Magyar Katolikus Lexikon > C > család


család (az ószláv cseljad, 'cselédség, háznép' szóból; lat. familia): a szülők, gyermekeik és legközelebbi hozzátartozóik közössége, a társadalom és az Egyház alapsejtje. A szó a 12. sz: fordul elő először. - I. Az ókori kultúrákban. K-en az egy sátorban/házban lakók közössége, ezért háznak nevezték. Alapja a vérségi kötelék, de a megélhetés címén is tartoztak hozzá tagok. - A mezopotámiai ~ a családfőből, egy v. több feleségéből, gyermekeiből, nem házas fivéreiből és nővéreiből, szolgáiból és szolgálóiból s az oltalma alá fogadottakból állt. E kis~okból épült a nagy~, a törzs. A hettita ~ ~főből, a feleségéből, saját és fogadott gyermeikből, velük élő rokonokból és a szolganépből állt. - A görög ~ (oikosz, oikia) ~főből, a feleségéből, vér szerinti és fogadott gyermekeikből, velük élő rokonokból és a rabszolgákból állt. Az ókori latinoknál familia: ált. minden, ami személy tulajdona lehet; tág értelemben a közös őstől származó és azonos vezetéknevet viselő személyek; szorosabb értelemben: egy ~fő hatalma alatt álló asszony, gyermekek, rabszolgák. - II. A Szentírásban. Az ÓSz-ben a ~ neve bet, 'ház'. A törzsön és a nemzetségen belül a legkisebb egység: ~főből, feleségből, saját és fogadott gyermekekből, velük együtt élő rokonokból, rabszolgákból állt. Ábrahám ~ja pl. Ábrahám, 2 felesége: Sára és Hágár, fiai, Izmael és Izsák, unokaöccse, Lót és ~ja, a szolgák és ezek gyermekei (Ter 14,14; 15,2). Az életet a ~ban mind vallási, mind jogi szempontból az apa irányította. Az egy házhoz tartozó ~ kultikus és jogi egység is volt: a szombati nyugalom az egész ~ra kötelező (Kiv 20,10); ~onként ülték meg a nagy ünnepeket, mutatták be az áldozatot (MTörv 12,17; 14,26; 15,20), költötték el a húsvéti bárányt (Kiv 12,3-4), s végezték a halottsiratást. A leány, ha nem ment férjhez, atyja ~jában maradt (Szám 30,4), ha férjhez ment, férje ~jának tagja lett. A gyermektelen özvegy és elbocsátott asszony visszatért atyja ~jába (Szám 30,10; Rut 1,8-14). Genealógiákban a ~okat nemzetségbe és törzsbe sorolták. - A ~ feje az apa, halála után az elsőszülött fiú (Ter 27,29). Ált. sok gyermek volt a ~ban (24,60; Zsolt 126,3), de csak a fiúkat tartották pontosan számon. Az anya tekintélye a szült fiúk számától függően emelkedett. A ~ nem halhatott ki (→sógorházasság). A ~i élethez, főleg a neveléshez a →bölcsességi könyvek adtak fontos tanácsokat. - A bet ab, 'atyai ház' a nagycsalád, melynek tagjai egy általuk még ismert közös őstől származtak. - Az ÚSz-ben a ~ lett az Egyh. legkisebb egysége. Az Üdvözítő maga is ~ban született, mely a ker. ~ mintája és őstípusa (→Szent Család). A ~ alapját, a →házasságot Krisztus sztségi rangra emelte, ugyanakkor az Őhozzá tartozást fontosabb és erősebb köteléknek nyilvánította ki, mint a test és vér, azaz a ~ kötelékét (Mt 10,36). Az első tanítványok egyenként kapták a meghívást, s számolniuk kellett a ~ tiltakozásával, sőt halálig menő ellenséges magatartásával. Cornelius (ApCsel 10) és Sztefanasz (1Kor 1,16) a házanépével, ~jával együtt keresztelkedett meg. Szt Pál részletes szabályokat adott a ~ minden tagja számára (Ef 5,21-6,9; Kol 3,18-4,1). Az egyh. elöljárók alkalmasságát ~i élete mutatta meg (1Tim 3). - III. A magyar hagyományban a ~ ált. 2 generáció: a szülők és a nem házas gyermekek közössége (kis ~). A paraszti szóhasználatban ~ a négy generációs, 28-30 tagú →nagycsalád éppúgy, mint az egygyermekes házaspár. Néha a ~ helyett a ház szót használják 'háznép' jelentéssel. Tágabb értelemben a házban lakó szolgákat, cselédeket, távolabbi rokonokat, sőt a barátokat is magában foglalja. - A ~okban ált. a ~fő a legöregebb ffi, ő rendelkezett a ~ vagyonával, irányította az erkölcsi életet, képviselte a ~ot, s meghatározta a ~ba fogadást. A ~tagok koruknak és nemüknek megfelelően vettek részt a ~i gazdaság munkájában. A ~fő a tételes ~jogtól olykor eltérően beleszólt a gyermekek házasságába, kitagadhatta őket, felesége vagyonát önkényesen kezelhette. - A ~ jelenti a házasságban született gyermeket is. - IV. A ~ szociológiai vizsgálata mint önálló tud. a társad-tud. egyik hajtásának tekinthető, mely az emberré válás folyamatát vizsgálja a ~ körein belül (→családstatisztika). A ker. erkölcs a ~ról a szentírási emberkép és eszkat. kereteiben gondolkodik, ennek alapján szembesül a ~kutatás megállapításaival. - A mai ~ jellegzetes formája, a kis~ egyre kevésbé képes gondoskodni az idősebbekről, ill. a betegekről; egyre kevésbé termelési egység (a régebbi, paraszti-kézműves kultúrák ilyen közösségének szerepét többnyire intézmények vették át); egyre inkább elszigetelődik, elszakad a társad-tól. Nem képes betölteni azt a föladatát, hogy a társad. alapsejtje legyen. A társad. a ~ot csupán tárgynak tekinti, amelyet alakítani, nevelni, esetleg pasztorálni kell, de nem segíti ahhoz, hogy kikerüljön válsághelyzetéből, ehhez ti. gazd., szoc. és vallási segítségre lenne szükség. Az iparosodással együttjáró elidegenedés ellen a személyes kapcsolatok mind mélyebb megélése adhat védelmet (→ingázók). - A ~ az ún. primer szocializáció révén döntően hozzájárul a társad-ba való beépüléshez. A vitát, hogy az ember mindentől független „természeti lény”-e, v. a társad. függvénye, úgy oldhatjuk föl, ha szem előtt tartjuk, hogy az ember kettős természetű. A ~on belüli szocializációnak nem az a föladata, hogy utat nyisson az egyéni kinövéseknek, de nem is az, hogy merőben alkalmazkodásra neveljen, hanem hogy személyes közelségből közvetítse az erkölcsi normákat, amelyek alkalmassá teszik a gyermeket a társad-ban a felelős cselekvésre. - A társad. és az Egyh. közös törekvése, hogy „meg kell menteni a ~ot”. Ez a törekvés azonban csak akkor kecsegtethet eredménnyel, ha maguk a (ker.) ~ok mindent megtesznek a ~eszmény hatékonysága érdekében. -

V. Az Egyház a ~ szolgálatában. A ~ Isten terve szerint az élet és a szeretet bensőséges közössége. Az Egyh. a ~ra vonatkozó tanítását és a szükséges segítséget mindenkihez el akarja juttatni. Azokhoz is, akik már fölismerték a házasság és a ~ erejét és értékét; azokhoz is, akik félve s bizonytalankodva keresik az igazságot; s végül azokhoz is, akiket körülményeik akadályoznak abban, hogy életükben valóra váltsák a ~ra vonatkozó elhatározásaikat. S leginkább az ifjak felé fordul, akik ~alapítás előtt állnak, hogy segítséget nyújtson abban, hogy a szerelemre és az élet szolgálatára szóló hivatás nagyságát és szépségét fölfedezhessék. - 1980. IX. 26-X. 25: a →Püspöki Szinodus foglalkozott a ~dal, mint alapvető közösséggel, melynek feladata, hogy a bontakozó személyt a neveléssel és a katekézissel elvezesse a teljes emberi és ker. érettségre. Mint nevelő közösségnek, segítenie kell az embert abban, hogy fölismerje a saját hivatását, s olyan személyes kapcsolatok által kell nevelnie, melyeket az igazságosság és szeretet hat át. A Szinodus javaslatai alapján II. János Pál p. Familiaris consortio c-mel ap. buzdítást adott ki, melyben összefoglalta az Egyh. tanítását a ~ról: az Egyh. meggyőződése, hogy csak az Evang. elfogadása által válhat valóra mindaz, amit az ember a házasságtól és a ~tól méltán remél. Tudja, hogy az evang. igazság nem mindig találkozik a közvéleménnyel, de a lelkiismeretre és nem a hatalmasokra hallgat, és a szegényeket és a megvetetteket védi. Nagyra értékeli a szociológiai kutatásokat és stat. eredményeket, ha fölhasználhatók arra, hogy az igazságot jobban megismerje, de az ilyen kutatások önmagukban nem tekinthetők mindjárt a →hitérzék hírnökeinek. - A ~ helyzete a mai világban. Ma a ~ is pozitív és negatív hatások közt él: a pozitív a világban jelenlévő Krisztus üdvösségének, a negatív az Isten szeretetével szembeszegülő ember tagadásának jele. A ~ot támogató pozitív erők: a fokozott érzék a személy szabadsága, a házasságban élő személyek kapcsolatainak minősége iránt, figyelem a nő méltóságára, a felelős termékenységre és gyermeknevelésre; a felismerés, hogy ápolni kell a ~ok közötti kapcsolatokat a kölcsönös anyagi és lelki segítségnyújtás által; a ~ sajátos egyh. küldetésének újrafelfedezése; romboló erők: a téves elmélet és gyakorlat, mely szerint mindkét házasfél teljhatalommal rendelkezik önmaga felől; a szülő-gyermek kapcsolatban a tekintéllyel kapcsolatos súlyos félreértés; a lelki értékek áthagyományozásának nehézségei; a →válások növekvő száma; az →abortusz bűne; a →sterilizáció terjedő gyakorlata; a fogamzásellenes lelkület. A bajok forrása gyakran a →szabadság megromlott fogalma és gyakorlása: már nem az a képesség, melynek birtokában az ember megvalósíthatja Istennek a házasságra és a ~ra vonatkozó tervét, hanem olyan erő, amely nincs alávetve senkinek, és nemegyszer önszeretetből mindenkivel szemben a maga kényelmét keresi. - A negatív erők a →tömegtájékoztatás révén kísértésként hatnak a hívő ~okra is, akik nem mindig képesek megvalósítani és megőrizni mindazt, ami a ~ eredeti fogalmához tartozik: növekszik a válások utáni új életközösségek, a csak polg. házasságkötések, a nem hitből, hanem más indítékok miatt kötött szentségi házasságok száma és azoknak az erkölcsi normáknak elvetése, melyek a nemiség emberi és ker. gyakorlatát szabályozzák a házasságban. - Isten terve a ~ról. Isten az embert a saját képére és hasonlatosságára teremtette. Szeretetből szólította életbe, s szeretetre rendelte. Az Isten szeretet benső életét a személyes szeretetközösség misztériumában éli. Azáltal, hogy a ffi és a nő emberi természetét a saját képmására teremtette, a lelkiismerettel együtt beléjük oltotta a szeretetre és a közösségre szóló meghívást, azaz képességet és felelősséget. Ezért van az emberben képesség a szeretetre és a közösségre, s ugyanezért felelős is értük. Így a szeretet minden egyes ember alapvető és természetszerű hivatása. - Az ember mint megtestesült szellem, azaz testben megnyilvánuló lélek és halhatatlan szellemmel áthatott test, a maga összetett voltában kapja a meghívást a szeretetre. A szeretet az emberi testet is magába foglalja, s az részesévé válik a szellemi szeretetnek. A ker. kinyilatkoztatás 2 sajátos módot ismer a szeretet hivatásának teljesítésére: a házasságot (→nemiség) és a →szüzességet. A maga sajátos módján mindkettő hiteles megnyilvánulása az ember végső igazságának, ti. hogy az ember „Isten képmására teremtetett”. Isten terve szerint a házasság a nagyobb ~i közösség alapja, mert maga a házasság intézménye és a házastársi szerelem a gyermekek világrahozására és nevelésére rendeltetett és ebben teljesedik be. A ~ban a személyes kapcsolatok egész szövevénye valósul meg (házastársi közösség, apaság és anyaság, a szülő-gyermeki és testvéri kapcsolatok), s ezek révén minden ember bekapcsolódik az „emberiség ~jába” és „Isten ~jába”, amely az Egyh. A ker. ~ az Egyh-at építi, benne az emberi személy nemcsak világra jön és a neveléssel bekapcsolódik az emberek közösségébe, hanem a keresztségi újjászületés és a hitbeli nevelés által Isten ~jának, az Egyh-nak is tagja lesz. Így az Egyh. a szentségből eredő ~ban találja meg a maga bölcsőjét, valamint azt a helyet, ahol az emberi nemzedékekkel való találkozást megélheti, s viszont: az emberi nemzedékek itt találkozhatnak az Egyh-zal. - A keresztény ~ feladatai. Isten tervében a ~ nem csupán a maga →azonosságát fogja föl, hanem a küldetést is arra, hogy őrizze, nyilvánítsa ki és közölje a szeretetet, amely eleven visszhangja és tükröződése annak a szeretetnek, mellyel Isten az emberi nemet és Krisztus az ő menyasszonyát, az Egyh-at szereti. Ebből fakadnak a ~ nagy feladatai: személyek közössége legyen, az életet szolgálja, részesedjék a társad. fejlődésében, részesedjék az Egyh. életében és küldetésében. -

1. A ~ mint személyes közösség. A szeretetből alapított és élő ~ személyek közössége: a házasságra lépett ffi és nő, a szülők és gyermekek, valamint a rokonok közössége. A ~ első közössége az egy ffi és egy nő közötti (→monogámia) felbonthatatlan házastársi kapcsolat, mely a férfi és a nő egymást kiegészítő természetében gyökerezik, közösen elhatározott teljes életközösség, és a házasság szentségében termfölötti értéket nyer. Erre alapul a szülők és gyermekek, a testvérek, rokonok és más ~tagok nagyobb közössége, mely a test és a vér természetes kötelékeiben gyökerezik és a lélek mélyebb és gazdagabb értékeinek megvalósításában és érlelésében fejlődik ki. Az emberi természetből fakadó szeretet az az erő, amely a ~tagok közötti kölcsönös kapcsolatokat ápolja, létrehozza és életben tartja az otthon közösségét. A ker. ~ arra hivatott, hogy megtapasztalja az Egyh. termfölötti közösségét, amely megerősíti és tökéletesíti az előbbieket. Így bemutatja és megvalósítja az egyh. közösséget, ezért „~i egyház”. A ~ minden tagja megkapja a kegyelmet s vele a feladatot is, hogy napról napra építse a személyek közösségét, s a ~ kicsinyekről, betegekről, öregekről való gondoskodás, a mindennapos kölcsönös szolgálatok, a javak, az örömök és gondok megosztásával az emberség iskolája legyen. - E közösség megvalósításában elsődleges a szülők és a gyermekek közötti nevelői kapcsolat, amelyben mindenki ad és kap valamit. A gyermekek a szülők iránti szeretettel, tisztelettel és engedelmességgel az őszintén emberi és ker. ~ építéséhez pótolhatatlan módon járulnak hozzá. Ezt a gyermekek könnyebben meg tudják tenni, ha a szülők úgy gyakorolják tekintélyüket - melyről nem mondhatnak le - mint igazi és különleges szolgálatot. A ~i közösséget sem megőrizni, sem tökéletesíteni nem lehet másként, csak az önmegtagadásra és az önátadásra irányuló törekvéssel. E közösség ugyanis minden tagjától a megbocsátásra, türelemre, elnézésre, egyetértésre és kiengesztelődésre nagylelkűen készséges és hajlandó akaratot követel. Minden ~ tudja, hogy a vak önszeretet, a széthúzás, a veszekedések és nézeteltérések mennyire kérdésessé teszik, s nemegyszer halálosan megsebzik a közösséget. Isten, a béke szerzője, minden ~ot „kiengesztelődésre” szólít föl: arra, hogy örömmel tapasztalja és védje meg a helyreállított egységet és közösséget. - Mivel a ~nak mindig tökéletesebb emberi közösséggé kell válnia, szeretetből arra kell törekednie, hogy minden tagját elfogadja, tisztelje és segítse, hiszen mindegyik személyi méltósággal rendelkezik, azaz Isten eleven képmásai (→anya, →anyós, →após, →férfi, →gyermek, →nő, →öregek, →elvált és újra megházasodott házasok). - 2. Az élet szolgálata. Isten a maga teremtő művét a saját képére és hasonlatosságára alkotott ffi és nő megteremtésével fejezte be és tette tökéletessé. Meghívta őket arra, hogy részesei legyenek az ő szeretetének és teremtő-atyai hatalmának azáltal, hogy szabadon és tudatosan részt vállalnak az emberi élet ajándékának továbbadásában. Az élet szolgálata elsősorban a gyermekek világra hozatala (→családtervezés), de magába foglalja az erkölcsi, lelki és termfölötti élet mindazon gyümölcseit is, amelyeket az édesapa és édesanya hivatásának erejéből a gyermekeknek és általuk az Egyh-nak, ill. a világnak adnak (→nevelés). - 3. Részesedés a társadalom fejlődésében. A ~ a Teremtő szándéka szerint a társad. első és eleven sejtje. Rendezett szálakkal kapcsolódik a társad-hoz, amelynek alapját képezi: a társad. tagjai a ~ban születnek és itt kapják meg a →szociális erények első isk-ját; ezek az erények a társad. életének és fejlődésének lelkét jelentik. Így a ~ természetétől és hivatásától távol áll, hogy magába zárkózzék; sajátos társad. szerepét vállalva meg kell nyílnia más ~ok, a társad. felé. A ~i közösség tagjainak kapcsolatait ingyenesség irányítja; ezért lesz szeretettől áthatott az együttlétük; ezért lesznek önzéstől mentesek az érzelmi kapcsolataik, s így lesz nagylelkű a szolgálat és szoros a lelki kapcsolat. A személyek igazi életközösségének kibontakozása a ~ban így válik az igazságosság, a megbecsülés, a párbeszéd és a szeretet jegyében a társad. közösség első és lényeges isk-jává, példaképévé és serkentőjévé. Ezért a ~ lesz forrása és leghatásosabb eszköze a társad. emberibbé tételének, és általa kapja meg az egész társad. személyes jellegét. A mai társad. egyre inkább elszemélytelenedik és formátlan tömeggé válik, emiatt elveszíti emberi jellegét és ártó hatásaival oly sok embert „menekülésbe” kerget (pl. →alkoholizmusba, →kábítószerekhez és →terrorizmusba). A ~nak ma is nagy ereje van ahhoz, hogy kiragadja az embereket a névtelenség homályából, tudatosítsa bennük személyi méltóságukat, gazdagítsa emberségüket, rádöbbentse őket egyszeri és megismételhetetlen voltukra, és így építse őket a társad-ba. - A ~ok sokfajta szolgálatot végezhetnek a szegények és sok más rászoruló javára, akiket a hatóságok képtelenek elérni. A ~ társad. szolgálatának sajátos jellemvonása van, melyet egyre jobban ismerni és ápolni kell, elsősorban azáltal, hogy a fölnövekvő gyermekeket, ill. az összes ~tagokat bevonják e szolgálatba. Ma különösen fontos a →vendégszeretet minden formája. - A ~ arra is hivatott, hogy beavatkozzék a társad. életébe, azaz elsősorban a ~oknak kell gondoskodniuk arról, hogy az áll. törv-ei és intézményei nem csupán ne sértsék, hanem támogassák és oltalmazzák a →család jogait és feladatait. A ~okban tudatosulnia kell annak, hogy főszerepet játszanak a →családpolitikában, s hogy az ő feladatuk a társad. átalakítása: máskülönben épp a ~ lesz az első áldozata azoknak a bajoknak, melyeket közömbösen szemlélni akart. - Uakkor a társad. nem mulaszthatja el a ~ oltalmazását és tiszteletben tartását. A ~ és a társad. feladatai kölcsönösen kiegészítik egymást az összes és minden egyes ember javának védelmében, a társad-nak és még inkább az áll-nak el kell ismernie, hogy a ~ sajátos és alapvető jogok birtokában levő közösség, éppen ezért mindkettőt terheli a kötelesség, hogy a →szubszidiaritás elvét megtartsák. Ezen elv alapján az áll. nem ragadhatja el a ~tól azokat a feladatokat, amelyeket az (akár egyes, akár társas formákban) vele azonos szinten meg tud oldani, hanem támogatnia és igényelnie kell a ~ felelősségét. A közhatalom legyen meggyőződve arról, hogy a ~ban van a polg. közjó kincse, ezért amennyire csak képes rá, adja meg a ~oknak mindazt a gazd., társad., okt., pol. és kulturális segítséget, amelyre az rászorul, annak érdekében, hogy minden feladatát teljesíteni tudja. - A minden ~ra háruló társad. feladat új és eredeti módon lesz a szentségi házasságra épülő ker. ~ feladatává. Miközben ugyanis a szentség a házastársi szerelem emberi igazságát a maga teljes terjedelmében magában foglalja, a ker. házastársakat alkalmassá teszi és serkenti arra, hogy hivatásuknak élve képesek legyenek a földi dolgokat Isten terve szerint rendezvén keresni az Ő Országát.

A társad. és pol. feladat ahhoz a kir., azaz szolgálati küldetéshez tartozik, amelynek a ker. házasok a házasság szentsége révén lesznek részesei. E szentségben egyszerre kapják a parancsot, amely alól nem bújhatnak ki, és a kegyelmet, amely segíti és ösztönzi őket. A ker. ~ arra hivatott, hogy mindenki előtt tanúskodjék az önzetlenségről és a nagylelkűségről azáltal, hogy a szociális kérdésekkel foglalkozva előnyben részesíti a szegényeket és a társad. kivetettjeit. A ~ok közös hiten és reményen épülő, s a szeretettől éltetett lelki közössége olyan belső erőket hoz létre, amelyek megvalósítják, elterjesztik és tökéletesítik a társadban az igazságosságot, a testvériséget és a békét. - 4. Részesedés az Egyház életében és küldetésében. A ker. ~nak egyh. feladata is van: arra rendeltetett, hogy a tört. folyamán épülő istenország szolgálója legyen azáltal, hogy részesedik az Egyh. életében és küldetésében. Az Egyh-at és a ker. ~ot egymáshoz fűző kötelékek miatt a ~ az Egyh. misztériumának eleven képe és tört. megjelenítése lesz (~i egyház). Az Anyaszentegyház Isten Igéjének és a szeretet új parancsának hirdetésével, valamint a szentségek kiszolgáltatásával mindenekelőtt a ker. ~ot szüli, neveli és építi. A ker. házastársak és szülők nem csupán „befogadják” Krisztus szeretetét, amikor „üdvözített” közösséggé válnak, hanem arra is meghívást kapnak, hogy „továbbadják” testvéreiknek Krisztus szeretetét, és így „üdvözítő” közösséggé alakulnak. - A ~ részesedik az Egyh. prófétai feladatában, amikor befogadja és hirdeti Isten igéjét és napról napra egyre inkább hívő és evangelizáló közösséggé válik; papi feladatában, amikor megszentelődve megszenteli az egyh. közösséget és a világot (házasság szentsége, gyónás, Euch., imádság); királyi feladatában, amikor alázattal szolgál. - Mindehhez a ~nak támogatásra van szüksége, amit a →család lelkipásztori gondozása hivatott biztosítani.  L.V.-Cs.I.-**

Krisztus és a ker. ~. Bp., 1935. (Actio Catholica 8.) - A ~ válsága számokban. Uo., 1935. (uaz 9.) - A kat. ~ korunk anyagi válságában. Uo., 1935. (uaz 11.) - A kat. ~ társad. veszélyei. Uo., 1935. (uaz 12.) - A kat. ~ és a nevelés. Uo., 1935. (uaz 13.) - A ~i élet fontossága az egyes ember boldogulása és a közösség szempontjából. Uo., 1936. (uaz 16.) - A ~i nevelés az iskolaköteles kor előtt. Uo., 1936. (uaz 18.) - A ~i nevelés az iskolaköteles koron túl. Serdülő fiúk és leányok továbbgondozása. Uo., 1936. (uaz 19.) - A ~ gazd. boldogulása. Uo., 1936. (uaz 25.) - A ~ testi egészsége. Uo., 1936. (uaz 27.) - TWAT I:629. - MNL I:443. - Amit Isten egybekötött 1986. (XIII. Leó: Arcanum Divinae Sapientiae enc., 1880; XI. Pius: Casti connubii enc., 1930; VI. Pál: Humanae vitae enc., 1968; II. János Pál: Familiaris consortio ap. buzdítás, 1981) - RK 1993:2201.