Démiurgosz (gör. 'alkotó, építő'): világteremtő szellem. - Platonnál a világ alakítója és atyja, de nem mondható ker. értelemben vett teremtőnek. A világ rendjének modelljét és az ideák világát nem hozza létre, hanem készen találja. Ő visz rendet a zűrzavarba. Azt akarja, hogy minden jó és hozzá hasonló legyen. Platonnál nem világos, hogy a ~ azonos-e a legfőbb ideával, a legfőbb jóval, továbbá ő nem gondol valamilyen időbeli kezdetre, ami a teremtésre emlékeztetne. - Plotinosz úgy értelmezi a ~ tevékenységét, mint szimbólumot egy kezdet nélküli világ magyarázásához. Azonosítja a világlélekkel, s ellene mond a gnosztikusoknak, akik a ~ban csak az anyagvilág alkotóját látták, és felelőssé tették a világban tapasztalható rosszért. - A gnosztikusok a ~ létét úgy magyarázták, hogy az istenségből emanáció révén származik, közvetít Isten és a világ között. Egyes gnosztikusok azonosították az ÓSz Istenével, aki azonban nem azonos a legfőbb istenséggel, Jézus Krisztus Atyjával. Jézus arra kapott küldetést, hogy az embereket kimentse a ~ rabságából. Az egyhatyák viszont ügyeltek arra, hogy a Logosznak, a Fiúnak az alakját ne keverjék össze a ~szal. A Fiú az Atya lényegi képmása és vele együtt örökkévaló Isten. Bár kétségtelen, hogy a niceai zsin. előtt egyes atyáknál (Jusztinosz, Tertullianus) a szentháromsági személyek titkának magyarázatánál némi alárendeltség található a Fiú és a Szentlélek kilétét illetően. Azt a hitet azonban fönntartják, hogy a Logosz a világhoz való viszonyában az Atya örök eszköze. Az Atya benne és általa teremt, ő az ősmintája és egyúttal a célja is minden teremtésnek. Abban az értelemben, hogy a megtestesülés és a megváltás által üdvösségre vezeti a világot. A ~ és a Logosz között tehát nincs párhuzam. - A magyar népies teremtésmondákban a ~ az ördög, aki a formálandó anyagon Isten irányításával elvégzi a kétkezi munkát. Önállóan is akar teremteni, de alkotásai torzók lesznek (a méhet akarja leutánozni és légy lesz belőle). Társ a teremtésben, de mindig kifejeződik szembenállása is Istennel. ÚSz-i témájú mondákban Krisztus mellett Szt Péternek van ~ szerepe. G.F.

Goldschmidt, W.: La religion de Platon. Paris, 1949. - LThK III:218. - MNL I:574.