Magyar Katolikus Lexikon > A > Anzelm


Anzelm, Canterbury, Szt, OSB (Aosta, Piemont, 1033. v. 1034.-Canterbury, Anglia, 1109. ápr. 21.): püspök, egyháztanító. - Nemes családban született, az aostai bencések nevelték. 15 évesen be akart lépni a r-be, de atyja nem engedte. 3 évig vándorolt Fro-ban, s végül belépett a beci bencés ktorba, ahol →Lanfranc tanítványa lett. Amikor Lanfranc canterburyi érs. lett, ~ot választották meg priornak és a ktori isk. vezetőjének. 1078: apáttá választották. Személyiségének hatása hamarosan a ktoron kívül is sugározni kezdett; Lanfranc ismételten áthívta Angliába is, ahol a kir. udvarban is megismerték, s 1093: Lanfranc után megválasztották canterburyi érs-ké. Az →invesztitúra-harc Angliában is folyt, s ~ minden erejével szembeszállt az erkölcstelenséggel és a laikus invesztitúra szokásával, ami szembeállította II. Vilmos kir-lyal. A kir. nem ismerte el II. Orbánt, ~ot pedig száműzte. ~ eljutott Rómába, ahol a p. a legnagyobb elismeréssel fogadta. Részt vett a bari zsin-on, melyen a K-i egyhszakadást próbálták orvosolni. Hazatérőben Lyonban meg kellett állapodnia, mert Vilmos nem engedte be Angliába. Utóda, Henrik azonban 1100: visszahívta ~ot, de nem változtatott az egyhpol-n, ezért ~nak 1103: újra száműzetésbe kellett mennie. 1106: a p. és a kir. között Becben megállapodás jött létre (ez lett a mintája az 1122: megkötött →wormsi konkordátumnak is!), melynek értelmében hazatérhetett. - Művei formai szempontból a nagy egyhatyákéval egyenrangúak. Szt Ágostonhoz, Nagy Szt Alberthoz és Aquinói Szt Tamáshoz hasonló, eredeti gondolkodó. Bölcseleti műveiben finoman elemzi az igazság fogalmát és három, okságilag összefüggő formáját különbözteti meg. Az első, abszolút igazság Istenben van, a második a lét igazsága, a harmadik az ismeretben van. Szerinte az igazság egyedül az elme számára fölfogható helyesség (rectitudo sola mente perceptibilis). Fil. módszere a hitet kereső gondolkodás (fidem quaerens intellectus), mert szerinte az értelmi tudás, a bölcselet a hithez vezető lépcső. Teol. módszere viszont a megértést kereső hit (fides quaerens intellectum). Alapelve, a credo, ut intelligam, 'hiszek, hogy meg tudjak érteni' az egész skolasztikus tud. programja lett. Ilyen alapokon állva bizonyítja mély fogalmi elemzésekkel a bűnbeesés tényéből a megváltás szükséges voltát, a Szentháromság tanát, s főként a Szentléleknek az Atyától és a Fiútól való származását. - Legértékesebb alkotása a teodiceája. Az Isten létét bizonyító gondolatmenetei és az isteni tulajdonságokra vonatkozó következtetései a hagyomány közkincsévé váltak. Monologionjában Isten létét a platonizmus szellemében a jó eszméjéből és a lét hierarchiájából bizonyítja. Másik művében, a Proslogionban fejti ki misztikus megvilágosodásból fakadt ontologikus istenérvét, mellyel Istennek mint a legtökéletesebb lénynek a fogalmából az okság elvére való támaszkodás nélkül igazolja Isten létét. Ezt az érvet már a kortársak támadták, de alapeszméjét Szt Tamás is magáévá tette annak ellenére, hogy tagadta az érv bizonyító erejét (→istenbizonyítás). ~ hatása főként a 13. sz. ferences teol. isk-án érezhető. - Sírja a canterburyi szegyh-ban van. 1690. I. 21: sztté, 1720. II. 8: egyhtanítóvá avatták. - Ü: ápr. 21. - Attrib-ai: hajó, kv. - M: PL 158-159. - M-ul: A lélek párbeszéde Istennel (a Proslogion és Elmélkedései). Ford. és bev. Zoltán Veremund. Bp., 1933. -Monologion. Proslogion. Ford. Dér Katalin. Bp., 1991.  **

Victor J.: ~ realizmusa. Bp., 1924. - KL I:88. - Kühár Flóris: ~ istentana. Pannonhalma, 1933. - EC I:1406.