Magyar Katolikus Lexikon > K > kocka


kocka (gör. kübosz, lat. cubus, ar. kaaba): 1. a geometriában →tökéletes test, melyet hat egymáshoz derékszögben csatlakozó négyzet alkot (hexaéder). - 2. a számmisztikában a →hatos számmal való kapcsolata által a sorsvetés (→jóslás, →okkultizmus) egyik eszköze. Innen ered az átvitt értelemben használt kockáztatás kifejezés. - 3. a →játék ősi eszköze. - 4. A Szentírásban a →szenvedés eszközei között szerepel, mert a katonák ~vetéssel sorsolták ki, hogy a megfeszített →Krisztus köntöse (a varratlan) melyiküké legyen (vö. Zsolt 22[21],19; Mt 27,35; Mk 15,24; Lk 23,34). - 5. →iszlám szentély Mekkában: →Kába. - 6. A ~kő a kezdetektől az építészet fontos anyaga volt (→piramis). - 7. a →szabadkőművesség egyik szimbóluma. - 8. az ikgr-ban a →föld egyik ábrázolási formája. A kereszt alatt kockázó katonákat a passió-sorozatokban ábrázolták (pl. Anjou legendárium). **