föld (lat. terra, gör. gé): I. Csillagászatilag a naprendszer tagja. A Naptól számítva a Merkur és a Vénusz után a 3. bolygó. Egyenlítői sugara 6378 km, sarki sugara 6356 km; egyenlítői kerülete 40.075 km. Felülete 510.022.000 km² (száraz~ 149.160.000 km², 29,2 %; víz 361.060.000 km², 70,8 %). Közepes naptávolsága 149.600.000 km. Napkörüli pályájának hossza: 939.120.000 km; keringési ideje (csillagászati →év): 365 nap, 5 óra, 48 perc, 46 mp. Tengelykörüli forgásának ideje (csillagászati →nap): 23 óra, 56 perc, 4.09 mp. Kísérője a →Hold. A ~ alakja nem gömb, hanem forgásban lévő enyhén ellipszoid, geoid. Légkör veszi körül. Belső szerkezetét kb. 10 km mélységig ismerjük közvetlenül, egyébként csak elméletileg közelíthető meg. A ~ belső rétegei: a kéreg (kb. 30 km mélységig, viszonylag könnyű, szilícium- és alumíniumoxid); litoszféra (35-100 km), asztenoszféra (70-200 km); felső köpeny (200-700 km); alsó köpeny (700-2900 km); külső folyékony mag (2900-4800 km, cseppfolyós halmazállapotú vas, nikkel, kobalt); átmeneti öv (4800-5100 km); belső szilárd mag (5100-6378 km), 4000 C° hőmérséklettel. A ~ kora kb. 5 milliárd évre tehető, vsz. egyidős a naprendszerrel és a Holddal. - II. A Szentírásban a ~ mint az emberi élet helyszíne szerepel, mégpedig kétféle értelemben: ~ mint anyag; ~ mint az élet tere. - A) Mint anyag (héb. adamah, lat. humus): 1. Eredeti jelentése a palesztinai pusztaságok szürkésfehér mészkő felszínével szemben a vörös, →földművelésre alkalmas talaj (vö. az arab adima, 'vörösesbarna' szóval). A gyász jeléül ~et (port, hamut) hintettek a fejükre (1Sám 4,12; 2Sám 1,2; 15,32; Neh 9,1). Edényeket (Iz 45,9), oltárokat (Kiv 20,24) és öntőformákat (1Kir 7,46) állítottak elő ~ből (→agyag). Abból, hogy Naamán egy szekérre való ~et vitt magával Damaszkuszba (2Kir 5,17), megmutatkozik a termő~ jelentés. Ezt a ~et az ember megmunkálja (Ter 2,5), megtrágyázza (vö. Jer 8,2; 16,4), beveti (Ter 47,23); a víz termékennyé teszi (Ter 2,6; 1Kir 17,14; Iz 30,23; Jer 14,4), és csúszómászók élnek rajta (Ter 1,25). E ~ lehet valakinek a birtoka (Jób 31,38, Zsolt 49,12; Jón 4,2; Zak 13,5). A Ter 12,3: az így értett ~ a térként elgondolt ~ön belül az emberiség élettere, a halandóknak ez ad életet. Ezért nevezi Ezekiel Palesztinát Izr. tápláló ~jének. A többi néppel kapcsolatban a ~ nem pol., hanem gazd. fogalom. - 2. Anya~. Ősrégi és világszerte elterjedt gondolat, hogy a ~ anya. Már Vergilius és Aiszkhülosz omniparensnek ('mindenek anyja') mondta a ~et, mely nemcsak növényeknek, hanem az állatnak, sőt az embernek is létet ad: a magzat a ~ben keletkezik és titokzatos módon kerül az anyaméhbe. Ez az elképzelés a Szentírásban is megtalálható, mind a ~ kozmikus dimenziói, mind megművelése kapcsán. A kozmikus elgondolás szerint a ~ mint differenciálatlan egész, az élet ősforrása, ismeretlen mélységeiben keletkezik az emberi szervezet (Zsolt 139,15; vö. Ter 1,25). A másik, a ~műveléssel kapcsolatos elgondolás szerint a ~ mint talaj (lat. humus, s innen a homo, 'ember'!) minden élet kútfeje. A Szentírásban ez utóbbi változat korábban jelenik meg, mint az első: a Ter 2,7: az ember, a 2,19: az állatok származnak a ~ből (adamah). A „~ből eredés” és a „visszatérés a ~be” többször együtt szerepel (Ter 3,19; vö. Jób 1,21; Préd 5,14). A Sir 40,1: a ~ „mindenek anyja”. - 3. A ~ az üdvösség történetében. A szemita gondolatvilágban a természet és az ember sorsa szorosan összefügg egymással. Egész sajátosan érvényes ez a termő~re, mely minden megtelepedett kultúra számára alapvető. Következésképpen az ember Istennel való kapcsolata szükségszerűen tükröződik a ~del való kapcsolatában, mely Isten irgalmából élteti az embert. A Ter 2: a mai nyomorúságoktól mentes ősállapot emlékét két motívum őrzi: a →Paradicsom és a ~ mesés termékenysége. Isten a ~ből formált embert (2,7) elhelyezte a Paradicsomban (2,15), de mert az ember szembeszegült Istennel, Isten kiűzte őt a ~re, „hogy művelje meg” (3,23). A ~i viszonyok eszerint azonosak a későbbiekkel. Egy másik elképzelés szerint a ~ eredetileg sokkal termékenyebb volt, de az ember bűne következtében átok sújtotta (2,9; 3,17-19). A Ter 4 szerint mivel Kain, a ~műves (4,2) megölte öccsét, mindkettőjük anyja, a ~ megtagadja tőle gyümölcseit (4,10-12). Az 5,29: újra megjelenik a megátkozott ~ motívuma, de már reménykeltő összefüggésben, mert Noéban nagymértékben veszít erejéből: a szőlőművelés fölfedezése egy későbbi, teljesebb üdvösség ígérete (9,20). Még pozitívabb megítélést kap a ~ a választott nép élettereként. Elsősorban a deuteronomikus szerző és Ezekiel képviseli ezt az álláspontot, mely a ~et mint az →Ígéret földjét emlegeti. E ~ön a nép Jahve áldásában részesül, s ez az áldás a kövér, termékeny ~ben realizálódik (Neh 9,25; vö. Józs 23,13.15; 1Kir 14,15). A Kiv 3,8.17; 13,5; 33,3; MTörv 26,9.15 „tejjel-mézzel folyó” ~et v. országot emleget. Jahve megesküdött, hogy ezt a ~et Izr-nek adja örökségül (Lev 20,24; MTörv 7,13; 1Kir 8,34.40), de birtoklásának az Istentől szabott törv-ek megtartása a föltétele. Az embernek, aki a testvérére támad és a ~et, mindenek anyját beszennyezi vérrel, le kell örökségéről mondania.

Ha megtartja Isten parancsait, Isten megáldja Izr. ~jének termését (a gabonát, bort, olajat; MTörv 7,13), és hosszú életet ajándékoz népének ezen a ~ön (Kiv 20,12; MTörv 4,10; 5,16 stb.). Miként a Sinai hegy (Kiv 3,5), Palesztina is szt ~, mert Jahve tulajdona (Iz 14,2; 2Krón 7,20). Ha a nép nem tartja meg Isten törv-ét, átok sújtja a ~et (MTörv 28,18), Izr-t kivetik a ~ről (28,21.63; Józs 23,13), és megsemmisül (MTörv 6,15; 1Kir 13,34). Ez, amivel a próf-k újra meg újra fenyegették a népet jövendöléseikben (vö. Iz 6,11; Jer 7,20; 35,10; Ám 7,11.17), bekövetkezett, mert Izr. életmódjával és tetteivel beszennyezte a ~jét (Ez 36,17). Jahve azonban egyszer ismét népének adja a ~et, melyet az atyáknak adott (20,42; 37,12; Ám 9,15), és soha többé nem űzi el őket. Áldásával visszatér az ősidők mesés termékenysége (Iz 30,23). - B) Mint az élet tere (héb. erec): 1. Eredetileg '~felszín', felület, térség, ahol a mindennapi élet eseményei lejátszódnak (Kiv 10,5.15; 1Sám 25,23; 26,8; Iz 18,6; Ám 3,5; 9,9 stb.), s ahol az ember is él (Ter 28,4; 31,3; 48,21; Lev 26,34 stb.). Ha az ember ezt az életteret elhatárolja más területektől, akkor a ~ pol. tartalommal töltődik meg: valamely város, törzs v. nép ter-e, élettere, a mai 'ország' jelentéssel. - Az ember talpa alatt lévő ~, a feje fölött lévő égbolt ellentéte kozmikus valóság (→ég). A ~ így a szövegkörnyezettől függően többé v. kevésbé átfogó értelmű. Gyakran a kozmosz egyik fele: az ég és a ~, melyhez a a tenger és az alvilág is hozzátartozik, együtt alkotja a világmindenséget (Ter 1,1; Iz 1,2; Mt 5,18 stb.). Másutt az ég, a ~ és a tenger (→víz, →ősvíz) szerepel együtt. Ez esetben a ~ 'száraz~' értelmű (Ter 1,9-10; Kiv 20,4.11; Zsolt 146,6; ApCsel 4,24; 14,15; Jel 10,6 stb.). Végül találkozunk az ég, a ~ és az alvilág szókapcsolattal is (Fil 2,10; vö. Jel 5,3), s az alvilágot a ~ mélyének is nevezik (Iz 44,23). - 2. A ~ kozmikus vonatkozásai. Mai tud. értelemben értve a Szentírás nem nyújt képet a ~ alakjáról, szerkezetéről, keletkezéséről. A szt szerzők világképe, mint kortársaiké is, tapasztalatra épül, és az akkori ismeretek szintjén áll. Épp úgy, mint Bábel papjai, ők sem törekedtek rendszerbe foglalni kozmikus elgondolásaikat. Ezért a különféle adatok, amelyeket egymástól sokszor térben is, időben is nagyon messze eső szövegekben találunk, eltérhetnek egymástól; ilyen pl. az, hogy az ősvíz is, a →seol is a ~ alatt van (Jón 2,3.6), v. hogy egyszer kör alakú a ~, máskor viszont a ~ 4 sarkáról esik szó. - 3. A talajvíz és a tenger azt a gondolatot támasztották, hogy a ~ a hatalmas őstengeren nyugszik (Ter 49,25; Kiv 20,4; Zsolt 24,2; 136,6: tehóm). A ~ gömb alakja ismeretlen volt. Izr-ben, mint Mezopotámiában is, sík felületnek képzelték a ~et, s a horizont tapasztalata alapján kerek korongnak (Jób 26,10; Péld 8,27; Iz 40,22: ~kerekség). A ~et körös-körül a tenger „keserű” árja mossa, mely kapcsolatban van az édesvízzel. Ebből források, a tehóm „szemei” fakadnak (Ter 7,11; 8,3; Péld 8,24.29); a víz a folyókon át visszaömlik a tengerbe (Préd 1,7). A ~korong alapokon nyugszik (2Sám 22,16; Zsolt 18,16; 82,5; 104,5; Péld 8,29; Iz 24,18) v. oszlopokon áll (1Sám 2,8; Jób 9,6; Zsolt 75,4), melyeknek alapzatuk van (vö. Jób 38,6). A hegyek hatalmas tömegeit saját alapjaik tartják (MTörv 32,22; Zsolt 18,8), amelyek mint a ~ alapjai is, a tenger „szívében” vannak (vö. 46,3; Jón 2,6-7). - Az akkád kozmológiában hegylánc határolja a ~korongot; ezen nyugszik az égboltozat kupolaként. A hegyláncon 2 nyílás van; az egyiken fölkel, a másikon lenyugszik a Nap; ennek az elképzelésnek a Szentírásban is találhatók nyomai (Zak 1,8: LXX; 6,1: a hegyek, melyek közt a Nap fölkel, ércből vannak; vö. etióp Hénoch 18,6; 24,2). - Mezopotámiában a más népekkel való érintkezés folytán igen hamar tudatára ébredtek, hogy a ~ nagyobb és a formája is más, ennek ellenére ragaszkodtak a régi elképzeléshez. Ezt egy babilóniai térkép tanúsítja a perzsa uralom idejéből, amelyen a ~ kör alakú és a közp-ja Bábel. Körös-körül a tenger hullámzik. A tenger másik oldalán, tehát valójában már kívül a ~ön, 7 háromszög látható; ezek a távoleső területek jelei. A világmindenség szerkezetének ez a primitív képe architektonikus törv-ekre vezethető vissza, így (e látásmód szükségszerű következményeként) nem ad választ arra a kérdésre, hogy mi tartja a kozmosz építményét. A víz állaga ezt nem tette lehetővé, s a kérdés megmaradt a világ titkának (vö. Jób 38,6). -

4. Találkozunk egy vsz. régebbi, de nem teljesen háttérbe szorított másik fölfogás nyomaival is. Eszerint a ~ négyszögletes és a 4 sarkán függ; vö. a Samast dicsőítő akkád himnusszal, melyben a napisten a ~ sarkait az égből egyensúlyban tartja. Vsz. a Jób 38,12: is hasonló elképzelés van a kép mögött, mely szerint a hajnalpír szegélyként zárja le a ~ széleit, hogy, mint egy szőnyegről, kirekessze a gonoszokat. A 26,7: Isten semmi fölé függesztette föl a ~et; 37,3: Isten villámai a ~ határáig eljutnak (vö. Iz 11,12; Ez 7,2; Mt 24,31). A ~ e 4 határával áll kapcsolatban a 4 →szél (Jer 49,36: „az ég négy tája felől”; Ez 37,9; Jel 7,1: a 4 sarkán angyalok álltak és föltartóztatták a ~ 4 szelét). A kánaániak messze É-ra képzelték a mitikus →Isten hegyét (Szafon), melynek megfelelője Kassziusz hegye Szíria É-i részén. Erről van szó Iz 14,13; Ez 28,14 (vö. Zsolt 48,3: a Sion a Szafon legmagasabb csúcsa) és talán 89,13-ban. - 5. Egy kozmikus-biológiai elképzelés maradványa lehet Palesztina köldöknek nevezése. Először Nippur kapta ezt a nevet Babilóniában, majd Bábel. E 2 város az összekötő az ég és a ~ között, ezért Dúr-an-kinak, 'kötelék az ég és ~ között'-nek nevezték őket (→világ közepe) . - 6. A ~ teológiai szempontból. Az Izr-lel szomszédos népek kozmogóniája szerint a ~et már a →Démiurgosz alkotó tevékenysége előtt magában foglalta az ősanyag, amelyből ki kellett szabadítani. E fölfogás nyomai a Szentírásban is föllelhetők, de áthatja az a hit, hogy a Teremtő abszolút független és mindenható (→teremtés). A ~ Istené, mert az Ő teremtménye (24,1; 95,4; 1Kor 10,26). Ezért Isten a ~ ura (Zak 4,13; Jel 11,4). Ha az ég Isten trónja, akkor a ~ a zsámolya (Iz 66,1; Mt 5,35; ApCsel 7,49). A félelem, amelyet Isten megjelenése kelt a ~ön, transzcendenciájának kifejezése (Zsolt 18,16; 77,17; 97,4; Hab 3,6 stb.). Az éghez képest a ~ kicsi, viszonylagos értékű és tökéletlen (Jn 3,31; 1Kor 15,47; Zsid 8,4), ezért rendkívüli, hogy ha van valaki a ~ön, akinek van hatalma a bűnöket megbocsátani (Mt 6,10). Ami a ~ön történik, értéktelen, ha az égből nem kap jóváhagyást (Mt 16,19; 18,18). Mint Isten teremtménye a ~ oltalmazza az igazakat (Jel 12,16). - 7. Szoteriológiai szempontból a ~ mint az ember lakóhelye (Ter 1,28; Zsolt 115,16 stb.) az üdvösség történetének színhelye. Minthogy az első nemzedékek a bűneikkel romlottá tették és erőszakkal töltötték be, a vizek megindultak, és a felülről szakadó és alulról előtörő víztömegek a ~et újra a →káosz állapotába sodorták vissza (Ter 6,11; 2Pt 3,6). A →Papi irat szerint így ért véget az az idillikus őskor, melyben az ember békességben együtt élhetett az állatokkal. A →vízözön után a félelem és a létért való küzdelem ideje jött el az emberiség számára. Nemcsak a növények szolgáltak eledelül, hanem minden élő, az ember kivételével (Ter 9,2). A próf-k tudják, hogy ez az egyébként →eónnak nevezett állapot nem végleges. Vissza fog térni az az idő, amikor „együtt lakik a farkas a báránnyal, és a párduc együtt heverészik a gödölyével”, a borjú az oroszlánnal legel, és az oroszlán szalmát eszik (Iz 11,6; 65,25). Isten új ~et teremt, ahol nem lesz nyomorúság, és öregség nem nehezedik az emberre (65,17; 66,22; Jel 21,1), ahol igazságosság fog lakni (2Pt 3,13). Minthogy a mostani ~et megrontotta a „nagy kéjnő” (Jel 19,2), tűznek válik martalékává (2Pt 3,7.10; →világégés). Addig az →Egyházra mint „a ~ sójá”-ra (Mt 5,13) hárul a feladat, hogy, mint a só, a romlást távol tartsa. Az „egész világ” mint →evangelizáció tere valójában az egész ~ (vö. Mk 16,15; Mt 24,14). - A ~ mulandó jellege miatt nem szabad az embernek ~i kincseket gyűjtenie (Mt 6,10) v. itt a ~ön keresnie boldogságát, az üdvösséget (Jak 5,5). Minthogy Krisztus a világ Ura és mindeneket magához vonz (Jn 12,32), övéit megváltotta a ~ről (Jel 14,3; vö. pl. 3,1). Idegennek, jövevénynek kell tehát tekinteniük magukat a ~ön (Zsid 11,13; 1Pt 2,11), el kell fordulniuk a ~iektől és el kell fojtaniuk magukban azt, ami ~ies: az erkölcstelenséget, a tisztátalanságot, az érzéki vágyakat stb. (Kol 3,2.5). - 8. A ~ erkölcsi szempontból. Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtett emberre bízta a ~et: „Hajtsátok uralmatok alá” (Ter 1,28), rábízta Éden kertjét: „hogy művelje és őrizze” (2,15). Az ember tehát erkölcsi feladatul kapta, hogy →munkájával folytassa és fejezze be a teremtés művét. Ezáltal a ~ nemcsak helye, hanem tárgya is az erkölcsi életnek, s hordozója a jó és rossz cselekvések következményeinek. Amit a Szentírás Izr. és ~je kapcsolatáról elmond, egyre jobban megmutatkozik az emberiség családja és az egész ~ kapcsolatában (→fogyasztói társadalom, →ökológia, →gazdaság és erkölcs). Amilyen mértékben érzékeli a 20. sz. embere a ~ és az élet összefüggését (túlnépesedés, →családpolitika), olyan mértékben kellene növekednie a felelősségérzetnek a ~ért. - III. Ikgr. A ~et a ker. műv. minden korszakában ábrázolták. A kk-ban →kör, →ellipszis, korong v. →kocka sematikus rajza jelzi. Két félgömb az →ég és a ~ összetartozásának jele (→Óbudai Szt Péter és Pál plébtp.). A kv-festészetben Iz 66,1 alapján („trónusa az ég, zsámolya a ~”) a trónuson ülő Krisztus lába alatt kör, félkör v. terra fölirat jelzi a ~et. A bizánci utolsó ítélet-képeken a Jel 20,13 alapján (a tenger és az alvilág visszaadja halottait) a ~et is ábrázolják →oroszlánon lovagló személy képében. A Madonna- és a Megváltó-képeken a →gömb a megváltásra váró ~ képe. **

Kirschbaum I:657. - BL:448. - RH 15. - LE 14, 102. - CA 31.