-i földműves-közösségeinek ura, a Csin-ház uralkodója 250 k. megerősödött, és sorra meghódította a körülötte fekvő kis államokat. 221: fölvette a Huang-ti, a 'császár' nevet (ur. Kr. e. 221-210), ezzel ő lett az Első, a Si (Csin Si Huang-ti, 'Csin első császára'). Az ellenséges fejedségek falait lerombolta, de meghagyta a sztyeppe felől védő É-i államok, Csin, Csao és Vej É-i falait, s ezeket összekötve kezdte építtetni a Nagy Falat. Főv-a Hszienjang, a későbbi Senhszi tart-ban (1998: Hszian). Parancsára indult a sztyeppe ellen Meng Tien, aki az ázsiai hunok, azaz a hsziungnuk legyőzője. Eközben a cs. a birod. belső rendjét próbálta megteremteni legerősebb ellenfeleinek és ellenségeinek, a konfuciánus tudósoknak az üldözésével, sőt elpusztításával. Főminisztere, Li Sze tanácsára legfőbb támaszukat, a kv-eket égettette el (állítólag egy mintapéldányt megkímélt), de meghagyta a jóskönyveket, az orvoslásra és a földművelésre vonatkozó írásokat. Egységesítette az írást, a mértékrendszert, szabályozta a keresk-et, az utak építését, a közlekedést és az adózás rendjét is. Halál utáni élete meggyőződésével, ill. hatalma meghosszabbítására kezdte építtetni sírját és az 1970-es években föltárt és világhírűvé lett monumentális agyaghadsereget elhurcolt földművesek százezreivel a Li-hegyen. -
Az egységes ~t Kr. e. 206-Kr. u. 220: a Han-dinasztia alakította ki, a ~i ember és tudománya Han-korból származtatott nyelvével, kultúrájával, népiségével: a hannal. Ekkor született a ~i császárság minden későbbi fontos eleme: a cs-ok ffiági örökösödése, a dinasztiák és uralkodó tagjaik neve és írásmódja stb. Ez a ház adományozta alattvalóinak a Csou-kor címeit, fejedségeinek neveit, így a dinasztia az egész ~i kultúra örökösének számított, népe szemében is. A szent kv-ek elpusztítása ürügyül is, okául is szolgált a régi irod. újjáélesztésének és újjáírásának. A tudás mérése Kr. e. 124-től a hivatalnokvizsgák rendszerében történt. A hivatalnokok épülésére is szolgáltak Kr. e. 127-től a Zenepalota összegyűjtött költeményei, a későbbi dinasztiák ugyanilyen címen kiadott költ-eivel együtt. Kr. e. 105: a téli napforduló fölfedezése, a →kínai naptár és az ehhez kapcsolódó adózás elfogadása alattvalóvá tette ~ „idegen vendégeit”. E dinasztia alattvalója az a Csang Csien tábornok, aki Han Vu-ti cs. (Kr. e. 140-87) parancsára ~tól Ny-ra megteremtette a dinasztia belső-ázsiai hatalmát (hagyományosan Kr. e. 136-tól). Rá hivatkozott Sze-ma Csiennek (Kr. e. 145?-87?), a ~i történetírás atyjának Si csi ('Történelmi feljegyzések') c. műve, melyben elsőként foglalta össze a birod. tört-ét, míg a későbbi dinasztiák tört-e többnyire csak az uralmuk igazolására szolgál. A Han-dinasztia 2. sz-a már a hanyatlás jeleit mutatja, elsősorban a földek nagybirtok-rendszerű elfoglalása miatt, amely megnehezítette az adózó parasztok életét és az egész nép keresk-ét. Ezért sikerülhetett a trónbitorló Vang Mang rabszolga eredetű és a keresk-et dicsőítő Hszin-házának Kr. e. 9: megdöntenie az ún. Korai v. Nyugati Han-házat. - Kr. u. 25: az ún. vörösszemöldökűek parasztlázadása segítségével folytatódott a Han-kor, a Későbbi v. Keleti Han-ház uralma alatt. E korban ~ egészen a délvidékig, Jüe (1998: Vietnam) ter-éig terjedt. A legrégibb művek magyarázatai, melyek mérvadóknak számítottak az egész császárkorban, ekkor keletkeztek. Kr. e. 184: a lázadó sárgaturbánosok készítették elő a dinasztia vesztét, s a közben hatalomra juttatott erős és radikális vezér, Cao Cao megalapította a Három Királyság hagyományos, egyedül jogszerűnek elfogadott dinasztiáját, a Vejt (Kr. u. 220-265), Vej Ven-ti néven, és főv-át Kr. u. 204: ÉK-en, Jeben. Kr. u. 220-tól már az alapító fia, Vej Ming-ti cs. uralkodott, az ő dinasztiájáról nevezték el a korszakot. A Három Királyság másik két dinasztiája a birod. többi részét hódította meg: a Han-ház folytatásaképpen Ny-on uralkodó, Su (a Csou-dinasztia idején külön állam) Han-ház, általánosabb nevén „kis” Han-ház inkább az É-ÉNy-i félen terjesztette a ~i kultúrát, a Vu-ház a délvidéket tette ~ivá, először avatva főv-sá Csienkangot, a későbbi dinasztiák közül a D-iek főv-át. - A köv. korszak neve kétféleképpen is fönnmaradt. Jellemzőbb a Déli és Északi Dinasztiák kora, mert a sztyeppe közelében alakult É-i császárságok katonai erővel rendelkeztek, és a ~iak kevésbé becsülték őket, „idegenek” lévén az uralkodóházak; legnevezetesebb a To-pa (török nevén: Tabgacs) v. Jüan Vej, általánosabb nevén az Északi Vej-dinasztia (386-534: a kettéválásig). A Vej-háznak Ny-i szomszédja az a zsuanzsuan sztyeppei törzsszöv., amelynek Ny-i része állítólag Eu-ig is eljutott, és ázsiai avar néven tartják számon. Hagyománya a ~ban már végleg meghonosodott →buddhizmus, barlangtp-aival együtt, elsősorban a Kanszu tart-ban levő Tunhuang Ezer Buddha Barlangtemplomaival, amely egyben a buddhista ktorok keresk. közp-jait is meghonosította; de ekkor kezdték építeni Jungkan (Honan tart.) tp-ait stb. A császári ház legjelentősebb tette 485: az egyenlő föld reformja, mely a föld egyenlősítését is jelentette. A cs. ház megtanulta a kínai írást, ~i öltözéket vettek föl cs-ai, és az 5. sz. végére a dinasztia elkínaiasodott. -
Eközben a D-i dinasztiák a ~i kultúra hagyományát terjesztették Csienkang közp-tal (1998: Nanking vidéke). Ezért a ~i írástudók ezeket a császárságokat tekintik a legitim ~i hagyomány örökösének. Így lett a Hat-dinasztia a korszak másik neve: a Csin-ház uralkodásának első felét, a 317 előtti (a sztyeppei támadást megelőző, a Ny-i főv. eleste előtti) kort Nyugati Csinnek nevezik, és csak az ún. Keleti Csin, a D-re vonuló új dinasztia számít a Déli Dinasztiák közül az elsőnek (317-419/420), ezt követi a Szung (v. Kis Szung, utalva a későbbi hasonló nevű házra), egészen a Csi v. Északi Csi-házig (479-501/502), majd a Liang-ház (502-556), amely államvallássá tette a buddhizmust; a Csen (557-hivatalosan 558-ig, ~ egységének kezdetéig), de sokszor ide számítják még az Északi Csit (556-577), valamint azt az Északi Csout, amely közvetlenül megelőzte az állami egységet. Nem tisztázták az írástudók sem a korszak nevét adó dinasztiák számát, a sok korabeli cs. ház közül a hat legitim házat. Végül a legerősebb ház egységesítette ~t, és a rövid Szuj-kor (581/589-617/618) megalapozta a Ny-i főv-t, tört-írását és törvénykezését, a közig. alapegységeit és az „idegen vallás” helyét ~ hagyományában. A dinasztia első fele, Szuj Ven-ti (ur. 589-605) katonailag erős és vallásilag tekintélyes, míg második fele, Szuj Jang-ti uralma (605-617) hagyományos ~i dinasztia-végekéhez hasonló, a szokásos pazarlás és elzárkózó idegenellenesség külsőségeivel alapozta meg az égi mandátum átadását a köv. dinasztiának. Nem ismerte föl az egyre erősebb →türkök szerepét, akik uralomra juttatták a Tang-házat (618-907). - A dinasztia második cs-a, Tang Taj-cung (627-649) a 620-as évektől kezdve megteremtette a hivatalnokvizsgák rendszerét, megalapozta a törvénykezést, valamint a két főv-t, a Ny-i Csangant (az első cs. városának helyén) s a menedékül szolgáló K-i főv-t, Lojangot (Honan tart.); a főv-ba vonzotta tanulni a szomszédos uralkodók gyermekeit, s 630-ra mennyei kagán gyanánt szövetségessé tette a sztyeppe közeli törzseit. Tang Kao-cung (ur. 650-684) engedte meg a 650-es években az ún. Ny-i türköknek, hogy É-~ban letelepedjenek. Szigorú hagyományhűségét kísérelte meg föloldani a rövid életű és illegitim Csou-ház uralkodónője, Vu császárnő, v. Vu-hou (ur. 684-705), fölfedezve a megadóztatott keresk. hasznát, de támogatói sem tudták megakadályozni az új hivatalnokgárda kialakulását és a külf. követek főv-ba özönlését. Ezt 751: az arabok előretörése állította meg; a főv-ban tudomásul sem vették, hogy a Talasz (arab Taraz) folyó ~ Ny-i hódításainak határává vált, és Ázsia további részét át kell engedniük az →iszlám hódításnak. - A cs. ház uralmát 755: az An Lu-san lázadás törte ketté, Tang Hszüan-cung cs. (ur. 713-756) ágyasát, Jang Kuj-fejt hibáztatva mindenért, akinek halála után be kellett engedni a Ny-i főv-ba, Csanganba az ujgurokat és a tibetieket. 680: már a régi hagyomány és cs. ház kerekedett fölül. A Tang-ház az adózás új rendjével a köv. dinasztiák hatalmát is megalapozta: a természetben fizetett termék (többnyire gabona), katonáskodás és közmunka egyaránt a földművelő parasztok dolga maradt. A 9. sz. a parasztlázadások korszaka, amit a cs. ház a buddhizmus üldözésével próbált orvosolni. - Az Öt dinasztia korában (907-959/960) a birod. újra kisebb cs-ságokra szakadt: Kései Liang (907-922); Kései Tang (923-935); Kései Csin (936-946); Kései Han (947-950); Kései Csou (951-959/960). - A ~i Szung-ház (960-1279/80) a Liao-dinasztia, a dzsürcsi Csin-ház, valamint a tangutok (Hszi-hszia) fölemelkedésével egyidőben szerzett tekintélyt. A „barbár” délvidéket bevonta a ~i kultúrába, s elősegítette a sztyeppei birod-ak ~i minta szerinti szerveződését. Katonáskodással és közmunkákkal terhelte az adózó parasztokat, s ezen csak a 10. sz. végén enyhített. A 11. sz: az ipar is fejlődött, a városokban céhszerű szerveződések jelentek meg, de gyökeret verni tartósan nem tudtak. 1071: a hagyomány keresk-ellenességét is veszélyeztető ún. reformerek, elsősorban Vang An-si és mások tűntek föl. Hamarosan sztyeppei szomszédai veszélyeztették a D-re menekülő dinasztiát, s ettől kezdve a császárság első korszakát Északi Szungnak nevezték, a Déli Szung (1126-1279/80) idején É-on a Csin-ház rendezkedett be. -
A 13. sz: É-on már mongol uralom volt, a távolsági keresk. ~ig nyúló Selyemút-politikájával, a ~iak igazi főv-a Hangcsou, a Császárcsatorna (az adógabona útvonala) legdélibb pontja. Az új, Jüan nevű, mongol eredetű ~i dinasztia 1280-tól uralkodott. Ekkor honosodott meg ~ban a papírpénz, főként ott, ahol nem volt elég fém. A kereskedéshez és pénzhez értő nyugatiak, belső-ázsiai és más alattvalók (mongolok, ujgurok és más belső-ázsiaiak) kerekedtek felül. Megjelentek a Ny-i vallások. 1307: a mongol főv-nak, a Peking helyén először főv-sá váló Jen vidékének, azaz Kanbaliknak érs-e először V. Kelemen p. (ur. 1305-14) küldötte, →Montecorvinói Johannes Pico OFM. - Vidéken az elégedetlenség parasztlázadásokba torkollott, ~ban a mongol uralom a Ming (1368-1643/44) nemzeti dinasztiának adta át az uralmat. Ekkor már É-on volt a főv., Peking, és a cs-ok korát uralkodói jelmondatukról ismerjük. - Irod-áról és műv-éről híres 1368-99: a Vu-hung-korszak és 1403-26: a Jung-lo-kor. A birod. békésen fejlődött, noha É-on a sztyeppétől a cs. engedéllyel ott tartózkodó mongol hadak védték, egyéb sztyeppei törzsek is csatlakoztak hozzájuk, amelyek veszélyeiről a cs. ház nem vett tudomást. A Ming-dinasztia idején a főv. a védendő É-on, Pekingben volt, ahová eljuthattak az idegen törzsek csapatai, de nem foglalták el, mert a cs. hatalom az ő földjük védelmét is jelentette. - Fejlődött az irod. és az ipar, a mongol korban fölvirágzott a távolsági keresk. szárazföldön és tengeren egyaránt. Fejlődött a ~i bányászat is, de az 1570-es években az adózás módja megváltozott: terményadó helyett pénzben kellett fizetni. Népszerűtlen lett a cs-ság a főv-ban egyre nagyobb hatalmú eunuchok miatt is. A 16. sz. végén Matteo →Ricci és más eu. misszion-ok eredménytelenül próbálták Eu. iránt jóindulatra hangolni a cs-ságot. 1627: megölték Vej Csung Hszien főeunuchot, a dinasztiát már nem sikerült föléleszteni: a DK-i Tung-lin pol. ellenzék már a főv-ban is tevékenykedett, és 1644: maga hívta be segítőit és az új dinasztia megalapozóit, a mandzsukat, akik leverték az előző dinasztia bukását okozó parasztlázadást. - A~i kultúra nagy hatással volt az 1644-1911: uralkodó barbár (mandzsu) Csing-dinasztiára is. Külső biztonságát az orosz birod. ellen kellett biztosítania, egyik legnagyobb cs-a a Tajvant is meghódító Kang-hszi (ur. 1662-1723). Ő az első modern ~i szótár megszerk-je (több kézikv-et az ő nevében adtak ki). Utódai egyre eredménytelenebbül küzdöttek az ópiumfogyasztás terjedése ellen a hadseregben és az adózó parasztok között. 1689: a nercsinszki határmegállapító egyezmény és 1728: a kjahtai keresk. szerződés biztosította a határvidéket Oroszo-gal szemben. 1720: ~ bekebelezte Tibetet, 1751: a birod. elérte legnagyobb kiterjedését, 1769: Burma, 1789: Vietnam is a hűbérese lett. - A dinasztia uralkodásának második felében derült ki, hogy ~ „a világ közepe”, hogy „Kínának mindene megvan, amire csak szüksége lehet”, ezért a dinasztia kivonta magát a világkeresk-ből. Közben ~ba egyre több ezüst áramlott, az ópiumért kivitt arany ellensúlyozására. 1839. VI: Li Cö-hszü cs. biztos kb. 20 ezer láda becsempészett brit ópiumot semmisített meg. Válaszul a britek blokád alá vették Kantont, kitört az I. ópiumháború (1840-42). - 1842: a nankingi békében, az első egyenlőtlen szerződésben a Csing-ház új tengerparti kikötőket volt kénytelen megnyitni az idegenek előtt, ami új ezüstmilliók kiáramlását jelentette. 1851: Nankingban az ún. tajping fölkelés parasztvezérei az eu. prot. eszmékkel ötvözték a régi ~i hagyományt. 1864-ig ki is tartottak, de csak megrendítették a dinasztiát. -