Magyar Katolikus Lexikon > G > gyermek


gyermek (lat. puer, puella): 12. évét be nem töltött fiú és leány (→életkor, →magzat, →újszülött). - 1. A Szentírásban a ~ Isten ajándéka (Ter 33,5;. 4,1; 16,3; 30,2-6); a →házasság Istentől akart természetes gyümölcse (Ter 1,27). A ~ek sokasága a szövetség egyik ígérete Ábrahám, Izsák és Jákob (12,2; 22,17; 26,24; 28,14), majd Izr. fiai számára (Kiv 23,26; Lev 26,9; MTörv 28,4), az egészséges és boldog házasság nem képzelhető el sok ~ nélkül; a ~ jutalom is (Zsolt 127,3-5; 128,1-3). Az ÓSz-ben a terméketlenség és a gyermektelenség nagy szerencsétlenség és szégyen (Ter 30,1; 1Sám 1,5; Iz 4,1; Lk 1,25), büntetés (Iz 47,9; Jer 18,21; Oz 9,12; →Zakariás, →Joachim); főként a →házasságtörés egyik büntetése (Lev 20,21). A bölcsességi irod-ban a termékenység önmagában még nem áldás, ha a ~ek rosszak, akkor a sok ~ inkább átok (Bölcs 3,10-19; Sir 16,1-3). Főleg fiúkat kívántak, mert a fiúk biztosították a család és a nemzetség fönnmaradását (1Sám 4,20; 2Sám 18,18; Rut 4,13-15; Zsolt 127,3). A fiúk számával együtt nőtt az asszony becsülete (1Sám 1,1) és az apa tekintélye a törzsön, ill. a nemzetségen belül (Zsolt 128,4). A fiúk közül az →elsőszülött különleges helyet foglalt el. - Az ÚSz-ben Jézus a ~eket ártatlanságuk és egyszerűségük miatt példaképül állította a tanítványok elé, az angyalok létét a ~ekkel kapcsolatban nyilatkoztatta ki (Mt 18,2-6.10; . 1Kor 14,20; 1Pt 2,1), megvédte és megáldotta őket (Mt 19,13-15; Mk 13,16; Lk 18,15-17). →gyermekek megáldása - 2. Az Egyház tanítása szerint ~nek mint személynek joga van az élethez (→ötödik parancsolat), a neveltetéshez, iskolázáshoz, az egészséges felnőtté válás minden feltételének biztosításához. Mindez súlyos kötelezettségeket ró a szülőkre (→negyedik parancsolat), az Egyh-ra és a polg. társad-ra. A házastársak szeretetükkel nemcsak önmagukat, hanem a ~et is ajándékozzák egymásnak (FC 14), s maga a ~ is ajándékul adja magát az egész családnak (GRS 11). A ~et áldásként fogadó házaspárok az →élet kultúrájának pozitív jelei (EV 26), a ~ születése az →élet megnyilvánulása (GRS 11). - A 20. sz. végén az →élvezetek civilizációja azt sugallja, hogy a ~ a család tagjai szabadságát megkötő tényező, akadály a szülők bodogsága útjában (GRS 13). - Külön gondot kell fordítani a kábítószerek veszélyeire és a már kábítószeres ~ megmentésére (→gyermekvédelem). II. János Pál p. hangsúlyozza: „A családban mint személyek közösségében igen nagy gondot kell fordítani a ~re azáltal, hogy tiszteletben tartják személyi méltóságát, nagyra becsülik és nemes akarattal oltalmazzák jogait. Ezt minden ~ről el kell mondanunk, de annál inkább hangsúlyoznunk kell, minél kisebb a ~, minél több segítségre szorul, ill. beteg vagy nyomorék. Amikor az Egyház minden világra jött ~ gondozásával törődik, ill. sürgeti ezt, egyik alapvető feladatát teljesíti; arra rendeltetett ugyanis, hogy története folyamán bemutassa és megismételje az Úr Krisztus példáját és parancsát, aki a kicsinyeket Isten országának középpontjába állította: 'Engedjétek hozzám jönni a ~eket..., mert ilyeneké az Isten országa'. Újra megismételjük, amit az ENSZ ált. ülésén 1979. X. 2: mondtunk el: 'Szeretném meghirdetni... az örömet, amelyet mindannyiunknak hoznak a kis~ek, akik az élet tavaszát és a föld minden országának jövőjét jelentik. Ugyanis egyetlen nép és egyetlen politikai rendszer sem gondolhatja el másként a következő korszakát, csak úgy, hogy figyelembe veszi az új nemzedéket, akik szüleiktől kapják azoknak az értékeknek és kötelességeknek összetett hagyományát, amelyeket maga az állam is, de az emberiség egyetemes családja is óhajt. A ~ről való gondoskodás tehát már születése előtt, fogantatása első pillanatától kezdve, s a ~- és ifjúkoron végig az emberek közötti kapcsolat alapvető megmutatkozása. Éppen ezért a 3. évezred küszöbén mi jobbat lehetne kívánni az összes nemzeteknek, minden embernek és a világ valamennyi ~ének, mint azt a szebb jövendőt, amikor majd teljesen megvalósul az ember jogainak tiszteletben tartása?'” (FC 26) - 3. A jogban főként az →örökbefogadás, →fiúvá fogadás, →örökös szempontjából szerepel a  ~. A hatályos egyhjogban a  ~  nem vállalása a  →házasságkötést érvénytelenitő akarati hiányosság (→gyermek kizárása). - Hammurápi törvkve (Kr. e. 2000 k.) már tartalmaz ~kel  kapcsolatos jogokat: Ha egy polgár egy másik polgár gyermekét ellopta, öljék meg (14. §). Ha egy polgár csecsemőjét dajkának adja, s az a dajka kezei között meghal, s ezután a dajka az atya és az anya beleegyezése nélkül más ~et tesz a helyére, ha ezt rábizonyítják, mivel az atya és az anya beleegyezése nélkül kicserélte a ~et, vágják le a keblét (194. §). Ha egy polgár megnősült és ~ei születtek és az asszony meghal, hozományára az apának nincs joga, hozománya a ~é (162. §). -

4. Ikgr. A →gyermek _nbsp;Mária, →gyermek Jézus és a ~ Ker. Szt János igen gyakori témája a műv-eknek. Egy ~ mint attrib. szerepel szentek képein: Szt Ágoston, Szt Ambrus (a ~ bölcsőben), Dorottya (~ kezében kosár), Marina Escobar (kezében pólyás), Julietta (3 é. kisfiával menekült), Pergentinus és Lőrinc (~ vt-k Toszkanában), Valentinus (a lábánál nyomorék ~), Villibald, Vitus. Több ~ mint attrib. szerepel: Szt Cassianus (a tanítványai ölték meg), Felicitas (7 fiával lett vt.), Marcellina, Mürai Szt Miklós (3 ~ egy kádban, akiket egy vendéglős földarabolt, de Miklós életre keltette őket), Néri Szt Fülöp, Notburga, Páli Szt Vince, Szt Tarzicius, Zsófia képein. - 5. Népszokás. A legutóbbi időkig (de nagyon  sokfelé ma is) az ált. szokás szerint  újszülött ~ helye édesanyja mellett volt a →gyermekágyban, majd annak "lebontása" után az anya közelében lévő bölcsőben (bőcső, bőcsü, bücsü). Ez nem mindig talpon ringó, rácsos jószág, mint ált. gondoljuk. Egyszerű helyen bükkfából vájt sekély teknőcske, többnyire csak addig bölcső, amíg a ~ ki nem nő belőle, azután dagasztottak benne. Ölben lehet cipelni; szoptatáskor ezzel a bölcsővel együtt vette föl az anya a ~ét. Szokás volt a bölcsőteknőt mint hintát kötélen a gerendára függeszteni, egyrészt, hogy a házbeli v. belopódzó állat (macska, kutya, disznó) hozzá ne férjen, másrészt, hogy éjjel, ha a ~ fölsír, az ágyban fekvő anya meglódíthassa, s ettől a ~ újra elaludjék. Ez a hintabölcső ma már ritkaság, de vsz. egykor ált. volt. Jóval tovább fennmaradt a teknőbölcső, melyet éjjel az anya az ágya melletti lócára (padra) tettek, hogy ha a ~ fölébred, kezével v. lábával megringathassa. Az ágy előtti lóca (pad) neve ezért sok helyen ringó, rengő. Nagyobbacska ~ már a rengőn hált, s hogy könnyen le ne forduljon a keskeny alkotmányról, a hátas rengőt éjszakára háttal kifelé fordítják, v. a hátat úgy szerkesztik csuklóra, hogy nappal az ágy felől levő háta éjszakára kifelé legyen csappantható (érdekes, hogy a honfoglalás előtti török eredetű bölcső (bőcső) szavunk ősi jelentése szintén rengő). Idővel mindenféle karospadot is neveztek rengőnek. A kis~ szellemes fekvőbútorai közé tartozik a karikáságy (Kalotaszeg, Székelyföld), mely a rendes szabású ágy alatt rejtőzik, s karikán (kerekeken) jár. Rendszerint csak éjszakára húzták ki, reggel visszatolták, ezért a beregi Fornoson toli, a Tiszántúlon tolidikó a neve. Egyes erdélyi kollégiumok internátusában a legújabb időkig megvoltak ezek a karikáságyak, s egykor, az ún. szolgadiákok háltak benne. - Igen régi alkalmatosság a lepedőből rögtönzött ~ringató, a kerti függőágyak őse, amit alkalom szerint a lepedő 2-2 csücskének összefogásával és fölfüggesztésével szerkesztettek. Arató v. más mezei munkában levő asszonyok az ilyen bölcsőnek állványt is rögtönöztek. Ez már mutatja, hogy a falusi élet a ~kel való foglalkozást a munkakörülményekhez igazította.  Amint a ~ kinőtt a bölcsőből (föl-fölült, kihajolt), ülő, majd álló székbe tették, kint a mezőn botokra erősített lepedősátorhan tartották. Majd kiszabadították az ülőkéből, négykézláb engedték, s amikor már magától lábra tudott állni, járókába tették. Apró versikékkel tanították állni, járni, lovagolni, tapsolni, mosdani stb. Amint annyira megtanult járni, hogy az elkódorgástól kellett félteni, a palócságban és az Alföldön cserépcsengőcskét kötöttek a nyakába, hasonlót a bronzkori sírokban találtakhoz. Korán fektették és korán keltették őket. - A ~ 6-7 éves koráig olyan inget viselt, mint a felnőtt, de az ing dereka lábszárközépig v. bokáig ért, derékban korca volt, s madzaggal lehetett összehúzni. 6 é. korukban kapták az első ruhát, s ettől kezdve már komoly munkára fogták őket: libát, bárányt, malacot őriztek a „páskumon”, azaz a falu szélén lévő legelőn, s itt folytatták játékaikat. - A ~ vallásos nevelése (keresztet vetni, imádkozni, a tp-ban viselkedni) az anya kötelessége, de kesőbb az apa is felügyel rájuk. Nagyobb ünnepek reggelén az apa is együtt imádkozik a ~ekkel, s étkezés előtt/után ő mondja az asztali áldást. Az 1930-as években még a palócságban a boldoganya (a mestergerendát támasztó oszlop) köré álltak a ~ek, s azt megcsókolva mondták el imájukat. Győr m-ben reggel simára sepert udvaron térdepeltek apjuk körül. - A legények és lányok szórakozásaiba a falu közterén v. a faluvégi gyepen tartott játékaiba, táncaiba olykor a ~eket is bevették. Itt tanultak meg táncolni a ~ek, akiket a felnőttek is szívesen tanítottak; próbálkozásukat országszerte „serketánc”nak nevezték. - Az a germán eredetű hiedelem, hogy a ~eket a gólya v. a bába hozza egy (rendesen gyógyító erejű) kútból, ahol addig mint kis békák úszkáltak, nálunk csak a ~folklórban élt. →adopció, →áldozat, →család, →istengyermekség, →keresztség, →szülés, →szülő **

MN I:248; IV:133, 146. - BL:509. - KML 1986:108.