Magyar Katolikus Lexikon > T > trianoni béke


trianoni béke, 1920. jún. 4.: az I. világháborút lezáró nemzetközi jogi okmány, a Szövetséges és Társult (antant) Hatalmaknak a Magyar Királyságra kényszerített diktátuma. Nevét az aláírás helyéről, a Párizs melletti Versailles kastélykertjének Nagy-Trianon palotájáról kapta. – A ~ a Közép- és K-Eu-t gyarmatosító →versailles-i békerendszer része, „egyenlőtlen szerződés” (diktátum), melyet a „népek önrendelkezési joga” propaganda szólama készített elő. Viszonosság és határidő nélküli kötelezettségeket parancsolt, és Eu. közepén évszázadokra válsággócot teremtett: lezárta a hadiállapotot, de béketeremtés helyett megadta egy új háború indokait és céljait. Aláírói magyar részről: Simonyi Semadam Sándor kormányának (1920. III. 15.–VII. 29) küldöttei: Drasche-Lázár Alfréd (1875–1949) rendkívüli és meghatalmazott min., Benárd Ágoston (1880–1968) népjóléti és munkaügyi min.

Ide jön a TRIANON2.TIF térkép:

1. Előzményei: az →Osztrák–Magyar Monarchiát szöv-i állammá átszervezni készülő, a dualizmus ellenfeleiből összeállt ún. „Grossösterreich-csoport" (Belvedere-kör); Ferenc Ferdinánd (1863–1914) trónörökös Mo-ot 4 v. 5 államelemre osztó „nemzetiségi műhelye" [a tót Milán Hodža (1879–1944); a cseh Ottokár Czernin (1872–1932), az oláh A. Vaida-Voevod (1872–1950) és Aurél Popovici, a szász Steinacker Ödön (1839–1929), a horv. Ivo Frank, a m. Kristóffy József (1857–1928) szellemi előkészítése]; 1915–: főként Th. G. Masaryk (1850–1937) és Eduard Beneš (1884–1948) (magas fokozatú szabadkőműves, magukat

"Maffia"-nak nevező, belföldön kémkedő) cseh emigráns csoportja; az antant hatalmaknak Közép- és K-Eu-t érdekövezetükké tevő, s a Ném. Birod. gazd. és pol. terjeszkedését megállítani igyekvő pol-ja; titkos egyezmények, melyekkel már korábban fölosztották Mo-ot. – A hazai liberális, szabadkőműves, szoc. és komm. propaganda azon indokát, hogy Mo. földarabolását Mo. ill. az Osztr.–M. Monarchia "elnyomó" nemzetiségi pol-ja okozta, megcáfolta e nemzetiségi pol.  összehasonlítása nemzetk. példákkal, ill. a ~ szövege és végrehajtása stb. A M. Kir-ság nemzetiségei olyan elbánásban részesültek, amilyet az antant nemzetiségei (pl. Fro-ban a baszkok, bretonok, katalánok, stb.) nem kaptak, ill. 1919 u. az →utódállamok nem adtak meg az egyszerre nemz-i, pol-i és vallási kisebbségbe kényszerített m-oknak. A M. Kir-ságban pl. a kisebbségek név- v. nyelvhasználatát nem korlátozták, anyanyelvű kv-kiadásuk, sajtójuk, népiskoláik (tankveikkel) voltak, s már amiatt is tiltakoztak, hogy a →Lex Apponyi (1907: 26–27. tc.) elrendelte a m. nyelv mint tantárgy kötelező okt-át, mivel a nemzetiségi lakosság fele sem beszélte az állam nyelvét. – Mo. földarabolását megkönnyítette: a háború alatt a békevágyat fölhasználó „pacifisták” illúziókeltő propagandája; a hazatérő katonáknak a határokon történt leszerelése; a mindenfajta véderő újjászervezést akadályozó Pogány (Schwarcz) József (1886–1939) által vezetett →Katonatanács züllesztő propagandája; Károlyi Mihály (1875–1956) és körének bel- és külpol-ja, valamint az 1918. XI. 3: a páduai fegyverszünet után a fölöslegesen kezdeményezett és megszégyenítetten befejezett belgrádi tárgyalása; Linder Béla (1876– Belgrád, 1962) hadügymin. a m. hadsereget önkényesen XI. 5: leszerelő rendelkezése (azon a napon, amikor Misic vajda a szerb hadsereget elindította az igényelt ter-ek elfoglalására); az „antantbarát” sajtó (Az Est, Magyarország, Népszava, Világ, stb) propagandája; 1919. III. 21–VII. 31: a puccsal szerzett uralma megtartásáért a m. nép ellen háborúzó proletárdiktatúra. –

3. A ~ előkészítése 1919. I. 18: a párizsi békekonferencián kezdődött, ahol a békeföltételeket az új államhatárokkal Mo. részvétele nélkül állapították meg, G. Clemenceau (1841–1929)

fr. min.eln. elnökletével (aki szerint „a békeszerződés is egyik módja a háború folytatásának”) a nagyhatalmi érdekeknek megfelelően, a háború alatti titkos szerződések, s részben az utódállamok erőszakos ter-szerzései és hazugságai (pl. a Ronyva-patak hajózható "folyó") alapján. Az antant hatalmak célja No. K-i terjeszkedésének megakadályozása, Szovjet Oroszo. elszigetelése, és saját Közép-Eu-i befolyásuk kiterjesztése, melyet megerősítettek az utódállamokból utóbb alakított →kisantanttal, azáltal, hogy azok m. és ném. kisebbségeinek fölhasználásával is irányíthatók lettek. – Az →utódállamok pol-i cselszövései megakadályozták az Osztrák–Magyar Monarchia szövetségi reformját, ill. az angolszász és ol. küldöttek méltányosabb terület-fölosztási kísérleteit. A nemzetiségi és önrendelkezési elv helyett (stratégiai, gazd-i és közlekedési érdekekkel indokolva, s a ter-szerzési mohóságnak engedve) 1919. II–III: föladták a nemzetiségi elvet, de elvetették a csehek szorgalmazta Ny-Mo-i Duna–Dráva közötti →szláv korridor, a Bodrogköz, a miskolci iparvidék, a tokaji borvidék, a salgótarjáni szénmedence, ill. az oláhok igényelte Szeged, Orosháza és Debrecen környéke elszakítását. 1919. VII: az osztr.–m. határ kitűzésével eldöntötték Ny-Mo. megcsonkítását, azért, hogy minden szomszédunk részesüljön Mo-ból, s a kapott ter-ek megtartása így közös érdekük legyen. – Az →Apponyi Albert gr. vezette m. békeküldöttség tagjai: Bethlen István gr. (1874–1947), Popovics Sándor (1862–1935), Praznovszky Iván (1883–?), Sommsich László gr. (1874–1956), →Teleki Pál gr. 1920. I. 6: érkeztek Párizsba,

I. 7: Neuillybe, ahol I. 15-ig megalázó háziőrizetben tartották őket. A m. békeküldöttség stat-i- és térkép-mellékletekkel (Teleki nemzetiségi „vörös térkép”-ével) indokolt jegyzékben elutasította a háború kirobbanásában való m. felelősséget, bizonyította a M. Kir-ság ter-i egysége megtartásának szükségességét. –

(Ide jön egész oldalra a TRIANON3.TIF: ún. vörös térkép)

A békeföltételeket Clemenceau 1920. I. 15: adta át. Apponyi másnap, I. 16: a ter-i hovatartozásról népszavazást kért, ami ellen II. 6: a ter-et már birtokló Csehszl., Rom. és az SHS Kir-ság tiltakozott. A m. kormány II. 12: jegyzékben elutasította a békeföltételeket. A m. dokumentumok és az Apponyi fr. (majd ang. és ol.) nyelvű beszéde (Mo. ter-e földr-i, gazd-i egysége, Mo. ter-i kiegyenlítő szerepe,

népi-, nyelvi igazságosság stb.) nyomán F. Nitti (1868–1953) ol. és D. Lloyd George (1863–1945) brit min.eln. a m. határok újragondolását javasolta. A fr. és a brit diplomaták többsége azonban III. 8: Lord Curzon (1859–1925) javaslatát fogadta el, azzal, hogy a béke aláírása után a határmegállapító biz-ok javasolhatnak kisebb módosításokat (ezt nem a békeszerződés, hanem külön kísérőlevél tartalmazta). – A m. jegyzék III. 22: Fro. Közép és K-eu-i gazd-i,

pol-i érdekeinek támogatása fejében kérte a határ menti m. többségű ter-ek megtartását; a Délvidéken és az Au-nak ítélt ter-en élő ném-eknek a hovatartozást eldöntő népszavazást; az erdélyi m., székely és szász lakosságnak ter-i önkormányzatot; a Mo. K-i részét megszálló oláh hadsereg által elrabolt m. javak visszaadását (8.105 millió a katonai, 7.220 millió a vasúti, 203 millió a postai és távirdai, 48 millió a csendőrségi, 8862 millió a magángazdálkodás kára, össz. 24.438 millió korona); az Osztr–M. Monarchia adósságainak arányos elosztását. – V. 6: átadták a m. küldöttségnek a végleges, Fro. nyomására változatlanul hagyott békeföltételeket, valamint a békekonferencia új eln-e, A. Millerand (1859–1943) fr. min.eln. kísérőlevelét. A m. küldöttség a békeföltételeket teljesíthetetlennek ítélve visszatért Bp-re; V. 16: lemondott, de a ~ aláírását javasolta. V. 17: a kormány közölte, hogy aláírja a föltételeket. –

3. A ~ aláírása napján, 1920. VI. 4:  (Jézus Szt Szívének ünnepén) Mo. gyászolt, az isk-kat és üzleteket bezárták, Bpen többszázezres tömeg tüntetett. A m. Nemzetgyűlés XI. 15: tiltakozó nyilatkozat után törv-be iktatta, 1921. VII. 26: az 1921: 33. tc-kel kihirdette a ~t, mely a ratifikációs okmányokat kicserélő országokkal (Belg., Csehszl., Fro., Japán, NBr., Olaszo., Rom., Sziám) e naptól, Görögo-gal X. 15–: hatályos. A ~t a békekonferenciáról 1919: távozott USA nem ratifikálta. Az USA és Mo. különbékéjét 1921. VIII. 29: Bpen Ulysses Grant-Smith, az USA magyaro-i megbízottja és Bánffy Miklós gr. (1873–1950) m. külügymin. írta alá; az 1921:48. tc. törvényesítette; XII. 17: lépett érvénybe. –

4. A ~ tartalma. A 14 részből, 364 cikkelyből álló ~ bevezető része deklarálta a hadiállapot megszűnését a Mo-gal szerződést kötő Szövetséges (Fro., Japán, Brit Birod., Olaszo., USA) és Társult Hatalmak (Belgium, Csehszl., Görögo., Kína, Kuba, Lengyelo., Nicaragua, Panama, Port., Rom., Szerb–Horvát–Szlovén Kir-ság, Sziám) valamint a M. Kir-ság között. Az 1. rész a Nemzetek Szövetségének (→Népszövetség) alapokmánya (ún. Egyességokmány). – A 2. rész rögzítette Csehszl., Rom., SHS Kir-ság, Au. és Mo. közötti új határokat. – A 3. rész tartalmazta az egyes eu-i áll-ra vonatkozó pol-i rendelkezéseket, Mo-nak a más orsz-okhoz (kiemelten Olo-hoz, a SHS Kir-sághoz, Rom-hoz, a Csehszl-hoz és Fiuméhoz) került ter-ekről, tulajdonokról és követelésekről való lemondását; szólt az állampolgárságról, a Mo-on maradt kisebbségek védelméről (az ún. kisebbségi szerződés a többségi nemzettel egyenlő jogokat garantált minden állampolgárnak az élet minden ter-én); s többek között kimondta, hogy a Népszöv. hozzájárulása nélkül Mo. nem mondhat le függetlenségéről (azaz nem egyesülhet újra Au-val). – A 4. rész az Eu-n kívüli orsz-okban való m. érdekeltségeket szabályozta. – Az 5. rész katonai jellegű: Mo-nak 3 hónapon belül le kellett szerelnie a Honvédséget és az orsz. fegyveres erőit; meg kell szüntetnie az ált. hadkötelezettséget, s legfeljebb 35.000 fős, önkéntes (zsoldos) hadsereget tarthat (megszabva az egységek létszámát és a használható hadiszerek számát); Mo. páncélos járműveket, tankokat, hadihajókat és harci repülőgépeket nem gyárthat és nem vásárolhat; a dunai flottillát át kell adnia a szövetségeseknek, a hadsereg csak Mo. ter-én, rendfenntartásra és határőrszolgálatra alkalmazható. [Az utódállamok hadseregének békelétszáma az ált. hadkötelezettség megtartásával: Csehszl. 150.000 (1000 km²-re 1071 katonával), az SHS Kir-ság 150.000 (1000 km²-re 544 katonával), Rom. 230.000 (1000 km²-re 762 katonával); össz. 530.000 fő + a kiképzett tartalékosok a 35.000 m. zsoldossal szemben, kiképzett tartalékosok nélkül; 1 m. katona 16 kisantant katonával, 70 tarack 570-nel, 185 ágyú 3750-nel, 525 géppuska 6400-al szemben.] – A 6. rész a hadifoglyok és polg. internáltak szabadon bocsátását és haza szállítását, a háborúban elesettek sírhelyeinek kérdését szabályozta. – A 7. rész a büntető rendelkezéseket, a háborús bűnösök bíróság elé állítását írta elő. – A 8. rész Mo-ot később megállapítandó jóvátétel formájában a háborús károk megtérítésére kötelezte. – A 9. rész pénzügyi rendelkezései a jóvátétel zálogául lekötötték a m. áll. teljes vagyonát és valamennyi bevételi forrását [Eu. tört-ében ez is egyedülálló]. – A 10. rész (gazd-i rendelkezései) kötelezővé tették a legnagyobb keresk. kedvezmény elvének 5 évre szóló, egyoldalú alkalmazását a győztes államok számára, s meghatározta a nemzetk. szerződések érvényességét a szerződő felek között, hatályon kívül helyezve a volt Közp. Hatalmak országaival 1914. VIII 1. u. kötött gazd-i szerződéseket és a m. kormány 1918. XI. 3.–1920. VI. 4: hozott, a győzteseket érintő gazd-i rendelkezéseit. – A 11. rész a légi közlekedést, a 12. rész a kikötők, a víziutak, a vasutak és a hajózás kérdéseit szabályozta. – A 13. rész a munkáról és a nemzetk. munkaügyi szervezetekhez való m. kapcsolódásról szóló rendelkezések, a Nemzetk. Munkahiv. alapszabályai. – A 14. rész vegyes rendelkezéseket és az aláírók neveit tartalmazta. – A 8., 9., 10., 14. r-hez csatolt Függelék a Mo-ra kirótt kártérítést, a Jóvátételi Biz. szervezetét és föladatait, a győztesek részére Mo-on biztosítandó opciókat, az Osztr–M. Monarchiától örökölt államadósság Mo-ra jutó részét, ill. azoknak a nemzetk. szerződéseknek a listáját összegezte, melyeket Mo-nak el kellett ismernie. – A ~ betartását a ~ 133. cikkelye alapján Mo-ra küldött Szövetségközi Ellenőrző Biz-ok felügyelték, melléjük a m. kormány külön megbízottat küldött: a 137–139. cikkely alapján jött létre a Katonai, a Hadihajózási és a Léghajózási Szövetségközi Ellenőrző Biz-ok, melyek 1927. III. 31-ig működtek. –

5. Területi és népességi következmények. A ~ a M. Kir-ság (Horváto-gal, mint társo-gal együtt) össz. 325.411 km² ter-éből 232.448 km²-t (71,4%) szakított el; Csonka-Mo-nak 92.963 km², 28,6%, a 20.886.497 lakosból 7.615.117 fő, 36,46% maradt. – A ~vel a Horvát–Szlavónia nélküli Mo-ot 282.870 km²-ről 18.264.533 lakossal, 92.963 km²-re [a határrendezések után 93.073 km²-re, az eredeti ter. 32,88%-ára] zsugorították. – Az 1921–25: határrendezés utáni végleges számok: 1910-es népszámlálási adatok szerint: a) a háború előtt nem létezett →Csehszlovákia része lett a Felvidék a Csallóközzel és Kárpátaljával; össz. 61.716.04 km² (népsűrűsége 57 fő/km²), össz. 4002 település (4 tvhat. jogú, 38 rendezett tanácsú város, 3960 közs.) 3.520.849 lakossal, ebből 1.069.880 (30,39 %) m., 260.488 (7,4 %) ném., 1.694.424 (48,13 %) tót, 13.365 oláh, 431.796 (12,26 %) ruszin, 2633 (0,07%) horvát, 387 szerb, 47.876 (1,36 %) egyéb anyanyelvű; m-ul nem tudott 2.002.257 (56,92 %), írni-olvasni tudott 1.986.486 (56,5 %); vallásuk: 2.082.017 (59,19 %) r. k., 585.662 (16.65 %) g. kat. 223.807 (6,36 %) ref., 396.117 (11,26 %) ev., 1964  (0,06 %) g. kel., 237 unit., 227.029 (6,45 %) izr., 622 egyéb. – b) Az újjáteremtett →Lengyelországhoz került Szepes vm-ből 13, Árva vm-ből 12, össz. 25 közs. 519,19 km² (46 fő/km²), 23.662 lakossal. Ebből 230 (0,97 %) m., 56 fő csak m-ul beszélt, 22.805 m-ul nem beszélt; 399 (1,69 %) ném., 8379 (35,41%) tót, 1 ruszin, 14.652 (61,92%) lengy. (gorál) anyanyelvű; vallásuk: 23.206 (98,07 %) r. k., 10 ref.,13 ev., 414 izr.; m-ul tudott 857 (3,62 %), írni-olvasni tudott 11.886 (50,2 %) fő. – c) A szerződéseit megszegő →Románia megkapta →Erdélyt, a →Partiumot, a Nagyalföld K-i sávját, a K-→Bánátot, össz. 102.723,79 km²-t (a M. Kir-ság ter. 36,2%-át), népsűrűsége 51 fő/km²; össz. 4130 települést (6 tvhat. jogú, 35 rendezett tanácsú város, 4089 közs.) 5.257.336 lakossal, ebből 1.661.838 (31,61 %) m., 564.763 (10,74%) ném., 31.029 (0,59%) tót, 2.829.380 (53,92 %) oláh, 20.485 (0,39 %) ruszin, 1967 horvát, 52.022 (0,99 %) szerb, 95.852 (1,82 %) egyéb anyanyelvű; m-ul tudott 593.577 (11,29 %), m-ul nem tudott 3.001.921

(57,10 %), írni-olvasni tudott 2.289.139 (43,5 %); vallásuk: 994.559 (18,92 %) r. k., 1.242.936 (23,54 %) g. kat., 694.532 (13,21 %) ref., 262.318 (4,99 %) ev., 1.807.240 (34,37 %) g. kel., 68.752 (1,31 %) unit., 182.285 (3,47 %) izr., 4694 (%) egyéb. –

(Ide jön a TRIANON4Fro9.TIF)

d) A háború kirobbantásáért jutalmazott →Szerb–Horvát–Szlovén Királyság bekebelezte a Délvidéket (Ny-Bánátot, Bácskát, →Szerémséget, D-Baranyát, →Muraközt és a →Muravidéket), Horvát–Szlavóniát (63.449,53 km², népsűrűsége 65 fő/km²), össz. 1158 települést (9 tvhat. jogú, 18 rendezett tanácsú város, 1131 közs.) 4.132.534 lakossal (Fiume ter-éből 2,56 km² -t 806 lakossal). – Horváto. nélkül: 21.082 km² (népsűrűsége 72 fő/km²), 601 település, ebből 5 tvhat. jogú, 5 rendezett tanácsú város, 591 közs. 1.515.649 lakossal, ebből 458.183 (30,23 %) m., 303.678 (20,04 %) ném., 46.378 (3,06 %) tót, 76.784 (5,07%) oláh, 10.777 (0,71%) ruszin, 91.714 (6,05 %) horvát, 382.321 (25,22 %) szerb, 145.814 (9,62 %) egyéb anyanyelvű; m-ul tudott 239.921 (15,83 %), m-ul nem tudott 817.545 (53,94 %), írni-olvasni tudott 881.427 (58,2 %); vallásuk: 841.115 (55.49 %) r. k., 13.185 (0,87 %) g. kat., 48.970 (3,23%) ref., 122.959 (8,11 %) ev., 462.053 (30,49 %) g. kel., 154 unit., 23.596 (1,56 %) unit., 3617 (0,24%) egyéb. – Horvát-Szlavóniában 105.948 (4,04 %) m. élt. 1920. XI. 12: a rapallói szerződés alapján az SHS Kir-sághoz, 1924. I. 17: a római szerződéssel Olaszo-hoz került →Fiume és környéke (21 km² 49.806 fő, 6493 (13,04 %) m. lakossal (Susak falu maradt az SHS Kirságé). – e) Ausztria megkapta Moson, Sopron és Vas vm. Ny-i részének 3967,06 km²-ét, amit kényszernévadással m-ul Végnyugatnak, utóbb Őrvidéknek, az osztr-ok 1921-: Burgenlandnak (népsűrűsége 73 fő/km²) neveztek;

2 rendezett tanácsú várost és 325 közs-et 291.323 lakossal, ebből 25.931 (8,9 %) m., 216.897 (74,45 %) ném., 650 tót, 20 oláh, 48 ruszin, 43.632 (14,98 %) horvát, 5 szerb, 4140 (1,42 %) egyéb anyanyelvű; m-ul tudott 54.701 (18,78 %), m-ul nem tudott 210.691 (72,32 %), írni-olvasni tudott 210.073 (72,1 %); vallásuk: 244.834 (84,04 %) r. k., 83 g. kat., 2135 (0,73 %) ref., 39.407 (13,53 %) ev., 18 g. kel., 7 unit., 4833 (1,66 %) izr., 6 egyéb. – Az utódállamok összes igényének teljesítése esetén hazánkból kb. 72.000 km² (22,12 %) 6.100.000 lakossal (ebből 5.500.000 m. anyanyelvű) maradt volna Mo-nak, 4.500.000 került volna idegen uralom alá. – f) Az USA javaslata közelebb állt a nyelvhatárhoz mint a trianoni: Komárom, Losonc, Ungvár, Munkács, Szatmárnémeti, Nagykároly, Nagyvárad, Arad, Szabadka, Zenta m. többségű városok és a Drávaszög Mo-nak maradtak volna, kb. 123.000 km² (a 93.073 km²-rel), kb. 9.300.000 népességgel (a 7.615.000 fővel) szemben. – A M. Kir-ság 1918. é. állapota szerinti 63 vm. közül 10 (16 %) maradt csonkítatlan. A 31 tvhat. jogú városból 11 (35 %), a 125 rendezett tanácsú városból 32 (26 %), a 2701 körjegyzőségből 722 (27 %), a 12.943 közs-ből 3413 (26 %), maradt meg Csonka-Mo-nak. A határokat a fr. támogatású utódállamok stratégiai érdekei alakították a földr-i, gazd-i, néprajzi és nyelvi szempontok elvetésével. A kijelölt határ kb. 200 települést kettévágott (pl. Sátoraljaújhelyt, Nagylakot, Somoskőt, stb., Köpcsényt harmadolta), az évszázados gazd., keresk. körzeteket szétszabdalta stb. – 3.319.579 (31,69 %) m. került, kb 3/4 részben tömbökben, jogfosztottan az utódállamok uralma alá; Csonka-Mo-on 6.730.996 fő (67 %) m. anyanyelvű maradt. – Az 1920-as népszámláláskor Csonka-Mo-on 7.156 727 m. (89,61%), 551.624 ném. (6,91 %), 141.918 tót (11,78 %), 36.864 horv. (0,46 %), 23.695 oláh (0,3 %), 8239 vend (0,1 %), 7990 szerb (0,1 %), 6719 lengy. (0,08 %), 53.099 egyéb nemzetiségű (0,66 %), össz. 7.986.875 fő élt. – A békekonferencia azon elve, hogy az idegen anyanyelvűek aránya az új határok között elenyésző legyen, propagandaszólam maradt: a Csehszl-hoz csatolt ter-en 48,17 % tót mellett 30,32 % m., 7,4 % ném., 12,28 % ruszin; Rom. megszerzett ter-én 53,82 % oláh mellett 31,61 % m., 10,74 % ném., az SHS Kir-ságba kebelezett Délvidéken a 40,5 % szerb mellett 30,23 % m.,

20,4 % ném. élt. – Az, hogy több m. került idegen uralom alá, mint amennyi egy-egy nemzetiségből Csonka-Mo-on maradt, az azonos elbánás igényét illuzórikussá tette. –

6. A határok a vallási megoszlást is megváltoztatták: az ezeréves egyhm-ket, évszázados egyh.ker-eket szétszaggatták, az egyh. vagyonok, isk-k, kórházak, szoc. intézmények több mint fele az utódállamokhoz került (közülük kettőben az államvallás g. kel. volt). A M. Kirság népének 52,13 %-a r. k., (Csonka-Mo-on 62,84 %-a);

g. kat.: 9,7% (2,17%); ref.: 12,55% (21,44%); ev.: 6,42 % (6,37 %);  unit.: 0,36% (0,07%); g.kel.: 14,3% (0,81%); izr.: 4,46% (6,19%) – egyéb: 0,08 % (0,11 %). –

7. A ~ aláíratása után a nagyhatalmak 1920. VIII. 10: Sévres-ben kinyilvánították:  „Mo. egyes részeit csak azzal a föltétellel ruházzák át a cseh, szerb és román államokra, ha ezek a békeszerződést és az ezzel kapcsolatos megállapodásokat, tehát a kisebbségi szerződéseket is megtartják.” E szerződéseket VIII. 21: Csehszl., X. 18: Ro., 1921. VIII. 6: a SHS Kir-ság parlamentje ratifikálta, de kormányaik alkalmazását elfeledhették. A ter-ek hovatartozásáról nem rendezhettek helyi népszavazás(oka)t, mert annak eredményei után az antant titkos szerződéseit nem teljesíthette volna, ahol szavazhattak, ott a lakosság nem az új hatalmat választotta. –

8. A kijelölt határok pontos kitűzését, 1921–25: a térképeket és okmányokat az antant által létrehozott M.–Csehszl., M.–Délszláv., M–Osztr., és M.– Rom. Határmegállapító Biz. végezte; az ügyeket m. részről 1921–27: a Határmegállapító Közp. intézte. – E határokat csak ellenállással lehetett megváltoztatni. 1919. I. 29: Balassagyarmat népe kiverte a megszálló cseh katonaságot, a várost és az ipolyvölgyi vasút melletti 18 települést megmentették; Balassagyarmat megkapta a Civitas Fortissima ‘legbátrabb város’ címét. 1920. VIII. 1: Kerca (1910: 353 fő) és Szomoróc (1910: 200 fő) határőrei és lakossága fegyverrel kiűzte a Szomorócot megszálló szerbeket; tárgyalások után 1922. II. 9: Szomoróc m. maradt (1943: egyesítésük után Kercaszomor, 2008. X. 27: Communitas Fidelissima ‘leghűségesebb falu’ c-et kapta. A M.–Rom. Határmegállapító Biz. 433 km hosszú m–rom. határszakaszon 1922. IV. 4: fejezték be a határkitűzést. – A M.–Osztrák Határmegállapító Biz. 1924. VIII.

18-ig 19.756 kh ter-et (5383 lakossal), Sopron és környékén 64.384 kh-at (55.403 lakossal) hagyott meg Mo-nak, miután a  →nyugatmagyarországi fölkelés 1921. XII. 14/16: kikényszerítette a →soproni népszavazást, így visszakerült Sopron városa és 8 közs. (256,82 km² 48.191 fővel), Sopron megkapta a Civitas Fidelissima ‘leghűségesebb város’ címet. Az Au-nak ítélt ter-en kitört zendülés után Alsócsatár, Felsőcsatár, Horvátlövő, Kisnarda, Nagynarda, Ólmod, Pornóapáti, Szentpéterfa, Németkeresztes és Magyarkeresztes ném. és horv. lakói az osztr. uralom alatt 1923. I. 10.–III. 9: tartott népszavazással Mo. mellett döntöttek. A Pinka-völgyi határmódosítással 8, közs-cserével 2 közs. (Szentpéterfa és Ólmod Rendekért és Rőtfalváért) Mo-é lett. A 10 közs. össz. 88,79 km², 5057 fő, a közs-cserekor átadták Lovászadot (2,7 km² 207 fő). – A M.–Csehszl. Határmegállapító Biz. 1925. V. 15-ig a csehszl. igények szerint húzta meg a 828 km-es határvonalat: a Duna és az Ipoly medrének középvonala, a Kassa–Csap–Királyháza vasútvonal. Csonka–Mo. visszakapta Susa közs-et teljes határával, Sátoraljaújhely vízművét, Daróc közs. kb. 900 kh-as határát. 1923. IV: a Nemzetek Szöv. Tanácsa Somoskőt és Somoskőújfalut (a vár nélkül), a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. elszakított aknáit és telepét visszaadta Mo-nak (3 közs., 42,16 km², 2791 fő), de elvett egy, a határbiz. által Mo-nak ítélt ter-et. – A M–SHS Határmegállapító Biz. 1922 végéig Mo-nak a demarkációs vonalhoz képest visszaadott össz. 34.100 kh ter-et. A Vendvidék (37.000 kh) visszacsatolása kérelmét a határbiz. elfogadta, de a Nemzetek Szöv. Tanácsa elutasította. –

9. A ~ nyersanyagforrásaitól, külső és jelentős belső piacaitól is megfosztotta Mo-ot. A M. Kir-ság szántóinak 61,4 %-a, rétjeinek 78,5 %-a, legelőinek 74 %-a, erdőinek 88,1 %-a, a szőlőinek 37,5 %-a (kettévágva a tokaji borvidéket), vasúthálózatának 62,1%-a, kiépített közutainak 64,5 %-a, vasérctermelésének 83,1 %-a, kőszénbányászatának 27,2 %-a, barnaszén-bányászatának 30,5 %-a, ipari üzemeinek 55,7 %-a, pénzintézeteinek 67 %-a, arany-, ezüst-, réz-, mangán-, kén-, antimon-, horgany- és sótermelésének 100 %-a, össz. nemzeti vagyonának 62,2 %-a került az utódállamok birtokába. –

10. A földbirtokok közül Csonka-Mo-on maradt a 10–50 kh-asok 40,1 %-a, az 50–100 kh-asok 46,0 %-a, a 100–200 kh-asok 46,7 %-a, a 200–500 kh-asok 51 %-a, az 500–1.000 kh-asok 57,8 %-a, az 1.000 kh-on felüliek 70,1%-a. Az agrár jellegű Csonka-Mo. malomiparát megfosztották a Bánát és a Bácska gabonájának őrlésétől, a faföldolgozó-és papíripar, az erdők, a fűrésztelepek 90 %-ától, a textilipart a len- és kendertermelés 71%-ától. Más iparágakban Csonka-Mo. részesedése kb. 50 %, a sokszorosító- iparban 85,2 %, a gépgyártásban 82,2 % maradt. –

11. A szárazföldi és a vízi utakat a határok szétszabdalták, Mo-ot elszakították a tengertől: a Duna és a Tisza vízgyűjtőjének folyói a határokon túl erednek, az áradások szennye Mo-on rakódik le, ellene gátakkal nem védekezhet. A vasúti csomópontok szinte mindegyike az utódállamokhoz került, a sugarasan kiépített közút- és vasúthálózatot a határokkal eredeti vég- és célpontjaitól elvágták. A 22.081 km vasútvonalból 8364 km-t (37,9 %), a 12.195 km áll. közútból 3195 km-t (26,2 %), a 37.225 km tvhat. útból 14.338 km-t (38,5 %) csatoltak az utódállamokhoz. – 1915: a működő 5630 hitelint-ből 1860 (33 %), össz. vagyonukból 73,1 % maradt. –

12. A 2958 óvodából 1215 (41,1 %), a 16.929 el. isk-ból 6435

(38 %), az 532 polg. isk.-ból 240 (45,11 %), a 221 fiú középisk-ból 104 (47,06 %) maradt. A katonákkal lefoglalt kolozsvári Ferenc József Tud.egy. és a pozsonyi Erzsébet Tud.egy. Bp-re menekült (1921: Szegeden ill. 1923: Pécsett kapott otthont), a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Főisk. (fölszerelését és kvtárát a Károlyi-kormány átadási parancsa ellenére katonadiákjai 1918. XII. 1: Bp-re szállították), 1919: Sopronba telepítették, az eperjesi Ev. Jogakad. Miskolcon, a máramarosszigeti Ref. Jogakad. Hódmezővásárhelyt oktatott tovább, a kassait a csehek 1920: a haditanf-ok végeztével megszüntették, nagyváradit oláhként működtették tovább. –

13. Az utódállamok hűségesküre kötelezték az értelmiséget és hivatalnokokat, az azt megtagadókat elbocsátották állásukból, kiutasították: ők alapították a nagyvárosok pályaudvarainak külső vágányain a „földönfutó várost” (→vagonlakók). Az Orsz. Menekültügyi Hiv. adatai szerint 1918. XI–1924. VI: Erdélyből 1918: 40.952, 1919: 33.551, 1920: 70.773, 1921: 19.879, 1922: 13.651, 1923: 7536, 1924: 1693; össz. 197.035 személy menekült Mo-ra. A Felvidékről 106.841 a csehszl. állampolgársági törv. (1920: 236. tc.) életbelépése után kiutasítottakkal együtt kb. 130.000 fő; a Délvidékről 44.903, össz. 348.779 m. „nagyrészben az intelligens középosztályhoz tartozó” menekült a kifosztott Csonka–Mo-ra. –

14. A két vh. közötti m. külpol. legfontosabb célja a rablóbéke revíziója. A fegyverkezési és egyéb korlátozásokat a m. kormány 1937: fölmondta. Az elcsatolt ter-ek egy részét 1938: és 1940: a →bécsi döntéssel, ill. 1939: Kárpátalját, 1941: a Délvidéket fegyveres bevonulással visszaszerezte. Erdélyben az 1910-es m. és az 1930-as oláh adatok szerint 305.789 m. „tűnt el”; a 2. bécsi döntés után 1944. II-ig az oláhoknak maradt D-Erdélyből áttelepítettek Mo-ra 14.387 főt, elmenekült 190.132 m., össz. 204.519 fő. – 1947. II. 10: a →párizsi béke a visszaállított 1937. évi (trianoni) határokat is megcsonkítva a →pozsonyi hídfőt Csehszl-nak juttatta (ez tette lehetővé a Duna elterelését, a dunacsúni gátat, s a bősi erőművet). E határok apró változtatásokkal máig érvényesek, pol-i következményei az utódállamokkal való kapcsolatokban, az elszakított m. nemzetrészek sorsában az Európai Unióba való bekebelezésük után alig változott. Ko.Pé.–88

A m. béketárgyalások. Jelentés a m. békeküldöttség működéséről Neuilly s/S-ben 1920 jan.–márc. havában. 1–3. köt.Uo., 1920–1921. – Buday László: A megcsonkított Mo. Bp., 1921. – Lansing, Robert: The peace negotations. London, 1921. (ném. Die Versailler Friedensverhandlungen. Berlin, 1921) – Tardieu, André: La Paix. Paris, 1921. – Nitti, Francesco: Nincs béke Európában. Bp., 1922. (2. jav., bőv. kiad. 1923) – Birkhill, Robert: Seeds of War. London, 1923. – Buday László: Mo. küzdelmes évei. Uo., 1923. – M. Stat. Szle 1923: 9/12. sz. (Mike Gyula: Az ellenséges megszállás okozta károk. [a cseh megszállás kára 320 millió m. korona, ennek 80 %-a a MÁV kára; a jug. megszállásé 5 milliárd jug. korona, ebből 2.657 a magángazdaságé]) – Fabre-Luce, Alfred: La Victoire. Paris, 1924. – Jelentés az Orsz.Menekültügyi Hiv. 4 é. működéséről. Közzétette br. Petrichevich Horváth Emil. Uo., 1924. – Szádeczky Lajos: A békerevizió kérdése.Uo., 1926. (az antant államok trianoni térképeivel) – Donald, Robert: Trianon tragédiája. Mo. szózata az emberiséghez. Uo., [1928] – Czakó István: Trianon Hungary. Boston, é. n. (2. kiad. Bp., 1929) – Bpi Szle 1930: 164. (Olay Ferenc: Csonka-Mo. határai) – Czakó István: A trianoni „békekötés” felelőssége. Adattár a modern nemzetk. jognak a „megtévesztésen alapuló nemzetközi törvényhozás”-ról szóló új fejezetéhez. Bp., [1933] – Igazságot Mo-nak. A trianoni békeszerződés következményeinek ismertetése és bírálata. Uo., 1928. (angolul is) (hasonmás kiad. Szekszárd, 2003) – Dvorcsák Győző: A revízió és Fro. Uo., 1933. (Az Erdélyi Férfiak Egyes. Jancsó Benedek Társ. kiadv. 22.) – Pozzi, Henri: A háború visszatér ... Uo.,1935: 187. (Közép-Eu. drámája) (12. kiad. é.n.) – Molnár János: Trianon okai és következményei. Uo.,1937. – Elekes Dezső: Hazánk, népünk, szomszédaink. Az ezeréves, a trianoni és a megnagyobbodott Mo. ismertetője. Uo., 1940. (A M. Stat. Társ. kiadv. 13.) – Sulyok Dezső: A m tragédia. 1. r. A ~ és következményei. New York, 1954. – L. Nagy Zsuzsa: A párizsi békekonferencia és Mo. 1918–1919. Uo., 1965. – Halmosi. 1966: 93. (A ~szerződés) – Deák, Francis: Hungary at the Paris Peace Conference. The Diplomatic History of the Trealy of Trianon. New York, 1972. – Daruvár, Yves de: A feldarabolt Mo. Trianon, 1920. jún. 4. Luzern, 1976. – Ormos Mária: Padovától Trianonig. 1918–1920. Uo., 1983. – Galántai József: Trianon és a kisebbség védelem. Uo., 1989. – Raffay Ernő: Trianon titkai, avagy hogyan bántak el országunkkal... Uo., 1990. – Galántai József: A ~kötés 1920. Uo., 1990. – Padányi Viktor: Trianon 1920. VI. 4. Veszprém, 1990. – Palolás Zoltán: A trianoni határok. Uo., 1990. – Széttöretett 70 éve (Trianon 1920. VI. 4.) Uo.,1991. – Rónai András: Térképezett történelem. Uo.,1993. – Vecseklőy József: Nemzetgyilkossági kísérlet: Trianon, 1919. Párizs. Előszó: Bodonyi Ilona; utószó: Kiss Dénes. Lakitelek, 1993. – Querela Hungariae, Trianon és a m. irod. Szerk. Pomogáts Béla. Uo., 1996. – Trianon és a m. pol-i gondolkodás. Szerk. Romsics Ignác, ifj. Bertényi Iván. Uo., 1998. – Trianon felé. A győztes nagyhatalmak tárgyalásai Mo-ról. Paul Mantoux följegyzései. Szerk., s. a. r. Litván György. Uo., 1998. – Keynes, John Maynard: A békeszerződés gazd. következményei. Uo., 2000. (Memoria Mundi) – Lökkös. Uo., 2000. – Trianon. A m. békeküldöttség tevékenysége 1920-ban. Szerk. Ádám Magda, Cholnoky Győző, Pomogáts Béla. Uo., 2000. – Szidiropulosz Archimédesz: Trianon utóélete. Vál. a m. nyelvű irod. bibliográfiájából, 1920–2000. Uo., 2002. – Romsics Ignác: A ~szerződés. Uo., 2002. – Trianon. Szerk. Zeidler Miklós. Uo., 2003. – Szidirnpulosz Archimédesz: Trianon utóélete. Házból-hazából kirekesztett irod-i szemle. Uo., 2003. – Szidiropulosz Archimédesz: Trianon utóélete. A m. társad. Trianon-képe az ezredfordulón. (Bp., 2004) – Gulyás László: Két régió - Felvidék és Vajdaság - sorsa az Osztr–M. Monarchiától napjainkig. Pécs, 2005: 47. (Fejtő Ferenc szerint a Monarchia-ellenes irányzat felülkerekedésében jelentős részt vállaltak a francia szabadkőművesek, akik az élcsapat szerepét játszották abban, hogy a világháború ideológiai háborúvá változzon abból a célból, hogy Európát köztársasággá alakítsák át.) Jaj, hol a múltunk? A Trianon-jelenség. Szerk., a kronológiát összeáll. Száraz Miklós György. Uo., 2005. – Raffay Ernő: M. tragédia. (3. kiad.) Uo., 2006. (A ~ az 1921: 33 tc. szövegével). – Révai új lex. XVIII:194.