szülő, szülők (lat. parens, parentes): szoros értelemben →magzatot világra hozó nő, tág értelemben (és többesszámban) az anya és apa együtt. - A Szentírásban. A héberben nincs külön szava, rendszerint 'apa és anya' v. 'akik az életet adták, nemzették' értelmű szavak fejezik ki (→atya, →anya, →gyermek) találhatók. A ~k legfontosabb, közös kötelessége a →nevelés, a vallási életre és a betöltendő feladatokra való előkészítés (Péld 4,3; 10,1; 17,25; vö. 1,8). A jómódúak külön nevelőre bízták fiaikat (2Kir 10,1.5; 1Krón 27,32; vö. Iz 49,23). A családfő feltárta gyermekei előtt a vallási ünnepek eredetét és értelmét is (Kiv 13,8; MTörv 4,9; 6,7.20; Zsolt 78,5; vö. 2Sám 1,18). A nevelés célja az →istenfélelem volt, mint minden →bölcsesség kezdete és foglalata (Zsolt 111,10; Péld 1,7); alapja a ~i hatalom tisztelete és becsülése. A ~k iránti tiszt. és engedelmesség a boldog élet föltétele (Kiv 20,12; MTörv 5,16; vö. Lev 19,3; Péld 1,8; 6,20; Sir 1,8; 6,20; 3,1-16; 7,27); de az Isten iránti szeretetnek meg kell előznie a ~ iránti szeretetet (Mt 10,21.37; 15;4; 19,19; Mk 13,12; Lk 2,51; Kol 3,20; 2Tim 3,2). - A ~kkel való szembehelyezkedés súlyos vétség ill. igazságtalanság (Péld 30,17); aki a ~ket megátkozta v. rosszul bánt velük, azt meg kellett kövezni (Kiv 21,15.17; Lev 20,9; Péld 20,20; vö. Mt 15,4), de a MTörv 21,18-21 szerint csak akkor, ha ezt a ~k maguk kívánták. 27,16: a méltatlan gyermeket megátkozták (vö. Péld 13,24). A ~i hatalom nagy volt, az apa mint tulajdonával korlátlanul rendelkezett összes gyermekével, a régebbi időkben akár föl is áldozhatta gyermekét (→áldozat; Ter 22,1; Bír 11,34; de a MTörv 12,31; 18,9-12 ellene foglal állást); a lányát fölajánlhatta idegen vendégnek (Ter 19,8; Bír 19,24; de: Lev 19,29), sőt halálra ítélhette (Ter 38,24). R.É.

BL:1761.