Magyar Katolikus Lexikon > A > anya


anya (lat. mater): átvitt értelemben bármely valóság eredő, születési pontja, oka v. múltja. Szoros értelemben az élet továbbadója, a nő, aki gyermeket szült és nevel. Az ~ság feltétele a gazd. v. társad. helyzettől független biológiai, szellemi és lelki alkalmasság a szülésre és a gyermeknevelésre. Régen az édesanyák rendjébe való befogadásnak külön szertartása volt (→asszonyavatás). - 1. A Szentírás nem fogadja el a környező kultúrák ~istennőjét, aki miközben az élet körforgását biztosítja, közömbös az egyén iránt; az ~i tulajdonságok metaforáit azonban fölhasználja Isten gyöngéd szeretetének kifejezésére: pl. a rahamim, 'anyaméh' szó irgalmasságára utal (vö. Zsolt 25,6; 116,5; Iz 49,15). Az első asszony neve a hivatására utal: Éva 'az élők ~ja' (Ter 3,20). Sára, Lót leányai, Ráchel, majd Anna sorsát az ~ság fájdalmas problémái határozzák meg (Ter 16,1 sk.; 19,30-38; 30,1 sk.; 1Sám 1,2-2,5). Az 1Kir 3,18 „salamoni ítélete” igazi ~nak mutatja az utcalányt, aki tudja, hogy a gyermek élethez való joga erősebb, mint az ~ gyermekhez való joga. - Az ~ iránti tiszt-et a term. törv-e, a Tízparancsolat is követeli (Kiv 20,12; Lev 20,9;. MTörv 21,18-21; Péld 19,26; 20,20; Sir 3,1-16). Különleges tisztelet illeti meg a király ~ját, pl. Betsábét v. Atalját (1Kir 15,13; 2Krón 15,16; 2Kir 11,1). - Az ÓSz nagy ~ alakjai a Messiás ~jának, Máriának előképei. A →Boldogságos Szűz Mária az az ~, kinek ivadéka széttiporja a kígyó fejét (Ter 3,15). Isten kegyelme, amely Sára, Anna, Erzsébet meddőségét legyőzte, benne az  ~ság termfölötti formáját teremtette meg: szűzen lett ~. Nemcsak Jézus, hanem az Egyh. és mindannyiunk ~ja is. Az ő  ~sága istengyermekségünk és fogadott fiúságunk alapja, s a szűzi Egyh. ~ságának előképe. - Jeruzsálem a népek ~ja (vö. 2Sám 20,19) Jézus Krisztus megtagadásával hűtlen lett lelki ~ságához (Lk 19,41-44); méltó gyermekei szemrehányására (vö. Oz 2,4). Az ~szentegyház állandóan a szülés örömeit és kínjait éli meg, miközben összegyűjti gyermekeit, az összes nemzeteket, s előképe az új Jeruzsálemnek, mely az égből száll alá (Jel 21,2). - 2. Jelentősége. Az ~ az ember én-te kapcsolatát egy életre meghatározza. Az egészséges gének, a tökéletes anyagi háttér ellenére is súlyosan károsodik a gyermek, ha nem ismeri meg az egy emberben megtapasztalható szeretetet, ráhagyatkozást, életkedvet és elemi bizalmat. Élete folyamán a másra utaltság megélését az ~ra utaltság tudattalanba beépülő tapasztalatai fogják meghatározni. Ám önzésével az ~ az én-te kapcsolatot el is ronthatja, annyira, hogy az ember egy életre megnyomorodik, és megreked a gyermek-anya egységben. - Ma különféle →alternatív mozgalmak a nő szabadságára hivatkozva kísérleteznek azzal, hogy az ~ságot elszakítsák a természetes biológiai folyamattól. Ennek ellenhatásaként jelentkezik a „szent ~ság” eszménye. Mindkettő veszélyes mind az egészséges társad., mind az egyén számára. Az ~ság ugyanis nem önmagában szt., hanem azért, mert szt dolog van rábízva: a szabadon ajándékozott szeretetre meghívott ember. Az ~ban ismeri meg az ember Isten megelőző szeretetét (vö. Jn 4,10.19), mert az ~ világra hozza gyermekét, szereti és érte él, mielőtt még tudná, hogy mi lesz a gyermekéből. Ez a feltétel nélküli szeretet az emberi méltóság igazi alapja. - 3. A m. nyelvter-en régiesen anyámasszony, szüle, Ny-Dunántúlon nyanya, a Közép-Tisza vidékén dajka, polgári családokban mama, a 19. sz-tól édesanya. A patriarkális m. parasztcsaládokban a fiatal ~ helyzete hátrányosabb volt, mint az idősebb assz-oké és a ffiaké. Az ~ nem rendelkezett vagyonnal, sem a családon belül tekintéllyel, ezért gyermekének jelentős támogatást, irányítást nem adhatott, de mivel a gyermeknek - amíg nem jelentett komoly munkaerőt - a családon belül igen kevés jelentősége volt, ellátása az ~ra maradt. Nagycsaládokban a fiút munkaképes koráig, a leányt férjhezmeneteléig az ~ ruházta. A lányok kelengyéjét is általában az ~ saját erejéből, lánya segítségével készítette, akiknek sem ruházkodásáról, sem kelengyéjéről a nagycsalád feje a közös vagyonból nem gondoskodott. A párválasztásnál az ~nak nemcsak tanácsadói szerepe volt, hanem a házasítás, férjhezadás bonyolult, hosszú folyamatában döntő szerepet kapott. Egyes vidékeken fia számára a jövendő asszonyt az ~ kérte meg. A fiú házasságkötésével elszakadt ~jától, kapcsolatuk csak abban az esetben maradt intenzív, ha az ~ lett a családfő. A leánygyermek idegen családhoz kerülése után általában szoros kapcsolatban maradt ~jával. Az ~ lányait, nemegyszer vele együtt lakó menye rovására általában segítette. Egyes hagyományőrző vidékeken a fiatalasszony első gyermekének kelengyéjét az ~ja készítette el. - Az ~ ravatalánál, temetésén illett a leányoknak fennszóval siratni, sírni. Mindkét nembeli gyermeknek, de elsősorban a nőknek meghatározott ideig kötelező volt a mély gyász. - Az ~i örökség elosztása helyi szokás szerint változott. A palócoknál pl. a lányokat csak az ~i örökségből elégítették ki, az apai vagyonban nem részesültek. Az ~ kelengyéjét, személyes holmiját ált. leányágon öröklik. Egyes vidékeken megszokott tp. ülőhelye is öröklés tárgya volt, lánya v. legidősebb fiának felesége ült halála után helyére. Az önálló kiscsaládban élő paraszt-, cseléd-, summás- stb. családoknál, ahol az ~ egyedüli felnőtt nőtagja volt a családnak, már kisgyermekeivel is sokkal szorosabb, személyesebb kapcsolatba került. Igen korán munkára fogta őket, munkára nevelésük - a fiúknál kiskorukban, a lányoknál férjhezmenetelükig - elsősorban az ~ feladata volt. Magatartásukat, világnézetüket is kisebb korukban elsősorban az ~ formálta. Az egykés parasztcsaládokban a gyermek túlzott kényeztetése és kiszolgálása, uakkor egyéniségének, akaratának semmibevétele egészségtelen ~-gyermek viszonyt alakított ki. - 4. Az ünn. fogadalmas női r-ekben a fnőt főtisztelendő ~, az ünn. fogadalmas apácákat tisztelendő ~ megszólítás illeti meg. **

BTSz 68. - MNL I:106. - Schütz 1988:17. - BL:74.