🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > K > Kína
következő 🡲

Kína, Csunghua Zsenmin Kunghokuo: népköztársaság Kelet- és Közép-Ázsiában. - Határai: Oroszo., Mongólia, Kazahsztán, Kirgizisztán, Tadzsikisztán, Afganisztán, Pakisztán, India, Nepál, Bhutan, Burma, Laosz, Vietnam, Koreai Népi Dem. Közt. és a Csendes-óceán beltengerei. Ter-e 9.572.395 km², főv-a Peking. Hiv. nyelve a kínai. - Ter-e szerint a Föld országai között ~ (Oroszo. és Kanada után) a 3., népessége szerint az 1. (1999: 1.266.800.000 + Tajvan: 23 mill. lakos). Közig-ilag 22 tart-a, 3 városi körzete (Peking, Sanghai, Tianjin) és 5, kisebbség által lakott autonóm körzete van (Tibet, Hszincsiang, Ninghszia, Kunghszi-Csuang, Belső-Mongólia). 1997: Hongkong, 1999: Makaó visszakerült ~hoz. - A ~ szó európai. Kínai megfelelője, a Csung-kuo első megjelenésekor (Kr. e. 11. sz.) a ~i fogalomírás szabályai szerint még 'központosítást, kormányzást' jelentett, később a 'Középország', 'a világ közepe' értelmet kapta. Ahogy a ~iak mondják magukról: „kultúrnép a világ közepén”, ~ nemcsak földr., tört., pol. fogalom, hanem ősi kultúra is. -

1. Tört-ével a ~n kívüli kutatók is foglalkoznak (sinológusoknak mondjuk azokat, akik ~i szövegek és források alapján dolgoznak). A ~i írás a Kr. e. 18-17. sz: született, írásos följegyzések többnyire a Kr. e. 1. évezred végétől kezdődnek. Mindazonáltal a ~i tört-et az ember ázsiai földrészen való megjelenésétől, a csoukoutieni leletek szerint 500 ezer éve számítják. A tüzet ismerő barlanglakó maradványai Peking közelében kerültek elő először. K-Ázsiában ~ a civilizáció, a földműves- és kertkultúra, s az erre épülő közp. hatalom mintája (→kert). A tengerparti suntien kultúrát már ~inak tekintik, s innen származtatják az amerikai földrész Ázsiából bevándorló első lakóit. - A Sárga-folyó mentén már Kr. u. a 6-2. évezredben kultúrák virágzottak. ~ É-i részén található a fekete kerámiaedényeket készítő lungsan, és a más színeket, főként a vörös árnyalatait is tartalmazó jangsao-kultúra. - A ~i hagyomány első alakjai nem annyira hús-vér emberek, mint egy-egy nagy fölfedezés megszemélyesítései; a legkorábbi ~i történelem közösségtört., melynek élén nagy tekintélyű kultúrhősök állnak. A ~i hagyomány kezdetein ilyen tekintély az öt császár, akik közül Fu Hszi vigyázott az égi és földi jelek harmonikus egyensúlyára és egyöntetűségére; Sen-nung a földműves munkákra tanította a parasztokat; Huang-ti, a „Sárga császár” a legfontosabb tudnivalók meghonosítója. E cs. idején (Kr. e. 4-5. évezred) keletkeztek az első írásjegyek és a ~i időszámításban nagy szerepet játszó hatvanas ciklus; Jao cs. csillagászai a földművesmunkák évszakos tartalmát és fontosságát tanították. - A szorosabb értelemben vett ~ tört-e a Hszia, a Sang és a Csou dinasztiákkal kezdődött, amelyek a ~i tört. megalapozói, az ország megteremtői és a ~i civilizáció elterjesztői, s akiket az ott élő nép közösségei ellenállás és védekezés nélkül elfogadtak. 1) Kr. e. 2200-1700: acs. által alapított Hszia-dinasztia a mondák homályába vész. A nagy Jü a vizek megszervezője, a földművesek számára oly fontos öntözőgazdálkodás megalapítója volt. 2) 1600-1000: a Sang-dinasztia már régészeti leletekből (teknőc-páncélból v. marha-lapockából készített, írásos jóslócsontokból) ismert. 3) 1000-221: a Csou-dinasztia hűbéres áll-ban uralkodott (ekkor élt →Konfuciusz és →Lao-ce). A Csou-államok ÉK-i földműves-közösségeinek ura, a Csin-ház uralkodója 250 k. megerősödött, és sorra meghódította a körülötte fekvő kis államokat. 221: fölvette a Huang-ti, a 'császár' nevet (ur. Kr. e. 221-210), ezzel ő lett az Első, a Si (Csin Si Huang-ti, 'Csin első császára'). Az ellenséges fejedségek falait lerombolta, de meghagyta a sztyeppe felől védő É-i államok, Csin, Csao és Vej É-i falait, s ezeket összekötve kezdte építtetni a Nagy Falat. Főv-a Hszienjang, a későbbi Senhszi tart-ban (1998: Hszian). Parancsára indult a sztyeppe ellen Meng Tien, aki az ázsiai hunok, azaz a hsziungnuk legyőzője. Eközben a cs. a birod. belső rendjét próbálta megteremteni legerősebb ellenfeleinek és ellenségeinek, a konfuciánus tudósoknak az üldözésével, sőt elpusztításával. Főminisztere, Li Sze tanácsára legfőbb támaszukat, a kv-eket égettette el (állítólag egy mintapéldányt megkímélt), de meghagyta a jóskönyveket, az orvoslásra és a földművelésre vonatkozó írásokat. Egységesítette az írást, a mértékrendszert, szabályozta a keresk-et, az utak építését, a közlekedést és az adózás rendjét is. Halál utáni élete meggyőződésével, ill. hatalma meghosszabbítására kezdte építtetni sírját és az 1970-es években föltárt és világhírűvé lett monumentális agyaghadsereget elhurcolt földművesek százezreivel a Li-hegyen. -

Az egységes ~t Kr. e. 206-Kr. u. 220: a Han-dinasztia alakította ki, a ~i ember és tudománya Han-korból származtatott nyelvével, kultúrájával, népiségével: a hannal. Ekkor született a ~i császárság minden későbbi fontos eleme: a cs-ok ffiági örökösödése, a dinasztiák és uralkodó tagjaik neve és írásmódja stb. Ez a ház adományozta alattvalóinak a Csou-kor címeit, fejedségeinek neveit, így a dinasztia az egész ~i kultúra örökösének számított, népe szemében is. A szent kv-ek elpusztítása ürügyül is, okául is szolgált a régi irod. újjáélesztésének és újjáírásának. A tudás mérése Kr. e. 124-től a hivatalnokvizsgák rendszerében történt. A hivatalnokok épülésére is szolgáltak Kr. e. 127-től a Zenepalota összegyűjtött költeményei, a későbbi dinasztiák ugyanilyen címen kiadott költ-eivel együtt. Kr. e. 105: a téli napforduló fölfedezése, a →kínai naptár és az ehhez kapcsolódó adózás elfogadása alattvalóvá tette ~ „idegen vendégeit”. E dinasztia alattvalója az a Csang Csien tábornok, aki Han Vu-ti cs. (Kr. e. 140-87) parancsára ~tól Ny-ra megteremtette a dinasztia belső-ázsiai hatalmát (hagyományosan Kr. e. 136-tól). Rá hivatkozott Sze-ma Csiennek (Kr. e. 145?-87?), a ~i történetírás atyjának Si csi ('Történelmi feljegyzések') c. műve, melyben elsőként foglalta össze a birod. tört-ét, míg a későbbi dinasztiák tört-e többnyire csak az uralmuk igazolására szolgál. A Han-dinasztia 2. sz-a már a hanyatlás jeleit mutatja, elsősorban a földek nagybirtok-rendszerű elfoglalása miatt, amely megnehezítette az adózó parasztok életét és az egész nép keresk-ét. Ezért sikerülhetett a trónbitorló Vang Mang rabszolga eredetű és a keresk-et dicsőítő Hszin-házának Kr. e. 9: megdöntenie az ún. Korai v. Nyugati Han-házat. - Kr. u. 25: az ún. vörösszemöldökűek parasztlázadása segítségével folytatódott a Han-kor, a Későbbi v. Keleti Han-ház uralma alatt. E korban ~ egészen a délvidékig, Jüe (1998: Vietnam) ter-éig terjedt. A legrégibb művek magyarázatai, melyek mérvadóknak számítottak az egész császárkorban, ekkor keletkeztek. Kr. e. 184: a lázadó sárgaturbánosok készítették elő a dinasztia vesztét, s a közben hatalomra juttatott erős és radikális vezér, Cao Cao megalapította a Három Királyság hagyományos, egyedül jogszerűnek elfogadott dinasztiáját, a Vejt (Kr. u. 220-265), Vej Ven-ti néven, és főv-át Kr. u. 204: ÉK-en, Jeben. Kr. u. 220-tól már az alapító fia, Vej Ming-ti cs. uralkodott, az ő dinasztiájáról nevezték el a korszakot. A Három Királyság másik két dinasztiája a birod. többi részét hódította meg: a Han-ház folytatásaképpen Ny-on uralkodó, Su (a Csou-dinasztia idején külön állam) Han-ház, általánosabb nevén „kis” Han-ház inkább az É-ÉNy-i félen terjesztette a ~i kultúrát, a Vu-ház a délvidéket tette ~ivá, először avatva főv-sá Csienkangot, a későbbi dinasztiák közül a D-iek főv-át. - A köv. korszak neve kétféleképpen is fönnmaradt. Jellemzőbb a Déli és Északi Dinasztiák kora, mert a sztyeppe közelében alakult É-i császárságok katonai erővel rendelkeztek, és a ~iak kevésbé becsülték őket, „idegenek” lévén az uralkodóházak; legnevezetesebb a To-pa (török nevén: Tabgacs) v. Jüan Vej, általánosabb nevén az Északi Vej-dinasztia (386-534: a kettéválásig). A Vej-háznak Ny-i szomszédja az a zsuanzsuan sztyeppei törzsszöv., amelynek Ny-i része állítólag Eu-ig is eljutott, és ázsiai avar néven tartják számon. Hagyománya a ~ban már végleg meghonosodott →buddhizmus, barlangtp-aival együtt, elsősorban a Kanszu tart-ban levő Tunhuang Ezer Buddha Barlangtemplomaival, amely egyben a buddhista ktorok keresk. közp-jait is meghonosította; de ekkor kezdték építeni Jungkan (Honan tart.) tp-ait stb. A császári ház legjelentősebb tette 485: az egyenlő föld reformja, mely a föld egyenlősítését is jelentette. A cs. ház megtanulta a kínai írást, ~i öltözéket vettek föl cs-ai, és az 5. sz. végére a dinasztia elkínaiasodott. -

Eközben a D-i dinasztiák a ~i kultúra hagyományát terjesztették Csienkang közp-tal (1998: Nanking vidéke). Ezért a ~i írástudók ezeket a császárságokat tekintik a legitim ~i hagyomány örökösének. Így lett a Hat-dinasztia a korszak másik neve: a Csin-ház uralkodásának első felét, a 317 előtti (a sztyeppei támadást megelőző, a Ny-i főv. eleste előtti) kort Nyugati Csinnek nevezik, és csak az ún. Keleti Csin, a D-re vonuló új dinasztia számít a Déli Dinasztiák közül az elsőnek (317-419/420), ezt követi a Szung (v. Kis Szung, utalva a későbbi hasonló nevű házra), egészen a Csi v. Északi Csi-házig (479-501/502), majd a Liang-ház (502-556), amely államvallássá tette a buddhizmust; a Csen (557-hivatalosan 558-ig, ~ egységének kezdetéig), de sokszor ide számítják még az Északi Csit (556-577), valamint azt az Északi Csout, amely közvetlenül megelőzte az állami egységet. Nem tisztázták az írástudók sem a korszak nevét adó dinasztiák számát, a sok korabeli cs. ház közül a hat legitim házat. Végül a legerősebb ház egységesítette ~t, és a rövid Szuj-kor (581/589-617/618) megalapozta a Ny-i főv-t, tört-írását és törvénykezését, a közig. alapegységeit és az „idegen vallás” helyét ~ hagyományában. A dinasztia első fele, Szuj Ven-ti (ur. 589-605) katonailag erős és vallásilag tekintélyes, míg második fele, Szuj Jang-ti uralma (605-617) hagyományos ~i dinasztia-végekéhez hasonló, a szokásos pazarlás és elzárkózó idegenellenesség külsőségeivel alapozta meg az égi mandátum átadását a köv. dinasztiának. Nem ismerte föl az egyre erősebb →türkök szerepét, akik uralomra juttatták a Tang-házat (618-907). - A dinasztia második cs-a, Tang Taj-cung (627-649) a 620-as évektől kezdve megteremtette a hivatalnokvizsgák rendszerét, megalapozta a törvénykezést, valamint a két főv-t, a Ny-i Csangant (az első cs. városának helyén) s a menedékül szolgáló K-i főv-t, Lojangot (Honan tart.); a főv-ba vonzotta tanulni a szomszédos uralkodók gyermekeit, s 630-ra mennyei kagán gyanánt szövetségessé tette a sztyeppe közeli törzseit. Tang Kao-cung (ur. 650-684) engedte meg a 650-es években az ún. Ny-i türköknek, hogy É-~ban letelepedjenek. Szigorú hagyományhűségét kísérelte meg föloldani a rövid életű és illegitim Csou-ház uralkodónője, Vu császárnő, v. Vu-hou (ur. 684-705), fölfedezve a megadóztatott keresk. hasznát, de támogatói sem tudták megakadályozni az új hivatalnokgárda kialakulását és a külf. követek főv-ba özönlését. Ezt 751: az arabok előretörése állította meg; a főv-ban tudomásul sem vették, hogy a Talasz (arab Taraz) folyó ~ Ny-i hódításainak határává vált, és Ázsia további részét át kell engedniük az →iszlám hódításnak. - A cs. ház uralmát 755: az An Lu-san lázadás törte ketté, Tang Hszüan-cung cs. (ur. 713-756) ágyasát, Jang Kuj-fejt hibáztatva mindenért, akinek halála után be kellett engedni a Ny-i főv-ba, Csanganba az ujgurokat és a tibetieket. 680: már a régi hagyomány és cs. ház kerekedett fölül. A Tang-ház az adózás új rendjével a köv. dinasztiák hatalmát is megalapozta: a természetben fizetett termék (többnyire gabona), katonáskodás és közmunka egyaránt a földművelő parasztok dolga maradt. A 9. sz. a parasztlázadások korszaka, amit a cs. ház a buddhizmus üldözésével próbált orvosolni. - Az Öt dinasztia korában (907-959/960) a birod. újra kisebb cs-ságokra szakadt: Kései Liang (907-922); Kései Tang (923-935); Kései Csin (936-946); Kései Han (947-950); Kései Csou (951-959/960). - A ~i Szung-ház (960-1279/80) a Liao-dinasztia, a dzsürcsi Csin-ház, valamint a tangutok (Hszi-hszia) fölemelkedésével egyidőben szerzett tekintélyt. A „barbár” délvidéket bevonta a ~i kultúrába, s elősegítette a sztyeppei birod-ak ~i minta szerinti szerveződését. Katonáskodással és közmunkákkal terhelte az adózó parasztokat, s ezen csak a 10. sz. végén enyhített. A 11. sz: az ipar is fejlődött, a városokban céhszerű szerveződések jelentek meg, de gyökeret verni tartósan nem tudtak. 1071: a hagyomány keresk-ellenességét is veszélyeztető ún. reformerek, elsősorban Vang An-si és mások tűntek föl. Hamarosan sztyeppei szomszédai veszélyeztették a D-re menekülő dinasztiát, s ettől kezdve a császárság első korszakát Északi Szungnak nevezték, a Déli Szung (1126-1279/80) idején É-on a Csin-ház rendezkedett be. -

A 13. sz: É-on már mongol uralom volt, a távolsági keresk. ~ig nyúló Selyemút-politikájával, a ~iak igazi főv-a Hangcsou, a Császárcsatorna (az adógabona útvonala) legdélibb pontja. Az új, Jüan nevű, mongol eredetű ~i dinasztia 1280-tól uralkodott. Ekkor honosodott meg ~ban a papírpénz, főként ott, ahol nem volt elég fém. A kereskedéshez és pénzhez értő nyugatiak, belső-ázsiai és más alattvalók (mongolok, ujgurok és más belső-ázsiaiak) kerekedtek felül. Megjelentek a Ny-i vallások. 1307: a mongol főv-nak, a Peking helyén először főv-sá váló Jen vidékének, azaz Kanbaliknak érs-e először V. Kelemen p. (ur. 1305-14) küldötte, →Montecorvinói Johannes Pico OFM. - Vidéken az elégedetlenség parasztlázadásokba torkollott, ~ban a mongol uralom a Ming (1368-1643/44) nemzeti dinasztiának adta át az uralmat. Ekkor már É-on volt a főv., Peking, és a cs-ok korát uralkodói jelmondatukról ismerjük. - Irod-áról és műv-éről híres 1368-99: a Vu-hung-korszak és 1403-26: a Jung-lo-kor. A birod. békésen fejlődött, noha É-on a sztyeppétől a cs. engedéllyel ott tartózkodó mongol hadak védték, egyéb sztyeppei törzsek is csatlakoztak hozzájuk, amelyek veszélyeiről a cs. ház nem vett tudomást. A Ming-dinasztia idején a főv. a védendő É-on, Pekingben volt, ahová eljuthattak az idegen törzsek csapatai, de nem foglalták el, mert a cs. hatalom az ő földjük védelmét is jelentette. - Fejlődött az irod. és az ipar, a mongol korban fölvirágzott a távolsági keresk. szárazföldön és tengeren egyaránt. Fejlődött a ~i bányászat is, de az 1570-es években az adózás módja megváltozott: terményadó helyett pénzben kellett fizetni. Népszerűtlen lett a cs-ság a főv-ban egyre nagyobb hatalmú eunuchok miatt is. A 16. sz. végén Matteo →Ricci és más eu. misszion-ok eredménytelenül próbálták Eu. iránt jóindulatra hangolni a cs-ságot. 1627: megölték Vej Csung Hszien főeunuchot, a dinasztiát már nem sikerült föléleszteni: a DK-i Tung-lin pol. ellenzék már a főv-ban is tevékenykedett, és 1644: maga hívta be segítőit és az új dinasztia megalapozóit, a mandzsukat, akik leverték az előző dinasztia bukását okozó parasztlázadást. - A~i kultúra nagy hatással volt az 1644-1911: uralkodó barbár (mandzsu) Csing-dinasztiára is. Külső biztonságát az orosz birod. ellen kellett biztosítania, egyik legnagyobb cs-a a Tajvant is meghódító Kang-hszi (ur. 1662-1723). Ő az első modern ~i szótár megszerk-je (több kézikv-et az ő nevében adtak ki). Utódai egyre eredménytelenebbül küzdöttek az ópiumfogyasztás terjedése ellen a hadseregben és az adózó parasztok között. 1689: a nercsinszki határmegállapító egyezmény és 1728: a kjahtai keresk. szerződés biztosította a határvidéket Oroszo-gal szemben. 1720: ~ bekebelezte Tibetet, 1751: a birod. elérte legnagyobb kiterjedését, 1769: Burma, 1789: Vietnam is a hűbérese lett. - A dinasztia uralkodásának második felében derült ki, hogy ~ „a világ közepe”, hogy „Kínának mindene megvan, amire csak szüksége lehet”, ezért a dinasztia kivonta magát a világkeresk-ből. Közben ~ba egyre több ezüst áramlott, az ópiumért kivitt arany ellensúlyozására. 1839. VI: Li Cö-hszü cs. biztos kb. 20 ezer láda becsempészett brit ópiumot semmisített meg. Válaszul a britek blokád alá vették Kantont, kitört az I. ópiumháború (1840-42). - 1842: a nankingi békében, az első egyenlőtlen szerződésben a Csing-ház új tengerparti kikötőket volt kénytelen megnyitni az idegenek előtt, ami új ezüstmilliók kiáramlását jelentette. 1851: Nankingban az ún. tajping fölkelés parasztvezérei az eu. prot. eszmékkel ötvözték a régi ~i hagyományt. 1864-ig ki is tartottak, de csak megrendítették a dinasztiát. -

A belháború közepette kitört II. ópiumháborút (1856-60) 1858: a tiencsini szerződés 1 évre megszakította. Peking brit-fr. megszállása után 1860: a pekingi egyezményben új kikötők megnyitását kényszerítették ~ra, mellyel 1861: Poroszo. is egyenlőtlen szerződést kötött, ekkor palotaforr-mal a hatalmat az udvar Ny-barát (jangvui) csoportja kaparintotta meg. Az 1880-as években a kat. egyh., ill. a Ny-i tud. segítsége is elégtelen a ~i császárság újraélesztésére. 1875: Japán behatolt Koreába, 1879: elfoglalta a Riukiu-szk-et. 1884/85: a ~i-fr. háborúban Annam fr. gyarmat lett. 1886: NBr. megszállta Burmát, megpróbált előrenyomulni DNy-~ felé. 1894/95: a japán elleni háború veresége után ~ újabb területi és gazd. engedményekre kényszerült. 1898. VI. 11-IX. 21: a cs. család segítségével elindított száznapos reformmozgalom is eredménytelennek bizonyult: a csné, Cö-Hszi (1861-73, 1875-89 és 1898-1908: régens) hívei a legradikálisabb forradalmárokat letartóztatták, majd kivégezték. 1900: egy tornaklub tagjai (boxerek, Igazság és Egyetértés Ökleinek Társasága) és minden más elégedetlenkedők mozgalma ellen a cs. udvar a külf. hatalmak segítségét kérte. 1899-1900: a →boxerlázadás kb. 10 millió ember életébe került. A polgárháborús körülmények az idegen hatalmak diadalával előkészítették a ~i dinasztia gyöngülését és bukását. A külf. hatalmaknak az a szándéka, hogy Ázsiát uralmuk alá hajtsák, a 19. sz. közepétől, az 1. ópiumháborútól kezdve megmutatkozott. „Engedményekhez” jutottak és befolyási ter-eket alakítottak ki ~ban. A Han-kor óta változatlan intézményrendszer már hatástalan volt. A régi ~i hagyomány híve, Szun Jat-szen Japánban 1906: megalakította híveiből az új Kuomintang-pártot, de csak a célt tűzte ki, az eszközöket nem biztosította; nem tudta megragadni a hatalmat, amikor 1911. X. 10: a vucsangi fölkeléssel ~ban megszűnt a császárkor. Az 1912. II. 16: uralomra juttatott Jüan Si-kaj 1913: leverte a forr-at, 1915. V. 7: elfogadta a 21 japán követelést (nagy gazd. előnyökről mondott le). 1916: halála után egész ~ban zűrzavar uralkodott. ~nak az I. vh-ban sem sikerült megnyernie a Ny-i hatalmakat. Erre válasz 1919: az ún. május 4-e mozgalom, melyben a diákok próbálkoztak sikertelenül megteremteni az új ~t. Szun Jat-szen kívánságára egész pártja belépett a friss kiképzést kapott új vezér, Csang Kaj-sek pártjába, aki azonban 1927: kivégeztette az 1921. VII. 1. óta szervezkedő kommunistákat. Csang Kai-sek, a D-i államok seregeinek vezetője Nankingot tette fővárossá. 1927-37: ~ a haladás és viszonylagos jólét korát élte. 1931-45: Mandzsukuo néven az utolsó vér szerinti császár, Pu-ji támogatásával ÉK-en új áll. vette át a cs-ság szerepét. - 1937-45: háborút vívott Japánnal, amely ~t már 1895: legyőzte, és 1931: elfoglalta Mandzsúriát. 1949. XII: a komm. seregek kiűzték a szárazföldről Csang Kai-sek kuomintang csapatait. Változás következett be az államvezetésben. Mao Ce-tung Tajvan, Hongkong és Makaó kivételével egyesítette ~t, fővárosává ismét Pekinget tette és az egész orsz-ot megreformálta. 1950. X-1953: önkéntesei harcoltak a koreai háborúban. 1959. III: ~i csapatok vonultak be Tibetbe, akik elől a dalai láma Indiába menekült; 1965. IX. 1: Tibet ~ autonóm ter-e lett. 1966. V: Mao Ce-tung a pol. ellenfeleivel való leszámolásra meghirdette a →kulturális forradalmat, melyben művelődéstört. értékeket pusztítottak el és gazd. zűrzavart teremtettek. Mao halála (1976) után megszüntették a kulturális forr-at, s megkezdték a gazd. és a társad. korszerűsítését. - 1970 óta ~ egyre inkább igazodott a Ny-i nagyhatalmakhoz, így azok erőviszonyaik részeseként fogadják. 1997: →Hongkong (1898-1997: brit koronagyarmat), 1999: →Makaó (1557-1999: port. gyarmat) ~ része lett. ~ tört-e a legújabb korszakban is érthetetlen a hagyományok ismerete nélkül. -

2. Az egyh. hierarchia kiépítése. 1576-1658: egész ~ port. patronátus ter-ként a makaói ppség alá tartozott. VII. Sándor p. (ur. 1655-67) 1658: megszervezte az ap. vikáriusok intézményét, és a ~i missziót 3 missziós ter-re osztotta. VIII. Sándor p. (ur. 1689-91) ismét a makaói ppség alá rendelte. - XII. Ince p. (ur. 1691-1700) 1696: még 8 vikariátust szervezett, de a 18. sz: csak 3 működött. A 19. sz: belőlük s az új szervezésű pekingi és nankingi vikariátusból sok új vikariátus ágazott el. XIII. Leó p. (ur. 1878-1903) ~ valamennyi egyedi misszióját a szinodusok szabályos megtartása végett 5 körzetbe fogta össze. Mind az ő, mind a következő p-k ~i nunciatúra érdekében tett fáradozásai meghiúsultak Fro-nak mint protektorátus-hatalomnak az ellentmondásán. Guébriant pp. ált. látogatása után 1922: elérkezett az idő a ~i delegatúra fölállítására. 1924: Sanghajban összeült az első nagy ~i nemzeti szinodus Constantini delegátus vezetésével. Arra törekedett, hogy a ~i egyh-ban nagyobb egységet és a misszió körülményeihez való további alkalmazkodást érjen el. Különösképpen az egyh. vezetését kellett fokozatosan átadni a hazai papságnak. 1926: maga XI. Pius (ur. 1922-39) sztelte föl az első 6 ~i pp-öt, az egyh. beosztás a politikait követte. Hangsúlyozták a ~i papok jó kiképzését, követelték a hazai vallási fest-et, zenét és építészetet, különösen az 1925: alapított Fuzsen egy-en Pekingben. Kiépítették a kat. oktatásügyet (1934: 3 egy., 99 felsőbb és 3497 egyéb isk.), és megszervezték a Kat. Akciót, mely 1935: a laikus Lo Pahong vezetésével megtartotta első ált. kongresszusát. Konfuciusz nyilvános jellegű ünneplését (amennyiben nem nyíltan vallási) Róma 1939: engedélyezte. 1937: a japánok betörése után a ~i misszió megszenvedte az ált. bizonytalanságot, de a háború után úgy látszott, új virágzásnak indul. XII. Pius p. (ur. 1939-58) 1946: helyreállította a hierarchiát (a 20 egyháztartomány megfelel a pol. tart-oknak), a pekingi Thomas Tier érs-et bíb-sá nevezte ki. Az ap. delegátus (1934-46: M. Zanin érs.) A. Ribieri érs. vezetése alatt internunciatúra lett, a kormányzatnak már 1943: diplomáciai képviselete volt a Vatikánban. A világi apostolság (Legio Mariae), a sajtó és az isk-k egyaránt virágzottak. 1948: Sanghajban még nevelésügyi nemz. kongresszust is tarthattak. 1945 óta tartott a ~i polgárháború utolsó szakasza, s ekkor tervszerű harc indult meg a vallás ellen. 1949: kikiáltották a Kínai Népközt-ot; a Kuomintang csapatait Tajvanra (Formozára) szorították vissza. 1950. VII. 23: az ellenforr. tevékenység elfojtásáról szóló határozattal megkezdődött a harc a ~i misszió ellen. A népi kormányzat minden külf. misszion-t kiutasított (1950: több mint 5 ezer papot, testvért és nővért), gyakran látszatperek, rágalmak, bántalmak és börtön után, betiltották a kat. sajtót, lefoglalták a kat. isk-kat és karitatív intézményeket, s elkobozták az egyh. vagyont. Az internunciust bántatlanul kiutasították ~ból. A ~i papokat és laikusokat fölszólították, hogy álljanak az ún. 3 autonómia Rómától szabad mozgalma mellé. Ezek a követelmények (önfenntartás, önigazgatás, önterjeszkedés) annyira élesen fogalmazódtak meg, hogy XII. Pius p. (ur. 1939-58) 1952. I. 18: Cupimus nimis (AAS 1952:153) és különösen 1954. X. 7: Ad Sinarum gentem kezdetű körlevelében (AAS 1955:5) el is ítélte őket: ~ a reformegyházat támogatja, a Rómához hűeket pedig elnyomja. 1958: a Rómához hű 30 ~i pp-ön kívül sok pap és laikus volt fogságban. 1985: az egyh. helyzete áttekinthetetlen volt. -

Ap. prefektúrák: 1925: Jungcsou. 1928: Hinganfu. 1931: Csicsikar, Iduhszien, Jocsou, Lincsing, Licsou. 1935: Csaotung, Jihszien, Tungcsou. 1936: Csiamusze, Csiangcsou, Csincsiang, Hajnan, Sasi. 1937: Csining, Hsziangtan, Lintung, Sicsien, Szucsien, Tunki. 1938: Csinkiang, Csienou, Kvejlin, Paoking, Saovu, Vejhajvej. 1949: Hajcsou, Jangcsou. - 1946. IV. 11: alapított, 2000: is nyilvántartott érsekségei és ppségei: Ancsing, Pengpu, Vuhu; Kvejang, Lanlung; Csangsa, Csangte, Hengjang, Juanling; Csinan, Csaocsou, Csingtao, Csoucun, Jangku, Jencsou, Jentaj, Linji; Csungking, Csengtu, Csiating, Kanting, Noncsung, Ningjüan, Szuifu, Vanhszien; Fucsou, Csangting, Funing, Hsziamen; Hangcsou, Lisuj, Ningpo, Tajcsou, Vencsou; Hankou, Csicsou, Ensi, Hanjang, Hsziangjang, Jacsiang, Laohokou, Pucsi, Vucsang; Hszian, Csucsi, Fenghsziang, Hancsung, Jenan, Szanjüan; Kaifeng, Csengcsou, Csihszien, Csumatien, Lojang, Nanjang, Sancsiu, Sinjang; Kanton, Csiangmen, Hongkong, Meihszien, Pejhaj, Santou, Siucsou; Kunming, Tali; Kvejang, Lanlung; Lancsou, Pingliang, Csincsou, Mukden, Csifeng, Csilin, Fusun, Jehol, Jencsi, Jingkou, Szepingkai; Nancsang, Csian, Jücsiang, Kancsou, Nancseng; Nanking, Hajmen, Sanghaj, Szocsou, Szucsou; Nanning, Vocsou; Peking, Ankuo, Csaohszien, Csengting, Csinghszien, Csinhszien, Csuangho, Hszingtaj, Jüngnie, Jüngping, Paoting, Taming, Tiencsin; Szujjüan, Csining, Ninghszia, Siwantze; Tajjüan, Csangcsi, Fenjang, Hungtung, Jüce, Socsou, Tatung. - Harbinban 1928. V. 20: a bizánci szertartású oroszok és minden K-i szert. kat. részére ap. exarchátust, 1931. V. 28: a lat. szertartásúak számára ap. adminisztratúrát szerveztek. -

3. Statisztika. 1950: a 460 milliós kínai népességből 3.268.980 kat.; 20 érs., 85 pp. és 39 ap. pref. vezette őket. Közülük 27 egyházker-et (3 érs-et, 17 mpp-öt és 7 ap. pref-t) véglegesen a hazai klérushoz csatoltak. 39 missziós társaságból való 3048 külf. pap mellett 2557 kínai (2104 egyhm-s és 453 szerz.) pap volt. Isk-kban és karitatív intézményekben 7000 nővér dolgozott, közülük 3840 hazai alapítású r-ekhez tartozott. 2034 külf. nővér mellett 1138 kínai nővér volt külf. int-ek tagja. Az Egyh. tartott fönn 131 kórházat, 934 szegény-gyógyszertárt, 422 árvaházat és 12 leprásotthont. A kat. isk-szervezet 12 el. és 225 felsőbb v. technikai isk-t foglalt magába, köztük 3 egy-et kereken 460 ezer tanulóval és hallg-val. - ~ népessége 1991: 1,15 milliárd volt, az egész emberiség 1/5 része. 92%-uk ~i, a többiek 55 különböző kultúrájú és vallású kisebbséghez tartoztak. 1993: 3,5-5 mill. r.k., 6-9 mill. prot. lehetett. 113 egyhm-ben 64 államilag elismert pp., 1200 pap, 1000 szerznő, 3900 tp., 15 szem. volt. A földalatti egyh. pp-einek és papjainak számát nem ismerjük. A pp-ök rendszerint papként működnek a hivatalos egyhm-ben, ami összeütközések forrása is lehet a hivatalos pp-kel. 1999: becslések alapján kb. 12 millió r.k. és 60 millió prot. élt ~ban; a hivatalos stat. szerint az összlakosságból 69% felekezeten kívüli, 15% konfuciánus, 9% buddhista, 3% taoista, 2% szunnita muszlim, 1% ker. E.I.-**

Lázár Gyula: ~ és Japán. Bp., 1879. - Przseválszky, Mihajlovics Nikolaj: Zajnánból Khamin át Tibetbe és a Sárga-folyó forrásvidékére. Ford. Csopey László, Uo., 1884. - Lóczy Lajos: A khinai birod. természeti viszonyainak és országainak leírása. 1-3. köt. Uo., 1886. - Pallas X:498. (s.v. Khina) - Cholnoky Jenő: A sárkányok orsz-ából. Életképek és útirajzok ~ból. Bp., 1900. - Teleki Sándor: Az ang-ok ~ban. Uo., 1901. - Lóczy Lajos: A mennyei birod. tört. Uo., 1902. - Vay Péter: ~ és Japán a 20. sz. küszöbén. Uo., 1904. - Hedin, Sven: Ázsia szívében. 1-2. köt. Átd. Thirring Gusztáv. Uo., 1906. - Vay Péter: Kelet cs-ai és császárságai. Uo., 1906. - Gubányi Károly: 5 é. Mandzsuországban. Uo., 1907. - Kompolthy Jób: Dzsung-hajóval ~n keresztül. Uo., 1910. - Bozóky Dezső: 2 é. K-Ázsiában. 1. köt. ~ és Korea. Nagyvárad, 1911. - Reményi Antal: A forr. mozg. ~ban. Uo., 1912. - Hedin, Sven: Pekingtől Moszkváig. Ford. Balassa József. Uo., 1925. - Baráthosi-Balogh Benedek: ~ lelke. Uo., 1927. -: ~i vizeken. Uo., 1930. - Franke, Otto: Geschichte des Chinesischen Reiches. Eine Darstellung seiner Enstehung, seines Wesens und seiner Entwicklung bis zur neuesten Zeit. Bd. I-V. Berlin-Leipzig, 1930-52. - Russel, Bertrand: ~ és a ~i probléma. Ford. és bev. Geszti Lajos. Bp., 1932. - Ligeti Lajos: ~. Múlt és jelen. Uo., 1935. - Gyenis I:352. - Megyeri József: A mai ~ kialakulása. Bp., 1936. - Lévay II:475. - Chao Tung-sung: ~ és a kat. egyh. Bp., 1944. (Ferences világmissziók 29.) - Princz Gyula: Utazásaim Belső-Ázsiában. Bp., 1945. - Kara-Murza: A nagy ~i parasztháború 1850-1864. Ford. Kozma Géza. Uo., 1954. - Needham, Joseph: Science and Civilisation in China. With the research assistance of Wang Ling. Cambridge, 1954. - LThK II:1062. - Tőkei Ferenc: A ~i elégia születése. Csü Jüan és kora. Bp., 1959. - ~ rövid tört. Ford. Forgács Marcell. Uo., 1960. - Cheng Te-k' un: Archaeology in China. (I. Prehistoric China, 1966, 2. edition; II. Shang China, 1980; III. Chou China, 1963; Supplementary to Vol. 1: New light on prehistoric China. Cambridge (England), 1966. - Hermann, Albert: A Historical Atlas of China. New ed. Amsterdam, 1966. - Józsa Sándor: ~ és az Osztrák-M. Monarchia. Bp., 1966. - Pu Ji: Az utolsó ~i cs. voltam. Uo., 1969. - Gernet, Jacques: Le monde chinois, Destins du Monde. Paris, 1972. - Balazs, Étienne [Balázs István]: Gazd. és társad. a régi ~ban. Vál., ford., jegyz., név- és tárgymutató: Ecsedy Ildikó. Előszó: Tőkei Ferenc. Bp., 1976. - Maspero, Henri: Az ókori ~. Ford. Csongor Barnabás. Utószó: Tőkei Ferenc. Uo., 1978. - Ecsedy Ildikó: Nomádok és kereskedők ~ határain. Uo., 1979. (Kőrősi Csoma Kiskvtár 16.) - Chang, Kwang-chih: The Archeology of Ancient China. Third edition, revised, enlarged. New Haven-London, 1980. - ~i fil. Ókor. 1-3. köt. Vál., ford., bev. és jegyz. Tőkei Ferenc. Bp., 1980-86. (Fil. Írók Tára. Új folyam XXII-XXIV.) - Ecsedy Ildikó : A ~i állam kezdetei. Bp., 1987. (Keleti Kvtár) -: Bevezetés a régi ~ társad-ának és kultúrájának történetébe. Tanulm-ok ~ról Eu. ókorában. Miskolc, 1992. (Ex Oriente Lux. Keleti Művelődéstört. tanulm-ok I.) -: ~i császárok és alattvalók. A világtört. nagy alakjai. Bp., 1992. -: Hétköznapok és ünnepek a régi ~ban. Uo., 1992. - LThK 1993. II:1057, 1069. - Polonyi Péter: ~ tört. Bp., (1994). - Földünk 2000:246.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.