szülés (lat. partus): szoros értelemben az a cselekedet, mellyel az édesanya a méhében hordott →magzatot világra hozza; a magzat felől nézve: →születés. Ezzel szemben a tehén, juh, kecske, ló és szamár ellik, a kutya és a macska kölykezik, a disznó malacozik, egyéb állatok fiadzanak. A régi m. nyelvben a törvénytelen gyermek világra hozása fattyazás. Átvitt értelemben valaminek a létrehozása. - 1. A Szentírásban. a) Az ÓSz-ben ~ az asszony legfőbb feladata. Méhét Isten nyitja meg, a ~hez szükséges erő hiánya Isten büntetése (Iz 37,3-4); a „meddő” ~ az Istentől elfordult, eredménytelen küszködés képe: „fogantunk és vajúdtunk, de csak szelet szültünk” (Iz 26,18); „füvet fogantok és pelyvát fogtok szülni (33,11). Isten mindenhatósága ~ben is megmutatkozik: „bezárta” Sára méhét (Ter 16,1-3), aki később, 90 évesen megszülhette Izsákot (17,17; 24,1-8); Hágár szenvedéseit Izmael születésével ajándékozta meg (16,11; vö. Iz 66,9). Isten terveinek kifürkészhetetlesége mutatkozik meg Ráchel és Lea sorsában is (Ter 29-35. f.). - ~kor az asszony kultikus szempontból tisztátalanná vált; ez a tisztátalanság 40 napig tartott fiú, 80 napig leány születésekor (Lev 12). Ennek elteltével bemutatták a Templomban a →tisztulási áldozatot (Lk 2,22-24). A ~nél bába (Ter 35,17; 38,28; Kiv 1,15) segédkezett, v. asszonyok, akik jó barátságban voltak az anyával (1Sám 4,20; Rut 4,14). -

b) Az ÚSz a Bold. Szűz Mária és idős rokona, Erzsébet ~ét írja le (→gyermekségtörténet). Erzsébet ~e, Ker. János születése Gábriel főangyal szavait és a megtestesülés bizonyosságát erősítő jel volt Mária számára, aki az →angyali üdvözlet után 9 hónappal, Betlehemben, szüzességének sérelme nélkül hozta világra a megtestesült Igét (vö. Lk 2.). Szt Pál tanítja, hogy a ~ az asszony méltóságát a férfiéval teszi egyenlővé: az asszony a férfiből lett, de a férfit az asszony szüli (1Kor 11,12). A Napbaöltözött Asszony ~e a Megváltó és az Egyh. születésének képe (Jel 12). - Védőszentje és oltalmazója a szülő asszonynak Szt Anna asszony és a Bold. Szűz Mária, akikhez szerencsés, könnyű ~ért, ill. az egészséges újszülöttért imádkoznak. Beretta Szt Johannát (1922. X. 4-1962. IV. 28.) a ~ és az anyaság vt-jaként tiszt. az Egyh. -

2. A m. néphagyományban a 19. sz-ig ált. a földön szültek (szalmán/szénán), később ócska ruhadarabokat, esetleg használt lepedőt terítettek a szalmára. Úgy tartották, hogy minden élet eredete, a szülőföld segíti a szerencsés, gyors és könnyű ~t; ezenkívül a Kis Jézus is szalmán született. 1850 u. a legtöbb falunak volt a pap előtt felesküdött bábája, valamely szegényebb, helybéli talpraesett asszony személyében, aki természetesen csak gyakorlati tapasztalatokkal rendelkezett. Bár a közegészségügyi vezetés az 1870-es évektől egyre nagyobb erőfeszítéseket tett a falusi bábaviszonyok javítására, a cédulás (tisztiorvosi kiképzésben részesült) és okleveles (bábaképzőt végzett) bábák mellett az ország elzártabb vidékein még 1900 k. is működtek parasztbábák. A bábaasszonyon kívül a ~nél jelen volt a menyecske anyja és, ha egy fedél alatt laktak, az anyós is. Az anya a lánya körül foglalatoskodott, az anyós inkább az újszülöttel kapcsolatos teendőkben segített. Az apróbb-nagyobb gyermekeket s a férfiakat távol tartották a háztól. - Ősi felfogás szerint a ~t segítette a mozgás: az asszonyt sétáltatni kell a szobában, ameddig csak lehet; közben biztatni, hogy üsse, rúgja, ami elébe kerül (ez megmozgatta a tágulást segítő izmokat, levezette a fájdalom okozta indulatokat); segítette a ~t a meleg ülőfürdő, a gyógyfőzetek, s leginkább pálinka v. bor itatása, a meleg borogatás a nő hasán, keresztcsontján. - Egyes vidékeken úgy tartották, nem jó mechanikus beavatkozásokkal siettetni a ~t, „hagyni kell, hogy magától kijöjjön a gyerek”. Másutt a bába kézzel igyekezett tágítani a méhszájat. A kitolás megindításához sokan szükségesnek tartották, hogy a nő hasát masszírozza, nyomkodja jó erősen, ettől a gyerek lejjebb megy, sőt, ha nem jól feküdnék, megfordul; hasonló célból szokás volt az, hogy az asszonyt fektében, combjainál tartva, vagy hátulról a hóna alatt megemelve, 3x jó erősen megrázták. - A kitolási időszakban jelentős szerepet tulajdonítottak az asszony testhelyzetének. Úgy tartották, hogy fekve nehezebb a ~, ill. „kinek hogy kívánja a teste”, úgy szüljön. A 19. sz. végén az ülve ~ látszik ált-nak: a nőt két, egyik végükkel V alakban összetolt kisszékre ültették, lábait szakajtókkal, kosarakkal feltámasztották, és miközben a segédkező asszonyok támogatták őt, a bába eléje térdelve várta az újszülöttet. A palócoktól vannak ugyanebből az időből adatok arra, hogy gyermek-állószéken ülve szültek. Nehéz ~ esetén a férje ölébe ültették a vajúdót, aki részint tartotta, részint átölelve az asszony derekát, segített a gyermek kitolásában. Inkább a m. nyelvterület K-i feléből vannak adatok a térdeplő helyzetben történő ~re. Az asszony előre hajolva valamiben megkapaszkodott, vagy egy széken ülő nő ölébe dőlt, s a bába mögötte elhelyezkedve „fogta ki” a gyereket. Az állva ~ről a tört. Mo. É-i ter-eiről vannak adatok. A szülő nőt részben támogatták, részben az ágy végébe, ajtófélfába kapaszkodott. A 20. sz: ált. lett, hogy fekve hozzák világra a gyermeket, de elhúzódó, nehéz ~kor gyakran folyamodtak a régi módok valamelyikéhez. - Amikor a gyermek világra jött, a bába elvágta a köldökzsinórt ollóval; a köldök elkötésére kenderfonalat, pamutszalagot használtak. A köldökzsinórból bőven lefolyattak vért, ennek tisztító, betegségmegelőző szerepet tulajdonítottak. A bába az újszülöttet betakarta valami vászonfélébe, s előbb az asszony ellátásához fogott. A placenta (lepény, mása. pokla, ágya) eltávolítását segítendő, mindenütt szűk nyakú üvegbe fújattak jó erősen az asszonnyal. Másrészt hőhatáson alapuló eljárásokhoz (gőzölés, füstölés, ülőfürdő, borogatások) folyamodtak. Mindenütt fontosnak tartották, hogy a bába megkenje, masszírozással „helyre tegye a méhét”, hogy ne maradjon nagy has, vászonnal jó szorosan bepólyázták a nőt deréktól lefelé. Ismertek voltak e célból a hasra különböző borogatások is. - Közben rendbe tették az ágyat, meghintették szenteltvízzel (→gyermekágy, →Boldogasszony ágya). Régebben az asszony előírt szertartás szerint fekhetett le az ágyba. A bába megkérdezte tőle 3x: „Hová mégy?” A válasz: „A Boldogasszony ágyába”. - Az 1950-es évektől a kórházban ~ kötelezővé tételével megszűnt az otthon ~, de a 21. sz. elején ismét megújulóban van. **

Czuczor V:488. - MN 1990. VII:17. - BL:1760.

---

szülés: a hatályos polgári jog szerint a gyermeket a fogantatástól eltelt időtartamtól függetlenül élveszülöttnek kell tekinteni, ha az anya testétől történt elválasztása után az életnek bármilyen jelét adta. – Érett szülés: 36. hét, 2500 g, 45 cm; koraszülés: 28–35. hét 1000–2499 g, 35-44 cm; éretlen szülés: 24–27. hét, 500–999 g, 30-34 cm. – Halva születettnek kell a magzatot tekinteni, ha 24 hétnél hosszabb ideig volt az anya méhében, és az anya testétől történt elválasztás után az élet semmilyen jelét nem adta. Ha a magzat kora nem állapítható meg, a halva születés meghatározásának alapja a magzat 500 grammot elérő testtömege vagy 30 cm-t elérő testhossza. V.G.

34/1999. (IX. 24.) BM-EüM-IM együttes rendelet