Magyar Katolikus Lexikon > H > hitetlenség


hitetlenség (lat. infidelitas): a →hittel ellentétes →vícium. Szoros értelemben az Istenbe vetett hit teljes hiánya, tág értelemben egy v. néhány hittétel (→dogma) ismeretének hiánya. Negatív ~ről beszélünk, ha valaki nem ismerte meg a hitet, pozitívról, ha a megismert hitet utasítja el. A keresztség utáni teljes, pozitív ~ a →hittagadás, aposztázia. A részleges pozitív ~ az →eretnekség és a →skizma. - A negatív ~ önmagában nem bűn, csak annyiban, amennyiben valaki felelős érte, de lehet →idegen bűn v. →botrány is. A pozitív ~ a legnagyobb bűnök egyike, mert a →megigazulás és az igaz élet alapföltételét zárja ki. Forrása lehet a →gőg, a →szabadság helytelen fogalma, →szenvedélyek. Megjelenési formái az →agnoszticizmus, →ateizmus, →deizmus, →materializmus. - Ikgr. A ~et bálványképet tartó v. imádó ffi- v. bekötött szemű, kibontott hajú nőként ábrázolják. - A ~ víciumától és bűneitől jól meg kell különböztetni a ~ érzését. Ilyenkor valójában nem ~ről van szó (jóllehet a személy így éli meg hitellenes, azaz a már megismert igazságot támadó, rossz gondolatait), hanem →kísértésről. Amíg az →akarat nem utasítja el Istent, e kísértésben valójában a hit bizonyosságának időleges eltűnéséről van szó. Ez az egyik legnehezebb próbatétel, amit Isten a lélek tisztulása, szeretetének „ingyenessége” miatt enged meg. Nagy szentek is hosszú ideig átélték (Avilai Szt Teréz, Folignói Szt Angéla, Kis Szt Teréz, Szentháromságról nev. B. Erzsébet stb.). - A ker. embernek ezért naponta imádkoznia kell a hit ajándékáért: „Hiszek, Uram! Segíts hitetlenségemen!” (Mk 9,24), vagy amint a tanítványok kérték Jézust: „Növeld bennünk a hitet”. **

KL II:293. - Schütz 1993:133. - KEK 2089.