elsőszülött (lat. primogenitus): tágabb értelemben méhet megnyitó magzat; szoros értelemben a család első gyermeke. - I. Az ÓSz-ben az első fiúgyermek (Kiv 13,2). Izr. törv-e mind az ember, mind az állatok ~ére tartalmaz előírásokat; ugyanakkor (minthogy a házasság poligám volt) különbséget tettek az apa ~e (Ter 49,3; MTörv 21,17) és az anya ~e közt. Maga a kifejezés elvben testvéreket tételez föl, de egyetlen gyerek is lehetett ~ (pl. Zak 12,10); így kell értelmezni Lk 2,7-et is. - 1. Az apa ~ét illette az ~ségi jog: 2 részt kapott örökségképpen az atyai vagyonból (MTörv 21,17); tekintélye fölötte állt a többi testvérnek; az apa után ő lett a családfő (Ter 28,29.40; 49,8) és különleges atyai áldásban részesült (27,33-36). A pátr-k korában az apa valamelyik fiatalabb fiúra is ráruházhatta az ~séget (27,30-37: Ézsau és Jákob; 49,4.8). Később az apa ezt a jogot elvesztette (MTörv 21,17). - 2. Az anya ~ét Jahvénak kellett szentelni (Kiv 13,2.11-16; 22,28; 34,19-20), mert Jahve Egyiptomban megkímélte Izr. ~eit (13,11-15; Szám 3,13; 8,17). Ezeket az ~eket 5 sékel ezüstön meg lehetett váltani (Kiv 34,2; Szám 3,40-51; vö. 18,6). A törv. kihirdetésekor a leviták szolgáltak váltságul az ~ek helyett (Szám 3,41-54; 8.16). - Az állat hím ~e is Jahvét illette (Kiv 3,2; 34,19-20), de csak a tiszta, hibátlan állatokat áldozták föl (Szám 18,17; MTörv 12,6.17), a többit leölték v. áldozati állatnak valóval helyettesítették (Kiv 13,13; MTörv 15,21-22). - Jahve Izr-t is ~ének mondja (Kiv 4,22; Sir 36,11; Jer 31,9). - II. Az ÚSz-ben Krisztus az ~ a sok testvér között (Róm 8,29), sőt az egész teremtés ~e (Kol 1,15). **

BL:336.