🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > F > főkötő
következő 🡲

főkötő, bóbita, fékető, kápli, kaskétli, kobak, konty, suta, tok, tolyola: a magyar népszokásban az →asszony mivolt jelképe. - Ált. az egész hajat v. legalább az összecsavart v. felkötött hajfonatot takarta, szemben a →pártával, a leányság jelképével, ami csak koszorúzta a hajat, nem takarta el. Az assz-ok hajának a néphit ősidők óta varázserőt tulajdonított, ezért assz-nak födetlen fővel mutatkozni nem illett. A moldvai csángók közt ma is nagy szégyen, ha az assz-t hajadonfejjel látja valaki. - A megfésült és összecsavart haj összetartására szolgáló ~ legegyszerűbb formája vászonból és gyolcsból alakított v. fonalból kötött csipkezacskó, ill. a fakéregből, újabban kéregpapírból csinált és színes kelmével bevont tok. A ~ minden formájának őse a megköthető lepel volt, ezt bizonyítja neve és a ~ről lecsüngő pántlika (az egykori kötözőmadzag maradványa) is. A keményebb v. mesterségesen kikeményített fejkendők ~vé alakulása napjainkban is figyelemmel kísérhető. Az egervidéki palóc nő kéregpapírra kötött v. a matyó assz. kéregpapírral bélelt sátoros kendője ezt az átmeneti formát mutatja. - A ~ az alkalom, kor, időjárás szerint sokféleképpen változott. Másképp fedték a fejet a szobában, az utcán v. tp-ban, télen v. nyáron, éjjel v. nappal, munkában v. ünnepen. Egyes vidékeken (pl. Ormánságban) az assz. korát a ~ről meg lehet állapítani. - A ~re mint fontos ruhadarabra az assz-ok nagy gondot fordítottak, a legdíszesebb ruhadarabjuk lett, s az egyszerű fehér vászonlepeltől az aranycsipkés tornyos ~ig nagyon változatosak voltak. Az ún. kéreg~nek nagyjából 4 alaptípusa van: a Dunántúl D-i részén a lapos, négyszögű hasáb, a matyók közt a kúp alakú, máshol a henger v. a háromszögletű hasábforma használatos. A frígiai sapkára emlékeztető tarajos ~forma az Alföldön fordul elő, mint az 1850 k. úri viselet maradványa. A ~ elé, a homlok fölött gyakran fodros v. gyönggyel rakott, pártaszerű szalagot kötnek, mely a homlokszorító szalag maradványa. - A ~t mint az asszonyi közösségbe fogadás jelképét a lakodalmas szokások sorában a →kontyolás közben tették az új assz. fejére. Ált. a menyasszony a vőlegénytől kapta, cserébe a →vőlegényingért, de olykor a nyoszolyóasszony ajándékozta. Az ifjú assz. a ~t először a lakodalom másnapján viselte, amikor az új pár a szülők és testvérek, néhol csak a nyoszolyóasszony kíséretében a tp-ba ment →asszonyavatásra. **

MN IV:130.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.